2011. január 29., szombat

Olvad a hó


A kertünkben fehér minden. A szomszédék üres tyúkóla, a düledező kamra és a birsalmafa is.


Marika néni és a macska lábnyoma a havon elárulja, merre jártak.

de a cserepeken látszik, hogy jön a tavasz.

Először csak megreped a cserépösszeillesztésnél a takaró.
Ejt néhány könnycseppet a csatornába.


Aztán ez a sírás átcsap zokogásba.
... már-már úgy érzem, szárazra sírja magát a cserép.




De mindez csak álom, a tavaszra várva.
Tél van még most is.

... csak didereg a fény

2011. január 28., péntek

Megvan a szarka

Jó reggelt!
Más ember már régen az igát húzza. Kapkodja a válogatandó gyümölcsöket a szalagján, tekeri a kormányt a forgalomban, aláírja a beteg receptjét, én meg most ébredező elmémmel köszönök.
Bár a testem már órák óta mozog ma is, a fejem csak most kapcsolódik be.
Nufinak új ötlete van. Fából akar fotóállványt az új kötéseihez.
A téma még titok, de a fejem már zakatol, melyik is lesz odavaló.
Vissza kell terelnem magam a rezgőkörökből a famunka felé. Ez jó, mert minden változás jó.
Közben körbenéztem MJ blogján, és őszinte irigységgel dicsértem meg a szarkáját.Juszt sem adom fel, és én is lekapom a 'miénket', csak nem most. :-)
/.... és mégis. Most elcsíptem!/
A kreativ blogger címkét pedig köszönöm, de nem tudom vállalni. Bocsánatot kérek, de nem érzem magam annak.
 Gyerekkorom óta lusta embernek tartom magam, és mindig paprikát kell dugni érzékeny területre, hogy felvegyem a saját ritmusom. A képességeim tizedét nem használom ki. Most nem. Amikor igen, akkor meg is dicsérem magam. 'Vagyok annyira nagyképű, mint más okos.'
Átruccantam még apa54 blogjára is. A hálapénzről írt bejegyzését nézegettem. Adok-e az orvosnak pénzt?
Nem.
Nincs.
Elkerülöm, ha lehet.
A náthákat zúzódásokat, egyéb sérüléseket igyekszem magam erejéből és eszéből megoldani. Lehetőleg nem szennyezem a szervezetem élvezeti mérgekkel. A testmozgás pedig mostanában örömöt ad.
A kérdést meg nem akarom megkerülni, csak az elhúzódásomról akartam vázlatrajzot készíteni magamnak.
Nekem az egész rendszerrel van nézeteltérésem.
Amikor látom a tévében, hogy emberek úgy használják a házukat, hogy egy kilazuló csavarhoz lakatost hívnak, és ha nem telik rá, akkor kiveszik, és eldobják a csavart. Mindegy, hogy mit tart.
A köhögést csak orvossal-gyógyszerrel akarják gyógyítatni, és nem teszik le a cigarettát, nem mennek levegőre mozogni.
A mérgek közömbösítését ellenméreggel el lehet érni, de az azonnali kontroll a szervezet ki tudja hány éve felépített ösztönökkel és génekkel és ki tudja, hány fel nem fedezett mechanizmussal erre tökéletesített egysége. Önszabályzás, önkormányzás. Gyors és pontos automatizmusok.
Az én hozzáállásom a belső egyensúly fenntartása, és a kínok elviseléséhez sem fájdalomcsillapítót keresek, hanem az alvást.
Jóval lassabb, de eddig még működik.
A munkahelyeken levont pénzek tőlem is egy nagy közösbe vándoroltak, és azzal nyugtatom magam, hogy amikor én szorulok majd rá, jut nekem is. Ha meg nem lesz, akkor nem lesz.
Nem szeretnék más veséjével, májával élni. Igyekszem az elhasználódásom ritmusát nem megkergetni, és ezért a hálapénzt megtartani. Magamnak adom, a saját szervezetemnek adok hálát, hogy kiszolgál.
Az orvos fizetésért dolgozik.
Én is pénzért dolgozom.
Ha megkérnek valamire, ingyen is.
Szerintem egy orvos is úgy van vele.
Ha fizetnek a munkájáért, akkor úgy, ha nem, akkor kötelességből.
A munka iránti alázat bennünk van.
Tévednék?

2011. január 13., csütörtök

eperfa

Ha minden jól megy, őbelőle lesz az eperfa. Nekem élőnek tűnik.

Az a 'hatalmas gerenda' a földben kb. 40cm-es karó, és mellette bekarikáztam a növénykét.
Biztos jól jön majd neki tavasszal, ha bányászom a komposztdombból érett földet. Illetve ha kiürül a nagy öblítős flakon, akkor még megpróbálom a 'komposzt tea' készítést. Oda gyűjtöm majd vagy két heti ledarált gyümölcshulladékom, és azt talán nem nyomja szét a benne fejlődő gáz.
Addig meg mutatóba lefényképeztem a friss bunkóimat. Nem túl jó most a fény a konyhában, de egy-kettőből vágtam ki mintát a színek miatt.

2011. január 12., szerda

gomb

Kötélre élet,
kötélre gond.
Kerekded vagyok,
akár egy gomb.
Bebújok, kimászom,
jaj, de jó nekem,
négy apró lyukon lóg az életem.

