2013. június 11., kedd

Vidéken

Sziasztok! Mostantól megint Komjátiban vagyok egy darabig, bejegyzéseim tehát ITT olvashatjátok.
http://komjati.blogspot.hu/

2013. június 3., hétfő

Ötlet körbe



Csak egy törpe
orra volt betörve
Mert a kerti ösvényen körbe
görgette Örzse.
Hogy nyelve belelógott a sörbe?
s nem zavarta a sörte,
- tudod, a disznó szõre -
a habos szájú kis nõcske
ettõl kapott erõre.
Meg persze egy ötlet
amitõl e nõ lett
az ecsettel könnyebb.

Miért?

Mert a sörte
úgy került a sörbe,
hogy a törpegörgetõ hölgyre
förmedt Jenõke.

- Kettõre jöttem.
egy kõre köptem,
de zöldre.
Mögöttem, fölöttem
sõt, köröttem lett zöld
egy öleb.
Fölkelt,
elõre vetõdtem,
földre kenõdtem.

Fölnyögtem:
Döglött vörösbegy öklömben
de csõre töltve.
Hõsnek görbed egy jött-ment.
Erõs emlõsnek
nem örvend Körmend.

Hölgyem meg öten e körben!
E törpe elöttem belõlem tört elõ.

ERÕ, ERÕ, GYERE ELÕ!
:-)

2013. május 19., vasárnap

Megnézem a Desedát

Meghívtak. Egy barátom kapott egy nyaralót a Deseda partján, és kedden kimegyünk vagy három napra takarítani. Már készítem a csúszó-mászó farmert, meg a munkáskesztyűt. Igazi-valódi munka lesz.
 Marika néni úgyis akkor látja hogy dolgozom, ha éppen cipelek valamit A-ból B-be.
Rám is fér. Alig mozdulok ki itthonról. Igaz, tegnapelőtt elkarikáztam Érdre sortrafót venni a monitoromba.
Egészen jól működik az útvonaltervező. Szépen felírtam egy papírra az utcaneveket.
Gyalogtúrára volt állítva a tervező, de ahol kutyagolni lehet, ott többnyire bringázni is.
Még az árokparti gyalogút is hozott nyereséget. Nem kellett kerülni arra, amerre az autók járnak.
A 'cég' azt írja a honlapján, hogy előre egyeztetett időben, mert az csak egy raktár, és nem bolt.
Ehhez képest második csöngetésre előgördült egy fickó félálomban, és a kaput ki sem nyitva a kerítésen nyújtotta ki a sortrafót egy más feliratú dobozban.
Ettől függetlenül a motyó új volt, jól működik, és azt kaptam, amit akartam.
Az lepett meg csak, hogy a profi honlap mögött egy elhízott kolléga csetlik-botlik, aki valószínűleg javítással tölti az éjszakáit, és dél felé ébredezik... ha nem hagyom kialudni magát.
 Biztos én sem vagyok az a bizalomgerjesztő figura a szürke bicajomon borostásan, izzadtan 25 km emelkedő után.
Visszafelé már lejtett az út. Nem kellett a papír a jobb kezembe, és nem nyújtogattam a nyakam a melléutcák neveit keresgélve az itt-ott teljesen lekopott táblákat silabizálva.

2013. május 11., szombat

Időnk van :-)

... legalábbis szeretném úgy érezni.
Lecseréltem egy számítógépemet... mondjuk úgy, az alkatrészkészletemet egy oszcilloszkópra. 100MHz-ig képes szinkronizálni, és magyar termék 1990-ből. Vagy legalábbis úgy tudom. Ha megtalálom a gyártási időt, majd pontosítok.
Nem is oly régen az elektrotanyán volt egy összetűzés. Egy srác feltett pár múzeumszökevényt, hogy kapalács alá fognak kerülni, ha nem veszi meg valaki. Az egyik egy ötvenes évek csúcstechnikája, Tektronics százmegás csöves szkóp. Ha jól tudom, 57kg. Örök darab. Meg ha nem is az, de egy javító társaságot azzal revolverezni, hogy felveszi videora, és az orrunk alá dörgöli, miként vernek szét kalapáccsal egy külsőleg megkímélt, hatvan éves műszert.
Mindegy, a műszert megvette végül valaki, de a veszekedés rádöbbentett, hogy nincs különbség a fórumlátogatók összetétele között. Mindenütt belefutok valami nézeteltérésbe, mint Madách a homo (i)usionjába.
Nufinak megmutogattam, mire is képes az új sárga szörnyetegem. Ő bólogatott - szegény - és úgy lelkesedett, mint én szoktam az újabb kötésmintáin.
A sorszelektoromon kikerestem a vizsgáló sorokat, mert az látványosan más, mint a változó képtartalom, és tankönyvből is hozzátettem az ideális ábrát.
"- Szép" - mondta. Illetve voltak még ötletei, mire hasonlít, de azt meg én felejtettem el.

2013. május 8., szerda

21 év után

Sziasztok!
Nem tudom, hány olyan bolond van, mint én, de én már megszoktam magam, nem újdonság.
1992 januárban jelent meg egy kapcsolás a Rádiótechnikában. Sorszelektor.
Ez a kis kapcsolás azt műveli, hogy kiválaszthatom vele a képernyő bármelyik részét, és végigvizsgálhatom egyenként a sorokat.
Ez nem csak zavarkeresésre jó, hanem az átviteli rendszer hibáit is láthatom a tévé képkioltás ideje alatt sugárzott mérőjeleken.
Ezt a bigyót már akkor megrajzoltam NYÁK panelre, és kimarattam meg az otthon meglévő alkatrészeket beültettem, és aztán bekerült dobozba. Aludt idáig.
Pontosabban pár hete vettem hozzá ic-ket, és mivel a panel elkeveredett, újra megrajzoltam, és összeállítottam. Sehogy sem akart működni. Még dobozt is kapott, meg saját tápegységet, és már mindenhol kerestem a hibát, még magamban is, de a mindennapi gyűrődés Béla műtéte és kórházi tortúrája miatt félre került, hogy majd Komjátiban.
Anyukám hetvenedik születésnapját ünnepelni végre csak lekevceredtem Miskolcra, és két éjszakát Komjátiba házunkban is alhattam. Végre odaültem a kisasztalhoz, bekapcsoltam a szkópomat, és kisilabizáltam, mit nem láttam meg addig. A panel első tranzisztorát fordítva kell bekötni.
Még bontottam használt tévéroncsból hozzá szinkronicét, és végre beindult.
Két napos ott tartózkodásom alatt még a haranghúzó automatikát is rábeszéltem a kisharang meghúzására is, meg András szomszédomnak antennabemenetet faragtam a rádiójára. Egyszóval jól teltek a napok.
Nufi is utolért. Vele ismét megmásztuk a harangtornyot, sőt megnéztük a katolikus templomot is. Készültek képek is. Még a füstölgőt is megszemlélhettem, meg a tömjénes bukszát.

