2011. december 28., szerda

oOo


Most itt leszállt egy oktató
a nagy orromra koppantó
és a világot megváltó
emberszagú jó manó

de nem láttam a glóriát
csak gyűrött alufóliát
és tükröződni önmagam
úgy kialvatlan loncsosan

De gyertya gyúlt, és megsütött
a bőröm füstbe öltözött
és összekoccant két fogam
mert fázom, nem túl boldogan.

A napot várom, nem süt rég
Ez hideg tél, és lucskos sár
Ünnep volt, na mi jön még?
Roppan a jég? ... ez hazugság.


2011. december 22., csütörtök

Megy a magnó

Amikor a legtovább keresem a hibát, akkor én teszem a készülékbe.
Most éppen a nyomógörgő húzórugója nyúlt meg. Ha én nyújtottam, meg, akkor a takarításkor nyújtottam meg, amikor levettem. Ha nem én, akkor ezt kerestem már régóta.
(Az eredeti hibája az volt, hogy a kazettát sem vette be a kinyúlt gumi miatt, meg a mocsok.)
Persze felhívtam Mészi haveromat, hogy mondjon valamit. Igaz, hogy olyat nem szokott mondani, amitől rájövök a hibára, de általában jókat beszélgetünk.
Most épp a vacsorától állítottam fel. Nem volt hosszú traccsparti.
Még végignézte a másik szoba a próbakazettát. Áttekertem pár végén-középen hagyottat, majd feélretettem. Mehet haza.
Tegnap még feltettem az asztalra az EMG szkópomat.
Évek óta tolom a szétszedését. Egy méréshatárban nem jó (0.1ms). A sugár elhalványul, mintha nagyon gyorsra állítottam volna.
Ezen kívül valami gerjedésféle van az idővonalon. Ez meg talán 5ms környékén. Először arra gyanakodtam, hogy a saját hitelesítő generátora rángatja, de nincs benne olyan freki, amivel együtt futna. Időnként meg is behullámoz, de sokszor csak fényben hullámzik.
Ma nekiduráltam magam, és a millió vezetéket leforrasztva kivettem a szinkron és fűrész panelt.
Az időalap kondijait egyenként végigmértem az elmenő vezeték és a bejövő között. Meg is lett a rossz forrasztás.
Egy ide.
Utána elővettem a korszerűsétéséről szóló RT évkönyvet, és lassan, mint egy órás, átalakítottam az A csatornát. Holnap már rövidebb idő alatt lesz meg a B csatorna. Legalábbis remélem.
Csak az a fényjelenség még nem áll össze a fejemben. Gyanítom, hogy innét ered. Csak hát ez műszaki cucc. Nem gyanu, hanem pontos mérés kellene... meg még pár kondenzátor.
Szóval mindenképpen holnap... futás után.
Már legalább olyan függőségem van, mint a kávé után.
Mit élvez a szervezetem rajta?
Nem tudom.
Ma még a Főnix tévén is meghallgattam a kövér doktorbácsik előadását az elhízás veszélyeiről.
Tényleg, ezt még nem is meséltem.
A TV1-en láttam egy riportot egy pécsi dokiról, aki felfedezte a 2-es tipusú cukorbetegség gyógyszerét. Rá tudja beszélni a sejteket, hogy cukrot vegyenek fel.
Közben egy elhanyagolt külsejű hölgy mesélte mennyi baja van, mióta kezelik a kórházban. Csak nő a cukorbaja. Nufi meg is jegyezte, hogy Szendi Gábor erre azt mondaná, hogy nem gyógyítják, csak kezelik.
Nekem meg az jutott egyből az eszembe, hogy ez a nő rondán elhízott. A szervezetének semmi szüksége erre a tömérdek tápanyagra. Hát csoda, hogy visszautasítják a sejtjei a cukorfelvételt?
Az a zsák, amibe csak tuszkolják bele a mindenfélét, egyszer csak kihasad, mint a kisgömböc a mesében.
Hát most megtanítják a sejtet még befogadni.
Visítsak?
Szerencsétlen Gábor évek óta hadakozik, hogy legalább világosítsák fel az embereket, hogy ez a tömérdek gyorsan lebomló szénhidrát mit tesz velünk.
Aki akar, az eztán is választhatja a kínhalált, az autoimmun betegségeket, a cukorbajt, és a kemikáliákat. De az, aki hajlandó életmódot váltani, az ne kapja már 1007 reklámcsövön keresztül a hamis tanácsokat.
Egy dohányos tudja, hogy ha szennyezi a szervezetét, mi marad a tüdejében. Ő dönt.
Az alkoholista is tisztában van vele, hogy ő nyúl a pohár után.
Csak hát a gazdasági érdekek már túlnőttek az emberen, s az ember alkotta világot nem tudja az ember megváltóra bízni, és ráadásul ő maga pusztul bele teremtménye önállóságába.

2011. december 18., vasárnap

video

Csendesen telnek a napok. Egyik a másik után. Az egerek ropogtatják a reggelit, már felhoztam az akkut tölteni a kocsiból. Egy video mechanikáján szenvedek. Olyan koszos volt belül, hogy mindenhol akadt a szalagpálya összes eleme. Ilyenkor azért ki szoktam próbálni. Kézzel rásegítek, hogy mégis odaérjen időben a szalagvezető baba, és lássam, mit tud a gép.
Hang jött éppen belőle. Alapos fejmosás után előtűnt a kép is. Az oldalára fordítva  rá tudtam segíteni a szalaghúzó kuplungra is.
Sima kép, jó hang. OK.
Lementem gumikat venni hozzá. A kazettabetöltő motor három egyforma ékszíjjal mozgat mindent.
Az új gumik is nyúlnak, és nyüszög a gép.
Kiporoltam.
Egyre kevésbé jut le a kazetta a fészkébe, már nem is lehet segítség nélkül semmit elérni nála.
A szalagfelhúzó babák zsírjára oldószert cseppentve még roszabb a helyzet.
Imádom a mechanikus hibákat.
A vége az lett, hogy zsíroldó, és olvikor fürdőben az egész mechanikát babapopsi simára kitakarítottam. Tegnap óta itt szárad a radiátoron.
Így vajon mit fog kitalálni?

2011. december 9., péntek

Holnap

Szerettem volna verssel ünnepelni. Persze így nem lehet. Akkor sem írtam neki verset, amikor még élt. Az utolsó években már felhívtam, és nagyot politizáltunk. Mert két téma érdekelte. A politika és a nők.
A politikához gőze sem volt. A lányokat szerette. Nufi biztos azt mondaná, hogy nem jól, mert egyedül maradt.
Most csak egy szám maradt egy nyilvántartásban, pár ember emlékszik még rá, aztán továbbörökített génjei itt bennem, a húgaimban... unokáiban.
Ünnep egy születésnap? Meddig ünnep?
A gyerekek nagyon várják az ajándékokat. Én már arra is büszke voltam, hogy féljegyet kellett venni nekem a vonatra. Aztán 1968-ban elvitte az életemből a vonat. 1968-1942=26 éves volt. A huszonhatodikat már ott töltötte be.
Először még sok telefon és levél és képeslap jött-ment. Aztán csend. Hosszabb-rövidebb csendek, s most a végleges.
Tudnék még vele beszélgetni?
Igen is meg nem is.
Tegnap este Winfred Atwell zongorajátékát hallgattam. Vagyis nála kötöttem ki a Youtube-n barangolva. Lestem a kezét, mint apámét, amikor a galoppot játszotta. Indult rá a lábam, minden porcikám. Még Nufit is felrángattam táncikálni, mert valamiért ez így volt jó.
Apámra emlékezni tánccal és zenével kell. Ő egy bárzenész volt.

2011. december 7., szerda

Szárad a fa Budafokon is

Eljött a tél. Behúzódunk. A műhely melegében csiszolástól forrósodik  fülbevalónak való fa. A műszereim kissé háttérbe szorulnak újból.
Miért kölcsönöztem a címet Attilától?
Tegnap levittem a Duna partra két egeret megint. Mostanában túl sokan jönnek, és inkább szabadon eresztem őket.
Ott találtam ezt a szép darab uszadékfát. Jókora, átázott, és még ki kagyló is volt benne. Hát nem volt szívem otthagyni. Ez itt fog megszáradni a lépcsőn. Hátha jó lesz háttérnek a fülbevaló fotózáshoz!

Elmaradásaimat pótolva bekukkantottam MJ oldalára is. Irigykedem egy kicsit a gombáira, és eszembe jutott a hétfői kalandom. Én is megáztam.
Nufi egy gasztrobarátnője kóstolót küldött, és elbicajozhattam érte. Ez azért nagy szó, mert a hét végén nem engedett Üllőre, pedig akkor nem esett az eső.
Reggel szemerkélő eső, vagy inkább ködszitálás volt, még nem derült ki, csak az, hogy gumicserével indítottam a napot. A bringámra a múltkor nem raktam fel az új belsőt, megragasztottam a régit. Azóta lassúdefektes. Másnapra- harmadra lapos a kerék. Ha hosszabb útra megyek, bevágom a pumpát, a csomagtartóba, de most valami azt súgta, cseréljek gumit.
Jó.
Fél 11-re kellett kiérnem a 13. kerületbe. A találkozó egy hajléktalan szálló épülete. Megkaptam a biztatást, ne féljek, nem bántanak.
Jó. Nem szoktam félni a hajléktalanoktól. Kevés a tapasztalatom.
Az idő szűkebb volt, mint amit a ritmusom megengedett, a Margit hídtól telefonáltam, hogy késni fogok, de ha nem vár meg, kérem a következő címet, és alkalmazkodom. Még 5-6 perc.
Megvár. - csiripelte a hang, és én újult buzgalommal tapostam a pedált.
Elrobogtam a LOMEX előtt, pont jó, mert vennem kell pár db. apró alkatrészt. Visszafelé útba esik.
Hááát, az épület előtt megállt egy furgon - azt hiszem, így hívják azt a Latvia szerű 6-8 embert szállító kisbuszt, és egy öreg embert kísért be egy fickó. A kezeslábas hátán a felirat: BÜNTETÉSVÉGRAHAJTÁSI INTÉZET.
Juj. Már értem, miért ne féljek.
Kikötöttem a bringát, és még a 'kompjutert' is lekaptam a kormányról, úgy mentem be.
Az ajtóval szemben valakit éppen átvettek. A súlyos ajtón, és balról biztosan, a többire nem emlékszem, hatalmas rácsok fogadtak.
Utoljára Sátoraljaújhelyen láttam ilyet, amikor antennázni mentünk. Az börtön volt.
A portán is ilyen sötét ruhás ember, meg egy hölgy volt, neki rebegtem el, hogy kit keresek.
 - Meg volt beszélve?
 - Meg.
 - Akkor menjen be nyugodtan.
 - De nem az volt megbeszélve, hogy bemegyek, hanem hogy kijön hozzám.
 - ja, akkor mindjárt szólok neki.
Nem is tudom, mekkora kő gördült le a szívemről. Pedig a fekete egyenruhás srác is előzékenyen mutatta, hogy jön már, akit várok.
Zavaromban nyomtam két puszit az arcára, és hol tegeződtünk, hol magázódtunk. de pörgött bennem a motor, el innét, nem jó itt.
Az ajtóban egy kopott 50-es figura jött, és meglepődött, amikor azt találtam mondani:
 - Tessék, parancsoljon! - aztán huss. Ki a szakadó esőbe... mert rákezdett ömleni az égi áldás. Talán az arcomon gyúlt lázrózsákat vélte valki odafenn veszélyesnek, és priznicet rendelt vizes borogatással.
A Lehel utcán robogtam éppen, gondolkodtam, vajon nem fázom-e meg, ha bemegyek a LOMEX-be, és belecsobbantam egy mélyebb pocsolyába. A cipőm teteje kapott egy poccsot. Na, ez is a legjobbkor.
De lehet még fokozni.
Előttem egy férfi éppen hintázott a hátán. Odaértem, már jött ki két hölgy, én is nekitámasztottam a bringát az ott álló Suzukinak, majd felsegítettük a bácsit.
A fém botja teleszkópos lehetett, de az alja mindenképp mert az alsó tag jól elgörbült. Nekem a két cipőm megtelt vízzel, de a bácsinak más baja nem volt. Még csak nem is morgott igazán. A két hölgy elkísérte valahová, én pedig mégis betocsogtam az alkatrészboltba.
Hétfői hosszú sor. Toccs. Nem halad. Poccs. Mintha az óra rugót kicserélték volna csigahajtásra, és két étit, meg egy csíkosházút három irányra állíották volna. Nem a személyzeten múlt. A vevőknek voltak érdekes kívánságaik.
Mire odaértem, hogy én következzek, megint kijött az a srác - velem egykorú lehet- és elvette a papíromat, majd pillanatok alatt kiszolgált. Ezer köszönet érte, akármekkora nagyfőnök is!
A hazaút már nem a Duna parton, hanem a Pesti belvároson keresztül volt. Repesztettem, hogy kimelegedjek, és ne legyen tüdőgyuszi a vége.
Itthon pedig zsupsz a zuhany alá.
Ja, és gombát nem találtam.
MJ-nek nagyobb szerencséje van.
:-)

2011. november 23., szerda

Küzdelmek és csendek

 Tudom, hogy a harcművészetekben a kiabálás rásegít győzelemre, mert megrémíti a támadottat.
Hm. Az egereim nem akkor csipognak, amikor a menekülésre alkalmas(nak tűnő) réseket feszegetik.
Lehet, hogy inkább rájuk hasonlítok?

