Sípnyalóka

Karácsony előtti bevásárlás. Nufi már sütögetett, én mentem át a kisboltba. Vettem krumplit, gyümölcsöt, lisztet... sokféle ennivalót.
Nem túl nagy bolt a magas házak tövében. Otthon (Miskolcon) is hasonló méretű ABC-be jártunk a 70-es években. Csak azóta az árubőség átrendezte a boltokat. Alig maradt hely a vásárlóknak.
Például a pénztár mögötti szatyorba pakoláshoz kifejezetten szűkös.
Itt nincs tolható kézikocsi, a bevásárláskor először kell a krumplit, az almát, zöldséget a kosárba rakni - tényleg, otthon a zöldséges külön volt - és utána jöhet a kenyér, a mandarin, a banán, a tejtermékek, s legvégére a sajtos tallér. Ez utóbbi leárazva várt a polcon, és az egereink kedvenc vacsorája.
Meg is küzdöttem a pénztárossal, hogy ne forgassa meg a sorrendet. Neki így két kosárral lett az egyből, s az olajat még így is kézben tettem át a pakolós asztalkára.
A kerékpárig pedig ki kellett raknom szatyraimba mindent.
A karácsonyi forgatagban a személyzetnek nem volt idő a kosarakat eltakarítani, hát azt is magam rendezgettem félre, és a mögöttem álló már arra várt, hogy ő mikor jut az asztalkához.
Szomszédom is utolért, pedig nem is vettem észre a polcok között kujtorogva. Felajánlotta a segítségét, de megbirkóztam magam.
A két vászon szatyorral már kijutottam a bicajhoz.
A bringa felmálházása közben egy papa jött ki 5-6 éves gyermekével a boltból. Valamin vitatkoztak.
Odanéztem. Kínos mosolyfélét is az arcomra varázsoltam, de tettem a dolgomat.
A gyerek egyre hangosabban követelőzött. Neki sípnyalóka kell.
A bolt sarkán a férfi kinyitott tenyerén mutatta a pár forintját, ennyi pénze van, ennyiért nem adnak sípnyalókát.
A kölyök egyre idegesebben követelőzött, hisztis sírásba kezdett. Ő nem megy haza, neki akkor is kell sípnyalóka.
Tudom, hogy egy ilyen visítás annál kényelmetlenebb, minél több ember nézi.
Szerettem volna visszamenni a boltba és venni a kölyöknek egyet, de addig biztosan hazaérnek, meg mit is szólok én a más dolgába?
És mit mondok, miért vettem?
Biztosan nem a gyerek kezébe adtam volna. Azt mondtam volna a faternak, hogy csak akkor adja oda, ha már jó gyereke van. Ilyen rossz fiú sajnos nem érdemli meg.
Ezzel biztosan megnehezítettem volna a férfi dolgát.
Ha elfogadja, akkor biztosan hangosabban visít a kölyök. Ha nem , akkor még hangosabban.
Ha odaadja azonnal a fiúcska elhallgat, de apa vesztett, ő nyert. Legközelebb inkább nem lesz otthon kenyér, csak legyen csönd.
Na, vajon most ki hibázott? Talán a nagyi kapatta el. Vagy anya hagy rá mindent otthon?
Otthon a Zamat ABC-ben nem voltak a pénztár előtt sípnyalókák a 70-es években? Vagy anyámnak volt elegendő pénze?
Én nem hisztiztem semmiért, fogalmam sincs, mi zajlik le most abban a fiúcskában. Talán később emiatt fogja szórni a pénzét, vagy pont ezért lesz takarékos felnőtt.
Nem tudom.
Az apa helyesen döntött, s engem is megmentett a helyzet attól, hogy beleszóljak egy vitába, melyhez nincs közöm.

Karácsony előtt

Karácsonyra én egy szép álmot kérek
Üljön ott nagyanyám nagy könyvvel kezében!
Olvassa fel újra a Nádszálkisasszonyt,
és, mikor rossz vagyok, morcan csak rám szóljon.
Próbáljam ki újra első görkorcsolyám
legyen fenyőtűvel tele a kisszobám.
Nem kell a jézuska, untam a mikulást
Nagyapa rajzoljon olyan bögyös macát
Aputól is kapjunk német képeslapot
Érezni akarom újra azt a szagot.
Kossuth cigarettát, meg a Kékes tévét
megvárhatom velük Szilveszterkor éjfélt?
Szilveszter, karácsony,.. együtt volt a család
Ilyen álmot kérek a fenyőfánk alá!

A készülődések ideje.
A videók gyűrődnek a gépeken. A TESCO-ban 100Ft-ért vett macis film a kedvenc, de most ellenáll a másolásnak.
Közben az alakuló Vista nem hajlandó normálisan frissülni, és pl. tunerkártyámról nem rögzíti a tévéműsort.
Alighanem rövidesen visszakerül a másik gépbe, ahol eddig ez nem volt probléma.

(Vagyis volt, mert kényes jószág. Csak rendszergazda olvashat w2k alatt teletextet. Miért?)
A hófúvásban némi frissítő hólapátolás is akadt. Holnap össze kellene eszkábálnom egy jégtörő szerszámot. Ha reggel a mínuszok a lépcsőre fagyasztják a mai porhavat, érdekes lesz lejutni az udvarra.
A lakás is több zónára oszlott. A lakószobában megvan a 20,5°C, de a másik szobában csak 16°C.
Összébb húzódtunk.
Még azt nem tudom, milyen lesz kiásni a fenyőfánkat.
Már a harmadik karácsonyt fogja idebenn tölteni.
Eddig bírta. A két korábbi szerencsétlen elszáradt, de Ő kitartó. Még azt is kibírta, hogy Nufi nyáron kotyvasztott valamit a friss hajtásaiból.
Amilyen szerencséje lesz, még elköltöztetjük Komjátiba is jövőre.

Az ablakban is szépen zöldellnek a petrezselyemgyökér tetejéből kibújt hajtások.

Ha én egyszer ledöntöm a rendszert

... mert azért ilyen is sikerül.
Közeleg a karácsony. A konyhakassza nem túl vaskos, hát meglessük, miféle "hozzáadott értékkel" lehet meglepni a családtagokat.
(Más csinálta, de én is teszek hozzá valamit. Pl. amikor becsomagolunk egy dobozos bonbont.)
Legközelebb a házi videótár esik. A nekünk tetsző filmek nagyon alkalmasak ajándékozásra. Illetve - Nem tudom, miért jut eszembe Micimackó mézes csupra - azzal a kiegészítéssel, hogy meg is maradjanak.
Ilyenkor jönnek a grebbelő, rippelő, tömörítő és egyéb manipuláló programok. (Mennyi angol kifejezés vándorol be a szótárunkba? Az enyémbe mindenképpen.)
Szóval ilyenkor kipróbálom a szabad és az elérhető programokat is.
Most pedig sikerült a levadászott programokkal és a kikódolt filmekkel dugig tömött wincsimet kinyúvasztani.
Tehát belekerül egy másik wincs.
A Debian nem látja a Susét. Az xp összefagy a vistával, és a win2000 nem futtatja a mostani divix tömörítőt.
Mondjuk nem különösebben zavar, mert a vista 30 napig vagy az xp is egy hónapig lehet fenn a gépen, csak utána áll meg.
A hét most azzal telt, hogy a két gépemben addig válogattam és cserélgettem a diszkeket, amíg végre a lementett tévé és video doksik. meg TVC emulátorok, meg Enterpise meg egyéb Z80-as procira épülő géputánzók is egy helyre kerültek.
Közben még felkínoztam a win7-et is a vista hátára, csak épp nincs olyan hálókártyám, amivel szóba elegyedne.
Most az a diszk kapott teljes radírozott felületet, és három napi építgetés és peccselés után végre gyömöszöli a háttérben a dekriptált és lementett frédibéniket xvides, divixes videová. És mellette írom a blogomat.

A másik sikerélményem pedig a tegnapi mosás.
A szerencsétlenül elpukkant beltéri egységem végre újra veszi a műholdműsorokat.
A kondenzátorból kifolyt szmötyit letörölgettem, amikor az elkot kicseréltem, de akkor nem indult el. Látszólag mindent csinált, de sem számot nem írt a kijelzőre, sem hibaüzenetet. A soros (RS232) csatlakozóról sem állt szóba a számítógépemmel.
Tegnap a fejreállítós nagyítóval a lyukgalvánokat kutattam.
Attól fejreállítós, hogy majdnem mikroszkóp, és a munkaterületet megfordítja. Tehát vizsgálatkor minden bal oldali húzásra jobbra mozdul a kép.
A lyukgalván pedig azt jelenti, hogy a készülék belsejében az alkatrészeket mindkét oldalon fóliázott panelra ültetik, és a két oldal között a kapcsolatot olyan furatokkal biztosítják, amelyeket belül rézzel, ezüsttel, vagy más vezető anyaggal kötnek (galvanizálnak) össze.
A megszáradt elko-folyadék foltok alatt nem volt egyértelmű, vajon korróziót látok-e.
Este befújkáltam a szokásos zsíroldóval, s pár percnyi maratás után zutty a meleg víz alá.
Éjjel a radiátoron száradt, reggel pedig - próba szerencse - bedugtam a konnektorba.
Gyönyörű zöld LED kacsintott vissza rám, és egy 5-ös hibakód.
Ekkor már éreztem azt a bizsergést, mellyet mindenki ismer, ki csak egyszer is belenyúlt a konnektorba.
ÉL!
Alápakoltam a talpát, és felcsavaroztam az F csatlakozót, bekapcsoltam az erősítőt, és csak úgy dőlt belőle a Swiss Jazz műsora. Meg az Autonomia. Meg minden.
És itt vannak a tanúim, akik végignézték.

Nufi tanít II.