Rövid nyaralásunk pedig ma véget ért. Itthon pedig előhúztam a 21 éve megkezdett panelt, és befejeztem. Immár két sorszelektorom is van. Az egyik már bedobozolva Komjátiban, a másik itthon. Az holnap kap dobozt... ha közbe nem jön valami. :-)
 

2013. április 6., szombat

Tanulok

Kaptam házifeladatot.
Csinálom is, bár néha több mozdulat kell az orrfújásra, mint a billentyűtapogatásra.
A fotós tanfolyam python nyelvét akarom magamba égetni. Objektum orientált. Ez egyfajta - állítólag- emberközeli megközelítése a programozásnak az eljárásorientált után.
Tavaly a Rádiótechnika újság cikksorozatot indított a python nyelv megismertetésére, de nem nagyon keltette fel a figyelmemet. Ugortam, mint Pósalaky úr kérte vala Misitől. Most pedig összegyűjtve kihajtogattam szépen az újságok megfelelő oldalát, és hajrá.
Aztán újra. És megint.
Kiakadtam olyan szavakon, mint az explicit. Ezekhez az idegen szavak szótára kell. Elő kellett vennem az Obádovics könyvet, majd a Turbo Pascal 7.0, és a C++ könyvet is. Az utóbbi kettőt - de azt a fejezetet mindenképpen - ugyanaz a szerzőpáros írhatta, mert a definiálás szóról szóra azonos. De jó is a számítóégép. Nem kell annyit gépelni, csak a szöveget utánaigazítani.
Alakul a katyvasz az objektumokról, meg az osztályról. Alighanem a Java könyv is lejön a polcról, végre van értelme. Nem csak begyűjtöttem, majd félredobtam, hogy ha kell, kéznél legyen.
Az oktató filmek angolul vannak, és nemes küzdelem folyik a figyelem monitoron tartásáért. Legtöbbször vesztésre állok, majd újra kezdem. Mikor lesz ebből tudás?
Mindegy, ma megoldom a házit. Ma kigyötröm magamból, hogyan kell ezzel a kígyóval kiszedni a színeket a képből, amit a GIMP pillanatok alatt elvégez, és Nufi sokszor megkérdezni, hogy az miért nem jó?
Tudom én? Ha a végére érünk a tanfolyásnak, akkor valószínűleg lesz képünk arról, miért jobb. Addig pedig azért, mert ezt tanítják.
Ettől függetlenül nem mindent lehet karddal szeletelni. Van amihez elég a bicska is.
Kenyérnél még kétesélyes, de mondjuk a vajazáshoz nem nyúlnék a nagyobb eszköz után.  

Ezt a filmet  meg csak úgy ajánlom.
Olyan szép

2013. április 3., szerda

A játékok is attól izgalmasak, hogy egyre nehezebbek

Nálam is indul a nátha. Valami elcigarettázott hang jön ki a torkomból, és jár némi remegéssel, de egyéb hatása nincs.
Tegnap még megállított az eső, nem vittem vissza a szomszéd holmiját.
(Visszaolvastam a tegnapi monológom, kihagytam egy apróságot.)
A Béla cuccához kaptunk még egy szatyrot. Nufi ráismert a szobatárs nejlonszatyrára. Nosza, felhívtam a mentőket, hogy ez nem a miénk.
Ők nem. Hívjak egy másik számot.
Ők sem. A betegszállítók.
Ők nem mennek vissza, már hetedhét határon túl járnak.... hívjam a kórházat.
A kórház meg miért? Mit képzelek?
Jó, akkor én viszem vissza.
(Megjegyzem, mi itthon vártuk Bélát, a csomagolást vagy a nővérek valamelyike, vagy a betegszállítók 'csinálták'.
Csakhogy van elég kiadás, fölöslegesen benzinbe nem ölöm a mások figyelmetlenségét.
Felöltöztem. Tegnap délután elkezdett ömleni az eső.
Akkor később.
Helyette egy kis torokkaparás.
Hajnali háromkor tört rám a fulladás, kínomban kimentem egy hagymáért, mert azt olvastam, hogy az ágy mellett félbevágva begyűjti a bacikat. Hát nekem segített.
Ma délelőtt - reggeli után - pedig kifejezetten jól esett bringára pattanni, és kikarikázni a dokihoz Béla zárójelentésével, feladni egy fülbevalót a postán, és feltölteni a gyümölcskészletet a boltból.
Itthon pedig magamhoz vettem a levágott lábú bácsi szatyrát, és egy óra alatt megjártam a kórházat oda-vissza. A téli gúnyámban pedig jól átizzadtam, ami a gyógyulás egyik igazi feltétele.
Zsupsz a kádba, a forró vízbe, és kezdett visszatérni az életkedvem.
A háziorvos is meglátogatta Bélát, s ha már én nyitottam ajtót, kértem magamnak is Fagifort. Gyerekkoromban az volt a gyógyszerem. Ma ugyan mixtura pektorálisznak hívta a doki, de ugyanolyan undorító íze van, és remélem, holnap-holnapután kikúrál ebből a göthösségből.
Itthon pedig  - a gumi szobában, ahogy Nufi hívja - újabb NYÁK panel elkészítésén szogoskodtam.
A vaskloridos maratás megy, de a sósavas szőkítő (hidrogénperoxid) kutyulék nagyon nem dolgozik, pedig azt igérték, hogy 3-4 perc alatt végez.
Ezen kívül a rezsós technika is befuccsolt a rezsó átmérőjét meghaladó méretnél.
A vasalás pedig annyira nem egyenletes. Illetve még a hőmérsékletekkel fogok játszani.
Ez utóbbi két eljárás a lézernyomtatóval papírra nyomtatott fóliarajzról szól. Az áramkör festéke átragad ugyan a lemezre a hőtől, de a papír leáztatásakor itt-ott lejön. Minden nap másik megoldás lesz éppen elfogadható, és a levált csíkokat alkoholos filctollal pótolom.
Így most van már lassan négy új projektem, de még legalább öt fontos van hárta.
Én most ezzel kapcsolódom ki az orvosjárás gyomorszorító feszültségéből.
Illetve ma is megnéztem egy előadást a Nufi választotta fotós tanfolyamból.
Ma a számítógépes zajszűrésről beszélt az előadó. A képről készült fájl kiugró értékeit zajnak minősíti, és nyissz, hozzáigazítja a többi képtartalomhoz.
Ezzől  ugyan a kép homályos lesz - a másik mellett. de valamiért ez biztosan így jó.
Nekem pedig újabb agytornát jelent a Python nyelv elsajátítása, illetve az angol szövegből a képhez igazítani azt a pár angol szót, amit megértek.
Ehhez képest Attila tanfolyama - a Dr Tóth Ferenc előadásai - üdítő színfoltok.
Úgy tűnik, magyarnak lenni a legnagyobb feladat a Kárpát medencében, pedig belőlem még kisbaltával sem tudnának angolt faragni.
Na jó éjt mindenkinek, és köszönöm Neked is Józsi, hogy belátogatsz, holnap Nálad is töltök végre időt, és nem kötelességérzetből. Hiányzik ez a virtuális család is, de a megoldandó feladatok most azt követelik, hogy itthon legyek hasznos. 

