2017. május 20., szombat

Kezdek meghülyülni

Ma Miskolcon ébredtem anyunál. Eltelt pár perc, mire felfogtam, hol is fekszem. Pedig tegnap körbekarikáztam az Avast.
Pár apróságot kellett vennem, és Pingyomon a telken 230V-os dugaljat cserélni, de nem csak a beázott konnektorból korhadt ki a vezeték, hanem már a fogyasztásmérőóra után sem jelent meg a feszkó.
Ez volt az első kudarc.
Délután Mészit akartam meglátogatni. A bevásárlás és Pingyom után maradt még időm,  nosza! Érkeztemkor Mészi éppen állt ki a kocsijával, Móni mondta, mennek bevásárolni.
Jó.
Mészi arra sem méltatott, hogy lehúzza a kocsiablakot egy kézfogásnyira, hát tovább indultam a Vasgyár felé.  A temető mellett felkanyarodtam a Vargahegyre, és a Ruzsinszőlőn keresztül vissza az egyetemváros felé. Ott is van kisebb Tesco. Még nem láttam, de nem akartam venni semmit, bemenni sem, csak elgurultam előtte Hejőcsabára. Odagurultam a kerítéshez elolvasni egy református templom hirdető tábláját.
Jó közössége lehet. Az udvarán emberek ültek, s beszélgettek.
Tovább indultam a házak között, majd eszembe jutott, erre lakik Tóth Gyula. Ő hegesztette valamikor a Trabantomat.  Megnézem a házát. Már nem foglalkozik karosszériamunkával, meg be sem kopogtam volna, de másik utcára fordultam rá, ahonnét nem volt felé keresztutca. Egyszerűen kivitt a Hejő árterére.  Már a HCM épületét láttam, és a kerítését. Reméltem, majd a kerítés mentén visszajutok a főútra, de sás közé vezetett a földút, és jókora víz állított meg. A vasút is magasan fölöttem látszott. Csak hátra arc maradt.
Itt is a temetőhöz igazodhattam. Ha jól tudom, Kozák Attila, volt osztálytársam már ott pihen. Ez az út sem simult vissza a főúthoz. Kerített területnél ismét hátra arc és egy gyalogösvényen kaptattam fel a sínekig. Onnét már csak pár lépés volt a Soltész Nagy Kálmán utca felé. A Hejőcsabáról jövő út nevét nem tudom fejből.. ( megnéztem, Csaba vezér út)
Mindegy, a kis piros kemping bringa jól vizsgázott. Egy idős lehet a kékkel, csak azt már rég néztem àt. Ráfér a karbantartás a kékre, ezért megcseréltem a miskolcit a komjátival.

Ma meg piacozás után Jánossal beszéltem meg találkozót a Tesconál. SET TOP BOX-ot akart venni és antennát.
Megvettük. Itt fogja használni Mari néninél. Antennám van is, meg a Tescoban nem volt, madzag akad itthon is. El is hoztam haza, hogy beüzemeljem.
Itthon ért (Komjátiban) a hidegzuhany. Ez egy erősítős szobaantenna. Ugyanúgy Thomson gyártmányú, mint az én BOX-om, még pofára is hasonló, de addig olvasgattam a paramétereket rajta, hogy Mpeg2 Mpeg4 compatibile, hogy elsiklottam a lényeg felett. Még az ára is annyi, mint egy olcsó beltéri egységé.

Itthon csüccs a pc elé, megrendeltem egy másik eszközt, Jánosnak telefonáltam, hogy mellényúltam, de megoldom.
Mondtam Nufinak, holnap megjárom biciklivel oda-vissza Miskolcot. Visszavásároltatom. Legalább edzésben leszek, de ő tiltakozott, hogy vihar lesz.

Hoztam neki meglepiként egy kis lámpát az új asztalára. Nem tetszett neki.
Ez is mellé ment.

Ezek után esti teendőim között bezártam a madarakat, és észre vettem, hogy nem zárta le a búzatároló hordót. A tyúkok meg nem csak többet zabálnak, mint amit naponta adok nekik, hanem bele is szarnak.

Ezt pedig már akárhogy is csomagoltam, nem tudtam elég nyugodtan közölni. Felháborítottam vele, hogy egyszer ő is hibázhat.
Igen. Ő is. Mindenki.
A búzát a szomszédtól kapom, s még pénzbe sem kerül.
Azt is tudom, hogy mekkora túlterhelés neki Béla. De ha nem szólok, csak simán betakarom a hordót, akkor nincs sértődés.
Így meg van.

Legközelebb olyan megoldást agyalok ki, hogy ne is nyissa ki a hordót. Egy porciót kikészítek, és kész.

Ha pedig felbosszantom magam, akkor elmegyek futni.
Mire kilihegem magam, már el is felejtem az egészet.
Csak azért, mert pát dolog nem sikerül zsinórban, még nem kell kiakadnom.