Mostanában rám jár a rúd.
Tegnap előtt meglátogatott anyu. Kocsival hoztam haza az állomásról, s elbambultam az udvarban, vagy inkább nem figyeltem eléggé. A virágágyás kerítésébe beletolattam. Az indexbúrám miszlikbe roppant. Volt hozzá még közönségem is.
A látogatás után nekiálltam megragasztani.
Nem lett túl szép, de amíg találok hozzávalót, visszateszem.

Este pedig elalvás előtt hagyományos játékkal fárasztottam el a szemem. Lehasaltam a lámpa alá, és kiírtam magamból valamit.

Ildi tanít itthon, és nekem újdonság, hogy miképpen teszi. Ismétel, körbejár - fogalmakat - más szavakkal is elmondja.
Megpróbáltam elképzelni, mit tennék én egy semmitmondó szöveggel.
Az alapmondat: Az asztalnak négy lába van.
Hozzátenném, az anyaggyűjtésben benne van az angol anyanyelvű oktatóktól látott szájbarágós videó, és a műholdon talált vallási adó precízen amerikai látásmódja is. Már amit én képes vagyok értelmezni belőle.
Ha lesz rá érdeklődés, akár be is gépelem. A kép kinagyítva nekem olvasható minőség.



Nincs.
Akkor folytatom a nap krónikáját.
Ma új futókereket kapott a háziegerünk. Morci Grizi azóta igazán most boldog először, hogy besétált a csapdába.
Az első két hetet egy 4,2 l-es beföttes üvegben töltötte. A szájára borítva a 2l-es. Azaz 6l légtér birtokosa volt. Mint mondjuk egy 10 szobás lakás emberre átszámítva.
Most pedig egy legalább 15l-es repedt akváriumban pöffeszkedhetne, de eleddig csak a szőnyeg alatt bujkált vasárnap óta.
Ha megsimogatom, véresen komoly, és görcsben az apró teste. Kivár, de amit lehet menekül.
Ma pedig kibányásztam egy elpukkant ATX tápból a ventilátort. Kicsit keskenyebbre metéltem a keretét, és a lapátok közepén a műanyaghengerre ráragasztottam egy műanyagdobozt.
A ventilátort az állórésznél fogva felcsavaroztam vastag dróttal egy falapra.
Ma már nem villogok vele, inkább holnap vaku nélkül az erkélyen lefényképezem.

Nufi tanít

Engem is, nem csak az angol-tanítványokat.
A blogom olvasottságát egy jó cím, egy érdekes kép feldobná. Én meg puritán módon - számmal - jelzem, hol tartok éppen.
Sehol.
Emésztem a Keresztapát. Emésztem a fasizmus szót. Elolvastam a wikipédiából a szócikket.
Aztán németül is. Ott kevesebb magyar vonatkozás van.
Tekintélyelvű kormányzás. Talán a legrövidebb meghatározás.
Belekukkantottam a talján változatba is. Sokkal hosszabb. Meg sem próbáltam értelmezni. De azon a lapon vannak képek is.
Nekem inkább a korrupció tűnik fel.
A korrupció hivatalosan űzhető változatai. A lobbizás már megmagyarázott fogalom volt a fejemben, és most a pályázatíró csoportosulások ütöttek szöget a fejembe.
Létezik a pénzügyi irányítása ennek a földrésznek. (egyik?) Központi pénzalapját kezeli az EU. Itt pedig vannak a csóró magyar honpolgárok, akik szeretnének valamit csinálni.
Ahhoz már túl kényelmesek, hogy a házukat, autójukat, bármijüket pénzzé tegyék (RESET), s pusztán az agyukkal dolgozzanak. (Inkább személytelen pénzből. De jobb kifejezés rá, hogy nem visszaforgatott pénzből. A visszaforgatandó tőkét a ma működőképes vállalkozók elég látványosan felélik.)
Ehelyett megbíznak egy csoportot, aki érti ennek a kormányzatnak a nyelvét, és tudja hogyan lehet megszerezni a pénzt.
Lehet ez szabványosítás is, de nem fogja megállítani az értékteremtő elmét az alkalmazó logika kényelmével?
Hurrá! Megint létrehoztunk egy csoportfajtát (osztályt?) amely termelő és a fogyasztó között költségnövelő.
Jó, vagy nem jó?
Mindenképpen kikerüli a szabad versenyt. Nincs benne a tőke felhalmozása. Átlépi, s a beilleszkedő elmének ad utat. "Ha használod a mi pénzünket - s mi megmondjuk, hogyan - kaphatsz belőle." Ezzel belép az emberke a mókuskerékbe. Minden lépte kiszámítható lesz, mert a kerék küllői visszatérnek, és a világ nem változik, nem halad, de elfárad. Aki kiszáll, csak izmosabb lehet, de az energiája elveszett.
Lubickolnék még a képzavarban. Ha a mókuskerékre generátort szerel valaki, és a termelt energiát akkumulátorba tölti, valami neki is maradhat.
Hadd gondolkodjam megint!
A páromnak van egy ismerőse. Mozgássérült. Vergődik a világban. Fejlett igazságérzete miatt nehezen illeszkedik be bárhová. Most éppen olyan céget talált, amelyik pont ennyire halmozottan hátrányos helyzetűeket foglalkoztat, s az államtól kapja hozzá a pénzt.
Hol itt a svindli? Hát jövedelem nem termelődik, mert e pályázatíró cég alkalmazottai - az ismerős szavaiból ezt vettem ki (szubj.) - alkalmatlanok erre a feladatra.
Ez a mozgássérült ismerős komolyan véve a feladatát megpróbálta a páromat pályázatra buzdítani, s ha sikerül, akkor a cége sikerdíjat kér majd belőle.
Nufi ügyesen tisztázta vele, hogy mi a különbség a barátság és az üzlet között. Ezután megkapta a részleteket is.
A cég nem adja oda az államtól kapott bért -amely a munkaszerződésén a bejelentett összeg 80%-a - hanem csak a nettó 80% összeg felét.
Ez volt az ígéret. Mert szeptembertől áll alkalmazásban, s a diplomás állásra járó 165 bruttójából megkapott 30 ezer Ft körül. Nem havonta. Összesen.
Az állam tehát még így is támogat, de kiket?
Ezeket az adatokat nem tudom ellenőrizni, s csak másodkézből kapom. Bárki szépíthet rajta, vagy dramatizálhat, de az ördög a részletekből pislog elő. Nem légből kapott történet.

5

Fejből írom a számozást, lehet, hogy elvétem.
Belassult köröttem minden. Visszaszedtem a téli súlyomat, lomhább a mozgásom, minden más mint nyáron.
Felszereltem a szomszédhoz a kaputelefont. Magamnak is a falra.
Az övét be is kötöttem, az enyém nem volt sürgős. Kevés a látogatóm, és többnyire telefonon egyeztetünk.
Takarítok a számítógépemen. A letöltött vindóz7 nem települ, mert 64 bites verziót szedtem le. Még nem tudom kipróbálni. Kéne egy AMD duplamagosra befektetni, csak nem mozog a készletem.








Elolvastam a Keresztapát. Ilditől kaptam névnapomra, s aztán szomorúan látta, hogy félrerakom.
Pedig önvédelem volt. Amíg a sürgősebb dolgokat meg nem oldottam, addig nem mertem kihúzni magam a valóságból. Most két nap alatt faltam fel a 600 oldalas könyvet.
Jó kis világot tud Mario Puzo. Precizen viszi a történetet sok szereplővel, s minden lényeges résznél bemutatja a hátterét is.
Voltak bennem nekem ütős sorok is. (Hú de modern szavakat használok!)

Belefogtam még egy új blogba is.
Szeretnék a fényképeimből albumokat összeállítani némi szöveggel.
Ezek a fotók nem igazán szépek. Az első a dunaparti séta, a második a komjáti munkálatok közben készült felvétel lesz. Látható majd benne az a rendetlenség, amely ilyenkor körbevesz. Azok a tárgyak, melyek távolról szépek, de az idő már rágódott rajtuk, s én nem feltétlenül csak a cserében gondolkodom.
A 'még használható' megoldások tetszenek a legjobban. Amikor még van 2-3mm egy fékpofában a bicajon. Amikor az ajtó szorul, és egy alátétet elegendő betenni tengelyére, és újra a helyére kerül.
A többi legyen a jövő titka.

4

Nem tudok szabadulni a múltamtól.
Nem kell nagy bűnökre, vagy komoly emlékekre gondolni.
Most éppen egy legalább tizenhárom éve rakosgatott rossz monitor megjavítása volt a NO-sztalgiám alanya.
Az a Motorola integrált áramkör volt zárlatos, ami mindent vezérel a monitorban. (RGB szinteket, szinkront, stb.) Vitte magával a tápegység áramkorlátozó ellenállását is és még kivettem a stabilizátort is. 7808. Nyolc voltos ic. Valószínűleg a kivett sem lehetett rossz. A túlterhelés miatt emeltem ki, s most sem kellett sok idő, találtam hozzávalót. A jónak ítélt gyűjteményből az első működött.
A beállítás már lassabb lett. Ha ráhúztam a rácsfeszültséget (szürkederengést állítottam levett fényerőnél) mindig zöld-fedettségű lett.
Mindegy, PC javítás közben nem zavar. Ez még nem 'Energy saver'-t tudó monitor. Azaz nem áll meg a képcsőfűtés és az eltérítés, ha nincs bemenetén jel.
Sokszor zavaró, ha kifut a BIOS információ a képernyőről, mielőtt felfűt a képcső. Tudom, az LCD már tudna ilyet, de nekem most nem telik rá. Én most vízzel főzök.
A másik előnye, hogy 14 hüvelykes. Könnyű feltenni a hangfal tetejére, ha nem használom, s lekapni onnét, ha munkára fogom.
(Nufi megrótt, hogy mi az a fekete csík a képen. Ilyet nem illik benne hagyni.
Az feketeség a lámpám, és a felvétel is azért került ide, mert az a lámpa világította meg a monitort javítás közben. A vaku rondán becsillantja a forrasztási pontokat. Az asztalom este így volt célszerű lekapni.
Ha a NYÁK lemezt akarom közzétenni, akkor a szkennerrel csinálom.
Lesz még ennél jobb - igérem - , ez az origó, innen indulok.)