2013. április 2., kedd

Visszakaptuk Bélát

Ugyan 38 fokos lázzal, de visszahozták a betegszállítók. Újra zsörtölődik Ildivel, de itthon van.
A kórházban persze megharcolt a nővérekkel is. Az egész osztály hallotta, ha ő nemet mondott, de megműtötték a lábát. Érszűkület volt a nagy fájdalmak oka, és kitakarították combtájékon.
Mi naponta jártunk be. Nufi etette, hozta-vitte a tiszta fehérneműt, és rezegtünk, hogy ne amputálás legyen, illetve egyáltalán foglalkozzanak  egy béna emberrel.
A beérkezéskor Nufi próbált tanácsot adni a nővéreknek, de azok a megfelelő szakmai gőggel utasították, hogy láttak ők már ilyen beteget.
Aztán később már jól jött Béla használati útmutatója. Gonoszkodhatnék, de nem akarok. Csak asszociálok a saját szakmámból, vagy akár az autós tapasztalatokból.
A Trabantomat is amikor vizsgáztatni vittem, próbáltam jelezni, hogy mit hogy. Aztán nem kellett az info. Utána nem vizsgáztatták, mert nem idult nekik. Igaz, hogy ezt is én szívtam meg, mert nekem lett később kész az autó, de úgy látszik, az emberek minden szakmában egyformák.
Nufi is lassan egy hete köhög egyre jobban, és talán holnap látja már őt is orvos. Ma ezért volt kisebb vitánk. Nem kéne egy torokgyuszit tüdőgyulladássá nevelni. Csak hát a háziorvosunk holnapig szabin van. Akkor ki kell hívni Bélához is. 5-6 napos műtött emberhez nincs még tapasztalatunk, és ez a láz is elég zavaró.
A hangulati hullámzás pedig csak rátesz egy lapáttal.
Mára ennyi.
Üdv Mindenkinek!

2013. március 23., szombat

Nehéz napok

Hideg van odakinn. Nufi apja kórházba került. Egyre elviselhetetlenebb fájdalmai miatt kihívta az körzeti orvost a párom, és elég nagy a baj.
A lábán lévő foltot a doki fertőzésnek vélte, szakrendelésre írt beutatlót, aztán, hogy Béla kibírja a várakozást, inkább a kórház sürgősségi osztályára kért mentős beszállítást.
Ha mi visszük a sürgősségire, órákat kell várni. Béla már nem tud ülni egyfolytában ennyit.
A doki jószándéka ellenünk fordult. Két órás beszállítási határidőt kért fél hatkor. Tíz óra elmúlt, mire megérkeztek a mentővel. Lemondani nem lehet, hogy majd inkább reggel mert csak az orvos kérhet új beszállítást.
Béla a kínok kínját éli át. Nufi egyre feszültebb. A sírás határán.
Mi arra készültünk, hogyha beviszik, felnyitják a foltot, megnézik mi van benne, kipucolják, és összevarrják. Én készenlétben állok a kocsival, és visszafuvarozom őket.
Hajnali kettőkor jött az SMS, hogy már ne várjak. További vizsgálatok kellenek, mert ez érszűkület. Ő - Nufi - benn marad, és ott alszik. Reggel jön egy érsebész, és mond valamit.
A bennalvás egy kicsit nehézkes. Kapott egy széket, és azon kivárhatta a reggelt.
Aki még nem tudná, mert most került a blogomra, Nufi apja - Béla - három éve szélütést kapott, lebénult, és beszédképtelen. Kiabálni tud, a bal kezével hadonászik, és ennyi kommunikációs eszköze van.
Ráadásul heves vérmérsékletű ember.

Azóta többször voltunk benn nála. A nővérek nehezen viselik, a szobatársa is szenved  csendben. Nufi most épp a templomban próbál másfelé gondolkodni.

Ez van. Majd lesz jobb is.

