2011. június 17., péntek

Befagyott világok

Így a nyári hőségben a 'befagyott' szó leginkább a hűtőszekrény tájára vihet. Más fagyott nem nagyon kerül elő. De nem is én lennék, ha nem kötözködnék magammal. Ez még a jobbik eset. Mármint, hogy magammal.
Most éppen a régi rádiótechnikákból csináltam csatateret a lakásban. Rövidesen a kereszttekercselésre alkalmas célszerszám is összeáll a fejemben. Talán az első komolyabb tekercset is elkészítem.
Mitől fagyott világ ez?
A könyvtől.
Ott vannak a könyv lapjain már nem élő, vagy öreg szakik életművei.
Mekkora pálya van pl. Hetényi László mögött?
Ez a bácsi annyi készüléket épített-fejlesztett több évtized alatt, és meg is valósította. Ott vannak a fényképek. Nem elektronikus ábrák, szimulátorral kiszámolt lehetőségek. Valódi vasak.
Tegnap, vagy tegnapelőtt kedvenc addiktológusunk a tévében a fészbúkot jellemezte, és az olvasást, a falura látogatást, vagy a valódi élményt tette egy jókora serpenyőbe a virtuális kapcsolatrendszer túloldalára.
Tessék! Az a semmi ma már fontosabb a valaminél.
Vajon melyik a jobb?
Kiirtani erdőket, kibányászni tömérdek fémet, és átalakítani a földfelszínt, de élni, vagy fejben megvalósítani mindent, és meg sem mozdulni?
Divide et impera.
Megosztjuk a világot, és lehet a veszekedők feje fölött uralkodni.
A virtuális világ is teljessé vált, mint a valódi. Csak kevesebb anyagigénye van.
Hogy MJ-re is utaljak, nem kell már a tányérsapka sem. Anélkül is elvagyunk a szobánk hűvösén.
Őt most megtámadták. Lehet, hogy elvesznek tőle valamit, amiért megdolgozott.
No, nem csak tőle.
Már mindenkitől elvesznek valamit.
Némelyik hajléktalan világosan meg tudja fogalmazni, mi, és hogyan juttatta oda, ahol épp vegetál.
Mi is meg tudjuk fogalmazni, hogy hol vagyunk?
Dehogy lenne az baj, hogy egészséges emberek kerüljenek vissza újra munkaközösségekbe. Társaságokba, ahol hasonló gondolkodású, érdeklődésű társakkal hoznak létre maguknak és másoknak valamit.
De mit?
Ha körülnézek, mi magyar köröttem, akkor  egyre kevesebb.
Magyar számítógép előtt ülök? Mekkora része a jövedelmemnek ez a masina?
Magyar lenne az autóm? Még a bringám sem.
A szűkebb környezetem nem állít elő olyasmit, amire nekem szükségem van, illetve azt a pár szem epret-meggyet is drágállom, pedig aki meg annak leszedéséből akar megélni, az is gondban van.
Mitől kevés itt minden kormány?
Hát ettől.
Elemezni tudja, vagy szakértőkkel létrehozza a hibalistát, de nem tud változtatni.
Amit tőlem vesz el, azért én sértődöm, amit mástól, azért más. Ráadásul aki elveszi, az nem szűkölködik.
Nem egy háború utáni újjáépítésben, hanem békében szenvedünk. Az érték sem a munkához - ld. Marx - sem a szeretethez - ld. vallás - nem kötődik. Mármint a csereérték.
Ez most csak a hatalomhoz, illetve annak intelligenciájához.
Ebben a helyzetben egy befagyott világ - a történelem - felüdülés.

2011. június 15., szerda

A szkópom a szkópom

Van nekem egy öreg műszerem. Jó  is, meg nem is.
Magyar gyártmány, és adósság fejében kaptam. Akkor még örültem neki.
Először egy biztosítékot találtam benne rosszat. Aztán az energiaellátó rendszere(tápegység) volt rossz. A középső állása az egyik kapcsolónak nem működik, és tavalyelőtt a nagyfeszültségű részben cseréltem kondit. Angliából rendeltem hozzá, ami nagyobb méretű volt.  Alig tudtam beszuszakolni.
Aztán elvittem Komjátiba is, és visszahoztam.
Most elővettem, de a fényerő kiakadt. Majd kiszúrta a szemet, levenni nem lehetett.
Két nap magolás (Sípos Gyula a RT '94 '95 '96 évkönyvben szépen leírta a működését. Fiatalon a fejlesztője volt az EMG-ben), méregetés után pár dióda és kondenzátor cseréje végre meghozta az eredményt.
Ismét szépen fókuszált zöld vonal, és jó szinkron hálálta meg a munkámat.
(Ez kis füllentés, mert a kondicserék helyett egy nagyfeszültségű vezeték elszabadulása okozta a bajt. Ha egyből leveszem az árnyékoló doboz fedelét, akkor nem tart két félnapot a javítás.)
Tegnap este még befogtam zsebrádiót javítani. Nem a rádió volt a fontos, hanem a szkóp üzemeltetése.
Ma reggel pedig először a kalibráló 1khz nem indult, majd gerjedés jelei a vonalon.
Még nem tapostam meg, de már újra haragszom rá.
És még csodálkozom, hogy visszaszokom a kávéra.