Sok-sok megkezdett munkámat most megfejeltem egy műszerépítéssel. Találtam egy olyan kütyüt, ami megtetszett, s fél év után újra átgondolva, még mindig úgy éreztem, nem élhetek nélküle.
A műszer egységcsomagként rendelhető dr. Le Hung honlapján. Ő fejlesztette, és árulja is.
A srác - egyidős velem - pontos, gyors, és segítőkész. Amiben elakadtam, perceken belül válaszolt a kérdéseimre. Akinek ez nem mond sokat, annak még egy link a fényképeire. Csodálom azt a rendet, amit ez az ember áraszt magából.
Most a dobozolásnál tartok. Ez a legnehezebb. Ami a legegyszerűbbnek tűnik, azt majd én fogom elbonyolítani.
Utoljára éppen a tápcsatlakozó fogott meg. (ahol bedugom a műszerbe a 9V-ot) A motoros csavarhúzó töltője épp jó volna, de nincs itthon csak panelre forraszható aljzatom. Kínomban felgyötörtem egy tuchel aljzatot, de ez azzal jár, hogy le kell vágni a töltő végét. Oda meg kell dugó.
Megsúgom, más lesz a megoldás. Kivettem egy kismagnóból a 6V-os trafót, és az kap két diódát, egy kondit meg ... még egy dobozt.
De ma estére ennek - már tegnap is így gondoltam - menni kell. Ha törik, ha szakad, a cigány gyerekek potyognak az égből, ma este munkára fogom.
UFF én beszéltem.

2011. november 3., csütörtök

Egy kis vörös a régi világból

"Vörös, mint ökör." Ezt mondta mindig, ha megkérdezték, miként kell ejteni a nevét. Szép hosszú életet élt a bácsi, és ma reggel lekaptam egy kötetét a polcról, s felolvastam belőle ezt  a verset Nufinak.



ÜNNEPÉLYES SZÓNOKLAT

Jelenlevő vagy Ész! kecses veréb-patán a
por pillanatai szökdelnek sötét
menny-gömbön, míg a szík pazar őrületét
beékelt válladon tartod, nincs oly Purána

s igyekvő Appendix mely ne téged imádna:
hová tetted szurdok-léted tüzét s jegét?
Ahány székfoglaló, rád nyomja székletét,
s dölyföd nagyobb semhogy légynek csapkodj utána.

A bölcs Együgyűség az alapban ragyog,
meg nem rendíthető. Ám eszükkel hasukban
és míg az embertől örökölt fél-szavuk van,

a felszín bársonyát szétrágják a molyok;
hála nekik: agyunk nem villámba-veszendő,
csak rajtad elfoszló meghitt nagypapa-kendő.


Semmi tudatosság. Éppen itt nyílt ki. Elemezni sem fogom. Azt mindenki észreveszi, hogy szonett, a többi pedig olvasófüggő. Nem vagyok én pap (irodalomtörténész) aki magyarázhatja a bibliát (mondanivalót).
Nekem mond valamit. Ettől én csak több lehetek.
Látványos?
Milyen tudás látványos?
A tudás nem érték, csak közös nyelv a hasonló érdeklődésűek között. Ha jól tudom, Taróczy Balázs doktori disszertációt írt az első adogatásról. Nekem már az is felismerés volt, hogy az adogatást meg lehet büntetlenül ismételni, ha nem sikerül elsőre.
De mondok érdekesebbet.
Amikor kitakarítom az egereket, új papírok, tereptárgyak kerülnek be a tiszta terráriumukba. Hosszú ideig csak szaladgálnak keresztül-kasul. Minden útvonalat rögzítenek a fejükben, s nem figyelnek rám. Nem is létezik a dobozon kívüli világ. Be kell magolni a menekülési útvonalakat, meg kell változtatni a fölösleges akadályok helyét. Almot kell építeni. A tanulás magányos feladat.
Egyegy jól sikerült házikó, vagy mászóka pedig állandó megfigyelőhellyé alakul, és onnét lehet jelezni, hogy szemmel tartanak. Ők is élik az életemet.
Én is tudom, hogy ha a dió rágása jön, már megvan a térképük. A kaja már a biztonságérzet egy fokát jelenti.
Estére pedig elül a megvzavartatás izgalma, és lóbálják az orrukat, követelik a vacsorát.
Ha hangosan nyikorog a mókuskerék, már közös tudásunk, egyezményes jel köztünk. Jól vannak. Jöhet a vacsi.
A szarocskát (kukorica chips) egyenként adom a kezükbe-szájukba, akkor nincs szónoklat.
Különben sipítva kívánnak jó étvágyat egymásnak, s hogy ne zavarja hangos rágással a szónoklatot, ki is veszik az épp fejét tömő egérből a rágni valót.
A szónoklatnak is két oldala van.
Van aki szónokol, és aki szenvedi.
:-)

2011. november 2., szerda

Néha nagyon akarok írni

... aztán lefogom a saját kezem. Biztosan megsértenék valakit.
Néha nagyon el akarom mondani valakinek, hogy...
aztán befogom a csőröm, mert bántanék a szavaimmal.
Áldozat?
Nem.
A következő percben más más szögből látom, és nem kell minden pillanatnak robbanni.
Tegnap voltunk az erzsébeti temetőben, Nufi vitt virágot az anyja sírjára.
Mi is ebben a rossz?
Semmi. Csak az aggódás.
Nem szeretem a tömeget. Illetve ez sem igaz, de autóval bemenni a sétáló tömegbe nagyon nem jó, bár semmi különös.
Amikor Nufi említette, akkor még azon járattam az agyam, hogy hová parkoljam majt a Hondát. Nagyon lapos építésű autó - hamar leér a kipufogó, szakad a gumirögzítője, stb.-, és a hátsó bejáratnál földútra lehet parkolni. De az is lehet, hogy elfoglalják az árusok.
Nem így történt. Nufi úgy döntött, hogy be is megyünk autóval. Majd megállunk a sír közelében, és Bélát nem kell ki-be cibálni.
A bejárathoz vezető utat ellepték a gyalogosok, és tábla tiltotta a behajtást az utcába.
Bementem. (1. görcs)
A bejárathoz közel már tényleg az 1-es sebesség is túl gyors volt, és két rendőr továbbot mutogatott, viszont udvariasan felvilágosított, hogy hátrébb van autós bejárat. Ott beengednek majd.
Ezután a sűrű tömegen keresztül vissza kellett araszolni a bejárathoz belül, mert onnét megközelíthető a sír.
Érdekes módon, odabenn már elmúlt a görcsöm. Már csak a sétáló emberekre kellett odafigyelni, kitérni a többi autó elől.
Nufi hamar végzett.
A kiutat már rövidebb ösvényen tettem meg. Érzésből haladtam a kapu felé, és nem a legsűrűbb tömegen.
Most örülök, hogy nem ellenkeztem a temetőlátogatás ellen. Egyszerűen nem szabad előre feldolgozni az agyamban, miért ne. Egyszerűen kell felfogni, mint egy fogorvos-látogatást. Ott bele fognak nyúlni a számba, és rángatják majd a fejemet, meg több dolog nem jó, de nem előre bosszantani magamat. Elég ott, és addig tűrni, amíg aga a tevékenység tart.
Tervek!
A tervezés egy értelmetlen előrágása a soha meg nem valósuló valóságnak.
Nem tervekre van szükség, hanem a pillanat adta feladatok végrehajtására.
Attila is tervezett mindenfélét, és mi valósult meg? Az, amibe belefogott.
A villanyát is azért kötik be, mer szakemberre bízta, aki megcsinálja. A hatóság pedig a szakembernek nem mond olyat, hogy nem bírja el a hálózat, meg egyéb baromságot.
Persze, hogy az isten segíti, ha dolgozik, s a munkás embert bízza meg munkával.
Nekem is hiába mondja Nufi, hogy majd megyünk a temetőbe. Nekem azt kell mondani, hogy álljak ki a kocsival, beültetjük Bélát, és indulunk. Ott a kapuban pedig megkérjük a portást, hogy engedjen be.
Nem előre, hanem ott.
Hát ez a két világ él egymás mellett.
Bennem a félelem, mert én tudom, hogy a terveim sohasem lesznek valósággá, de a munkám igen, s ő, aki mindent előre kidolgoz.

2011. október 26., szerda

Vissza a fák közé

Megettem ezt a fogást. Benéztem a V honlapjára, és ott rábukkantam a megnyerhető koncertjegyekre, mint jutalomra. Vajon kinek a koncertjére árult jegyet?
Az utolsó mintafilmben kielemzett énekesnő koncertjére.
Megint tanultam valamit. A kódolt információt a megfelelő kulccsal lehet kinyitni, és ide is adják, csak közben már minden figyelmedet lekötik.  Reklámország új adószedője bejött a lefolyón keresztül.
Most a legegyszerűbb megoldás a csalódásom feldolgozására, ha felpattanok a bringámra, és kiloholom magamból.
Még szegény Attilát is belerángattam, pedig van neki elég gondja a villanyosokkal. Elnézést kérek!
De hogy valami hasznosról is beszámoljak, előhúztam a fűrészemet, és metéltem pár fülbevalónak valót a mogyoróvesszőből. A csiszolás még ma fog kezdődni, de készülök a télre. Ma még cseresznye és meggyfa is van bekészítve. Kell még pár dobozt fabrikálni, amit feliratozok, amíg tudom, melyik-melyik.

2011. október 25., kedd

Vajon mennyire vagyok irányítható?

Biztosan nagyon. Biztosan a reklámország polgári áldozata vagyok én is, pedig ellenállás van bennem.
Nem szoktam észrevenni a plakátokat, és nem fedezem fel az újságok címlapját sem.
Nufi kívülről fújta a celebek nevét, amikor én még azt sem tudtam, kicsodák. Aztán a főzőműsorral az én 'köztudatomba' is beköltözött néhány.
Tegnap kaptam egy jutubis filmajánlót. Balázs vodafonos reklámját elemzi. Szinte miliméterenként és mozdulatonként megy végig a pár percen. Az az érzésem, hogy az alkotó akarja megmagyarázni, mi is szerepel a képen, mert mi hülyék vagyunk az értelmezéshez.