2013. február 19., kedd

Festékkazetta képe és egy vicc az Elektrotanyáról

Mese? a tücsökről, és a hangyáról
EREDETI VERZIÓ:
A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta,
építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel, felkészülvén a
kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végig mulatta nyarat
Eljött a tél, a hangya nem fázott és nem éhezett, ám a tücsök élelem és
szállás híján a hidegben lelte halálát.
A HUMÁNUS VERZIÓ:
A hangya a forró nyarat szorgalmasan
végigdolgozta,építgette-szépítgette házát, és
élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végig mulatta a nyarat .
Eljött a tél, és a tücsök bekönyörögte magát a balek hangyához, ahol
tovább mulatozott.
A MODERN VERZIÓ:
A hangya a forró nyarat szorgalmasan végig dolgozta,
építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a
kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végig mulatta a nyarat .
Eljött a hideg tél, és a nélkülöző tücsök sajtótájékoztatót hívott össze
azt a kérdést feszegetve, hogyan lehet az, hogy míg egyesek kint fagyoskodnak a
hidegben, mások úgy élnek, minta hangya.
A CNN, az RTL Klub, a TV2 és az MTV felvételeket mutatott be a didergő
tücsökről, és a melegben, terített asztal mellett henyélő hangyáról.
A világ döbbenten konstatálta az égbekiáltó különbséget. Hogyan
lehetséges egy ilyen jól fejlődő, épülő országban a tücsköt így sorsára
hagyni? A NZSZ (Nemzetközi Zöld bogarak Szövetsége) vezetői több
hírműsorban is "zöld ellenes elfogultsággal"vádolták a hangyát, és felhívták a
figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a világon sok tücsök áldozata ennek a
kirekesztő mozgalomnak.
Breki, a béka, a tücsökkel együtt lépett fel a Mónika Show-ban, és
mindenki könnyekre fakadt, amikor az "Azért Vannak A Zöld barátok"
című slágert énekelték.
A Köztársasági Elnök és felesége egy jótékonysági bálon
támogatásukról biztosították a tücsköt, és olyan javak juttatását
helyezték kilátásba, amiből a tücsök az előző kormányzati ciklusban
kimaradt; ahogy a miniszterelnök fogalmazott:
"hogy ne süvölthessenek újra az előző rendszer szelei".
Lengyel László politológus a "Mély víz" adásában kifejtette, hogy a hangya
a tücsök kárára szépen meggazdagodott,és egyúttal az ilyen típusú jövedelmek
elvonását célzó adójogszabály szükségességét hangoztatta az "egyenlő
közteherviselés" szellemében.
Végül, az "Egyenlő Esélyeket Az Anti-Zöldekkel" szervezet hathatós
közreműködése nyomán a hangyát visszamenőleges hatállyal megbírságolták,
mert nyári munkái közben nem foglalkoztatott elegendő számú zöld bogarat,
adótartozásait behajtották, és házát az állam elkobozta.
A történet végén látjuk, amint a tücsök felélte a hangya utolsó téli
élelemtartalékait a kormánytól kapott házban (ami nemrég még a
hangyáé volt), a hangya pedig eltűnik a hóban.
Másnap reggel pedig a tücsök fogta a cókmókját és (mivel sikerült
teljesen felélnie a hangya vagyonát) elindult egy újabb hangyát keresni.
Ha a mai magyar valósággal bármi összefüggést vél felfedezni, az csak
a véletlen műve!
Azt pedig nem is mondtam, hogy a hangya egy rohadt rasszista!

2013. február 18., hétfő

Szűkszavú voltam

Tegnap csak pár fényképet pakoltam ki. Nem írtam szöveget.
Még a nyomtatómon dolgozom. Pár életjelem van is.
A motorcsere óta szürke lapokat tudok nyomtatni, és a win95 tesztoldalát felismerem a szürke lap alatt.
Gondoltam, hogy kérek segítséget az Elektrotanyán. Ott hozzám hasonló emberkék osztják meg tudásukat egymással. Persze többféle szinten. Van, aki sokat ír, van aki keveset.
Sokat nem reméltem tőle. Tudom, hogy a nyomtató nem egy igazán kivallatott téma mindenkinél. Aki a javításából él, annak is inkább a kellékforgalmazás hozza a jövedelmet
Egy ember állt velem szóba. Igaz, elég felületesen olvas, mert a kérdéseire már a címből választ kaphatott volna, és éppen csak nem szarozta le a nyomtatómat. Inkább szerezne nekem másikat.
Szomorúan beletörődtem, hogy a megoldást magamnak kell megszülnöm. Illetve hát ez a természetes. A műszerész munka nem teammunka. Sohasem volt az.
Valószínűleg nem a szakzsargonjában kérdezek, stb.

2013. február 17., vasárnap

2013. február 12., kedd

Tegnap este ért a hír

... hogy lemondott a pápa. A nyomtatóval voltam elfoglalva, és csak későn kapcsoltam be a tévét, ezért nagyon  nehezen fogtam fel, mit erőlködik az a riporter. Őt nem érdekli ez a hír, akiket kérdezett, nem volt mondanivalójuk, engem pedig annyira hidegen hagy. Egy hír a sok közül.
Persze az elődjének haláltusáján végig ébren töltöttem az időt. Valamiért szimpatikus volt nekem az öreg János Pál. Talán azért, mert lengyel volt? Pedig a németek is közel állnak a gondolkodásomhoz.
Ma reggel pedig Attila blogján a teljes összeomlás. Rothadó világ. A vég.
Mennyire különbözők vagyunk!
Volt egy irányításra alkalmatlan öregember egy fontos politikai poszton. Mondjuk trónon. Őt most kicserélik egy újra. Ha a szabványt nézem, akkor mindegy, hogy néger, vagy távolkeleti, esetleg délamerikai mesztic kerül oda. Nagyon pontos munkaköri leírása van ennek a szervezetnek. Kétezer éve működtetik, fejlesztik, csiszolják. Ekkora kaptár nem dől össze egy királynő leváltásával. (Nem mertem herét írni, mert sértő lett volna erre a szorgos szervezetre.)   