Nem megy a mindennapi írás. Mégsem hagyom abba.
Azért az íráskényszerem kiélem most is.
Most éppen a Napkorongon.
Tropfehérke újra száguld.
Tavaly, vagy előtte jelentkeztem be, és alkottam a bohóckodásimat. Volt vita, dicséret, minden. Aztán hosszú csönd. Nem volt mondanivalóm, s most megint odavitt a fene. Ilyenkor az ember gyermeke benyalja magát a tömegbe, és ünnepelteti a visszatérést.
Nem sikerült. A kutya sem emlékszik rám, vagy aki igen, szintén dolga van.
Polgárpukkasztásképpen írtam két sikamlós limeriket, meg ami épp eszembe jutott. A fórum részen aktivizáltam magam. Ez mondjuk csak regisztráltaknak látszik. Majd kiteszem a tupolfinra, ha valaki mégis kedvet kapna elolvasni.
Tegnap este pedig rákerestem Gyurcsi írásaira.
Végigröhögtem csúnya kisgyereket, majd a címnélküli novellájával feküdtem le. Mármint két rész után abbamaradt érdeklődés hiányában, pedig a történet jó. Nekem tetszik. Van még két rész. (második) (harmadik)
Ezen indult tovább az agyam éjjel.
Ma pedig tovább írtam, mert nem volt folytatás.
Kíváncsi rá valaki?

Az A001-ről most nem ellenőrzés, hanem optimalizáló bizottság várható.
Letelt ötven év, az ennyi idő alatt felgyülemlett tapasztalatok adatbázisát feldolgozó bioszámítógép szerdára jelölte meg a napot.
Bonyolította még a helyzetet, hogy a tartályból hangok szivárogtak ki.
Ezek a hangok nem a hallható tartományba tartoztak, ezért volt nehéz észrevenni, hanem az épület rezonanciafrekvenciáján 2-3 Hz körül.
Tizenhetes, aki otthon amatőr rádiós készletet és szakkönyvtárat örökölt, jó két éve szabadidejében ük-üknagyapjának hajósnaplóját követve játszadozott a kellékekkel, talált olyan bigyót is, amivel mindenfélét mérni és regisztrálni is lehetett.
A mértékegységek rég nem mondtak semmit. Tizenhetes azt látta, hogy egy mutató kilendül, és számjegyek változnak a kijelzőn. A hozzátartozó kőkori számítógéppel lehetett gyorsítani-lassítani. Úgy, mint a delfinek és a bálnák hangját a korai természetfilmekben.
Tizenhetes próbálgatva az értelmező szoftvert, tízes skálán hetedik fokú értelmességet fedezett fel a rögzített jelekben.
Ez nem érte el a tengeri emlősökét, de meghaladta a háziállatokét.
Megölni? Megszüntetni egy olyan lényt, mi nem csak él, de szokatlanul értelmes is....
A hivatalnok banda csak a technológiai hibával foglalkozik, s ha elcsípik, akkor ő szorulni fog érte. Valószínűleg memóriamanipulációra küldik egy másik telepre, és ezt a lényt megsemmisítik, akinek ő az alkotója. Megsemmisítenek egy olyan intelligenciát, ami eddig még nem volt.
Az ötven tonnából legalább hat tonnányi intelligencia. Az öreg számítógép ezt számolta ki.
Ekkora bioszámítógépet még nem építettek sehol.
Esetleg védekezésre alkalmas lehet, hogy kutatómunkát végzett.
De ki lehetne alkalmas arra, hogy ezt megpendítse előtte?
A tízek között csak hivatalnok van.
Az A001-be bejutni az ő 'kasztjából' vajmi kevés esélye volt. Van még vagy négy huszonöt éves periódusa nyugdíjazásig, s ha a tízekbe sem sikerült fellépnie, de maradjunk a földön, itt sem kapott vezető szerepet.

Ez most azért érdekes, mert olyasmit fogok játszani a szöveggel, hogy hozzáfűzöm az eredetihez.
Van benne egy csomó pontatlanság és melléfogás.
- Ki kell magyaráznom az A001-et. Egy egy világállami szerv lesz.
- Visszateszem bele a fiúcskát, mert attól lesz aranyos a történet
- Időben hozzá kell kötnöm a a történtekhez a kommunikációfelfedezést.
- Sebezhetőségi pontokat kell beépíteni minden szereplőbe. Ezt Gyurcsi szépen felépítette, nem lóghat ki a lóláb, mert ilyen szervet éppen nem gyártanak.

A nagy kérdés leginkább az, hogy bele tudok-e simulni egy másik ember történetébe. Nekem nagy kérdés. Őt ez valószínűleg nem izgatja.
Azért, ha kész lesz, vagy annak érzem, értesítem róla.
Bevallom, a Bóbitán, a DPG levelező klubjában sohasem sikerült. Persze ami nem megy, azt addig kell gyakorolni, ameddig sikerül.
Holnap jön a következő verzió.

3

Szalad az idő. Itthon más a tagolás, hipp-hopp beesteledik, és Zsonnamadárból is 10-20 oldal jut a fejembe, mert hamar elalszom.
Most a DVD lejátszók voltak a központban.
A Komjátiban is használt Tamashi jó. Ki kellett mosnom, mert a kályha miatt oly poros levegő féket rakott őrá is. Nem nyújtogatja a nyelvét, csak ha kézzel segítem.
Addig is nekiestem az Orionnak. Pár állítás után remekül játszotta a Keresztapát a negyedik vagy ötödik részig, s ott megállt a kép, nem ment tovább másodpercekig.
Ez ugye azt jelenti, hogy a forgató motor tengelye kikopott, és a lemeztányér nagyobb kilengéssel pörög. A lézersugár pedig egy határon belül fókuszálható. A DVD lejátszó belülről kifelé olvas, és amikor eléri a határt, megáll és kínlódik.
Persze ilyenkor teker még az ember fia a trimmereken, s azt is elveszti, amit addig sikerült elérni.
Én sem vagyok különb.
Megnéztem szkóppal a tápfeszültségeket, s elég zajosnak tűnt.
Cseréltem a kondikat.
Nem-nem.
Az Orion most félrekerült.
Előhúztam a félrertakott nemjavítható kupacból egy Selectronic-ot.
Abban is átkondiztam a tápot, de nem volt megbízható.
Most csodák csodája, mindent olvasott, és végig.
Egy teljes napi lemezhallgatás után késő este állt meg.
Másnap kapott olajat mindkét motor tengelye.
Ismét órákat üzemelt hibátlanul.
Leültem a NET elé, hogy doksit vadásszak hozzájuk. Különösen az Orion fontos, mert annak az USB és az SD bemenetéről is lehet filmet nézni. (Nem muszáj minden letöltött filmet cédére, dévédére írni.)
Le kell higgadnom, és majd utána.
Addig is Windows 7
Letöltöttem egy próbaverziót.
Nem ment fel. Pedig meg akarom ismerni.
Közben rá kellett döbbennem újra, hogy a Philips hangkártyámat és az SB Live-t nem kezeli már sem a Vista, sem a 7.
Az összedűlés határán már vagy két éve pofozgatott w2000-emen működik az összes motyóm.
Rendesen befékeztem a fejlesztést, és hiába van minden csicsa az alaplapra integrált hangcsipeken, nem tudják azt a hangminőséget.

Ezt a szálat elengedem. A korábban felrakott Vista kezeli az SB live kártyát. Az megmarad. A W2000-t kell leváltanom XP-re. A Philips hangmotyó miatt. Mert azt tényleg jó hallgatni.

Volt még egy nagyobb ijedségem.

A kis Tamashi dévédélejátszó nem adott hangot a Coax kimenetén. De nem elromlott, csak le volt tilva. A SETUP-jában könnyen visszakapcsolhattam.

(Aki nem értené: Így nem az ő ki tudja milyen hangerősítőjét viszem a megszokott hangrendszeremre, hanem csak a digitális jeleket olvassa, és azt juttatja a központomba. Az pedig egy Yamaha erősítős rádió. Ennek szeretem a hangját. Egy-két eszközre sok pénzt kell fordítani, aztán a többin tudok spórolni.

Ja, és azért kell asztali lejátszó a sok számítógépes olvasó-író mellett, mert a nagy dinamikájú hangfelvételek mellett zavaró egy PC ventillátor hangja. Nem is beszélve arról, hogy kisebb a fogyasztása.)

Jött még egy videomagnó is a műtőasztalra. Nufi papája hozta valahonnét. Neki nem sikerült rábukkanni a hibás alkatrészre. (Ő a mechanikában jó, az elektronikus hibákat nem találja meg.)

Most úgy adta át, hogy egy kondenzátor nagyon fűt benne. Olyan forró, hogy nem lehet megfogni. Kivette, megnézte, aztán visszaforrasztotta, mert jó.

Ez volt a kiindulási alap.

Szétszedtem, s méregettem benne találomra, és simogattam a kondikat, vajon melyik lesz a rezsó.

Nem derült ki.