Én mindenképpen, mert akkora tuskó van az agyam helyén, hogy a 6osokat sem fedeztem fel, meg a piros-fekete papkellékeket. Hogy mindenki csakis az egyházból merítheti a poharát, ha kultúrára szomjazott.
Nem jártam soha hittanra és nekem a bibilia is egy történelemkönyv, amit akartam már elolvasni, de mindig elaludtam rajta.
Nufi ma felvetette, hogy a talán sátánista egyház így jelzi, hol a gyülekező.
Hol talá rokonlelkekre az élvhajhász.
Közben idézetek Az ördög ügyvédje c. filmből, meg reklámfotók a világ más tájairól is. A vércsepp 6-os a kuklukszklan emblémájából nekem teljesen új volt. Már a svasztikát sem értelmeztem. Pedig a wikipédián jókora cikket találtam róla. Másnak ez is fontos.Jó lenne tudni,... mindent jó lenne tudni. Időnként eszembe jut a Ja hacsu vszjo znaty film a kölyökkorom vasárnapjaiból.
Aztán felébredek, mert ennél egyszerűbb teendőim is vannak, és amit saját szórakoztatásomra csinálok - most éppen balance modulátorhoz* fogok trafót tekerni - az is eléggé megfogja az erőforrásaimat.
Ezentúl minden magamért, magam jutalmazása érdekében tett lépésem értékeljem, és mondjak le róla?
Van egyáltalán egészséges egyensúly?
Az önzés fékje maga a táradalom. Mindenki akadályoz az önzésben, a végleges befordulásban.
Keressem állandóan az isten és a sátán küzdelmét?
Nem. Ez értelmetlen.
Ez a film felhívta a figyelmemet arra, hogy még jobban figyeljek a reklámokra, pedig  már eddig is zavaróan sok. Értelmetlenül időt vesz el az életemből.
Nem elég nekem azzal küzdenek, hogy a környezetem és magam között megtaláljam az 'optimális'-t. Az ésszerűt?
Nekem hiába üzen Balázzsal a Vodafon, mert az ő általa kínált szolgáltatás most nekem nem termeli ki a befektetést. Hiába üzen a sátánista egyház, mert a 'nekem jár' fogalma sohasem létezett. A nekem jut fogalma sokkal valósabb. Ha nem jut, akkor sem tragédia, mert jut más. Az élet teljes csecsebecsékkel, és nélkülük is. Le lehet élni egy életet egy szobában és egy börtöncellában is. Miben különbözik egy portás egy napja a börtönben magára zárt elítélttől? Számomra semmiben, mert egyik sem voltam még. De mindkét fajta ember megszületik, és meghal. A kettő között él.
Ha most az internet szabadságát kellene megtalálnom, akkor nem éppen egy szobában billentyűzök? Vagy ha már Vodafon, akkor a mobil internettel egy hegycsúcson - mert a "szabadságot" egy magaslatról nézve látható térnek szokták fényképezni - nem azt a szobát viszem magammal, ahol élek? Mert nem a gombát fogom keresni, nem a bogarat átlépni, és csak a zörgésre kapom fel a fejem, pedig lehet, hogy őzet láttam volna.
Igazából kellett most ez a film. Nekem kellett. Reklámország állampolgára vagyok, és adóznom kell a figyelmemből. de szeretnék minél kevesebbel.

*Olyan részegység, ahol a hangjelet összekeverem a rádiójellel, és AM rádió vizsgálatához szükséges műszer lesz belőle, ha végre elkészül.

2011. október 22., szombat

Öröm, vagy üröm?


Tegnap ünnepeltük Bélát. Születésnapja volt Nufi apjának. Pár hete megvettük neki az ajándék DVD lejátszót, és félelemmel vegyülő lépteim remegős lábakkal vitt a kuckójához. Lesz üvöltés, vagy örülni fog neki?
Bár nekem is csak a fele van a fejemben annak, amit Nufitól hallok, s azonnak fülráncigálásban törtem ki, amint az előtérbe érkeztem, meg a kezébe nyomtam a csomagot - Nufi meglepetésnek szánta, amikor visszatérnek a sétából - de így is volt mosoly, és sírás is.
Amíg elmentek sétálni, újból lekaptam a tévé hátulját, hogy helyére mozgassam a sustorgással gonoszkodó kontakthibás hangmodult. Szerencsémre elért a euroscart madzag a szekrényig, és nem kellett a tévéállványból kivenni a videomagnóját.
(Ennyi lenne a felvezetés. Csak közben elfelejtettem, hová akartam kilyukadni a mondandómmal. )
Surda DVD intorja fogadta a hazatérőket. A video magnóra nem tudtam ráhangolni a tévét, mert korábban eltávolítottam a TXT modult. Ennek csak annyi a jelentősége, hogy ezért szorult a gyomrom, lesz-e balhé. Mert a video is fontos.
Aztán megkezdődött a némajáték. Ki kellett találnom, mit szeretne.
Nem sikerült.
Nufi ki tudja szedni belőle.
A régi tévéjét.
Öreg, rosszképcsöves, kicsi, elhangolódó, és brrr. Elvittük Laciékhoz - a fiához - ha ott nyaral-telel-üdül, akkor azt tudja nézni.
Persze igaza van. Én égek, mint a Reichstag, mert egy koppantás, vagy a hátlap levétele elegendő, hogy a KH megszűnjön, és gumikalapáccsal sem jön elő. Ő viszont bekapcsoláskor 1 hét, vagy két hónap után mindig hallja.
Hozzáteszem, hogy Komjátiból majdnem hazahoztam a Grundigot, de meggondoltam magam.
Pedig ezt a hibát akkor is meg kellene találnom.
Szóval egyenlőre öröm a kis Philips lejátszó, és amíg nem zörög bekapcsolás után a hang, talán az is marad.
Annyira nincs kedvem visszahozni azt a vackot.

2011. október 19., szerda

Gondolat ébresztő után

Találó cím. Hangsúlyozás kérdése, mit emelek ki a felolvasáskor. (Most még meg is dicsértem magam.)
Éjjel mindenféle svájci munkáról álmodtam, és reggel belesimult az egész a tegnapi nátriumglutamátos cikk emésztésébe.
Mennyi mérget eszünk?
Sokat.
A tartósítószerekre azért van szüksége az élelmiszer iparnak, mert nem tartunk csirkét az udvarunkon, disznót a ház végében, és nem húzgáljuk ki a zöldséget a talpunk alól. Dőzs van.
A kaja pedig élő szervezet - volt - s ha a lebomlását valamivel le lehet lassítani, akkor az a mi szervezetünkben is akadályozni fogja a lebontást.
Nem kell orvosnak lenni, hogy felfedezzem a logikáját a folyamatnak.
A múlt héten felhívott egy női hang, és közölte velem, hogy egészségnapokat tartanak.
 - Ó, én már régen egészséges vagyok. Egy pár nap nekem kevés volna.
A hölgy hamar letette a telefont. Miért?..
Mert üzlet. Mert ma már minden üzlet. Erre fordították le a business szót, és ha valami nem hoz pénzt, és nem lehet kivenni belőle értéket, akkor nem kell.
Pedig régen a sárból tapasztott kunyhókban a ház mögött elvermelt zöldségekből is elég tápanyaghoz jutottak déd-ük szüleink, és...
De ki lenne bolond feladni a kényelmes gázfűtést, a villannyal hűtött élelmiszereket, a villogó dobozból kiáramló érdekességekkel együtt a nyomorért?
Hosszan akarunk nyomorogni, vagy kurtán jól élni?
"Szerencsére van megoldás"
... ugrik be a reklámszöveg. Hát éppen van is, meg nincs is.
Jönnek a kompromisszumok, és húzzuk, megeresztjük az istrángot. Vágtatunk, és megtorpanunk.
Élünk.
Glutamátokkal felizgatott szervezetünk teszi a dolgát. Ha jön az ősz, és tízesével használjuk a papírzsepit, tudjuk, hogy előtte egészségesek voltunk.
 A képen az utcánkban létesítenek egy tűzcsapot.
Annyira tetszik a neve, mert én inkább vízcsapnak hívnám. Ebből soha sem fognak lángok kicsapni, de ettől is szép a magyar nyelv. Ott rövidít, ahol humorforrás is van.
Tegnap délelőtt csöngettek. Az a munkaruhás fickó állt a kapuban, és kérdezte, hogy van-e víz.
Kinyitottam a kerti csapot. Van.
Erre elmondta, hogy tűzcsapot akarnak telepíteni, és nem tudják, hogy hol kell elzárni.
Nekem beugrott, hogy az utcában levő házak ki tudja hány köbméter vizet tárolnak, s hogy ezt a vízoszlopot mind a mi vízóránkon keresztül eresszük le, nekem nem jó.
Akkor megoldják másképpen.
Ennyiben maradtunk.

2011. október 18., kedd

Kaptam ezt a cikket Hátha másnak is hasznos tudás, közzéteszem

                                                                      
Dr. Horváth István MDGlutamát a születéstől a halálig
Ha elolvassa cikkünket megtudja, mik azok a glutamát receptorok.
Arra is választ kap, miért rakják tele a gyártók nátriumglutamáttal az élelmiszereket.


Ismeri az E621-et? Ha nem tudja mi ez, olvasson tovább.

Hogy ki a felelős ezért a ételmérgezésért? Kiderült, hogy agydaganatot es rákot okoz.
Az amerikai kormány nem akarta beismerni, hogy hibát követtek el, mert az ugye az rosszul nézett volna ki számukra. Inkább hazudoztak és visszatartották a kutatások eredményeit, melyek bizonyították, hogy hosszútávon életveszélyes a fogyasztása.

A legnagyobb multik valamint a média is kezében tartja a kormányokat. Újságokban, rádióban tv-ben nem lehet az igazságra találni, mert a főszerkesztő kihúzza a cikkeket. Rengeteg fitness újság van a piacon, ha a mélyére nézünk kiderül, a Monsanto cég áll a háttérükben. Ez a cég akarta elérni, hogy Magyarországon is kötelező legyen az általa kifejlesztett génkezelt kukorica termelése. Ez a cég akarja a világ összes ételét ellenőrizni. Nemrég Indiában néhány földműves öngyilkos lett a Monsanto miatt.
Szóval akkor ez is azt jelenti, hogy már a fitness újságokban leirtaknak sem lehet hinni!?

Nagyon jól tudják ezek a nagy cégek, hogyan kell, és lehet az embereket manipulálni.
Tudják, hogy csak azt hisszük el, amit olvasunk a magazinokban vagy a tv-ben látunk.
Egyetlen kormány sem húz hasznot abból, ha a nép fizikálisan és mentálisan egészséges.
Ilyen néptől rettegne a kormány.

Agykontroll, vastagon.


Dr Russel Blaylock, aki a nátriumglutamát keresztapja írta az "Exitotoxins" című könyvet, melyben pld. a NutraSweet és aszpartám édesítőszerekről is beszélt.

Rájöttek, hogy az agy külső részén is glutamát receptor sejtek vannak, csakúgy, mint minden belső szervben és szövetben. Az egész emésztőrendszer a nyelőcsőtől a vastagbélig ilyen glutamát receptorokat tartalmaz.

A szív elektromos irányító rendszere is számos glutamát receptorral rendelkezik. A spermiumot, csontokat, mellékveséket, tüdőt, petefészket és a kálcium lerakódását is a glutamát receptorok ellenőrzik.

Tehát mikor nátriumglutamátot eszik (E621), akkor a vérében a nátriumglutamát szint megemelkedhet akár 20-szoros értékre is. Ezért rohannak sokan wc-re szinte azonnal minden étkezés után, izgalmi állapotba kerülnek a nyelőcső és bél receptorai.

Előfordulhat, hogy irritábilis bélszindrómát vált ki, vagy ha ez már kialakult, akkor sokkal rosszabb lehet a helyzet. Reflux esetén is romolhat az állapota. Sokszor ez is okozza a szívinfarktust, mert megzavarja a szív áramellátátát a túlzott glutamát fogyasztása.

A vizsgálatok minden ilyen esetben alacsony magnézium mennyiséget állapítottak meg.
A szervezet alacsony magnézium szintje esetén a glutamát receptor hiperérzékennyé válik.

Az emberek, főleg az atléták, elég könnyen szívinfarktust kaphatnak a glutamát receptorok miatt, ha nem pótolják a szerves kötésű magnéziumbevételt.
Ha glutamát tartalmú ételeket vagy italokat fogyasztanak, vagy diétás kólát isznak edzés előtt, akkor túlizgatják a glutamát receptorokat, és miatt rendkivül megnő a veszély, hogy azonnal szívinfarktust kapjon az illető.

Szokott Ön cukormentes Red Bull-t adni gyermekének vagy iszik-e ilyet edzés előtt?

Persze a halotti bizonyítványon nem azt tüntetik fel, hogy "a halál oka: nátriumglutamát".
Többek között azért sem, mert az orvosoknak fogalma sincs a nátriumglutamát kutatások eredményeiről, azokat nem publikálják a gyógyszeripar finanszírozta kongresszusokon. Felhúzott szemöldökkel néznek egymásra és a halál okát ráfogják valamire, jobb híján: szívinfarktus.

Még a kardiológusok sem tudják, hogy a szív elektromos irányító rendszerében, de magában a szívizomban is glutamát receptorok vannak, Emberek millióinak szívritmuszavara (Arrhythmia) van, amely életveszélyes, de egyetlen orvos sem hívja fel a betegek figyelmét, hogy óvakodjanak a nátriumglutamáttól és aszpartámtól, pedig ezek okozzák a szívinfarktus legnagyobb veszélyét .

bébiételekkel ugyanez a helyzet.
Azt hazudják, hogy kivették a bébiételekből a nátriumglutamátot. De ez nem igaz.
Kivették a szintiszta nátriumglutamátot, és átnevezték "hidrolizált fehérje" és "kazeinát" valamint egy egyéb más névre. Az összes bébiétel tele van nátriumglutamáttal. Szegény anyukák, tudtuk nélkül károsítják gyermekük idegrendszerét. Pedig az első 18 hónap a legfontosabb időszak a bébi életében, hogy ne adjunk neki semmilyen toxikus ételt.