2013. február 10., vasárnap

Egy kép

Ezt a képet ma lőttem. Ha én lennék a Józsi, most megkérdezném, hogy mi ez, de kevés olvasómnak lenne könnyű a válasz, és nem is találós kérdésnem készítettem.
Ez egy motor, ami a lézernyomtatómban forog, és rajta két tükröcske veri vissza a fényt. Azt a bizonyos lézerfényt.

 A fény a folyamatosan haladó papírra juttatja vele a mintát. Pár lépést kihagytam, de nem az egész folyamatot akarom leírni.
Az a fekete százlábú a motor lelke. Mellette kisebb-nagyobb alkatrészek.
Abbahagyta a működést.
A forgást háromfázisú generátor állítja elő. Az a négyzetszerű ic. A tárcsa alatt tekercsek vannak, Őket nem fogom bántani.
Kiderítettem, hogy 12V-os áramkörről van szó. Még a blokksémát is idemásolom.
A leírásban floppyról írnak. Valóban találtam is ilyen ic-t régi nagy 5,25-os meghajtóban.
A vallatása holnap következik. Eddig csak mosogattam, takarítottam a nyomtatót. (Használtam vettem vagy öt éve. )
Arra készülök, hogy adok neki 12V-ot, és beindítom külön. Forogjon, mint egy szív dobog beültetés előtt a műtőasztalon.
Ha nem fog, akkor a gyanus kis kondik jönnek. A 10uF-os kondenzátorok. 17ohmos ESR értékük soknak tűnik. Elég lenne 1 ohm.
Hátha szerencsém lesz. Jó lenne pár száz forintból feltámasztani!


2013. február 2., szombat

Idézettel kezdeném


"Az emberiség igazi nagy gazdagságai mindig a magvalósíthatatlan álmok voltak; szerény nézetem szerint sohasem a megvalósult ábrándok gazdagították igazán a világot, sőt erős hitem, hogy a gőzgép, a telegráf és telefon egyszerűen a fejlődés szükségképpeni jelenségei voltak és semmiképpen sem dicsőségei az emberi szellemnek. Ezt úgy értem, hogy a modern társadalom különös berendezkedésével épp úgy meg kellett jönni a telefonnak, mint ahogy megjön a sokat zongorázó embernél az, hogy megkeményedik a bőre az ujja hegyén...
Ami az emberiségnek nagyon kell, azt megkapja a természettől ingyen, minden dicsőség és handabanda nélkül - és ha Bell nem találta volna fel a telefont feltalálta volna más...
A telefont nem Bell találta fel, hanem az emberiség, amelynek szüksége volt rá.
A feltaláló nem egyéb, mint az én szükségleteim kielégítésére kiküldött rabszolgám... A nagyon szükséges találmányok feltalálásánál ezért rendszerint nem is egy, hanem tíz-húsz név kerül forgalomba, tíz húsz ember találja fel  egyszerre egy és ugyanazt a dolgot és néhány száz marad névtelenül, aki szintén dolgozott rajta, de eredménytelenül."



Az idézet Molnár Ferenc tollából származik. Egy Vasárnapi krónikák   c. sorozatból.
Az eredetit nem láttam, én is idézetként találtam a Rádiótechnika 1981/10-es újság RT kalendáriumában. Szépen összecseng Szendi Gábor véleményével. Nála is többször olvastam a 'felfedezések' időpontjáról azt, hogy akkor fedeznek fel valamit, ha arra szükség van.
Ha pedig nem misztifikálom a felfedezést, akkor mindannyian folyamatos felfedezésben töltjük az életünket. Egyáltalán nem érdemes kétségbe esni azért, mert egy felfedezés nem old meg semmit. Ez a világ rendje.
A technikai felfedezések kényelmesebbé tették az életünket, s ezért sorvadunk, vagy specializálódunk.
Aztán a felfedezés pedig az lesz, amit Attilánál is látok. Hogy a fürjek tojnak kakas nélkül is.

2013. február 1., péntek

Kinek?

Kinek a háta mögött pedálozom?
(Talán kicsit hosszú hatásszünet sikeredett. Nem volt szándékos.)
Szóval még rágódom, hogy aki mögött pedálozom, az azért megy olyan veszettül előttem, mert az útra akar figyelni, és csak nekem túl hangos az a sárhányó, vagy azért zörög, mert nemtörődöm gazdája rosszul húzta meg a csavarját? Esetleg túl erősen tépte meg azt a csavart, és azért szakadt szét a feje? (kinek? itt poén is elférne)
Ha mellé sorolok, vétek a kresz ellen. Bár mintha már szabad lenne ketten is egymás mellett haladni.
Meg is előzhetném... ha tudnám. Vagy ha akarnám.
Lehet, hogy nekem hasznos a szélárnyék. Csak a cél előtt robbantok.
 Amíg zörög az a vaslemez, tudom, hogy haladunk. Ha már nem ad hangot, akkor leesett, és elhagyta, vagy megállt, és vigyáznom kell, nehogy a macskaszemébe csattanjak.
Volt már ilyen. No nem a hátsó kerékbe, csak az elsőbe dózeroltam bele egyszer Nyerges Tibinek. Egykerekeztünk a 22-es lakótelepen hátul, és hirtelen fordult elém. Én pedig átrendeztem a küllőket.
Azóta nagyobb követési távolságokat tartok. Nem csak bringával.
Lehetőleg nem belerohanni senkibe.

2013. január 31., csütörtök

Két barát biciklizik

Ez a két fickó egymás mögött hajt az országúton, és a hátsó előre szól:
-Zörög a sárhányó.
Az első a füle botját sem mozgatja, mire a másik jó hangosan megismétli.
 - Zörög a sárhányó!
Mire az elöl haladó félig hátrafordulva visszaszól:
 - Nem hallom, mert zörög a sárhányóm.