*

A képen egy RT újságból megépített KF hangoló oszcillátor modulált jele van a szkópon.

2011. június 12., vasárnap

Ma egy éve

Már nem telefonál, és nem veszi fel.  Már egy éve nincs apám.
Először úgy képzeltem, hogy rengeteg történetet és fényképet írok meg róla, és teszek fel hallgatható zenét is.
Mi lett belőle?
Sok nem.
Napok óta este elalváskor eszembe jut. Ő is, és Éva is.
Tavaly ilyenkor még majdnem kirohantam Németországba. Kerül amibe kerül. Aztán Éva sürgött-forgott, de nem akart kijönni velem.
Később már csak éreztette, hogy szívtelen vagyok.
Biztos.
Ma beszéltünk Nufi egyik osztálytársnőjéről, aki már szintén befejezte az életét.
Felolvasott pár sort a naplóból, de elsírta magát. Én pedig nem értettem. Nem a sírást, hanem az apácajelölt lány döntését, illetve a magyarázatot.
Ha valakiről kiderül egy betegség. Történetesen a rák, az az ember mitől szenved másért?
Apám tüdőrákja, és Éva gerincrákja sem túl jó kilátás előttem. Ha lesz ilyen, akkor is a saját lábamon akarom kihordani, és mellette fontos maradni a környezetemnek.
A betegséget pedig nem büntetésnek felfogni, hanem egy leküzdendő akadálynak.
Igen, egyre érzékenyebb a gerincem minden szempontból. Időnként kiül az arcomra is, de ettől még mindent ott folytatok, ahol tudom. A szenvedés akadály, és nem erőpróba.
Ha Szendi Gábor kutatásaiból indulok ki, akkor a tömérdek szennyező anyag, a fölöslegesen túlméretezett kalóriabevitel állítja erre a burjánzásra a sejtjeimet... ha hagyom.
Hát nem hagyom.
Ha időnként kirúgok a hámból, és iszom tejeskávét, vagy bekapok valami lisztes bigyót, az arányaiban meg sem közelíti a tavalyelőtti életem.
Igyekszem következetesebbé válni.
Apám utolsó találkozásunkkor is arányos testalkatú, férfias jelenség maradt.
Bár a fél éjszakát végigköpködte, harákolta, amikor kilépett az utcára, ebből nem látszott semmi.
A lépcsőjárás már megfogta, de ott is volt tartása.
Hm. Példaképet csinálok az apámból?
Vagy csak magamra értelmezem a Nufi felolvasta naplórészletet? Egy szenvedő ember elmúlása lesz a példám?
Nem jó.
A rossz példa is példa.
Ezt elkerülni akarom.
Remélhetem, hogy mivel én nem dohányoztam, elkerül a tüdőrák?
Remélhetem, ha mozgásban gazdag életet élek, akkor ép marad a gerincem?
Szeretném.
Nem nyögni akarok, ha húzni kell, hanem vigyorogni.
Még bírom.
Mégis maradt bennem valami apámból.