Csodálkoznak, hogy gyermekük túlsúlyos vagy kövér? Állatkísérletekben megfigyelték, hogy az ételekhez adott nátriumglutamát azonnal elkezdte hízlalni az állatokat.

Ha kivonnák a forgalomból a nátriumglutamátot a multi gyártócégek százmillárdokat veszítenének. Gondoljon csak arra, hogy mennyi pénzt keresnek ezzel, majd pedig azzal, hogy a nátriumglutamát által okozott tüneteket gyógykezelik.

A kormányokon  keresztül kontrollálják az élelmiszer törvényeket, melyekben a szénhidrát, zabpehely, cukor és hasonló termékek ajánlott bevitelét kezelik.
Ne izgassa fel magát, Magyarországon is van élelmiszer ajánlás és törvény, bár most készült a káros élelmiszerekről adóztatási törvény!
Rászokást, függőséget is okoz. Észrevette, hogy inkább különböző szénhidrátokat és a fehér kenyeret tartja előnyben a tápanyagdús teljes kiőrlésű kenyér helyett? Vagy állandóan sült krumplit kíván köretnek? Ismerős, ugye?
A nátriumglutamáttal felszedett súlyt elég nehéz edzéssel leadni, de még annál is nehezebb leszokni azokról az ételekről, melyek tele vannak az étvágyát irányító glutamáttal.
Ezek a metabolizmust is kibillentik az egyensúlyából.

Ezért is nő a hátsó felük, és egyre nagyobb lesz.
Az elhízáson kívül metabolikus szindrómát is okoz, így leptin érzékenység alakul ki. Ez az a hormon, amely a bevitt/leadott energiát, azaz a metabolizmust is szabályozza.
Dr. Blaylock vizsgálatai azt is igazolták, hogy nagyon kevés nátriumglutamát elég a leptin érzéketlenség kialakulásához.

A nátrumglutamát egyik legveszélyesebb tartalmú készítménye a szójakivonat. A szójabab természetes módon nagymennyiségű glutamátot tartalmaz. Jóval többet, mint bármelyik növény, zöldség. A szója hidrolizálása során a szója fehérje elválik a glutamáttól.
A glutamát szintje ezért jóval magasabb a vegetáriánus ételekben. A vegetáriánusok úgy eszik az ilyen ételeket, mintha ettől lennének a legegészségesebbek a világon.

Ne feledjük, a nátriumglutamát a legvonzóbb "méreg". Minél több van belőle az ételben, annál finomabbnak tűnik, és annál többet akar enni belőle.

25 éven keresztül CT-vel vizsgálták egy olyan csoportot, azok közül, akik a legtöbb szójás ételeket fogyasztották. A tanulmány eredménye az volt, hogy a legtöbb szóját fogyasztóknál fordult elő a legmagasabb arányú elmebaj (dementia), illetve agysorvadás.

Ezeknek az embereknek mangán szintjük is jóval magasabb, amely az agy ugyanazon részére mérgező, ahol az ismereteink szerint a Parkinson-kór keletkezik. A legtöbb vegetariánus megeszi a különböző méregkeverékeket a szójaételekben, és azt hiszi, hogy egészséges és tápláló. Holott hihetetlen módon pusztítják idegrendszerüket, csakúgy, mint más belső szervüket is.

Ez nem azt jelenti, hogy aki nem vegetárianus, az nem mérgezi magát. Csak lehet, hogy nem eszik annyi szóját. A magyar ember legtöbbször vegetával és piros arannyal főz, melyek bővelkednek ebben az "idegméregben".

Dr Blaylock már annyi kutatást végzett a nátriumglutamáttal kapcsolatban, hogy az amerikai kormány nem tud, nem mer ellene tenni. A kutatás eredményeit az érdekelt lobbik a kormányok által és az FDA (Élelmiszer Hivatal) korrupt kutató orvosai nem tudják cáfolni csak elhallgatni.

Hagyják, hogy dolgozzon magában, de nem engedik a média közelébe, hogy nyilatkozzon a nátriumglutamátról vagy a NutraSweet és társairól.

Igazából a legjobban attól félnek, ha elvesztenék a csatát Dr. Blaylock ellen. Hogyan magyaráznák meg az emberiségnek, hogy üzleti érdekből hazudtak, és miért kellett meghalnia emberek millióinak a nátriumglutamát fogyasztása miatt.

Dr Blaylock kutatási eredményeinek széles elterjedése, az emberek tudomására hozása az egyetlen esély, hogy milyen burkolt veszély leselkedik rájuk az ételekben. De az általa írt könyveket, nyilatkozatokat a kiadók, magazinok, újságok, tv csatornák feketelistán tartják, nem engedik szerepelni, nyilatkozni.

Emberek tizmilliói fogyasztanak nátriumglutamátot, édesítőszereket, és senki nem mondja, hogy ezektől a szerektől mindenféle neurológia problémánk lesz, beleértve a halált is, mint mellékhatást.

Dr Blaylock beszámol arról is, több ezer betegét szabadította meg a gyógyszerek szedésétől azzal, hogy megtiltotta nekik a nátriumglutamátot tartalmazó ételek fogyasztását, és magnézium kiegészítőket adott.

Pedig ezek a betegek mind különböző neurológiai betegségtől szenvedtek, különböző epilepsziás jellegű rohamokkal. Arról nem beszélve, hogy a nagy mennyiségű gyógyszerek szedése ellenére is rohamuk volt.

A legtöbb ideggyógyásznak, és azon orvosoknak, akik rohambetegségeket kezelnek fogalmuk sincs a nátriumglutamát káros élettani hatásáról. Persze, hogy nincs fogalmuk. De ha lenne, akkor is minden este azon meditálnának, hogy a nátriumglutamát fogalma kimenjen a fejükből, hiszen a gyógyítást a gyógyszeripar által szervezett és irányított oktatáson, továbbképzésen, kongresszusokon tanítják. Az üzlet nem a gyógyításban van.  A legtöbb ma végzett orvos már csak a gyógyszeripar kiszolgálója, receptíró adminisztrátora. Már rég nem gyógyító, csak a gyógyszeripari termékek felírásával, mint tudattalan  üzletkötői alkalmazott, az eladói lánc egy tagjaként a betegség tünetek gyógyszerezte mellékhatásainak mellékhatásai kezelésében tevékenykedhet. A betegség okának keresése, megállapítása és az ok (pl. nátriumglutamát) feltárása nélkül kevés kivétellel csak tünetet kezel a gyógyszerlobbi hivatalos adminisztráció állásfoglalása, útmutatása szerint megkötött mozgástérben, lobbi által finanszírozott hamis élettani  kutatási eredmények igazolta üzletláncban.

Minden idegtudománnyal foglalkozó újság glutamát receptorokról beszél. Ma nagyon felkapott dolog. Ellenben arról senki nem beszél és ír, hogy mit keres a glutamát az ételben koncentrált formában, és miért?
Csak arról beszélnek, hogy a glutamát egyfajta izgató méreg. De arról már nem, hogy a gyermekeknél is egyre több szívinfarktust okoz, és nem tudjuk mitől történhetett, hiszen tegnap még semmi baja nem volt a gyermeknek, ma meg megállt a szíve. Esetleg ma éppen megvakult az egyik családtagunk és hasonló helyzet állt elő.

Ha megkérdezi az élelmiszergyártó cégeket, hogy az "élesztő-kivonat" (nátriumglutamát) mit keres a csomagoláson levő összetevők listáján, büszkén mondják, hogy a glutamát természetes formában fordul elő a természetben. A paradicsom és tengeri hinár is tartalmazza.
Úgy gondolják, jogosan írják hatalmas betűkkel a csomagolásra, hogy "100%-ban természetes". No ez a HAZUGSÁG!

A természetben teljesen más kötésben vannak jelen ezek a glutamátok. Különböző aminosav csoportokban vannak jelen, nem pedig elizolált-szabad-aminosavként.

Ha tényleg természetes formájában fogyasztja a glutamátot, mint komplex fehérjét, azt a tápcsatorna képes rendesen megemészteni. Az emésztőrendszerben szinte nincs szabad kötésű aminosav a paradicsomból, és a tengeri hínárból, vagy bármilyen más természetes ételből.

Szabad kötésű aminosav nem létezik a gyomorban, hiszen, ha természetes az étel, akkor az kombinált aminosavként szívódik fel, amit a máj lebont, így nagyon kicsi koncentrátumban fordul elő. Ezért a szervezetnek nem okoz gondot.

Ha a gyártók hidrolizálják, vagy élesztő kivonatként adják az ételhez, akkor az már nem természetes, és a címkézés ettől kezdve megtévesztő. Miután az aminosavból szabadkötésű aminosavat állítanak elő, ez a szervezet számára már méregező.

Ha az emésztőrendszeren keresztül az a glutamic sav a szervezetbe kerül, akkor a vér glutamic-sav szintje 20-szorosára emelkedik, de gyakori a 40-szeres koncentráció is. Az ugynevezett "blood brain barrier" nem képes ilyen mennyiségű glutamic-savat lebontani, mivel ez nem természetes neki. Tehát az állitás az étel csomagolásán, hogy " természetes", egy nagy hazugság.

Aki nátriumglutamáttal telepakolt ételt eszik, annak néhány fűszernövény, melyek blokkolják a glutamic savat, csillapítják a glutamát toxikus hatásait. Ilyen a kurkuma, silimarin, vagy gingko biloba.

De a legjobb javaslat az, hogy messziről kerülje a csomagolt ételeket. Egyetlen csomagolt ételről sem lehet biztosan állítani, hogy ne lenne tele glutamáttal. Az összetevők listáján kiderül, hogy a glutamát nem is egyszer, hanem 2-3 vagy többször is szerepel.

Az összetevő listát úgy kell értelmezni, hogy a legelső helyen levőből van a legtöbb, a második helyen levőből a második legtöbb, és így tovább.

Néhány eldugott glutamát név, melyet érdemes figyelni:
minden ami "hidrolizált", élesztőkivonatok, monosodium glutamate, monopotassium glutamate, glutamate, glutamic-sav, zöldség-fehérje kivonat, zselatin, minden ami "autolizalt" (autolyzed), sodium caseinate, búza-kivonat, mesterséges izesités, természetes izesítés, aroma-azonos ízesítés, kalcium caseinate, texturált-fehérje, tejsavó-izolátumok, ízfokozók.
Valószinüleg fut még más neveken is.

Ha az összetevők listája "fűszerek" megnevezést tartalmaz, akkor a legtöbb esetben az is tartalmaz glutamátot.

A törvény szerint, ha az ételhez már előre összekevert állapotban adnak hozzá valamit, akkor nem kell feltüntetni az összetevők listáján a glutamátot. Csak azt kell ráírni, hogy paprika-bors keverék, de közben tele van glutamáttal is. Ellenben a címkére csak annyi kerül: "fűszerek".
Ha az összetevő listáján több glutamátnak megfelelő nevet lát, az annyit jelent, hogy az étel nagy mennyiségben tartalmaz glutamátot.
Elgondolkodott már azon, hogy miért nem tudja letenni a chips-es zacskót, ha egyszer nekiállt az evésnek?
Nézze meg az összetevők listáját, a hidrogénezett olajokon kívül tele van glutamáttal, ráírva lehet csak az van a többi közt, hogy tartalmaz glutamát fedőnéven ízfokozót. Az izgató toxinok túlizgatják az érzékelőbimbókat a nyelvén, és az úgynevezett "ízfokozó" további habzsolásra készteti.
A toxikus hatás nem fejeződik be a nyelvnél, tovább izgatja az emésztőrendszer glutamát receptorait, aztán a glutamát bekerül a véráramlatba, onnan az agyába, és az agyban az agysejtjei a szó szoros értelmében szétdurrannak. mivel a glutamát túlizgatja őket.