***

Most valami ilyen problémám van. Kullogok hátul az úton. Akik előttem járnak, már mindent tudnak, de szeretnék beszélgetni. Motyogok, hogy zörög az a fránya vas ott a kerék fölött, majd kicsit bátrabban is megismétlem, de hát én is tudom, hogy tudja mindenki, meg inkább az utat figyelje a szerencsétlen ott előttem.
Most, hogy teljesen fölöslegesnek ítéltem az információmentes közlést, kibújik belőlem a kisördög.
Beszélgetni nem azért szoktunk, mert feltétlenül új dolgot akarunk megosztani valakivel. Talán fontosabb a figyelemfenntartás, hogy ott loholok a nyomában. Talán azzal áltatom magam, hogyha veszélyre akarom majd figyelmeztetni, akkor elég lesz visítani egyet.
De hát ezért fárasztom most a sárhányó problémával?
Keresek valami más magyarázatot.
Például a nyelvtanulásnál nagyon fontos, hogy valaki az eredeti sebességgel és kiejtéssel hallja a szöveget.
Már ha nem csak fordítóként akarja könyvtárakban tölteni az életét. Illetve már az sem kell, mert a számítógépen is van könyvtár. :-)
Ez itt az igazak összecsapása. Nagy harc dúl épp az elmémben. Beszéljek (írjak), vagy nem lenni....

2013. január 25., péntek

Józsi bácsi nyugdíjba megy.

Egy szakállas viccel kezdeném a szocializmusból. Mármint akkortájt hallottam.

Józsi bácsi sok-sok évet lehúzott a vasútnál a Ferencvárosi pályaudvaron. Járta nap mint nap körbe a vonatokat, és kalapácsával a kereket csapkodta. Becsületesen, soha egyet sem hagyott ki. Azonos erővel, azonos ritmusban.
Tiszteletére búcsúünnepséget szerveztek, és az állomásfőnököt is meghívták.
Gyönyörű fehér terítéken gőzölgő babgulyást kapott mindenki, a Józsi bácsi kedvenc ételét, és finom hárslevelűt hozatott Gizike a vidéki rokonoktól.
Józsi bácsi pedig kisüstivel készült a nagy alkalomra.
Az est tetőpontján az állomásfőnök maga köszöntötte az öreget, aki pironkodva fogadta a megtiszteltetést, és félve szólította meg a nagy embert-
 - Állomás főnök úr,kérem! Én már sokat megéltem itt a vasútnál. Háborút, békét, mindent. Egyet viszont sohasem mertem megkérdezni.
 - Mi az Józsi bácsi?
Az öreg szeméből a könny is kicsordult, annyira izgatott lett.
 - .. hát hogy minek kellett nekem ötven évig kalapálni a kerekeket.

Valahogy így vagyok én sokfélével a szakmában. Megkérdezni az istenért sem. Inkább egyik könyvet húztam elő a másik után, és kerestem, kutattam, de legtöbbször találtam valami még érdekesebbet, és azirányban lépdeltem tovább.
A kihagyott lépés pedig elhalványult. Amikor pedig újra előkerült, átugrottam, hiszen volt már benne tapasztalat, 'ezt így kell'.
Aztán jött egy emberke, akitől kérdeztem.
Kár volt.
Jött másik.
Attól is kár volt.
Hasznosnak mégis inkább a saját kutatás mutatkozott,és a krampácsolás ész nélkül.
A krampácsolás hozza az élethez szükséges javakat, és az idő majd csak odaveti a megoldást.
Nem tudom, hogy az állomásfőnök megfojtotta-e az öreget, aki ötven évig nem értette mit csinál, és veszélybe sodorta sok ember életét, vagy Józsi bácsi meghallotta volna a törött kerék pengését, és magától rájön, mit miért.
Csúnya vicc ez. Magamról tudom, hogy a visszatérő meg nem oldott problémára rábukkan a rutin is.
 

2013. január 22., kedd

Úgy tűnik, megmaradok

Olvasgatom Attila szövegecskéit. Nyögök minden mozdulatra. De jó is lehet kályhát rakni. Nekem most egy felülés is villámcsapásokkal  jár a derekamban, és fogalmam sincs, most mi okozta. Merthogy nem emeltem nehezet, és szorgalmasan javítgatom itthon a magnókat.
Tegnap a lóbalzsammal sikerült felfűteni éjszakára a keresztcsontom, de ma sokkal rosszabb lett.
Ha már sikerült felállni, úgy tipegek a lakásban, mint aki beszart, és egyben  szeretné gatyában elvinni a vécébe művét, minél kevesebbet kelljen utána takarítani.
Nufi azt mondja, kitakaróztam éjjel, de nem mert betakarni, mert akkor felébredek.
Hát jó.
Feltekertem egy pokrócot a pocakomra, és rögzítettem magamon derékszíjjal.
Laci szomszéd meg is jegyezte, hogy csinos vagyok.
Persze ő az erkély alatt állt, és én fölötte ürítettem a reggeli gyyümölcshéjat a komposztos vödörbe. Gondolom a festői látvány emlékeztette az ásító inasra, vagy meg sem tudom tippelni, hogy mire.
***
Túl a nehezén. Illetve ha nem tér vissza, akkor ismét mókaképesnek érzem magam. Vannak még jezések, de talpra állok.
Nem is akartam kitenni ezt a bejegyzést, aztán meggondoltam magam.
Ebben is műszerészként viselkedem.
Az első tippem a kiakadásra mindig, hogy megerőltetem a gerincem. Úgy szokott beállni, hogy emelek rossz pozícióban. Egyik pillanatról a másikra jön a villámcsapás, és így tovább.
Ez a tipp most nem jó. Két nap alatt támadt fel a bajom.
Gyanúba fogtam még a c vitamint. Anyutól kaptam karácsonyra Béres cseppet, de ő vett hozzá c vitamint is, én meg nem szoktam.
Elolvastam a dobozáról, hogy mi a hordozó anyag. Többek között homok.
Gyorsan letettem még a halkapszulát is, meg a kávét is azonnal abbahagytam, viszont megállt az emésztésem. Amint megettem, minden bennem maradt.
Vissza a kávé, és a béres csepp marad leállítva. Kaptam még D vitamint.
Jó, ez meint gyógyszernek minősülő valami, és változó.
Még kipróbáltam a pálinkát is.
Az sem indította be a bélműködést.
Ekkor jött a fény. Mármint a fejembe.
Telente a herpesz vírusok támadnak. Legalábbis én erre vagyok érzékeny.
Anyu mesélte, hogy oviban, amikor beadták a bárányhimlő elleni oltást, utána szépen végigment rajtam a himlő.
Telente mindig érzékeny a gerincem, és valahol a gerincvelőben lakik ez a vírus.
Erről nem tudom, kitől, és mikor hallottam, de nem is érdekel. (A neten olvastam)
Akkor kamilla.
Már az első vödör kamillateától jobb lett.
Azóta a harmadik főzést iszom, és ma már felmászom a futópadra.
Úgy tűnik, megmaradok.

