Fény-játék
Gyapjas levélszáron legurult a harmat
Csillogó nyomában szivárványok laknak
Csak közel hajolva láthatod meg őket
Hajnalok hajnalán, vagy záporesőben
Gyapjas levélszáron megmarad a porszem.
A szürkéből sár lesz. Most sárga, ez pollen.
Látod, vagy csak érzed? Tüsszents csak nyugodtan!
Nekem is csavarta, de már megnyugodtam.
Gyapjas levélszáron száradnak a szőrök
Már a harmat kevés, én is mellédőlök.
Még egyszer a napot rajt keresztül nézem.
Tőled meg a sarlót holnap visszakérem.
2010 május 17
Tehát nem épp mostani. Nem áll rá az agyam.
Gyötröm a tekercselő gépet. Sokadik átépítés után megszűnt végre az a rezonancia, amitől eddig már pokolba kívántam a szerkezetet. Nem merem leírni, hogy holnap kap egy szálvezetőt, és használni akarom. Annyiszor kimondtam már, és mindig jött újabb gikszer.
Ma szereztem egy rossz pontot is magamnak. Két ember kért meg valamire, és mindkettővel késtem. Ráadásul benne volt két rossz döntésem is.
Szigetszentmiklósra kellett kivinnem egy kislányt időre, és visszahozni fél egy után.
Tegnap este még SMS, hogy nem felejtsem el.
Reggel hívott a mami, hogy korábban menjünk, mert feltúrták az utat, és lassabb lesz a közlekedés.
Tegnap este Miklós is telefonált, hogy irány Kecskemét.
Mondom csak dében, azaz egy után.
Az neki nem jó, de beszél az üzlettársával, és ha mégis, visszaszól fél kilencig.
Telefon nem volt reggel, inkább én hívtam. Na, mi van? Mert akkor nem Nufiaval vásárolok be, hanem a kislányt beadom a megbeszélt helyen, és elmegyek bevásárolni. Hazaviszem a kislányt, utána mehetünk.
OK, de még visszahív.
Vissza is hívott, de azzal, hogy mehetünk.
Mondom egy után.
Nem, hanem most.
Hívom az anyukát, hogy kb 2-re érek vissza Szigetszentmiklósra.
Bár nem tetszett neki, de ráállt.
Először felöppentem Miklósért. Utána vissza a kislányért, majd az M0 lehajtója után jókora sor mellett araszoltunk be a kultúrházig.
Mondom, majd nem erre jövök vissza. Inkább a szigeten Tököl felé, és Ráckevén visszajövünk.
Csakhogy onnét nincs az M5 felé út.
Ráadásul még el is tévedtem kicsit, mert a Dunaparton mentem lefelé, és már a világ másik végén voltam. Miklós is egyre türelmetlenebb lett. Bár nem mutatta.
Aztán megkérdeztem, hogy jutok ki a főútra, és ahelyett, hogy mentem volna délnek, visszafordultam az M0 felé.
Bődületes késés. Háromnegyed kettőkor indultunk vissza, de már csörgött a telefon, hogy hol járok. (mami)
Mondom, hogy Kecskemét közepén, de már hazafelé.
Akkor még visszahív, mert lehet, hogy megoldja a kislány hazaszállítását.
Ha már akkor olyan okos lettem volna, mint utólag, akkor Halászteleknél kb 5km kerülővel megúsztam volna a sorbanállást, és időben lefutott volna minden program. Illetve még visszaérhettem volna 14h-ig.
Ennek ellenére az M0-son felhívtam a mamát, hogy áll a sor a szembesávban, és ha szívesen beugrom a kicsiért.
NEM.
Mondom, ennek a sornak a vége szerintem Tétényben van, de döntsön, mert itt vagyok a lehajtó előtt, és ha elhagyom, visszafordulva nekem sincs esélyem.
NEM.
Jó.
Hazavittem Miklóst. Közben több zápor gyönyörű tisztára mosta a kocsit.
Nufival megebédeltünk a Camponában, és irány az Aldi bevásárolni.
Erősen undok lehettem, de még nem eresztett le bennem a feszültség. Zsörtölődtem mindenen, és az Aldiban kivel futok össze?
Hát az anyuci a kisebb fiával. Persze megfelelő távolságban, s amíg rá nem köszöntem, nem is nézett rám.
Zavart láttam rajta, de nem kerültem ki. Nufi szokta mondani, hogy konfliktuskerülő vagyok, hát most elébe mentem a beszélgetésnek.
Az anyuka szerint hamar átjutott a bébiszitter, akit megkért. Bennem felmerült, hogy füllent, de mindegy. Ezen már nem múlik semmi. Csak a keserű szájíz.
Büntetésnek vettem egy mascarpone-s jégkrémet, és NESZE NEKED PALEO! felkiáltással felfaltam.
Este pedig - amikor Nufi tanított, kióvakodtam a bicajjal mozogni egy kicsit.
Láttam egy összetört rádiót a múltkor egy helyen, és Ferinek vinni akarok Komjátiba hangszórómágnest a Kombájnhoz.
(A biciklikomputer, amit felszereltünk, mágnestő tudja, mennyivel megy, de a kerékre szerelve nem jó, mert túl lassan fordul meg, és addig nem vár a kerékpárcomputer. 4 sec után lekapcsol. A tengely 4x annyit forog, mert az áttétel a kerékdobban van.
Csak hát ki alul van, közel a földhöz, s a felragasztott másgnest a tengelyéről meg leverik a növények.)
Most azt találtam ki, csináltasson két tárcsát egy esztergányossal, és azok közé szorítva szereljük fel a tengelyre, és akkor nem veri le az aljnövényzet.
No, ahhoz hoztam most másnesnek valót, bár nem rádióból, hanem a Dunapartra kidobott tévédobozból rugdostam ki. (Csavarhúzót nem vittem).