 



2011. október 12., szerda

görcs

Reggelente a gyümölcsök összevesznek a gyomromban. Pár perc az egész, de addig nem jó. Ilyenkor legegyszerűbb a gép elé ülni, és jó puli módjára terelgetni a gondolatimat.
Tegnap végre szétkaptam a Riga rádió variométerét. Egyetlen porcikám sem kívánta ezt a gányolást. Annyira profi megoldást kell hasra ütve megváltoztatni.
Kínomban kivittem lefényképezni az alkatrészeit külön is. (Lesz riportja a zsebműhely-ben.)  Elmentem fekete műanyagot keresni a Duna partra. Ez utóbbi a hangszínszabályzó gombjának tetejére kellett kupaknak. Fém színű, recés kúp, és a teteje lyukas. Ezt a lyukat fekete papkalap takarja. Olyan kis fölösleges, de aranyos bigyó. Mert enélkül is jó a rádió, de ha kiesik, akkor messziről sír utána.
Tegnap Nufit megint behúzták a csőbe.
Ő, aki alapos, és talán túl komolyan veszi minden feladatát, kapott egy újságtól felkérést. Most nagyon kevés ideje jut bármire, hát hárított, nem tudja megírni, legfeljebb válasszanak a blogjáról valamit.
Az újságíró erre vérszemet kapott, és telefonon megrendelte tőle csütörtökre.  KEDDEN. Minthogy már a párnája alatt is indigót tart, hogy az alvás duplán számítson, erre kapott még az ostorral egy sürgetést.
Ha legalább tudnék a kezei alá dolgozni... Mondjuk "Egy piaci légy feljegyzései" címmel indítanék egy zöldségpiaci sorozatot. Vagy kukacoskodnék egy birsalmán.
Tegnap épp a birsalma volt az asztalon.

Felhoztam a kertből egy alig kukacos, jó nagy példányt, és az egyik konyhaművészeti szerszámmal felaprítottam. Még a méz sem kellet volna rá. Egy percnyi forgás után ki a mikróból, és eltűnt a hasamban. Hol ér fel ehhez a franciakrémes?
De elég a kalandozásból, kicseréltem a tekercseit a rádiónak 2 menettel rövidebbre, és nem akart a hangoló elem benn maradni a helyén. Kihullott egy bronz laprugó. (A mérete 2mm x 4mm nagyjából, és a szőnyegem piros. Olyan a környezet, mint botsáskának a nádas.)
No, azt a keresgélést a fiókban, az asztal alatt, meg a környékén. Azt nem kívánom senkinek.
Pedig elég lett volna megtapogatni a pulóverem 'mandzsettáját'.
Azon fityegett végig.

2011. október 7., péntek

bringanap

Nagy szaladós napom volt. Végre bringáztam egy jót a belvárosban is. Lehet, hogy ez az adrenalinfürdő kell az én agyamnak?
Kinéztem egy Mindig Tv műsort fogni képes egységet, és megrendeltem az Aqua computernél. Eddig megbízható kereskedő cég, nem kellett még cserélnem semmit (számítógép alkatrészt), amit náluk vettem. Döntöttem, legyen ez a kütyü is tőlük.***
Az első visszaigazolás után kaptam egy e-mailt, hogy mégse. Tárgytalan a korábbi visszaigazolásuk.
Jó, hát akkor belefúrtam magam a kereső programokba, és megcéloztam a tizenezer forintos kategóriát. Ha lehet, akkor a Hirschmann motyók izgatják a fantáziámat. Most épp a Triax logót kötötték hozzá.

Pár telefon után a zuglói vagy XVI. kerületi másik bolt lett a cél. A Fogarasi út volt közelebb. Meg is vettem.
Visszafelé még irány Pesterzsébet.
Úgy tűnt, tudok rövidíteni a vasút mentén. Szerintem jó kétszer annyi lett a karikázásból, mert az Üllői úton keresztben még jó úton jártam, csak utána egy lakótelep kerékpárútját nézve kényelmesnek balfelé vettem az irányt, és az M5-ös és Erzsébet táblák között kinavigáltam magam a város másik csücskébe. A Torda útnál döntöttem úgy, hogy inkább a galambra hallgatok a fejemben, mint a táblák után 'mék'.
Sok erdélyi helységnév között - utcanevek viselik - végre ráismertem egy villamossínre, és bejutottam Nufi általános iskolájának utcájába. Aztán az Attila utcából már egyszerű megtalálni a főutcát. Kossuth névre hallgat. Már ha tudja az ember kölyke, hogy ez a neve. Akkor a térkép is segített volna. Így csak a 'galamb'.
No, azért kolbászoltam ott, mert az újságárusnál kedden Rádiótechnikát vettünk, s ott egy hölgy felajánlotta, nekem adja a 40 éves példányait, ha nem dobták még ki lomtalanításkor.
Egy ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani! :-)
A főutcán a tömegben forgott a fejem, melyik is volt az az újságárus, lépésben haladtam. Egy rendőrruhás hölgy megszólított. Megkérdezte, milyen utca ez.
Akkor még nem tudtam, hogy Kossuth, tehát elég zavart ábrázattal álltam meg. Biztos vizsgáztatni akar. A bringámon minden fék, lámpa, fényvisszaverő bizbasz rajta van, akkor ez nem lehet probléma.
Kisegített.
 - Sétáló utca.
 - Áhá, már szállok is le.
Szégyenszemre toltam a bicajt majd 40m-t. Ha én ezt tudom, inkább kerülök vagy 2km-t, csak ne kelljen kutyagolni. ;-)
Visszaúton már csak a MÉH előtt vettem fel pár panelt, amiből rádiót lehet építeni. Az egyiken minden megvan a trafo kivételével.
Itthon pedig várt játék.  A set top box, amit beüzemeltem.
Tud felvenni USB-n keresztül, és rádióműsort is fog. Mondjuk ez utóbbi igen lapos dinamikájú. Zenére nem való, legfeljebb kabarét érdemes gyűjteni vele, vagy rádiójátékot.
A tévékép elfogadható. A netről letöltött filmeket szépen játssza a memóriáról, és a felvétel is tanulás nélkül azonnal megtalálható. Örülök ennek a kis kütyünek. Este még Heti hetest is töltöttem le, amiről mostanában mindig lemaradok. Kinek van kedve vasárnap éjjel csak ezért baglyozni?


***
Azóta mégis van, és jött e-mail értesítő. Sajnos késő, de három nap után törlik a megrendelést következmény nélkül.  Nem fognak megverni, ha legközelebb náluk vásárolok. :-)

2011. október 6., csütörtök

Az ősz és a kutya élet

Ma lesz az utolsó nyári nap az őszből. Jó ez? Nem tudom.
Ma a kutyákról szerettem volna írni. Reggel meséltem Nufinak, hogy megint nem sikerült Ági kutyájával megbarátkoznom. (Ági általános iskolai osztálytársam volt.) Ez pedig a második kudarcom a héten.
Tegnapelőtt Laci szomszéd fogadott be egy éjszakára a kennelbe egy magyar vizsla kölyköt. Szegény majd leszakította a fejét, annyira jött volna ki. Este a panaszos vonítására lementem hozzá az udvarra, és addig beszéltem hozzá simogatva, amíg leült a párnára, és megnyugodott. De ez a nyugalom megszűnt, amint feljöttem a lakásba. Éjjel végig panaszkodott az ablak alatt.
Komjátiban a szomszéd Erzsi néni németjuhásza már megismeri a hívó cuppogásom. Tudja, hogy szétrágott csirkecsontot jelent, és megvárja, hogy megsimogassam, csak utána kapja meg a kaját. Ezt meg a Cézár kutyadokitól tanultam a tévéből. Előbb a nyugi, utána a kaja.
Ott ment, itt nem bírtam beférkőzni a bizalmába ennek a négylábúnak.
Bár a kezem megszagolta, de elmenekült az udvar olyan területére, ahol nem látom.
Lehet, hogy öregszem? Így öregszem? Elmúlt az a varázsburok, amivel hamar bebújhatok egy ilyen szőrmók kegyeibe?... vagy csak túl könnyű volt régen?
Esslingenben Feri kutyája azonnal az ölembe dugta a a fejét. Bobi Komjátiban mindig megugat, de már meg tudom simogatni.
Kutya élet. Állandóan újra kell tanulni, hogy VAU!

2011. október 5., szerda

Értéktelen, vagy egyáltalán mi is az érték?

Ma Ildi régi mosógépével kezdtem a napot. Maga alá pisil.
Úgy tűnik, megvan a hiba. A takarásban lévő csapágya elereszti a vizet. Hosszabb üzemeltetés után végre a nyikorgás árulta el, illetve a program akkor ért oda, ahol a sok vizet ereszti be az automatika. Akkor jön ki egy-két deci víz.
Most nincs vele teendő a mosás végéig. Utána apróra szétszedem, és ...
Feljöttem Attilát olvasni. 

Nekem a zsebrádiók jutnak eszembe róla.
Már a 80-as években sem volt nagy értékük, és egy melegedésből, vagy egyéb nem azonnal jelentkező hibából hosszú megfigyelés sem hozhatta ki azt, amiről a tulaj mesélt. A készülék legtöbbször inkább emlék lehetett, mert 'megjárta velük már a Kékes csúcsát is', vagy a 'lányától kapta, még a baleset előtt'... stb.
Az asztalon a bedugott, vagy felforrasztott tápegység-vezetékről kifogástalanul tette a dolgát. Mintha kifejezetten a türelempróba céljára fejlesztenék ezeket a vackokat.
Aztán hoztam Németországból egy Akai videomagnót. Az áthangolás után fogtam munkára, és mesés hangja lett. (Hol volt, hol nem volt.)
A legtöbb készülékem hibásan került hozzám, és sokáig doboz nélkül tette a dolgát, majd alkatrészként beépült valahová, s a maradék ment a raktárba. Ezt viszont visszadobozoltam.Mikor már jól működött, odaadtam anyuéknak.
Egyszer sem használták.
Vittem nekik filmet nézni.
Be sem kapcsolt.
Hazahoztam.Ismét jó. Használtam még öt-hat évet, és most a polcomon pihen. Szétkaptam a koszos szalagpálya miatt. Alatta kimostam, és az összerakás előtt hoztak valami javítanivalót, majd megint,.. a vége a polcon maradt porfogóként. Mostanában pedig a csöves és tranzisztoros készülékekről olvasva egyre többet, Gyöngyösi Jóska haverom rám bízott egy Riga rádiót.
Ennek sincs ma értéke. Vagyis OIRT normás URH-ján kevés adót fog majd, meg a világ sem a rádiózás felé halad. Pénzt sem fogok látni belőle, hát annál érdekesebbé válik a játék.
Nem szól.
Ez a legjobb hiba.
Sok csavar, rákoszlott cigarettakátrány. Óvatos zsíroldózás után megkerestem a megfelő Kádár Géza könyvet. A rózsaszínűben van a Riga 103 rajza. Remek.
A fadobozban - ugyan ki gyártott fadobozos táskarádiót, ha nem az oroszok? -  a sorba kötött hangszórók egyike szakadt. - és kinek jut eszébe hordozható készülékben sorba kötni két hangszórót?
Lengyel autórádió hangszóróval pótoltam. Azóta van hang. Stabilabban fogja pl. a német nyelvű adót rövid hullámon, mint a VEF206. Illetve egymás mellett még nem próbáltam a két készüléket. A fadoboz miatt, vagy másért, de igazán jól érthető, kellemesen hallgatható hangja van.
Az új hangszóróból kicsit ki kellett vágni - a lemezperemből 3-4 mm-t, nem kell megijedni! - és jöhetett a szakmunka.
A rádiójavítás legfontosabb célszerszáma, a radírgumi következett.
Kiemeltem egyenként a hullámváltó érintkezőit, és a fészkét is kifényesítettem. Eddig olyan három délután netto ráment, s hol vagyok még a befejezéstől?
Józsitól kaptam még egy RM4620-at is. Mintha kitalálta volna, hogy ez a rádió is a megszerzendő készülékek közé tartozik a leendő múzeumomba. Ez egy Videoton rádiómagnó Star fantázianévvel készült. Az egyetlen olyan készülék, - tudtommal - amelyik egy skálán sorban végighangolja az OIRT s a CCIR ultrarövid sávot. 
Két vezeték volt benne leszakadva, és a hangszórója ennek is kuka, De annyira, hogy még nem is tudom, mivel pótoljam. (Majd az idő megoldja)
Nufi már többször megkérdezte, hogy hová fogom tenni?
Hát ez a fogós kérdés.
Attila a játék befejeztével még befűthet a maradékkal. Mennyivel barátságosabb a fa!
Én meg úgy érzem magam, mintha orvosa lennék ezeknek a vackoknak, és kötelességem is lenne munkaképessé tenni őket. Az elhasználást pedig másra bízni.