2013. január 16., szerda

Nem tudom megcsinálni

Ezt a mondatot gyűlölöm a legjobban.
A nem tudom még egy olyan változat, amiben van lehetőség, hogy később képes leszek rá.
Ami a magnómmal baj, az végleges. Úgy állok felette, mint doki a halott családtag ágyánál.
Harminchárom éves magnóm műanyag alkatrésze repedezik.


 A kazettához viszi a forgató nyomatékot fogaskerekeken keresztül egy kuplung. A kuplung tengelye kicsúszik, és a magnó zörögve megáll.
Egyszer már összeraktam, aztán újra hozta a hibát.
Ma kivettem az egész alkatrészt, lemostam, és beragasztottam pillanatragasztóval. Semmit sem használt.
A tengely úgy csúszik ki-be, mintha ragasztót nem is kentem volna rá.
Szomorúan rakosgatom a fényképezőgép elé a motyót, s közben még felmerül benne, talán  a konzolt fémből legyártva kicsit hosszabb tengelyt beszoríthatnék a csúszkáló helyére. Maradva a doki hasonlatnál kapkodom a defibrillátor után. De vajon a magnóm akar-e még élni?
Jó kérdés.

2013. január 11., péntek

Jókedvű I.

Jókedvű ma reggel felvette a piros cipőjét, jól meghúzta a nadrágszíját, és elindult halandzsázni.
Alig lépett ki a bérház kapuján, szembe jött vele Rosszkedvű.
Jókedvűnek a füléig szaladt a szája, és annyit mondott:
- DEEEE JÓ!

2013. január 8., kedd

Sárból vár

Sokszor igyekszem magam kimosni a vacak alapanyaggal, amikor esetleg a megfelelő technológiával lehetne azt is használni.
Most is itt püffögök magamban, holott lehetek én is a hunyó. Illetve amiben az vagyok, abban nem is védekezem.
Tegnap Nufi jelezte, hogy sokáig kell várni a fürdőszobában a lámpára. Felkapcsolja, aztán egyszer csak felgyullad.
Ilyenkor a kapcsolóval kezdek. Kötés nincs - tudtommal - a lámpatest és a kapcsoló között. Izzót pedig már cseréltünk. A vezeték pedig 2,5mm2. Ezzel fűtőtest 2kW is megy a szobában. Rongyos 100W meg sem kottyanhat neki.
A kapcsolón hallgatózva hallani véltem a percegést.
Béla heves tiltakozással fogadta a műveletet, hát Nufi bezárta az ajtót. Én pedig kibontottam a kapcsolót. Illetve kivártam, amíg kimennek sétálni, s csak akkor léptem be a munkaterületre.
Volt itthon egy tartalék, de a Béla kapcsolójában beépített LED jelzi, hol kell éjjel felkapcsolni.
Sima 2,5-ös lyukat kellett fúrnom, de az új kapcsoló kerete keskenyebb, és az előtét ellenállása nem fér be a merevítőtől. Egy merevítőt ki kellett reszelnem.
Nem úgy passzol.
Elővettem a régit, hátha kitakarítással helyrehozható az érintkező pogácsa. Odaálltam az ablak elé visszailleszteni azt a kis vackot a kapcsolóba, de elejtettem. kb 2x3mm.
Ekkor már remegtem. Nehezen viselem, ha rám üvöltenek, és az igazamnál is többre becsülöm a nyugalmamat, de az idő szorított. A kapcsoló nem úgy ment a helyére, patentja nem tartja a helyén az előlapot.
 A hiba nem hárult el. Ja, és az eredeti kapcsoló átalakított.  A kettős kapcsoló jobboldala időzítőt indít. A szellőztető ventilátort kapcsolja be pár percre. A venti meg nem akart leállni sehogy sem.
Ildi az apjával már az előszobában, és pedig éppen csak bejátszottam egy alkalmas rugót a kapcsolóba, és a ventilátor csak zúg, a lámpa pedig lassan kel, mint a téli nap.
Akkor foglalat.
Nufi ellátta az apját, és feljött, hogy a kapcsoló eláll a faltól.
Én meg örültem, hogy végre befért, és az az egy miliméter kit érdekel?
Őt.
Sikerül jól felhúzni egymást, és este, amikor levittem a teáját, megnéztem a kapcsolót.
Az új kapcsoló szépen elengedte a patentjait, és nem egy, hanem legalább három mm-t rugózott el a faltól.
Na, kellett nekem vitatkozni.
A régit már nem tudom helyreállítani, mert nincs meg a rézérintkező, az új meg selejt.
Reggel megbeszéltük, hogy amikor elmennek sétálni, akkor folytatom a munkát.
Leemeltem a lámpabúrát. E műanyag lámpatest pár év alatt a foglalat mennett rideg lett. A foglalat szerencsére porcelán.
Aztán jött a fekete leves.
A foglalatba nem csavarral kell rögzíteni a vezetéket, hanem betolni.
Ez még nem is lett volna baj, de Béla anno vékony, és sokszálú vezetékkel kötötte be. Annak meg ugye sok volt az izzó. Utoljára 100W-os,, mert külön szereztem Miskolcon.
A kapcsolóból - fentről - jövő vezeték tovább ment jobbra egy konnektorba, és onnét vissza a lámpatesthez. Csak egy arasznyi rézvezeték kellett volna, és volt is itthon, de Béla nem azzal kötötte be. A fürdőszobát már ő fejezte be, a többit még szerencsére én kábeleztem. De nem is szidni akarom, csak attól rettegek néha, hogy én mit rontok el. Most megnyugodtam, mert nem én voltam a hunyó.
Körbejártam itthon, hátha... hátha...  mert ugye a maradékot már Komjátiba vittem, és ott építettem át a hálózatot.
Került egy kék megy egy zöld merev vezeték.
Ez pedig jó merev . A lámpatest csak úgy ropogott tőle visszacsavarozáskor, a konnektor is nehezen került a helyére.
Közben ismét megjöttek a 'csavargók'.
Felhoztam a kapcsoló műanyagját, és újrameneteltem azt a lyukat a kapcsolóban, amit nem használtak fel, és eredetileg az előlap, meg a patent biztonságos rögzítésére tervezhettek oda.
Mondom, akkor most már jó lesz.
A csavarok elég csálén kerültek bele.
Mit mondjak? Most elég fix, de voltam már elégedettebb is munkámtól.