2011. június 9., csütörtök

További gondolatok a koncerthangulatról

Attila belépett az én kátyúmba. Nem azokkal a szavakkal írja le a baját, amivel én. Különböző 'magyarnyelvet' beszélünk.
A fájdalomküszöb a hallás felső határa. Még nem történik egyből visszafordíthatatlan hallásromlás, de erősen  igénybe veszi a 'fület'. Ez közel azonos az embereknél, de a hivatásosoknak edzettebb a dobhártyájuk. :-)
Tehát a torzítás belül az érzékelésben keletkezett (Attila fejének két oldalán vezérelte túl a 'mikrofont'), s ha jól értelmezem, a technikust a zárt rendszerű fejhallgató megóvja a közvetlen hatástól,  közönséget nem.
A csápoló közönség olyan lelkiállapotban van, hogy ez csak még jobban feldobja, de a 'mezei' zenehallgató más élményre vágyik.
A hangosítónak illene olyan dB mérő készülékkel végigjárni a területet, amivel jó közelítéssel megállapíthatná, mit hall majd a közönség, és ahhoz lőné be a 0dB-t a keverőn. (Meddig húzhatja fel a leghangosabb részeknél a koncerten a plafont. Ekkor nem torzításra, hanem hangnyomásra kalibrál.)
Megsúgom, hogy ilyen már nem lesz.
Ahol nem pusztán akusztikus hangszereken játszanak - azaz se pick-up, se mikrofon - ott mindig lesz csalódott zenehallgató.
A zenész a színpadról dirigál, hogy nem hallja saját magát. Ezért húzódik rá a saját kontrollhangfalára sokszor. A
klasszikus zenészek is nyöszörögnek, és a karmester is mást kap, mint a közönség.
Ja, a vigadóról például az a hír járta, hogy amikor üres a nézőtér, a zenészek kapnak jó hangképet, s amikor tele van, akkor a közönség hall valami jót.
Ugye a koncertet hangosítók (roadok) is közönség nélkül lövik be a termet. (Lehet szabad tér is.)
Máshol lesz a visszaverő felület, és a hangelnyelő is.
A koncerthangulatban az ugráló-csápoló gyerekek mechanikailag is igénybe veszik a hallójárat összes berendezését.
Emlékezzünk a ökölvívókra, akik felugrott állapotban, a levegőben kapnak nagyot, és azok, akik mondjuk a szorító sarkába ékelődve.
A röptében (mozgásban) kapott ökölcsapás csak hátralebbenti a szerencsétlent, a statikus befogadó fejében nagyobb kárt okoz a becsapódás.
Megvédjem a hangosítókat?
Nem szorulnak az én védelmemre. Ha sok ember élvezte az előadást, kettőért nem fogják megváltoztatni a rendszert.
Majd ha több embert zavar, akkor muszáj lesz.

2011. június 8., szerda

Reggelire sorakozó

Ma ez a látvány fogadott minket.
Böske a legtetején, Szüribaba (a vénséges vén fater) még a szemét sem nyitotta ki, s a bóbiskoló apróságok várták, hogy keljünk már fel.
Azóta jóllaktunk. Ők is és mi is.

*
Nem nyitok új bejegyzést. Olyan kurta még ez.
Elolvastam Attilát, meg a bikinijét. Sajnálom , hogy ilyen élményei vannak.
Persze a technika kezelői vagy értenek a szakmájukhoz, vagy nem. Vagy kiszolgálnak, vagy eltakarnak.
Pl. a két tehetségkutató műsor zeneanyagát hallgatva olyan dinamikakompressziót tapasztaltam, hogy na.
Úgy nyomták össze a hangos részt, hogy pont a suttogásnak is megfelelt, és a suttogó ének is elég hangos volt.
Ott a stúdióban lelkendeztek a zsűritagok, itthon meg kisírt, mennyire hamis az énekes. 
A szomorúság D. Nagy énekében nem a téma, hanem az el nem talált hang volt.
Lehet, hogy a technikusok csak meg akarták őrizni az énekes imázsát?
Hobo énektudása fénykorában is gyenge volt, de a műsor, s a zenészek körötte mindig nagyon jók. Most is.
Profi művész Földes Laci. Szeretem.
Az Omega hangtechnikusai és felszerelése sok zenekar és turné alapja. Ez már tőke kérdése is. Ki, mit tud megfizetni.
Az elbarmolt hangosítás csak nem megy ki a fejemből. Hogy az akusztika miatt volt vacak a műsor, vagy az erősítők illesztése nem volt jó.
A végerősítők szoktak a legkevésbé torzítani. Azt védik, mert drága végtranzisztorok, fetek vannak benne, és előtte tolják meg a hangszín táján. Illetve nem figyelnek a keverő kimeneti ellenállása és az erőlködő bemeneti impedanciája való-e egymáshoz. A keverő fejhallgató kimenete még jó, de az 1V-os line out már vágóáramkört játszik.

*

Megy szét az asztalom. :-(
A nap, az eső, és minden, ami időjárás. /Ezt a mondatszerkezetet utálom a legjobban a médiában./
A jobb széle már lifeg, és a lakkozás megrepedt minden csapos illesztés fölött. Lehet, hogy inkább enyvet kellett volna használnom? Vagy kültéri asztalt nem lehet szögek nélkül összerakni?
Most rossz ránézni. Nem esik szét, de szomorú vagyok.
Ha másikat csinálok, rengeteg facsavar lesz benne. Mindent mindennel összeragasztok, és csavarozok, és leborítom dekorit lemezzel, és brühühü. 