Átvándoroltam a másik szobába rajzot letölteni. Közben a fejemben rázódott össze a mért információtömeg. (Hagytam, hogy vegye át a műhelyszagot.)
Tegnap ültem neki a megoldásnak. Kivettem a kondit és a tápból az impulzus diódát, amelyik ezt a kondit tölti.
Az volt a gyanu alapja, hogy minden feszültség túl nagy. 7-8 és 17 és hasonló feszültségek nem túl gyakori értékek. Ha a kapcsoló üzemű tápot egy kimeneten túlterhelem, a többi megemelkedik. Már ha nem mindegyik feszültségen van védelem.
Még összegyűrtem vele egy kazettát, de bedobozolva nem csinálta többet. Csak épp semmit sem csinált. Középen villogott egy lakat.
Gyerekzár. De hogy lehet kivenni?
Elő a doksi.
Nincs benne utalás.
Felhívtam Mészit, hogy ilyenkor mit csinál? Távirányítót nem kaptam.
Pedig anélkül nem fog menni.
Lebattyogtam tehát a földszintre, és elkértem a távirányítót.
Egy gombnyomás, és minden helyreállt.
Íme egy új bizonyíték, mennyire nem vagyok otthon a szakmámban. Az alapok működnek, de a felépítmény hézagain átsüvít a nemtudás huzata.
Ma reggel (szerda) Nufi mutatott egy levelet(e-mail), ahol egy ajánlatkérő jelentkezett hozzá ingyenes angoloktató feladatokért. Majd megoldja, ha lesz rá ideje. Meg jár hozzá tanár is, -biztos nem énektanár - de Nufi egyeztessen a kolléganőjével. (Leírta egy másik talán internetes oktató nevét.)
Nevessek?
Reklámország! Ennyire buta, vagy ennyire szemtelen az ifjúság? Vagy egy pszichológus tesztje az egész?
Őszőkesége nem fogja fel az apuci-anyuci (anyagi)védőszárnyai alatt, hogy másnak kenyérre kell?
Nufi képes a kullancsot megvárni, amíg jól lakik, s akkor elhessenteni magáról, mert annak is élni kell valamiből. Én már nem. Én inkább megfogom, s beadom az egereknek kicsit megroppantva a bogár testét, mert a táplálékláncban a kullancsnak is van helye.
Ez van.
Na megyek molyirtani a konyhaszekrényt.

2

Még nem indult be a fejem.
Reggel korábban ébredek, a feladatok a szélrózsa minden irányába mutatnak, és a közepéből csak annyit érzek, el kell indulnom.
Ma Nufi talált ki egy jó kis feladatot. Számítógépes valami. Értem, hogy mit szeretne, és mutatott mintát. Abból kimetéltem a HTML részletet, és átmásoltam a Mukira. (Ő a próbaszerverem a másik szobában.) Ilyet még nem csináltam - és még mi mindent nem... - jött vele több lépés.

Ez így túl általános. Inkább konkrétabban.

Egy amerikai fickó nyelvtanító programja tetszik neki.
(Tényleg mókás figura. Amolyan, a jég hátán is megélő.)
A honlapja elég kusza. Ha Nufi egy kezdőt irányít hozzá, - mert interneten tanít, és most végtelen nagy szertára van az iskolájának - szerencsétlen tanuló az ingyenes dumás filmekig sok vargabetűvel jut el. A mintahonlapon pedig van bevásárlókosár, és azonnal ezzel az áruval (a programmal) feltöltve indul.
A kiollózott HTML kódrészlettel jött a látogatószámláló és más is. Le kellett faragni, és értelmezni, mi azonosítja a dílert, mi azt a bizonyos értékesítő honlapot.
Nufi közben elkarikázott a boltba.
Muki pedig kapott számlálót és saját számlálót, meg sok olyan azonosítót, amiről fogalmam sem volt, mit jelent. A sötétség mondjuk félhomályig tisztult, mire hazatért. A megoldás pedig a közvetítő honlapról fog érkezni.
Lassú munkához idő kell. Nekem is.
Közben mindig valami kellett a számba. Ettem. Mindent. Kenyeret, diót, szőlőt, körtét. Ez nem jó! A kávéfőzésig nem is állt le a pótcselekvés.
Délután Laci szomszéd nem jött fel. Tehát Mohamed ment a kaputelefonért.
Ő épp a lomtalanítás lázában égett. Gyorsan visszahúzódtam.
Később Dagadttal felküldte. (Ez a beceneve a haverjának. Valódi biztonsági őr, és nem haragszik érte.) A hozzáadott 8m-es vezetékkel - Nufi és én - ki is próbáltuk. Működik.
Letipegtem, hogy egyeztessek, hol és mikor húzzuk a madzagot.
Laci szomszéd a vasdobozát flexelte éppen.
Előadtam, hogyha felszerelnénk egy másik postaládát, az elég masszív vasdoboz, azt is lehetne hegesztve rögzíteni, és talán szebb lenne.
Megsértődött. Ez a vas már volt neki, és most azon dolgozik, hogy távolabb hegessze az ajtótól. Neki is feltűnt, hogy belóg.
(Ígértem fényképet, de az ceruzaakkumulátor nem vette a töltést Nufinak, ő sem tudott ma alkotni a géppel.
Elővettem az újat. Az is csak holnapra töltődhet fel. A türelem rózsáján ülök.)
Jobb a melegben duzzogni, mint odakinn vitatkozni. Feltrappoltam. Majd ha meglesz a dobozzal, hátha feljön, hogy vezessük a kábelt!
Sötétedéskor lesétáltam, de nem találtam otthon.
Akkor is előkészülök!
Lecsavaroztam a konyhában az automatákat tartalmazó guman táblát. Gondoltam, alatta kitolom a sok zsineg között a telefonét.
Csak nem sikerült.
(Jó vastag fala van a házunknak homokkőből. Ráadásul a kivezető lyuk sem egyenes a falban. Ráadásul gégecsővel, ami recés. Jól fogja a vezetékvégeket. Élmény valamit keresztüljuttantni rajta.)
A behúzószalag Komjátiban, Laci szomszédtól sem tudok kérni, a két és feles rézdrót elhajlik, nem megy át, valami más megoldás kell.
Megfúrom az ajtótokot.
A bal felső sarokban valami vasbigyó áll ki. Nem tudom mióta. Most kihúztam. Azt sem tudtam, hogy vas, csak most derült ki.
Kikerestem a leghosszabb fúrót. Nem érte át a keretet. Pedig van hosszabb, de hogy hol?...
Ez sem az én napom. Holnap OBI lesz. Befektetek még egy behúzó szalagra. Már bánom az egészet! Majd inkább megérzem, ha valaki áll az ajtó előtt, és engem akar látni.

Ma végre behordtam a virágaim az erkélyről. Az apró kaktusz szerű növénykém, ami tisztán kávézaccból és vízből táplálkozik, a nyáron sok hajtással bővült, s most apró piros virágokkal van tele.

Egy esti portré a ládáról.

Az első napok itthon

Budafok

Kényelem a durva világhoz képest. Pedig nem fényűző palotánk van.
A szomszédok úgy döntöttek, hogy csengő kerül a kertkapu mellé. Társasházunk beruházott. Vettünk kaputelefont.
Juhhéj!
Ugyan nem ez volt az első ötlet, de nekem a drótnélküli csengő nem tetszett, másnak a telefon.
A többség döntött.
Laci szomszédom már a múlt héten fúrt-faragott, hegesztett. Még a szemét is sikerült begyújtani. Doki szedte ki a szikrát belőle.
Engem már egy keresztben elvágott vasdoboznak látszó tárgy fogadott a bejárat mellett. Nufi szerint pont jó lesz a gyerekkocsit toló betörők ellen, mert ha valaki lehajtott fejjel jön, biztosan lefejeli.
Szó ami szó, nagyon csúf lett. De biztosan lehet még rontani rajta.
Ma este bringaháton lovagoltam hazafelé egy lapos monitorral a kosaramban, s rám köszönt a szemből érkező sötét autó vezetője.
Laci szomszéd volt.
Elkértem gyorsan a mi telefonunkat, de holnap már szerelhetem is, mert csak rám várt a vezetékeléssel.
Hm. De jó, hogy villanyos emberke vagyok!
Persze ezt a vasszörnyeteget biztosan át fogjuk alakítani. Röptében nem említettem, de kész vagyok harcolni is érte.
Mi maradt meg két napból?
A hétfő félálomban telt. Itt is voltam, meg úgy zsongtam egész nap.
Jaj, majdnem elfelejtettem. Nufi papája hozott egy videomagnót megnézni. Hohó, hát mégis történt valami!
A műtőasztalt kellett felszabadítanom.
Az úgy volt, hogy a hozzájutás érdekében a széken található két lemezjátszót még egyszerűen visszatettem az elvitt Telefunken tévé helyére.
Az asztalon nyugvó, valamiért még ki nem dobott kompakt fénycsövek dobozait is félretettem a katalóguspolcon ülő Elektronika C430 tetejére, de utána jött a neheze.
Bontásból gyűjtögetett alkatrészeket kellett bedobozolnom.
Kondik-tranyók-kvarcok, mi jó falat, szem szájnak...
Csináltam rajta kábé fél négyzetméternyi helyet.
Levetkőztettem.
Semmi füst nyom, kis indián.
Átjöttem a másik szobába doksit letölteni az e-service honlapjáról.
Aztán itt ragadtam a gép mellett.
Ma pedig kitettem a pontot az ezévi komjáti kalandok után

Ma odavágtam egy poharat

Elöntött a méreg, pedig semmi olyan nem történt, amit ne várhattam volna.
1997 óta élek itt Budafokon, és 2001-ben vezettettem be a gázt. A központi fűtés végre megmentett a téli napokon a cserépkályha befűtésétől. Visszakaptam órákat, és megmenekültem a hamuzással járó porfelhőtől. Örültem, mint majom a farkának.
2004-ben megköszönték a munkahelyemen a munkámat, és utamra bocsátottak. Azóta nem találom a helyem. Három rövid kísérlet után, ha nem is feladtam, de nincs már bennem remény a tisztességes munkahely megtalálására.
Természetesen ebben a szorult helyzetemben tavaly megkértem a gázártámogatást, s meg is adták. Ezek után kiküldtek egy ellenőrző kérdőívet, melyben kikérték a lakcímkártyám adatait, s azon anyám miskolci címe szerepel.
Miért? Mert amíg vállalkozóként fizettek egyébként alkalmazotti körülmények között végzett munkámért, s még anyámnak is volt munkahelye, ő volt a könyvelőm. Az APEH-es és egyéb teendők miatt nem kellett őt Budapestre ráncigálni.
De visszatérnék a dühös kifakadásomra. Hátha magam is megértem közben.
A múlt év közepén a támogatást megszüntették, s a már kifizetett pénzt kamatostól visszakövetelik.
Nem értem.
Az igénylő lapon nem szerepelt, hogy csak a bejelentett otthonomra kérhetem a támogatást. Ez a lakás pedig a tulajdonom. Most védekezzem azzal, hogy akár a társasházunk bármelyik lakója is igazolhatja, hogy életvitelszerűen itt tartózkodom?
De hát miért kell nekem egy hivatalnál olyasmit igazolnom, amelyet önmaga is cáfol azzal, hogy erre a címemre küldi az értesítést is.
Szegény Hofi Géza jut eszembe ilyenkor. Ő mondta, hogy ilyen a helyi kiskirály. Korona van, fej nincs.
Odavágtam a poharat, hogy levezessem az indulatomat. Üvöltöttem. Segített? Nem. A párom csitított, és inkább őt sajnálom a talpas pohár miatt. Ő hozta közös háztartásunkba. Ahol ez jelentene valamit, oda nem hallatszik el.
Tulajdonképpen már bánom azt, hogy igényeltem egy támogatást. Voltam olyan naiv, hogy azt hittem, én is egyenlő vagyok.