2011. október 3., hétfő

A tököm kalapja

... egy rádiógomb.
Ezen a rádión dolgozom éppen. Riga névre hallgat, és a hatvanas években készült a Szovjetúnióban.

2011. szeptember 26., hétfő

Újra itthon

.. Budafokon.
Szokni kell. Minden más. A bringám kereke más méret, a lakásunk plafonja magasabban, éjjel nem hallani a szarvasbőgést, és végre Nufi mellett.
Neki is szokatlan lehet a reszelősre durvult bőr az ujjaim hegyén, meg a... de soroljam?
Még nem raktam össze a gépemet, az ő noteszgépén írok. Nem kell külön szöveget alkotni, majd feltöltéskor rövid időre bejelentkezni, aztán nem fennfelejtkezni.
Már belenéztem a valóvilág műsorába, és borzadok.
Tegnap Miklósnál jártam. A gépe nem bootol fel. Vett egy új lapos masinát ő is, meg kis tévét. Kórházba készül. Az A5-ös méretűnél is kisebb tévécske semmit sem fog. Láttam a hangoláskor a zavarjeleket, de adásnak nyomát sem. Mondom, hogy erősen árnyékolnak a panelfalak, ott legfeljebb központi antennáról.
Persze a nagy tévéjén AV bemenetről jött a digitális beltérin fogott műsor.Elhoztam a ketyerét. Itthon ki is derült. Jó antennával jó a kép.
Hogy 25 éve mennyire örültem volna egy ilyen tenyérnyi vevőnek... Antennázáshoz igazán alkalmas. Maholnap lekapcsolják a földi analóg sugárzást, és ez is mehet a süllyesztőbe. Remélem, a kórházban lesz neki antenna aljzat. Vagy nem árnyékolja semmi.
Az itt fogható 3 műsort (M1 Tv2 RTL klub) megjegyeztettem a játékszerrel.
Délelőtt még volt egy igazi jó programunk Nufival.
Bográcsozás.

Józsitól kaptam kóstolót a mangalicából, és igazi finom pörkölt készült belőle. Alig használtam fel fát hozzá, pedig vagy négy órát rotyogtattam a bográcsban. Fűszerezése csak só és paprika. Természetesen hagymás zsíron paradicsommal levére főzve, és mindig éppen pótolva az elpárolgott folyadékot vízzel.
Nyam-nyam. Jól esett.
Nagy mérvű gondolatok nem fészkeltek be a fejembe. Attilát olvasgatva persze a 'Divide & impera' huszonegyedik századi  megoldása szívszorító élmény. Ha ma Románia így működik, akkor borzalom. Pedig a sajton huzakodó medvebocsok között jóllakó róka koma azt hiszem, Benedek Elek mese. Csak nem került be lényege a fejünkbe? Az enyémbe sem, mert ha 'támadás' érne, először nem kívülről vizsgálnám a helyzetet, hanem védekeznék, vagy visszatámadnék.
Sajnos felfogtam én is, hogy az igénytelen emberfajta úgy szaporodik, mint a nyúl. Minél több van belőle, annál erősebb is. Ezután helyet kér ott is, ahol eddig nem ő volt. Hangja meghatározóvá válik, és az igényesebb ember félrehúzódik. Jobb a békesség.

2011. augusztus 11., csütörtök

Elérhetőség

A blogom a http://komjati.blogspot.com/ -on vezetem most.
Szeretettel várom oda olvasóimat.

Hanczur

2011. augusztus 2., kedd

Turistaként itthon


Ma Vele. Nufival voltam.Nem érdekes?
Délelőtt ugyan még lelátogattam a pincébe az elraktározott kincseimhez, de ebéd utánra sétát terveztünk.
Erre még az eső is elállt.
Gyalog lépdeltünk be Miskolc belvárosába.
Látnivaló?
Rengeteg.
A lakótelepünkön 1969-ben kezdték a fásítást. Olajfák, platán, ha jól ismerem fel, és amiről foglamam sincs, mi a neve, szóval igazi nagy fákká nőttek. Lugason keresztül tipegtünk a Petőfi térig. A tetemvár lepukkant utcái fel sem tűntek.
A Hősök terén húztuk elő a fényképezőgépet először.

Pózok, oldódó hangulat. Lefényképeztük a Földes Ferenc gimnáziumot, ahol apám érettségizett.

A Minorita templomot, a nagy postát. Megmutattam, hogy hol volt az antennás bolt, majd a lakatok felé vettük utunkat.


Amszterdamból jött az őrület, de itt is megél. Fiatal párok kattintják névvel vagy név nélküli lakatjukat a Szinvahíd kerítésére. Vajon meddig tart majd a közös útjuk? Némelyik lakat igen rozsdás már.
A padon ülő három szoborlány közé is beültünk.

Ott is elcsattant pár kép. Utána lefényképeztem az első munkahelyem épületét.
Nufi közben idegenvezetőt játszott. Megkérdezte tőle egy járókelő, hogy hol lehet éttermet találni.
Én sem igazán tudtam.
A Kossuth mozi udvarán a Fehér terem jutott eszembe, meg a Gyöngy cukrászda. De a Mackót, mag a Muskátli utcai talponállót már nem magyaráztam el, mert szerintm nincs meg.
Végül Nufi Gézát emlegette, hogy mennyire jól szokott ebédelni. Persze a Vasgyár nem a belváros, és Géza is a MAckót ajánlotta. Ott van a Mancs szobránál. Majd lerázott, hogy dolgozik.
A következő cél az Avasi kilátó.
A Mindszent téren keresztül mentünk, hogy megmutassam anyu munkahelyét. A BÁÉV épületét, ahol vagy 20 évet dolgozott. Ott volt előfizetett ebédem is, és járt ano az LGT, meg Hofi Géza is fellépni a kultúrtermében. Még kabarén is látam pesti hírességeket.
Nézegettem az utcában, de a Csendom boltja nincs meg. Az első utcán elindultunk fölfelé az avasra.
Ott mág kattogott a gép sokat. Egészen különleges kontraszt az újjáépülő belváros után a borospincék sokfélesége.
Van, ahol látszik a vendéglátásra kicicomázott külső. VAn, ahol elszegényedett ember lakik, és olyan is, ami nem használnak. Az érzésem szerint pár pénzes ember fel fogja vásárolni bagóért az elhagyatott pincéket, de ha valakinek ez még nem létszükséglet, nem adja el. Még afféle hétvégi kuckó is akad köztük.
Az utca nem torkollt a kilátóhoz vezető útba sehol. Sikerült zsákutcát lelni a végén. Visszatérhettünk a völgbe, és Axmann Feri műhelye előtt jutottunk el az Avasi templomig.
Itt régen több koncerten is hallottam Lehotka Gábort orgonán játszani. Járt itt Peskó György is.
Bemenni nem tudtunk. Minden ajtaja zárva. Az istentiszteletek rendjéről tájékoztató szöveg azt írta, hogy a Papszer utcán tartják. A templomot körbejárva a fal tövében papírt és emberi ürüléket találtunk. Nem örültem neki.
Még elmondtam Nufinak, hogy a templommal szemben van az a harangjáték, ami a Miskolci Rádió szignálja. Persze lehet, hogy már csak volt. Jobb híján eldúdoltam neki.
A meredek lépcsőkön végül feljutottunk a kilátóhoz.
Az Avasi Kilátó Miskolc címerébe is bekerült. Mindezt fejből írom, de így emlékszem. A télen megvettem a Rádiótechnika 1963-as egybekötött számát. A 9. szám (szeptember) az újjáépült kilátót tette a címlapjára. Akkor születtem. Anyutól megkéddeztem, hogy emlékszik-e rá, de ő akkor velem volt elfoglalva, nem a kilátóval.
Ez van.
Miskolc tévéadótornya, és étterem is volt egyben. Az antennákról is csiáltam sok képet. Odfentről pedig a várost bámultutk sokadmagunkkal.
Megis pihentünk.
A visszaúton mókust láttunk, és sikerült lencsevégre kapni. Ez talán nem akkora kuriózum, de szarvasbogarat is. Pedig évtizedek óta nem került a szemem elé.
Hát nem gyönyörű?
Még a Széchenyi utcán vettünk fagylaltot is, és felmentünk a Centrumba is. No ez volt az egyetlen nagy csalódásom. Miskolc legnagyobb áruháza volt a szoc időkben, és most annyira nem. Csak egy kis kínai árudává süllyedt.
Bocsánat a lekicsinylésért, de nekem onnét volt annyi mindenem, és most úgy álltam meg, mint kutatómérnök a volt általános iskolás tisztelt tanítója előtt, aki most borostásan, felesre kéreget a szégyenérzet legkisebb jele nélkül.
Még vettünk a Mediamarktban egy USB memóriát, hogy Nufi hazavihesse az itt készült képeket.
Most én fogok fényképezni vele Komjátiban. A Laci bácsi mobilinternete nem oly gyors, hogy levélben küldjem haza.
Nagyjából öt órás séta után jöttük haza.
Épp jókor, mert Miskolcot átöblítette egy jókora zápor.

(A fényképekből holnap, vagy holnapután szerkesztek a szövegbe néhányat. A mókust mindenképpen, de ezen a gépen még nincs GIMP )