Befűzött cérnám most én elmetélem,
vár rám a csatorna, hogy elmeséljem
milyen volt fenn lenni a kabátmelegben
élesen tükrözőn, ha szembementem.
Visszavert napot is csillogó fémtestem
Most rozsdának adom, rágja tovább lelkem.


(Ez a versikém a Bóbitán - a DPG irodalomkedvelő csatornáján - született. Rég volt!)
Most bővítettük a kínálatot. A fülbevaló után egyedi gombok.

Nekem a kulcstartó is eszembe jutott, de Nufi még nem tartja jónak az ötletet. Majd kiforrja magát, kinek találok bele az ízlésébe.
Ma a Gyár utcán keresztül jöttem haza a postáról. A kedvenc eperfámat jól megmetszették télire. Alatta hagytak pár dorongot, tudom bővíteni velük a választékot. Sajnos még nagyon vizes. Amit leszeleteltem, még fehér könnyet sírt. 

2011. január 5., szerda

Boldog újévet kívánok!

Leültem a géphez. Írni már napok óta szeretnék, de vagy a körülmények hiányoztak, vagy csak éppen nem voltam jóban önmagammal.
Most pedig szenvedek. Valami kiakadt a derekamban, és a jobb lábam akadályozza a mozgásban. Egy rossz mozdulat, és mintha áramütés érne. Pedig mindent tudok mozgatni. Külön minden mozdul és fordul, csak így egyben rossz. Ettől nem tudok például nyújtott lábbal lehajolni sem.
(Mindegy, majd elmúlik, csak le akarom írni a naplómba, hogy lássam a fejlődést vagy visszafejlődést. Nufi ma már dokihoz akart irányítani, de ez még nem az a pillanat, amikor beadom a derekam.)
Egyébként pedig felmerült benne a köszvény - vagy inkább a túl sok húsfogyasztás - gyanúja.
Én először huzatra tippeltem, de Miskolcon is hiába tapogattam a bringán a felsőrészt, nem nyílt meg a derekam felé. Nem ott bújt be a hideg.
Most más gyanúsítottam van. Az ideg. Azaz a hosszabb kihagyások után bezuhintott kávé.
(A két egerem itt bólogat, pedig azt sem tudják, miről billentyűzgetek.)
No, akkor az év végének története.
Nufi jó kis ajándékot talál ki anyuéknak. Vegyünk a Tapolcai Barlangfürdőbe jegyet nekik. Kimozdulás, gyógyvíz, stb.
Interneten nem lehet jegyet előváltani, hát 31-én majd veszünk. Telefonon felhívtuk a fürdő számát. Megkérdeztük. Nem jegynek, hanem ajándékutalványnak hívják. Ha szilveszterkor 13-h ig odaérünk, nyitva lesz a pénztár.
Nem értünk oda.
Bélát Nufi öccse vállalta, és reggel az 'átadás-átvétel' hosszú volt. Rengeteg pontból álló használati útmutató mellé sok szóbeli tanács is tartozik, és Béla sem örült annak, hogy mi elmegyünk.
'Ez van. Ebből gazdálkodunk.'
A karácsonyi apróságok mellé szánt meglepetést elhalasztottuk.
Elsején kiautóztunk kettesben Tapolcára. Mindenütt fizető parkoló, de találtunk egy helyet, ahol talán nem az.
Bekutyagoltunk a fürdőbejárathoz, de a sor vége a csónakázótóig ért.
Vissza az egész.
Bekukkantottunk Erzsikéékhez - rokonok - hogy ne azonnal forduljunk. A jegyváltást későbbre tettük.
Másodika Komjáti.
Erről lesz képes beszámoló a saját blogján, most csak annyit írnék, hogy nagyon hideg volt.
Harmadikán kaptam bringára újra, és kikarikáztam jegyet venni.
Most nem voltak annyian előttem, csak pár lengyel turista.
Az ablaknál ingerült hölgy mondta, hogy nincs olyan jegy. Most fizethetek és bemehetek, vagy nincs más.
Mondom harmincadikán telefonon lebeszéltük.
Ezévtől megszűnt.
Még feltettem a kérdést, hogy bérlet, de már nálam fontosabb megbeszélni valója volt valakivel .
Meglátogattam Mészit hazafelé. Kis kerülő az Acél utcába, és onnét már akadozott a derekam.
Azóta keresem azokat a helyzeteket, amiben nem nyilall.
Miskolcon elolvastam anyu vitrinéből Berkesi Magány c. könyvét, és Nufi karácsonyi ajándékkönyevi közül "A MAGYAR FORRADALOM - TITKOS TÖRTÉNETE - 1956 - lehet, hogy másképpen történt?" könyvét.
A szerző a könyv tetején E.S. Fischer.
A könyv végén Dr. Szatmári Jenő István.
Még emésztem. Elsősorban azt, hogy én korábban Nagy Imrét egyszerű baleknak éreztem az egész '56-os eseménysorozatban. Ebben a tágabb - világpolitikai helymeghatározásban - egyszerűen senki.
A nemrég elhunyt szerző további művei után néztem a neten, és lesz még olvasnivaló.