Amikor szentek lelépnek a földre

Pár éve egy irodalomkedvelőket összegyűjtő csatornán tettük közzé pillanatnyi agymenésünket. Volt ebben komoly gondolat és mókás hancúrozás is. Mondhatnám szedett-vedett társaságnak, de én nagyon szerettem, és jól éreztem magam benne.
Mindenféle jellem hozta a jellemábrázoláshoz a legjobb ötleteket. A kedvencem, s talán mindannyiunk 'kedvence' egy nyugdíjas pedagógus, önjelölt ítész és megmondó ember volt. A keresztneve Béla. Minden értelemben nehéz volt elviselni. :-) (Nyugodjék békében, de ha őszinte akarok lenni, hiányzik.
Az egyik vesszőparipája a jellem és a tehetség összefüggése volt. Emelkedett stílust, tartást várt volna tőlünk. Ugye egy költő, az mindenkinek minta. Nem is ember. Fölötte áll.
Mi pedig feszegettük József Attila idegbaját, Ady csapongó életét, még Petőfit is hírbe hozta valaki a vadkenderrel. A párom például nehezen hallgatja felolvasásomban Juhász Ferenc 'végtelen' verseit. Pl. a Halott feketerigó kötetét még nem tudtam végigolvasni neki. Süt belőle (Nufiból), mennyire naplopásnak érzi ezt a fajta irodalmat.
Püff neki, nekem meg tetszik.
Nem mindenben egyezik az ízlésünk. Nem is minden érdekli, amit engem. Pl. a Rádiótechnikát sem olvassa. Mentségére szolgáljon, hogy azért megveszi nekem.

Ma pedig kivételt tett a kedvemért, meghallgatott valamit belőle.
Sipos Gyula cikkét.
Ez a szakíró középiskolás korom óta a kedvenceim közé tartozik. Olvasmányosan, érdekesen ír. A Hifi erősítők építése c. kiadványát egy ismerősöm ugyan elfelejtette visszaadni, de az Antikváriumban Miskolcon újra megvettem. A Rádiótechnika c. folyóirat is sokáig állandó olvasmányom volt.
Hosszú a bevezetés, de igazából ezt az embert is taszítónak érzem ezután az írása után. Rá kell jönnöm, hogy az embert nem kell szeretnem, és kár megismerni. A művei a fontosak.
A mostani kirohanása az interneten ingyenesen közzétett régi könyvéről szól. Jogosan háborodik fel, hogy engedélye nélkül jelent meg a könyve, de az indokai nekem mellélőnek.
Nem kap pénzt az 1980-ban (tehát 29 éve) kiadott munkájáért.
Nem lóg ki a lóláb?
A megjelentetésből ő már megkapta a maga pénzét, és a könyvkiadó is. Most pedig valaki közkinccsé teszi az interneten.
Ő készült az újrafeldolgozással. Magánkiadásban akarta megjelentetni, mert akkor több jut neki. Csak a terjesztés és a nyomdamunkálatok kerülnek pénzbe.
Ez szimpatikus, és belül már lesem is a költségvetést, hogyan tudom kigazdálkodni majd az árát. Nem ez lenne az első könyv, ami több kiadásban is polcomra kerül. Azaz csak lesném, mert olvashattam, hogy megsemmisítette az elkészült fejezeteket, és nem lesz új, bővített kiadás.
Sajnálom. Őszintén sajnálom, hogy megint a 'pénz' veszi el valaki kedvét az alkotástól.
Vajon rászorul erre?
Igazából várom, hogy megjelenik József valamelyik kései leszármazotta, hogy fölöttem a tető ács munkája, és fizessek neki, mert az ő családja találta ki a nyeregtetőt. Évente meglátogat Kelemen, és csekket nyújt át az asszony bérletéért, akit még Déva várába beépített.

Ez volt feladva?

- Ez volt feladva!?
Ma reggel ismerősen csengő hang szólított álmomban. Anyám hangja. A konyhából reccsent rám, ha elkalandoztam a zongoraleckétől.
Most is félek ettől az érzéstől. Nem azt teszem, amit kellene. Nem azt, amit feladtak, nem azt, amiből vizsgázni kell. Nem azt, semmi olyat, amiért vállveregetés vagy dicséret járna. Megyek az ösztön kijelölte úton.
Anyám hangja átdörrent a kis világom burkán. Ilyenkor visszakanyarodtam a feladott hangjegyek közé, vagy inkább bezártam a kottát, és úgy éreztem, hogy már azt gyakoroltam.
Pedig nem. Nem gyakoroltam.
A feladott leckét hamar lepötyögtem, mert még a fejemben volt. Eszembe sem jutott gyakorolni.
Nem is lett belőlem zenész. Ma már a kotta silabizálása is nehéz. Az f kulcsból, g kulcsból kiindulva számolgattam a hangokat, vagy a c-ből.
Pár éve vettem egy műanyagzongorát is, és jól esett addig nyomogatni a billentyűket, amíg felismertem a bennem dudvaként gyökeret vert zenéket. A kezem sejti, hol is van a dallam, de nem ér oda időben, és csak az egyik. Mindegy, hogy a bal vagy a jobb.
Nem baj, majd a felnőtt énem rám parancsol, és 'gyakorolni' fogok.
Rájöhettem volna, hogy ez ma sem lesz az én ösvényem.
A beépített zenerészletekből megtanultam pár dalocskát. Még a ritmus is utolérhető volt. Összekötöttem a számítógéppel, és a rövid midi helyett megkerestem az interneten a hosszabb, teljesebb változatot.
Kerestem kottázó programot, zeneszerkesztőt, és nem is csak windows hanem Linux alatt működőt is. Átírtam a kíséret hangszereit.
Aztán észre vettem, hogy már megint nem zenélek. Nem ezt a feladatot szántam magamnak.
A falon függő gitárom is attól marad a falon, hogy egy zenedarabból nem csak a szólót, de a basszust is én akarom játszani, és mindent, ami előtérben van.
Pedig a zenében sokkal kevesebb a szóló, és sokkal több a háttérmunka.
Kigyakorolni a jobb kezet. A balt. Összefűzni a kettőt. Szétválaszthatatlanná tenni a jobb és bal kezet. Átadni magam a zenének, mely már nem is én vagyok.
Igazából úgy képzeltem el magam a színpadon, hogy lekapcsolják a fényt, és csak valami derengés adja tudtul másoknak, hogy ott vagyok.
De hát nem lettem zenész.
Időnként megállok a lemezgyűjteményem előtt, és találomra húzok elő hallgatni valót. A DVD-ről lekapcsolom a tévét, és csak a hangot hallgatom erősítőn keresztül.
Ez jó... és anyukám nem tud bekiabálni 200km-nyi távolságól, hogy ez volt-e feladva.
Ez a sötét kis tér a konzervszínpadom. De vajon jár ez nekem?
Nufy már aludna mellettem. Bele is alszik sokszor. Ki kellene kapcsolnom, de nem megy. Az ördög játszik velem, és bár tudom, hogy nem ez volt feladva, én ezt...
... de ...
Nekem ez a feladat.