2013. január 7., hétfő

Újév után

Anyuéknál voltunk, és a szomszéd asszony izgatottan csöngetett be, hogy egy hulla van a lépcsőházban. A fia jött haza, és látta letakarva.
Rossz hallani.
Még azt is mesélte, hogy egy asszony ment felfelé jajgatva, és fogalma sincs, ki lehet letakarva.
Anyuval találgatni kezdtünk, de nem jöttünk rá. A szomszédja - nekem H. néni, bár már más neve van - őslakó, velünk egy időben költözött be 1968-ban a házba.
Ha nem ismeri, akkor nem is lehet odavalósi.
Később lement Laci bácsi is a boltba.
Hamarosan jött az újabb info.
Látogatóba jött a fiához a házaspár. Az apa csak a lépcsőházajtóig jutott.
Szendi Gábornak a könyvéből már tudjuk, hogy Magyarországon százalékosan magas a szívhalál, mint halálok.
Az a letakart ember, akit nem is láttam, csak beszéltek róla, megint egy figyelmeztetés. Egyszer nekem is menni kell.
Lehet, hogy így, egyszerűen, mert a hidegből belépek az enyhébb levegőre. Csak mert megcsap valami meleg.
Vajon mit tehet az az ember, aki élni akar még? Vagy nem is akar már?
Apám azt mondta, hogy a haláltól nem fél, csak az odajutástól.
Vajon ez a bácsi megérezte, hogy könnyebb lesz minden? Egyszer csak elvész az akarat? Vagy annyira akar, hogy túlmeríti a testét? Hogy amit akar, nem képes kiszolgálni a szíve?
Eljött a fiához, és majdnem megérkezett.
Apám utolsó telefonjai kétségbeesett kapálózások voltak nagyanyámék házának ráeső részéért. Hogy kiperelje a nagybátyáméktól. De nem is neki kell, hanem nekem akarja.
Mondtam neki, hogy nekem van lakásom. Az a ház a nagybátyámé, és neki pedig van egy kislánya.
Ők tartották rendben, és mi már kaptunk az élettől. Már a következő generációnk jár.
Nem akarom azt mondani, hogy hazudott. Nem akarom azt érezni, hogy fel akart használni.
Talán tényleg nekem akart a vérvonalon adni.
Én pedig visszautasítottam. Nem kellett.
Én is magára hagytam.
A lépcsőházunkból - még most is odatartozónak érzem magam - fogynak azok az emberek, akiket ismertem. Melinda - anyu szomszédja az 1-es ajtó az ötödiken - pár hete költözött át a Minorita templom egyik márványtáblája mögé.
Mulandóságunk nem különleges.
Az enyém sem lesz az.

2013. január 6., vasárnap

Kihagytam két bejegyzést

... mindkettőt még Miskolcon írtam, és egyik sem jó.
Ha itthon követem el, akkor biztosan kiment volna, de így felülbírálom magamat.
Pár fényképet próbáltam összekötőszöveggel összehozni, csak nem lett természetes. Maradt a notebookomon.
Itthon meg belefogtam egy öreg Grundig magnó helyreállításába. 1974-es kazettás magnetofon.
A biztosíték vezetékkel pótolva. Átforrasztott részszál volt a panelen. Az aljzat oxidos.
Kiemeltem a nyomatott áramköri lemezt, és kimostam zsíroldóval. A mechanika tisztának tűnt. A doboz fogantyúján az aluborítást mr korábban visszaragasztottam. A hangszóró vezetéke leszakadhatott, mert ronda dunccsal rögzítették a panelhoz az egyik szálat, a másikat pedig a csatlakozóba nem sikerült beforrasztani.
Kihúztam a tüskét, és kiegyengettem, de még nincs befejezve.
A bizti panelrészét már én törtem le. pillanatragasztóval és vezetékkel szinte láthatatlanul visszavarázsoltam.
Közben elment az  önbizalmam, és inkább a távirányító ellenőrző műszert próbáltam befejezni, de minden madzag leesett, rövid volt, akadályozott. Bár működött, az indikátor műszer kivágódott, vissza kellett vennem a műveleti erősítő erősítéséből.
A Videoton érzékelő felfúrásakor elbarmoltam az előlapot.
Ma nem voltam a topon.
Megundorodtam tőle.
Alighanem újra fogom tervezni az egész dobozt, és kisebb hangszóró, és valószínűleg pc táp ketrece lesz a végső megoldás.
Annyira szeretnék már egy jó dobozt fabrikálni.
Nézegetem ezt a Grundig magnót, és látom azt a rendet, amit ez a szász fickó megalapozott.
Semmi különös, de felnéztem mindig a német holmik rendjére. Célszerű, áttekinthető, és szép is.
De tényleg csoda.

A kis c420-asfelvétel lejátszás kapcsolójában még aranyozott érintkezők


, és ....
Vannak emlékeim ebből az időszakból. Az MK21-es magnó. Jó nehéz vasmonstrum. Valahol pihen egy a pincében. Hallani még nem hallottam. Valakitől kaphattam, és félre került. Mint sokminden más.
De ez nem fog. Ahogy a műszerkém sem. Csak befejezetten kerülhet le az asztalomról.