2011. június 3., péntek

Mütymürütty

Játszunk.
Ma éppen azt, hogy morgunk.
Délelőtt lekaptam az ágyunkról  a görgőket. Vékony lemez tartotta, ami elkonyult és a guriga benne megszorult. Cserélni kell(ene).
Az idő jó. Béla kinn az udvaron, Nufi tanít odafenn, én pedig szögvasból metélkedtem egy jót.
Nufi kicsit később csatlakozott az apjához, és érdeklődött, hogy mit művelek.
Én pedig visszamorogtam, hogy hát nem láttad, mikor levettem a görgőket?

De azért el kellett magyaráznom, hogy mit alkotok.
Mütymürüttyöt.

2011. június 2., csütörtök

Sok reag nem érkezett tegnap

... de nem a sértődöttség íratja le velem. Egyszerűen kíváncsi voltam, kit riaszt el a több órás előadás. Ráadásul olyan téma, mint a fizika geometrizálása. Brrr, igaz?
Pedig ez a gyors beszédű bácsi úgy tölti meg tartalommal az ijesztő matekot, hogy én ettől tartok valakit tanárnak.
Nem csak a száraz előadás, de a matematikai vicc is.
Ha (sin x) per 'n' értékét akarjuk megtudni, hogyan lesz 6?
'n'-nel egyszerűsítünk. =six, bár ez is csak kimondva hat, és az is külföldiül. Viszont a hallgatósága azonnal felröhögött.
Amikor valami beáll a környezetemben akár vakvágányra, akár unalomra, akkor valami nagyon nehezet szoktam előhúzni.
A legközelebbi mindenképpen valami efféle feladat lesz.
Egy nagyon száraz, unalmas akármit érdekessé tenni.
Németh László is hányszor megírja az iskolaorvos és tanárember monotoniáját. Azaz annak feloldását a kutatólabolatoriummá fejlesztéssel lehet elérni.
... és nem így működik a zene is? Nem valami unalmas, ismétlésekből álló tevékenységbe tesz bele a szerencsétlen tanuló végre olyat, ami a művészet? Hát nem azért lesz egy előadás emlékezetes bárkitől, mert ő nem úgy..?
Köldői kérdés.
DE.
Szeretném ezt a madárfészekfrizurás pasast bemutatni így virtuálisan az engem olvasóknak. Ő az, aki tyúklépésekben haladva megy kötéltáncos módjára végig olyan szövegfonálon, amitől elhiszem magamról, hogy értem a fizikát... meg a matekot.
Hát ez nem művészet?

Megint Dávid Gyula

Tegnap rákerestem újra a kedvenc fizikusomra. A Jutubin van már 2011-es előadása is.

Persze a letöltés jó hosszú volt, meg az előadás is, de ha mondjuk ő lett volna a tanerő fiatalabb koromban, talán a kuliszámolgatásba is beleszoktam volna.
Bár nem bántom Amby-t mert működő tudást adott matekból. A lustaságom, vagy inkább a szerteágazó érdeklődésem az igazi oka, hogy nem mentem tovább tanulni. Így legalább mostanra is maradt felfedeznivalóm.
:-)

2011. június 1., szerda

Hernyózom Szendi Gáborral

Moldovától tanultam, hogy egy figyelemfelkeltő cím fontosabb a mű életében, mint a tartalom.
Most magamat elemezve: egy ismert névvel indítom ez írást, és sugallok valamit... aztán valami más következik.
A hernyózás nem kötekedés, vagy heroin akar lenni, hanem egy olvasási módszer.
Természetfilmeken és rajzfilmeken a hernyó mozgása egy szakaszos előrehaladás. Az orra tesz egy szakaszt, majd a ugyanazt a szakaszt csak két lépéssel később éri utol a fara.
Az 'Isten az agyban' így jut a fejembe. Először olvasom magamnak, majd hangosan Nufinak. De így történt ez Németh Lászlóval, Hamvas Bélával, s korábbi olvasmányokkal is.
Vajon mélyebb tudás lesz belőle? Egyáltalán tudás lesz? Mert ha nincs talajelőkészítés, a mag tápanyag híján elhal.
Nem baj. Akkor élvezet. Flow élmény, mint a most olvasott szövegből magamat értelmezem. Az olvasás élménye nem az elolvasásért, hanem az olvasásért jó. Addig sem én vagyok. Addig én lehetek Szendi Gábor.
Már amennyiben az összefoglalásain, vagy a bevezetőin átvergődöm magam. Azok között találok pocsék megoldásokat. Ennek ellenére is szeretem.

*

Nufi mondta, hogy a barka alatt az anyósnyelvhez hasonló levelű növényen találok hernyót.
Sajnos vagy bebábozódtak, vagy csak nem járulnak hozzá a fényképük közzétételéhez, de a nyomukat ott hagyták. Odatettem a könyvet a fénykép kedvéért. :-)