Politika

Húzós téma. Nem lehet okos vélemény. Sem az enyém, sem a másé. Mégis megrágjuk mindannyian. Ki belül, kiből kihallatszik.
Elköszönt Gyurcsány Ferenc. Most zűrzavar van. Aki belelát a helyzetbe, az vagy menekül, vagy hatalomvágyának enged. A szolgálat túl kemény volna. Talán katona tudna rendet teremteni. Talán.
Németország fegyelme a második világháború után (Szándékosan kisbetűvel írom.) megérdemelt jólétet teremtett. Láttam párszor, és nem irigyeltem. Itthon nekem jó volt. Nem kellett a politikára figyelnem, elég volt dolgozni, és nem vágytam gazdagságra. Nem voltak szervező-, vezető ábrándjaim. Ma sincsenek.
A megütközés akkor jött, amikor az engem irányító emberek elkezdték a feladataikat rám hárítani, és közben a munkám értékét valami lebegtetett környezetbe helyezni. Azon vettem észre magam, hogy nem csupán a szakmai feladatokat kaptam, hanem a piacszerzés, a teljes adminisztráció is az enyém lett, s az adminisztrációm értékelése új és új szempontokkal bővült, a megítélés pedig egyre szigorúbb. Miért is? Rosszabbul dolgoztam? A végeredmény az lett. A folyton változó körülmények nem a munkavégzésnek, hanem a 'jól' adminisztrálásnak kedvezett.
Az adminisztráció önálló élőlénnyé vált, és besoroltunk, mert élni akartunk.
Pár éve - immár ötödik - beleszagolhattam anyám szakmájába is. A könyvelésbe. Adatrögzítettem, és beleláttam mások vitustáncába, miként jutnak pénzhez. No, nem az ügyfélkörük, hanem a számláik árulkodtak. Látom, mennyire kevés a valós tevékenységgel megszerezhető jövedelem, és mennyivel fontosabb a szervezés és az adminisztráció.
Egészen más szemmel nézem most ezt a fickót - Gyurcsány Ferencet - , mint pár éve.
Kibillentette elődjét a székéből, és megmutatta. Mit is? Azt nem tudom. A bizonygatások maradtak meg a szavaiból. Valamit mindig meg kellett magyarázni. Utoljára a kenyérről. Az M1-en egy műsorban felvetették neki az alapvető élelmiszerek áfáját. Legyen kevesebb. Ő pedig visszakérdezett, melyik az alapvető élelmiszer. A tej? Melyik tej? A kenyér, melyik kenyér?
Sír bennem a magyar nyelv, mert nekem a kenyér az kenyér. Sem a húskenyeret, sem a szentjánoskenyeret nem fogom összekeverni a búzából vagy rozsból készített élelmiszerrel. Én nem vagyok annyira hülye, mint aminek ő engem tart. Szerintem mások sem annyira hülyék. Ismét egy aranyalma Paris-nak, hogy válasszon legszebbet. Csak rosszul járhat.
Visszhangzik a média a cigánykérdéstől. Divide et impera. Mindenki tudja, hogy a munka nélkül kapott jövedelem nem hoz létre értéket. A csak gyermekek után kapott pénzből élő családok igazi politikai bombává nőtték ki magukat. Ezek az emberek már fel sem fogják, hogy inkább foglyai, mint élvezői ennek a szisztémának. Politikusnak biztos szavazat, de Magyarországnak burjánzó rákos szövet.
Majd most... ugye most jön a gyógyító kés. Megszüntetjük a családi pótlékot. Ugye a Kádár rendszerében kellett a három hónap munkaviszony, hogy járjon a pénz. Meg a munka kötelező volt.
Ma nem kötelező. A munka nem kötelező, és alanyi jogon jár... Hát most ezek a jogok inognak. Jön az éhséglázadás?
Borsodban autózva láttam, hogy melyik porta körül van kis kert, és azt is, hogy több félkész vagy romos ház körül nincs. Beszélgettem falusiakkal, miként próbáltak segíteni. Felszántották és bevetették krumplival a kopár porták tulajdonosainak kertjét. Elég lett volna kicsit gondozni azt a növényt. A segély ezidő alatt is járt. A vetőburgonya pedig visszakerült a földből, s azonmód a fazékban végezte.
Megtehették?
Meg.
A teteje is ilyen, az alja is ilyen az országnak. Aki még pénzt kap azért, amit ő tud létrehozni mások számára, az pedig letakarja, bekeríti, eldugja, hogy jusson belőle neki is.
Számítok rá, hogy cigányozásnak fogja olvasni pár ember a soraimat. Hogy felelősnek tartom a romákat ezért a helyzetért. Pedig pont a politikusokat tartom felelősnek azért, mert ilyen helyzetbe hozták legnagyobb számú nemzetiségünket.
Felelősnek tartom a médiát, a reklámországot, ami televízión, plakátokon keresztül hozott létre emberekben olyan ideális világot, melyben a szegénységbe született gyermek nem kap képet arról, mit és miért kell tenni, hogy neki is lehessen valamije.
Látom a szemétbe dobott használati tárgyakból, mennyit ér egy másik ember munkája.
Régen egy jól összeütött sámli kiszolgált egy családot egy életen át. Ma egy mobiltelefont két év után kukába teszünk.
Mennyi szellemi és fizikai munka van az egyikben és mennyi a másikban?
Gyűlöltem, undorodtam a hadseregtől, amikor bevonultam. Szenvedtem a másfél évtől, de ott összezártak a ma már professzorrá, gazdag emberré kinőtt és az alkoholistává züllött nagyon buta emberekkel is.
Ma azt mondom, hasznos volt. Bár rendszerető ember nem lett belőlem, és nehezem tűröm a hatalmi viszonyokat, adott némi útravalót. Például, hogy nem tudok felnézni azokra, akik engem irányítani akarnak.
A politikusok középpontja most változik. Gyurcsány Ferenc megy, és marad a káosz. Vajon miért nincs bennem még most sem öröm?

Válaszolok a körkérdésre

Átváltozások
Kaptam egy újabb körkérdést Renátától.

Mi lennék ha ...?

Mi lennék ha ...?
...hónap lennék: szeptember
...a hét napja lennék: csütörtök
...a nap egy időpontja lennék: minden pillanat
...bolygó lennék: kerék
...berendezési tárgy lennék: csavarhúzó
...bűn lennék: türelmetlenség
...folyadék lennék: szódavíz
...fa lennék: dió
...madár lennék: pinty
...virág lennék: kaktusz
...időjárás lennék: nyári zápor
...hangszer lennék: nyenyere (esetleg templomi orgona, mert minden kar láb mást csinál rajtam.)
...szín lennék: "ződ" :-) (Vagy aki engem ismer, annak tropfehér)
...zöldség lennék: fehér répa
...hang lennék: vissz
...elem lennék: 9 voltos (bár a már zsebtelep)
...dal lennék: Az amúri partizánok dala
...zene lennék: Zappa (pl. G-spot tornado)
...film lennék: FORTE
…színész lennék: nem vagyok az?
...könyv lennék: takarékbetét
...étel lennék: túróstészta
…édesség lennék: almás sütemény , meggyes pite
...hely lennék: valahol az erdő mélyén a dzsungelben egy apró tisztás
…menedék lennék: roskatag fakunyhó
…álmaim foglalkozása lennék: mindegy, csak hagyjanak kiteljesedni
…történelmi alak lennék: történelemtanár
...illat lennék: összegyűrt fodormenta
...testrész lennék: talp (mert minden súly rajta van, és mégis túlérzékeny)
...tanóra lennék: zongora
...alakzat lennék: sokszög
...ruhadarab lennék: kesztyű
...ékszer lennék: csontnyaklánc, kagylóhéjból készült apróság
...kiegészítő lennék: kétkomponenses ragasztó
...szeretet megnyilvánulása lennék: türelem
...rovar lennék: zöld légy
...gyümölcs lennék: körte (vackor)
...épület lennék: vályogház
...fűszer lennék: petrezselyemzöld
...játék lennék: lufi
...érzékszerv lennék: szaglás
...vers lennék: Rejtő Jenő: Az utolsó szó jogán

Panaszkodom

Készülök valami olyanra, amit nem szeretek. Zaklatottan járok fel s alá a lakásban, vödörrel öntöm le a kávét a torkomon, és fogalmazok. Csípősen, megalázkodva, fellengzősen, elemezve. Tudom, hogy igazam van, de mit számít. A béka jön, le kell nyelni. Nem, ennél jobb hasonlat. Egy frissen szakadt sebet el kell vinni a dokihoz, hogy további fájdalom árán összevarrják.
Mi történt?
Kaptam egy magnót. Asztali, jobbfajta hangrögzítő a 80-as évekből. Szeretem ezt a stílust, sokáig működik, kellemes hangja van.
Ezt a példányt egy barátom kapta leégett motorral, megnyúlt szíjjal. Talán két éve lehetett. Megjavítottam neki. Tudván, hogy nem mai darab, nem is nyomtam meg a költségeit, a gumiszíjat vettem, a magnómotort meg egy autómagnóból pótoltam. Az autómagnót is kaptam jó tizenöt éve. Akkor még Törökországból hozott sokfélét a hölgy, piacon árulta, ez a magnó meg a Skoda kereke alá került, rakjam át belőle a hangicét egy másikba, és a többi az enyém.
(Ebből csak annyi a fontos, hogy 'nullkilóméteres' motort kapott a készülék. A forgásiránya más volt, de ezt megoldottam.)
A fej is cserélt benne. BRG gyártmányú, de nem volt kopott, jól szólt vele, azt nem bántottam.
Barátom pedig most nekem adta. Van itt már pár készülékem, meg munkanélkülinek jól jön bármi, gondoltam kipróbálom a Vaterát, és feltettem. Éppen a legolcsóbb ajánlattal, és odaírtam, javítva volt.
Egy hét után jelentkezett valaki, hogy érdekli kikiáltási áron, ha átteszem fix árba, fizeti a postával együtt.
Nagy volt az örömöm, eddig még nem adtam el semmit, nekem is sikerült. Pénz a számlán, csomagolás, posta, stb.
Másnap telefonon keresett az új tulaj, hogy a magnó állandóan kikapcsol. Több kazettával is. Nézzem meg a többi termékét, szerepel közötte a HiFi tornyok között ilyen magnós változat. (értsd, tudja kezelni)
Ekkor már nem örültem annyira az ötletemnek, meg annak, hogy sok km-re van a kütyü. Sóhajtottam egy nagyot, küldje vissza, megnézem, mi esett le, mi szakadt el, megjavítva újra elküldöm.
De hát neki ez nem kell. Utaljam vissza a pénzt. Ez a hiba nem szerepelt a leírásban.
Nyeltem egy nagyot, beleegyeztem.
Eltelt az éjszaka, forgolódtam, délelőtt vártam a postást, dél felé megérkezett. Szinte széttéptem a dobozt, úgy raktam fel az asztalra.
Beleraktam egy szorulósabb kazettát.
Ez megy.
Lenulláztam a számlálót, lássam, hány fordulat után kapcsol ki, és kimentem a konyhába kávét főzni.
A kávé elkészült, a magnó a szalag végén kikapcsolt, megfordítottam. Tettem -vettem a lakásban a nmagnó ismét végigjátszotta a kazettát.
Beleraktam egy másikat.
A magnó működött, s működik most is kifogástalanul.
Ekkor visszapörgettem a kereskedő srác szavait. Hogy ő ilyet árul, és hogy visszaküldi, és adjunk egymásnak semleges vagy pozitív értékelést. A visszautat állja, én pedig az odautaztatást. (Az összeg közel negyede a szállítási ktg.)
Nem értem. Ha rossz volt a magnó, miért nem követelte a szállítást? De látom, hogy jó, és a hibaleírás illik egy szakadt szíjas magnóra, tehát találkozott már ilyennel, csak ezen jó szíj van. (Már levettem a burkolatot, látom.)
Nem lett volna egyszerűbb azt írni, hogy meggondolta magát, és nem kell? Csúnya a doboza? De hát negyedáron adtam, mint az értéke.
Ezek után tiszta lelkiismerettel fogom visszautalni neki a magnó árát, de a szállítást nem kívánom pénzelni.
Lehet, hogy nem vagyok úriember?