2011. augusztus 1., hétfő

Úton



Szabadság.
Nufi az öccsére bízta az óriásbébinket, és szabadságot kapott. Laci a bébiszitter a héten, és vigyáz a házra.
Ő illeszti a helyére az ablakpárkányt. Csak flexet, meg szerszámot kellett hagynom hozzá.
Az autó tetőcsomagtartójára sikerült felpakolni még pár pozdorjalapot is. Elhoztam. Polc volt a másik szobában, de bepenészedett a fal miatta, és inkább lebontottam. Majd kitalálok valamit a helyére.
Ezek a lapok pedig Komjátiban fognak tovább szolgálni. Itt mondjuk kell merevítés, mert nem fogja az ágytámla, a fal meg a szekrény oldala.
Az út elején vitorlát játszott a tetőcsomagtartón, ezért 80km/h utazósebességet választottam. A Forma 1 miatt dugig volt az M3-as. Később mögöttünk megállapodott egy kamion kíséretnek Emődig biztos, de lehet, hogy Nyékládházáig.
Borsodban volt már eső is. Egy éjszakát kinn ázott a cucc a ház mellett. Laci bácsi megjegyezte, hogy éjjel le fogják lopni róla a csöveket.. Én meg kijavítottam, hogy antenna, de nem fogják. Tegnap pedig elvittük Komjátiba az odaszánt kellékeimmel.
Vasárnap jó időt fogtunk ki. Nem rekkenő hőséget, de elvoltunk az udvaron is.
Esténként a két testvér hosszan beszélt telefonon. Nufi bővítette a Béla használati utasítását. Persze most még a viráglocsoláson kívül megkapta Laci gondozni az egércsaládot is. Illetve a két lányt elhoztam. Ők maradnak itt velem. Együtt építjük újjá a parasztházunk tornácának első oszlopát. Meg még lesz mit csinálnom. Ha jó lesz az oszlop, még a bejárati kapu melletivel is van teendő.
Házi egér meg van most is. Lesz harc. Csak még a csapda és az egérfogó is elbújt. Anyuéknak nem kell, mert ők nem láttak egeret a házban.
Én mutattam Nufinak, hogy akkorát láttam, mint a serdülő mongol futóink.
Pár perc múlva ő is látta, amint kúszott fel a fürdőszoba ajtófélfáján, akár a mókus.
A Ferinek szánt mágneseket persze csak sikerült otthon hagyni, de leltem itt Miskolcon is donor hangszórót. Sakkozni fogok, melyiket verjem szét, mert ezek nem rosszak.
Nufit anyukám kacsának nézte, és tömi a kaját szegénybe. Igazi tor-túra. Persze van benne valami élvezet is.
Meglátogattuk Gézát, aki épp egy ablakfestés után porszívózott a lakásban. Csak a harmadik csengetést hallotta meg. Nem baj én kitartó vagyok. Megvártam, hogy ajtót nyisson.
Ma a Laci bácsi gépéről másztam ki az internetre elolvasni Attila blogbejegyzését, meg Mjózsiét. Gondoltam elkezdem a napi élményfeldolgozást, hogy mikor kiremetézem magam a Táncsics utcára, már bemelegített ujjakkal verjem újra a billentyűket.
Közben azért mosolygok Attila ötletén, hogy 10 évre kellene neki inas. Szerintem annyira elfelejtette már a serdülő korát, hogy megint elő kellene venni a katonaleveleit.
Egy kölyök mindent jobban tud az apjánál-anyjánál. Ő sok tanártól kap naprakész észt, és az apja-anyja, főnöke elmaradott fickó. De majd a mi nemzedékünk... Majd én...
Én sem mennék már más mocskát sepregetni, meg az utolsó munkahelyemen is találtam még nálam is rendetlenebb főnököt, akinél fel sem fogtam, hogy nekem az lenne a feladatom, hogy lapátoljam állandóan az utána maradó kupit, meg javítsak, és rendszerezzem a ki tudja, mijeit.
Nekem, ha egy dobozban a fejem fölött vannak a naponta használatos doksik, az már rend.
Hogy ő mit képzelt el, arról nincs fogalmam. (de tényleg)
Állandóan azt akarta, mondjam, hogy hogyan javítok. de hát okosabb ő nálam, hogy felülbírálja a stílusomat?
Csak egy példa, hogy a(z autó)kerékkiegyensúlyozó működéséről mesélt, és én értelmeztem a működését. Nekem a video magnó fejmotorjának a működésére hajazott a motorvezérlés. A vizsgáztató vallatásban elmondtam, hogy a fordulstszámról egy frekvenciagenerátor[fg], a fázisról egy fázisgenerátor[pg] tájékoztat. Az egyik egy szinuszjelet ad, a másik egy púpot minden fordulatkor.
Ebből ő a frekvenciagenerátort nem értette, mert a kerékkiegyensúlyozónál (szerinte) nincs szükség állandó, vagy szabályozott sebességre. Elég, ha a fázisjeladóhoz képest ütő tengelyről kap egy jelet az elektronika, és abból számolja ki a célszámítógép, hová kell tenni az ólomsúlyokat, és az mekkora legyen.
Rajzot persze nem láttam, de az biztosan vállalati titok volt.
Érezhető volt, hogy nem buta ember, az is, hogy nem akar engem sem hülyének nézni, de félti is a birodalmát tőlem.
Benne is volt valami atyafrász biztosan.
Tudom, hogy igazi birodalmat teremtett, mely őt eltartja. Azt is, hogy az a biztos, hogy semmi sem biztos. Azt pedig zsigereimben utasítottam el, hogy ő azt érezhesse, hogy kiismert.
Eddig is úgy éltem, hogy a rámbízott feladatot megoldottam. Ha gyorsan, az az én hasznom, ha lassan, akkor az én károm. Az összkép egy elfogadható sebesség volt.
Tegnap Géza feltette a kérdést, hogy mit kezenék egy munkahelyen ennyi idő után?
Ugyanazt, mint eddig. A betanulás fogszorítva, aztán monotonia. Később élvezet, és amikor már hátradőlnék, hogy jó, akkor kirúgnak.
Hogy lesz-e valakinek valaha ilyen bulldog tipusú munkaerőre szüksége, akinek a fejét kell levágni a problémáról, ha eredmény előtt akarja eltávolítani, fogalmam sincs.
Addig is rádiótechnika tanfolyamoat rendeztem magamnak. Újra magolom a h és y paramétereket, meg értelmezem a balanszmodulátort... holott már a csupasz tranzisztor is nyugdíjba vonul. A tekercsek is műgyantával lefedett, festett egyenlakatrészek, mint az ellenállások.
Atya?
Frász!
Inkább az tóbbi. Anyit igérgette anyu kölyökkoromban a pofon szinonimájaként, hogy ma már nem is ér meglepetésként.

2011. július 28., csütörtök

Pár nap fetrengés

... a kocsi alatt.
Mostanában volt 3-400km-es utam is több, egyre hangosabb lett a Honda. Gondoltam, beragasztom a lyukat a kipufogón.
Elkéstem.
A hátsó dob külön lógott a gumitartóin.
Mostmár kell egy hegesztő ember. De olyan, aki meg is hegeszti, mert az utolsó fickó csak igérte. Az én hibám, hogy előre fizetek, utólag meg nem tudok reklamálni.
Most pedig le kellett szednem a csonkot.
Nem egyszerű. Én raktam fel kapupántcsavarral, és összerohadt. Ebben az a nehezítő tényező, hogy a csavar fejét nem lehet megfogni. A franciakulcs és a kis satu is lefordul róla. De hát ha ez volt itthon méretre jó...
Az egyiket lekínoztam, a másik nem jött.
Haladjunk!
Lemértem a hátsó dob átmérőjét, itt a MÉH 200m-re tőlünk, veszek egy arasznyi csövet, és megoldom.
Nem ám ilyen egyszerű.
Ott csak átvesznek, eladni nincs joguk, de ott szemben van, egy cég. Vassal is dolgoznak, biztos adnak hulladékot.
Ott nem.
Feljebb van BMW bontó.
Nosza.
Nincs ilyene. Csak komplett dobok vannak.
Talán még feljebb (egy telephelyen belül) a srácok hegesztenek kipufogót.
Még 20m. A srác mondta, hogy ad egy darabot, de az vékony, meg nem lesz jó. Inkább hozzam a kocsit.
Már félek ezektől a lezser szövegektől, ilyenkor röpködnek a 10 ezresek. A dob maga 30-on és 50 körüli összegért újonnan kapható.
Akkora csöve nincs, mintának adott egy arasznyi görbét.
Elvittem a csövet, hogy még "lehegedülöm" a rögzítőt a csavarról. Hátha nem kell az egész autót vinni.
Kell vinni.
A leszedés még egy óra kínlódás volt. Az első nap bezavart a zuhé, most beöltöztem, de köszörű kellett hozzá. Lapot köszörültem a kapupánt csavar fejébe, hogy megadja magát.
Usgyi, hogy itt van.
Ezt ő nem tudja így.
Aztán megállapodtunk, hogy most elfoglalt, hozzam vissza másnap.
Hazajöttem.
Előhúztem a fáskamrából a kilyukadt középső dobot. Levágtam az ép végét.
Az ugyan pont az, amihez csatlakozni kell, és a tűzkarika nem fog bemenni, de majd csak kitalálom, mit hogy.
... csiszol-reszel-igazgat.., majd megakadt a szemem a másik végén. Pont az a lemeztoldó, ami nekem kell.
Ismét fűrész.
Közben megrendeltem az UNIX-nál a gumitartókat. Két nagy van, két kicsi nincs.
Reggelig még megjöhet.
Folytatás a satunál.
Méretre igazítva bedugtam a csőbe. Passzol.
Hoztam a gázra szilárduló pasztát, és nem mertem összeragasztani.
Összeraktam úgy, mondván holnap viszem az autóshoz. Majd körbehegeszti.
Reggel mutatta az UNIX programja, hogy itt van a Háros utcán a többi gumi bigyóm is.
ELhoztam, aztán pattantam az autóba. Majd ott az aknán felrakom, amíg a srác előkészül a hegesztéshez.
De a csövön hajlítani kell, és Miskolcról jöttek hozzá. Most nem, talán holnap.
Vagy este 5 után.
Lógó orral hazajöttem, és feltoltam a bakjaimra a kocsit. Leakasztottam a hátsó dobot. Felszenvedtem a gumitartókat a kocsira, majd beragasztottam az eredeti elképzelés szerint a csonkot.
Az autó ismét csendes. Sőt a kézifékvisszajelző kapcsolóját is megjavítottam. Végre kapott az autó egy autórádiót is.
Hm.
Remélem, jó is lesz.

2011. július 23., szombat

Végre

... elkészült az első tekercs.
Ma négyszer építettem át, és még most sem jó, de már lehet vele kereszttekercset alkotni.
Persze elmagyaráztam Nufinak, hogy a vasból készült szálvezetőt műanyagra kell cserélni, mert megnyúzza a zománcot a vezetéken, s ő sűrűn bólogatott is, mint akit majdnem érdekel.
Aztán estére beugrott a nagy ötlet.
Egy rádió hangolóegységét nézegettem. Ez sem mai darab. Variométeres hangolású. Azaz egy tekercsben húzogat két madzag egy alumíniumhengert. Azzal keresi az állomást.
Ez a henger pedig hozta a gőzmozdony képét, ahol a körmozgássá a dugattyú ide-oda ugrálását egy tengely alakítja.
Sihu!
Hát ezt kell megfordítanom!
A tekerővel egy tárcsát kell megforgatni, és arra a rudat. Nekem megteszi egy vaslemez is. Még egy csukló a szálvezetőhöz, és huzigálhatja a tekercstest fölött a madzagot.
A tárcsára fúrt lyukakkal pedig lehet a szélességet szabályozni. Kell a francnak a dörzsmeghajtás!
Ezt még fából is kiesztergálom, és akkora tányért, amekkorát akarok. (Valószínűleg műanyag lesz.)
Holnap pedig Béla mosógépével kell kezdenem a napot. Pedig ma akartam megnézni, mi csöpög. Csak az eső miatt Nufi nem vitte ki az apját sétálni dél előtt, és délután meg teljesen belemerültem a fűrészelés-fúrás küzdelmeibe.
Ezen a képen még a nyeklő-nyakló verzió látható. Azóta úgy megvasaltam, mint egy szökni akaró rabot a középkorban. Csak még nincs kép.
A számláló is a lehető legegyszerűbb szerkezet. Egy bakelit korongot vágtam, és átfűztem rajta rézvezetéket. Ha az érintkezőhöz ér, akkor meghúz a számlálóban a relé, és lép egyet.
Maga a szerkezet is dunaparti szemét. Nullázni nem lehet. Fel kell írni, hogy hol áll, és a többi már logikus.
Először még kétérintkezőset akartam, meg oldalról nyúlt be a tárcsához, de ott akadt, és eltolta tengelyirányban. Erre fogtam, és kihúztam a lyukból a vezetéket, felkanyarítottam a tárcsa élére, mert így nem olyan kényes.
A 9V-os zsebtelep másik sarkát pedig kikötöttem a vasra.
Aztán mégis tápegységről üzemeltetem.
Ennek pedig az az oka, hogy elfogyott a zsebrádiókban-telefonokban alkalmazott csatlakozó, és rossz elem meg volt. Több is.
Még valami.
Végre egy igazi balkezes szerszám.
Nem tudom, valakinek feltűnt-e. :-)

2011. július 22., péntek

Érdekes, hogy mennyire nem tudok verset írni





Fény-játék

Gyapjas levélszáron legurult a harmat
Csillogó nyomában szivárványok laknak
Csak közel hajolva láthatod meg őket
Hajnalok hajnalán, vagy záporesőben

Gyapjas levélszáron megmarad a porszem.
A szürkéből sár lesz. Most sárga, ez pollen.
Látod, vagy csak érzed? Tüsszents csak nyugodtan!
Nekem is csavarta, de már megnyugodtam.

Gyapjas levélszáron száradnak a szőrök
Már a harmat kevés, én is mellédőlök.
Még egyszer a napot rajt keresztül nézem.
Tőled meg a sarlót holnap visszakérem.

2010 május 17

Tehát nem épp mostani. Nem áll rá az agyam.
Gyötröm a tekercselő gépet. Sokadik átépítés után megszűnt végre az a rezonancia, amitől eddig már pokolba kívántam a szerkezetet. Nem merem leírni, hogy holnap kap egy szálvezetőt, és használni akarom. Annyiszor kimondtam már, és mindig jött újabb gikszer.
Ma szereztem egy rossz pontot is magamnak. Két ember kért meg valamire, és mindkettővel késtem. Ráadásul benne volt két rossz döntésem is.
Szigetszentmiklósra kellett kivinnem egy kislányt időre, és visszahozni fél egy után.
Tegnap este még SMS, hogy nem felejtsem el.
Reggel hívott a mami, hogy korábban menjünk, mert feltúrták az utat, és lassabb lesz a közlekedés.
Tegnap este Miklós is telefonált, hogy irány Kecskemét.
Mondom csak dében, azaz egy után.
Az neki nem jó, de beszél az üzlettársával, és ha mégis,  visszaszól fél kilencig.
Telefon nem volt reggel, inkább én hívtam. Na, mi van? Mert akkor nem Nufiaval vásárolok be, hanem a kislányt beadom a megbeszélt helyen, és elmegyek bevásárolni. Hazaviszem a kislányt, utána mehetünk.
OK, de még visszahív.
Vissza is hívott, de azzal, hogy mehetünk.
Mondom egy után.
Nem, hanem most.
Hívom az anyukát, hogy kb 2-re érek vissza Szigetszentmiklósra.
Bár nem tetszett neki, de ráállt.