Öt dolog, amitől függök

Megkaptam a körkérdést. Most körbe fogom járni.
Az első mindenképpen kör alakú. Mi több, a konyhához is hozzátartozik. Elektromos.
Röviden: Kávéfőző.
A ember ugye kinyitja a konyhaszekrény bal oldalán alul azt az ajtót, és egy kék dobozt húz elő. Ez a doboz pedig telis-teli van apró barna bigyókkal.
Most éppen őrölt, bár jobban szeretem a babkávét.
Eztán előhúzza a kávédarálót, Nagyanyám hagyatéka. Több, mint 30 éves. Belezuhintja a megfelelő mennyiséget, és ráhelyezve a fedőt, felveri a házat.
Ez akkora zajjal jár, mint mondjuk a Deep Purple hallgatása.
Eztán jöhet a mosogató mellől a kávéfőző.
70-es évek divatja. Már nem akkora a kupolája, mint az anyué, de még hagyományos bakelit talpon álló aluminiumhenger kiálló csőrrel.
A főzőbe meleg vizet töltve már csatlakoztatom a 230V-os hálózatra a szerkezetet. Fontos, hogy nem lehet több víz, mint ami elég bele, mert a kilccsanó tartalom balesetveszélyes.
Tehát a tartállyal kezemben az asztalhoz tipegek, ott megtömöm a tartályt. (Ma már a kisebb mennyiség érdekében felező állásban, és szépen elsimogatva lefújkálva a fölösleget leguggolok főző mellé.)
Behelyezéskor forgó mozgással a helyére illesztem a tartályt, befedem a tetővel, és kézzel óvatosan meghúzom a szorítócsavart.
Újabb kör következik a csatos üvegért. Ez tavaly nyáron került némi sörrel a birtokomba. 0,33 literes. Éppen elfér benne a kávé, nem fúj ki belőle a cső, és visszazárható, akár a papírzsebkendő zacskója.
Két lépés a sámli.
Egy érte, egy meg vissza.
Most jön a legszebb rész.
Megvárom a nedűt.
A barna üveg szépen megtelik kávéval, a konyha illattal, s a szívem az éhes babák izgalmával.
Még megkérdezem a mátkámat, akar-e,.. de költői kérdés. Már zuhintom is magamba ezt az ébresztrővizet.

Öt függés kellene?

Elég ez az egy is nekem.
Nem?

FRIDERIKUSZ EDDIG

Kivégeztem a könyvét három nap alatt.
Jó volt? Még nem tudom.
(Az olvasási szokásaimról annyit, hogy még kölyökkoromban keletkeztek, és ma sem tudok rajtuk változtani. Lehetőleg lendületből végigolvasni a kiválaszott könyvet.)
Ez a riportkönyv egy riporterről szól. Tehetséges ember ír magáról, és ha ezután az utcán találkoznánk, valószínűleg szervusszal köszönnék neki. Nem tiszteletlenségből, hanem mert úgy beszélt hozzám, mintha én is ember lennék a környezetéből.
Azért van pár borzongatóan rossz szájízem is. Ötven évesen kiszorulni a médiából egy munkamániás(nak látom én) embernek, feldolgozhatatlan élmény lehet. A párom szerint már az ATV is zugadó a három nagy mögött.
Szeretném hinni, hogy Sándor össze bír kaparni akkora tőkét, amivel saját országos médiumot alapíthat.
Vitray Tamás, és a számomra ismeretlen nevek csak azért lehetnek akadálya az ő önmegvalósításának, mert (F.S.) dolgozni akar.
Annyira bennem van, és még mindig nem tudom igazán megfogalmazni, mégis belefogok.
A mostani vezető osztály vagy réteg egyszerűen olyasfajta szereptéveszmében él, amiben fel sem merül, hogy a termelés mögött emberek vannak.
Egy alkalmazott feladatköréhez a munkaköri leírásokban mindig ott szerepel, hogy és amivel még megbízzák.
Specializálódjunk, tanuljunk, stb.... aztán amikor egy feladatkör megszűnik, fölöslegessé válik az ember, különösen, ha dolgozni akar. A gondolkodás kifejezetten hátrány. Lassítja, akadályozza a folyamatokat.
Apám zenész. 1968-ban elhagyta az országot, s az NSZK-ban élte vidáman az életét. Ez csak annyiban fontos, hogy 12 év után láttam újra, és utána is 4-5 évenként. Ez a szakaszosság azt is megmutatta, hogy 81-ben még gyönyörű kerthelységben játszott, egyik helyről a másikra hívták. A 80-as években már panaszkodott a diszkókra. A gépzene megöli a szakmáját. Ma pedig örül, hogy sikerült összeszedni a nyugdíjhoz szükséges éveket. A tangóharmonikája már csak akkor kerül elő, ha a barátja felkeresi a gitárjával, hogy játszanak valamit.
A 80-as években vonult ki az elektroncsöves technika a szakmánkból. Nem is értettem, hogy mi bajuk van az 'öregeknek' az integrált áramkörös készülékekkel. Nekünk a tananyagban még szintén ezek a lámpás készülékek voltak, de a boltban lehetett kapni a szakirodalmat. A javítás közben vettük fel az információt.
A 90-es években csúszott be az internet a szakmába. Pl. 95-ben egy amerikai cégnek javítottam a monitorjait, és
a dokumentációkat már elektronikusan kaptuk. Hozzászoktam, hogy a ház körül adódó javítani valóhoz kapcsolási rajz nincs, legfeljebb az alkatrészgyártók honlapjáról letölthető dokumentációból lehet bővíteni a fejemben lévő rendszert.
Ma mi van? Hasonló.
Szidjam a silányodó készülékeket?
Szegény Fridi is megéli, hogy hiába gyűjti a világ minden részéből a szakmája javát, a politika nem emberekkel foglalkozik, hanem mutatókkal, számokkal. Aki pedig csak számokkal foglalkozik, az olyan kimutatást készít, amely alapján a méhecskét el lehet távolítani, és 10111011110001 -gyel lehet helyettesíteni.
Ráadásul a csak számokkal foglalkozó egy olyan ponton ül, ahol ő is csak egy szám. Illeszkedik abba a halmazba, és Fridi nem.
Nem fejezem be még, csak abbahagyom. Friderikusz Sándorra nekem szükségem volna. Nem baj, ha nagyképű, az sem, ha igaza van. Féltem a korosztályát, melyhez magam is közeledem. A pénz hamar elfogy, s ha vele is így el lehet bánni - márpedig neki van neve Magyarországon - akkor bármelyikünkkel.

Bringa

Mi is az a bringa? Szerelem? A mozgás szeretete? Szabadság?
Most nem akarom ilyen nagy szavakkal illetni. Viszonylag későn, kb. 9-10 éves koromban kaphattam az első Budapest gyártmányú kétkerekű háromnegyedes biciklit. Akkor még kellett hozzá anyu, nagymamáék hosszú spórolása. Ja, és a húsvéti locsolkodásaim is.
Az a kövér kisfiú, aki már görkorcsolyán megszerezte az első mozgásélményeit, nem nagyon hasonlít a mai valóságomra.
Kikerültem a családi minden másodperc figyelemből. Sőt, hát elhagyhattam a lakótelepi tömbház szigorú határait is.
Miskolcon a Szentpéteri kapu, illetve a 22-es lakótelep (Az iskola számáról neveztük 22-esnek, a miénk a 10-es volt) nem túl forgalmas mellékutcái levittek a vasúti sínekig, és át is léptük. Bizony, a drótokon átemelve egészen a Zsarnai telepig, sőt a Sajóig merészkedtünk.
Be kell vallanom, tele volt a nadrágom, mi lenne, ha nagymamáék megtudnák.
Később, amikor Szalai Zoli, aki nemcsak osztálytársam, hanem egy házban is laktunk igazi versenybiciklit kapott az MVSC-től, nem is lehetett más utam, mint jelentkezni a Miskolci Vasutas Sport Clubba.
Télen futóedzések a Tiszai pályaudvar mellett, míg végre tavasszal nekem is adtak egy váltó nélküli Favorit bringát. El tudja ezt képzelni valaki is? A kamaszkor határán, amikor a szervezet gyorsabban nő, mint ahogy a kerület követni tudja, és ezért a mozgás könnyeddé válik, kerekeket is kap - mondhatnám szárnyaknak is...
Ezzel már lehetett menni a lányokhoz is. Vinni a vázon, stb.
Az edzés mondjuk a Szikszói parton és Arnót felé nem volt ilyen könnyű. Volt, hogy a világ eltűnt valami vörös ködben, a levegőért állandóan köpködni kellett, és még így is a végén kullogtam a társaságnak. Talán csak Pusztai Zolit tudtam megelőzni.
Egy év után letettem róla. Nem lesz belőlem versenyző.
Letelt a középiskola, a drótszamár pedig legfeljebb egykerekezésre, városon belüli közlekedésre volt jó. Nincsenek emlékeim, csak arról, hogy csavarokat kellett pótolgatnom, és a villát egyengetni, vagy az utolsó diószakadás a dombon a lakótelep fölött. Akkor a kormány fixen állt a kezemben, a kerék pedig keresztbe fordult, és én jól megütöttem a hátamat. Nem estem el, hanem a két lábam a földön, az első kerék szintén, az ülés meg a hátamban, és hogy így már nem lehett vele hazamenni. Tolni kellett.
Több, mint egy évig nem volt kerékpárom.
Már dolgoztam, 1983-ban kaptunk nyereségrészesedést. Annyira örültem, és pont elég volt a kemping biciklire.
Világoskék Csepel, összecsukható változat. Ma is megvan. Miskolc minden zugát megjártam vele. Anyu azt mondta, úgy nézek ki rajta, mint majom a köszörűkövön.
A kormányát kicsit előre hajtottam, de minden átalakítás nélkül szolgált. Volt, hogy tévéképcsövet vittem haza rajta, volt, hogy begipszelt kézzel mentem tévét javítani vele az Avasra.
Két-három évente pedál és gumicserét kellett végre hajtani, meg egyszer a kormánya is szétment. (Körberepedt, majd lekonyult.) Bámulatos kis szerkezet. Nagyon hozzám nőtt.
Már itt éltem Budapesten, és valahol a körúton belepörgettek olyan sávváltásba, hogy 60km/h körül mutatott a Cateye. Hogy volt még arra is lélekjelenlétem, hogy megnézzem az órát, már nem tudom. Ez a sebesség szinte tüdőszakadás volt az orosz kölcsönbringával is. (Akkor még Kis Polszkival mértük le Marján Mikivel a reptéri elágazástól a Szentpéteri kapui első bérházig.)

Azóta már jobban fogynak a biciklik.

Sikerült ronggyá törnöm egy jugo névtelen biciklit.


Vettem egy zöld szlovák összeszerelésű vékony kerekű jószágot.
Állandó beállítást igényelt.
Csereberéltem egy Favoritot elég jó állapotban, és újjáépítettem. Új kerék, új racsni, új lánckerekek. Ma már Komjátiban van, és ott szolgál.
A következő szerzeményem a Gepida.
Aluvázas, igazi városi röpködős. Igaz, járdán nem szabad vele járni, mert ha elüt a teherautó, akkor megbüntetnek a rendőrök.
Van még egy MTB.
Ő a teherbicikli. A vázon kívül már nincs eredeti alkatrésze, de kényelmes.
Most a párom használja, ezért elővettem egy örökölt orosz fecske bringát, és kapott átfűzött kerekeket, bár a hátsót másik ráffal újra fogom fűzni. Az orosz gumi nem szereti a noname koreai ráfot. Hátul a racsni is 5 sebességes, állandóan ledobja a pedál mellett a láncot. Bár elöl nem kéne átdobó, mégis kell váltót tennem rá, mert Budafokon haza kaptatón jövök fel, és vissza kell váltanom. A hátsó keréken pedig a nagy lánckerék már leugrasztja elölről a láncot.

S akit még érdekel, egy történet a közelmúltból:

Az a rohadt kormány

takarítás ürügyén

Egérbarátság.
Valahogy úgy kezdődött, hogy ideköltöztem Budafokra. A környék alaposan alápincézett. Boros-pezsgős-gombás. Évszázadok alatt mindenféle járatot fúrtak erre az itt lakók.
1997 telén beköltöztem, és még egyedül hallgattam a fütyülő szeleket a cserépkályha nevű 'rezonátoron'. Alattam reggelre vagy leeresztett a gumimatrac, vagy nem, és pár irodabútorból álló 'kelengyém' vett körül. Közte persze a javítanivalók.
Arra lettem figyelmes, hogy valami rág.
A hideg szaladt végig a hátamon, de nem bírtam megfejteni, honnét, és mi lehet.
Illetve azt, hogy egér, azért sejtettem.
Igyekeztem zajt csapni, körbejártam lámpával, de a pár percre abbamaradt zörej újra és újra megismétlődött.
Mit tegyek? Nálam mások készülékei várták a gyógyulást, nem mutatott volna jól pár fognyom, de a szag is csavarta az orromat.
Egérfogó.
Tette a dolgát a vasszerkezet, és hol naponta, hol óránként dobáltam ki a még vergődő áldozatokat, de hónapokig is nyugton hagytak.
Egyik alkalommal a hűtő tetején zörgött valami, és én megfogva a nejlonzacskót szemtől szembe kerültem ezzel a kis vadállattal.
Nem volt szívem megölni.
Beleráztam a legnagyobb befőttes üvegbe, és lestük egymást.
Persze az öt literes üveg nem volt túl nagy akadály, amíg magára hagytam, meglógott.
Később is sikerült élve elcsípni valamelyiket, és akkor már téglát tettem az üveg szájára. Egérbefőttem pedig kíváncsi volt. Leste, mit csinálok, és én is őt. Később már őket.
A kiegyezés igazi kompromisszummá nőtte ki magát, mert amíg nem veszélyeztették értékeimet, és üvegen belül koncentrálódott a szaguk, remek társaságot és szórakozást nyújtottak.
Azóta kiselejtezett, repedt akváriumból remek életteret rendeztem be aktuális foglyaimnak, és mókuskerékkel, egyéb bújkálásra alkalmas tereptárggyal leptem meg őket.
A takarítás mégis megdolgoztatja az akaraterőmet.
Ma is sikerült.
Bár az elején még nevet is adtam nekik, ma már csak büzitrióként emlegetem e társaságot.

A gondolatok keletkezéséhez megfelelő körülményekre van szükség

Fura dolog ez az íráskényszer. Akarom is, meg nem is.
Pár éve még hajnali kettőkor kellett rávenni magam, induljak az ágyba, mert másnap is lesz mit másoknak elmondani, most rágom a ceruza végét, mert nem az kerekedik ki a leírtakból, amit mondani szeretnék.
A komjáti házunk átalakítása közben a követ csépelve-ásva-talicskázva álandóan azon járt az agyam, miképpen fogom szavakba önteni, a felfedezés örömét. Hogy azokat a köveket már több, mint száz éve nem érintette kéz, melyeket én kiszabadítottam a földből. Hogy a síkká rendezett udvaron úgy mutatnak a gödrök, mint valami kelés az egészséges emberi testen.
Miért nem jó nekem az, ahogyan két emberöltőt már kiszolgált?
Mert hát nem jó.
Nekem be kell vinni a házba a vizet. Nekem ki kell vinni a szennyvizet.
Régen a szennyvizet kivitték lavórban, amit pedig a lakók termeltek, egy külön kis kőbódéban helyezték el a ház mellett.
Költői kérdés. Nekem is jár az a komfort, ami ma mindenkinek, tehát meg is fogom teremteni, csak felmerül.
Előre elterveztem, hogy majd mindent dokumentálok. Fényképezőgéppel naponta rögzítem az összes léptemet.
Vannak fényképek. Csak a szorgalom maradt el.

Pár szó a gondolkodó székről.
Környezettudatos életmódra készülve olvastam az alomszékről. Ki is próbáltam, mit tudok én alkotni, ami legalább működési elvében azonos, és nem túl nagy befektetés.
A lába régi íróasztalt tartott. A pozdorja asztalfelület már megsemmisült, de akadt a Hátsó Sufniában vastagabb bútorlap. A lábakat levágtam a porcelánedény magasságában, és a bútorlapból kifűrészeltem a műanyagvödörnek való lyukat. Kapott még egy eredeti ülőkét, s fából távtartókat.
Ezzel már félre lehetett vonulni egy hűs komorába, ahol az alkotást nem zavarták a legyek és a szagok.
A tartalmát pedig a komposztdombon elhelyeztem.
Teteje nem volt, ezért minden használat után ki kellett mosni. Így viszont diólevéllel és szénával működtetve teljesen szagtalan.

értem?

Egy hete hallgatom Dávid Gyula előadásait. Letöltöttem az MCSE honlapjáról. Olyan, mint egy igazi télapó piros frinc-francok nélkül. Jókora puttonya van. Kaptam sok-sok ajándékot belőle.
Ez a bácsi ott áll, és két három órát is beszél 'egyszuszra'. Azon veszem észre magam, hogy áthangolódom a forgó semmi méretű csak fizikai és matematikai módra értelmezhető részecskékre. Elképzelem, miképpen bombázzák elektronokkal azt a pontot, ahol valószínűsíthető egy energiagombóc, és kvarkoknak és protonoknak hívják őket.
Érdekes, de annyi fizikus-matematikus magyar koponya sem nevezett még el magyarul egy részecskét sem. Pedig a darab, vagy szelet is jól mutatna idegen szövegben, és még a karaktertáblából sem kellene ékezetest választani.
A gömbfelületre elképzelhető táguló világegyetemről próbáltam a páromnak átadni, amit megértettem. Nem sikerült. Nem tudom úgy megfogalmazni, ahogyan érzem belül, pedig a megértés egyik alapfeltétele, hogy visszaadom, vagy átadom a hallottakat.
A nagy bumm után egymástól eltávolodó energiaváltozatok, melyek a mi értelmezésünkben anyagok vagy fény, csak horizontszerűen képesek kommunikálni egymással.
Ezen koptattam az agyamat éjjel, hogy miért nem képes a gömb húrján vagy átmérőjén keresztül jutni információ.
Annyi megmaradt belőle, hogy a nagy bumm, mint térbeli középpont kitüntetett hely, és a tőle távolodó egységek önálló rendszerekké szerveződve is távolodnak. Ez a távolodás az energia egyirányú (0-ból kiinduló), és nem fordul vissza. Azaz nincs olyan energiacsomag, vagy részecske, megy a középpont irányába haladna. Tehát ha arra nem halad, onnét nem hozhat információt.
Eddig ennyi.