Először felöppentem Miklósért. Utána vissza a kislányért, majd az M0 lehajtója után jókora sor mellett araszoltunk be a kultúrházig.
Mondom, majd nem erre jövök vissza. Inkább a szigeten Tököl felé, és Ráckevén visszajövünk.
Csakhogy onnét nincs az M5 felé út.
 Ráadásul még el is tévedtem kicsit, mert a Dunaparton mentem lefelé, és már a világ másik végén voltam. Miklós is egyre türelmetlenebb lett. Bár nem mutatta.
Aztán megkérdeztem, hogy jutok ki a főútra, és ahelyett, hogy mentem volna délnek, visszafordultam az M0 felé.
Bődületes késés. Háromnegyed kettőkor indultunk vissza, de már csörgött a telefon, hogy hol járok. (mami)
Mondom, hogy Kecskemét közepén, de már hazafelé.
Akkor még visszahív, mert lehet, hogy megoldja a kislány hazaszállítását.
Ha már akkor olyan okos lettem volna, mint utólag, akkor Halászteleknél kb 5km kerülővel megúsztam volna a sorbanállást, és időben lefutott volna minden program. Illetve még visszaérhettem volna 14h-ig.
Ennek ellenére az M0-son felhívtam a mamát, hogy áll a sor a szembesávban, és ha szívesen beugrom a kicsiért.
NEM.
Mondom, ennek a sornak a vége szerintem Tétényben van, de döntsön, mert itt vagyok a lehajtó előtt, és ha elhagyom, visszafordulva nekem sincs esélyem.
NEM.
Jó.
Hazavittem Miklóst. Közben több zápor gyönyörű tisztára mosta a kocsit.
Nufival megebédeltünk a Camponában, és irány az Aldi bevásárolni.
Erősen undok lehettem, de még nem eresztett le bennem a feszültség. Zsörtölődtem mindenen, és az Aldiban kivel futok össze?
Hát az anyuci a kisebb fiával. Persze megfelelő távolságban, s amíg rá nem köszöntem, nem is nézett rám.
Zavart láttam rajta, de nem kerültem ki. Nufi szokta mondani, hogy konfliktuskerülő vagyok, hát most elébe mentem a beszélgetésnek.
Az anyuka szerint hamar átjutott a bébiszitter, akit megkért. Bennem felmerült, hogy füllent, de mindegy. Ezen már nem múlik semmi. Csak a keserű szájíz.
Büntetésnek vettem egy mascarpone-s jégkrémet, és NESZE NEKED PALEO! felkiáltással felfaltam.
Este pedig - amikor Nufi tanított, kióvakodtam a bicajjal mozogni egy kicsit.
Láttam egy összetört rádiót a múltkor egy helyen, és Ferinek vinni akarok Komjátiba hangszórómágnest a Kombájnhoz.
(A biciklikomputer, amit felszereltünk, mágnestő tudja, mennyivel megy, de a kerékre szerelve nem jó, mert túl lassan fordul meg, és addig nem vár a kerékpárcomputer. 4 sec után lekapcsol. A tengely 4x annyit forog, mert az áttétel a kerékdobban van.
Csak hát ki alul van, közel a földhöz, s a felragasztott másgnest a tengelyéről meg leverik a  növények.)
Most azt találtam ki, csináltasson két tárcsát egy esztergányossal, és azok közé szorítva szereljük fel a tengelyre, és akkor nem veri le az aljnövényzet.
No, ahhoz hoztam most másnesnek valót, bár nem rádióból, hanem a Dunapartra kidobott tévédobozból rugdostam ki. (Csavarhúzót nem vittem).

2011. július 20., szerda

Miskolc-Komjáti 60km

Ennyit mértem a bringakompjúterrel is meg az autóval is. Anyu lakása, és a Nomádportánk között. Persze nekem nem nomád, de Nufi már bevezette a címet, megszoktam én is.
A sok fúr-faragás után tegnap felpattantam a drótszamárra, és dálután tettem egy pont 60km-es kört itt a városban. Vatera és csere-bere piac. 'Lőttem' magamnak olvasnivalót.
Két átvételi helyszínem egyike a Kunigunda utca, a másik Budakalász.
Rekkenő hőség. A másfél literes ásványvíz elfogyott, meg az úton szedett gránátalma is. Illetve abból maradt mutatóba. Még lefényképezem, ha sikerül ebben az esős, őszi nyárban. Mintha nem is 10, hanem 1000 óra telt volna el azóta.
Nufi előtte felaggódta a bringámra a kresz által előírt küllők közé szerelendő fényvisszaverőt is. Állítólag megbüntettek egy élsportoló bringást, aki hiányosan felszerelt versenyjárművével mert nappal kerékpározni.
Persze hogy értelmetlennek tartom ezt a millió előírást, az már zsigereimből ömlik az agyamba, mint valami ciklon, de kuss van, mert nem tudnám előteremteni a bírságra valót. Márpedig ez az elvehető pénzről szól, és nem a biztonságról.
Lehet vitatkozni, csak mindentől nehezebb a bicaj, és azt is izomból kell mozgatni.
Sok kicsi... sokba kerül.
Na ja, még a kereskedők is jól járnak belőle.
No az enyémből most nem jutott nekik. Ezt a visszaverőt még találtam, és tévéből kitermelt csavarokkal rögzítettem.

2011. július 18., hétfő

Ezt én is megettem

No nem a fogom magam szőrcsuhába bújtatva korbáccsal Mekka felé útnak indítani meztéláb, de úgy gondolom, hogy talán másnak is hasznos lehet.



Nem azt mondom, hogy padlót fogtam, de Szendi Gábor írásaiból megismertem már a 'megélhetési tudomány' fogalmát. Azóta a Spectrumon, vagy National Geographic-hon is láttam, miképpen fejlődött ki a pszicháter foglalkozás bolondok kínzásából, és mivel amerikai összeállítás, hát a legfontosabb volt az elektrosokk, mint huszadik századi fejlődés.
Ez az üvegházhatással riogatás legalább valami hasznot is hozott nekünk. Az eladott széndioxid kvóta volt talán az egyetlen fegyver, ami visszafelé sült el a 'nyugat' kezében.
Bocsánat, hogy mostanában nem vagyok gépközelben, de AMD masinám van, és féltem is a nagy melegtől, inkább keveset kapcsolom be, meg az agyam is másra haszbálom.
A tekercselő gépem készül már lassan két hete. Kétszer éreztem késznek, de újraépítettem, és újra, és újra. Most éppen azért, mert ami kész lett, az gyönge. Nyeklik-nyaklik, nem úgy vezeti a drótot, mint szeretném. Meg nem is vagyok mechanikai műszerész, és közben jövök rá, mit írt le az újságcikk szerzője az útmutatásokban.
Nem baj, ma újra kipróbálom, és még egy nagyobb kerék fog készülni, Illetve egy kisebb kütyü is lesz, mert esztergám nincs, és a forgó, de rögzíthető tengely megy forgó csőben tengely ( kurblis csőben cső) számomra megoldhatatlan. Illetve a tengelyközéppontba merőleges fúrás.
*
Még pár szó a filmről.
Ha valakinek sok az 1 óra, és sajnálja az időt, akkor elmondom, mit szűrtem ki belőle.

A svindli lényege, hogy az időjárás, éghajlat változása a napfolttevékenységgel függ össze. A grafikonok egyértelműen mutatják.
Volt a filmnek egy jó sztorija, hogy miképpen hívta fel erre a figyelmet a kutató.
Angliáról van szó.
Fogadást kötött a nemzeti időjárásjelentő cég ellen, és nyert.
A napfolt tevékenységből számolva megmondta pl, hogy a következő tél nem lesz kőkemény, mint a hivatalos előrejelzés állította, hanem szokványos lesz. Többször is egymás után. Ha pedig pénz van a dologban, arra azért felfigyelnek. Még a meteUrológusok is. :-)
A négerország politikusa pedig azzal demonstrált - ez mondjuk hibája a filmnek - hogy bemutatott egy ajándékba kapott napkollektort, ami egy hűtőt és egy villanyvilágítást nem bírt el egyszerre.
 Valószínűleg az áramátalakító - ami olyan, mint a szünetmentes táp a számítógépnek - volt alulméretezett. Ha a felület kevés, akkor meg lehet növelni a napkollektort, vagy mellé tenni másikat. Ha a kütyü, akkor abból is van nagyobb, izmosabb.
Ettől még nem kellene kidobni a környezetkímélő technikát. Jószándékú környezetvédő is létezik, még ha buta, akkor is. Nem lehet minden ostoba emberből közlekedési, vagy parkolási jegyellenőr. ;-)
A kőolaj és szénkitermelés nem csak széndioxidot szabadít fel, hanem sok egyéb égésterméket is. Tönkreteszi a tájat 20-30-50 évre.
Nem írnám még le magát a környezetvédő szándékot az üldözendő listára.
Persze azt sem érzem fontosnak, hogy mindent 'kapjanak' a fejlődő országban. A fejlődésnek belülről kéne elindulni.
Jókai fekete gyémántjai is azért jöttek a föld felszíne fölé, hogy ne a diófát tüzeljük el az udvar díszhelyéről
De említhetném a Fazola családot, akik a magyar nehézipar Borsodban letelepült apostolai voltak. Henrik és Frigyes műve ma már történelem, és a Miskolci Egyetemen is biztos abbahagyták a kohászképzést.
Ezek az erőforrások (vasérc, kőszén) kimerültek, mást kell találnunk.
Az afrikaiaknak meg még ott van. A lábuk alatt a sok elégethető energiaforrás, gondolom ércek is. (Nem tanultam földrajzot 40 éve)
A saját útjuk megkönnyíthető egy elviselhetőbb környezet létrehozásában a tudásunkkal. Ráadásul a tudás átadása is lehet üzlet.
Lehet valami igazság az afrikaiak nyomorban tartásáról, de nem 'az igazság'!
Ha Kató nem akar táncolni, akkor nem akar.

Csak ismételni tudom magam.

A fejlődésnek pedig belülről kell indulni.

2011. július 4., hétfő

Harcolok



Most éppen magammal.
Nufi azt mondja, hogy rakjam ide a keresztekercselőkészítést. Mármint ide is.
Pazarlás.
Majdnem biztos, hogy sok embert nem érdekel, csak elfordulnának azok, akik idejárnak a gondolathullámzásomban lubickolni. :-)
Annál is inkább, mert ezeregy tervem születik közben, és összeszorított foggal vissza kell lépnem, hogy ne az újat valósítsam meg, amíg valami nincs kész.
Nem én vagyok a kis Vuk, akinek ha egy csúsz keresztezi az útját, az a fontos, majd amikor felröppen egy tás, azonnal váltani kell?
Nem, először a csúszt kell megenni, és utána jöhet tás.
Persze kivettem már egy videoból a capstain motort, és letöltöttem a vezérlő ic doksiját. A video ugyanis 2 cm-t húz egy másodperc alatt a szalagon, és az elég lassú fordulatot jelent. Nagy lendkereke használható a dörzskerékhez meghajtópalástnak, és egy lemezjátszóból vagy szintén videoból kiemelt közlőkerék is megforgathatja a leendő tekercs fölött inbolygó szálvezető tengelyét.
De először az a nagy bumfordi kézi hajtány fog elkészülni. Punk tum.
A tegnapi esős ücsörgés miatt ma lehet, hogy nem lesz kedvem kicuccolni az erkélyre.
Már csak azért is, mert beleléptem az olajos edénybe, - halasdobozból van a fúráshoz kézügyben, de a földön - és az úgy röppent a lábujjamra, hogy nem csak a zoknim lett olajos, de a földön is jókora tócsát hagyott.
Ma reggel már volt egy zsíroldós felmosás.
Ha megszárad, kiderül, kell-e még egy.
Nufi korán kezdte a napot, ezért én is hamarabb elkészültem a kajával, és a komposztdarálással is. Maradt időm fényképezni is.
Legalább a tekerentyűmről készült bejegyzésben tarthattam a szavam. Ki is plakátoltam.

*

Mielőtt bárki a szívéhez kap a környezetszennyezés miatt, a kiborult olaj főzéshez való fritőzolaj. Növényi származék. Ez kajálni már nem jó, de a forgácsoláshoz éppen elég jól hűt, és síkosít. Ja, és a szögből menetelt csavart felizzítva ellátta már az edző folyadék szerepét is.