... de nem a sértődöttség íratja le velem. Egyszerűen kíváncsi voltam, kit riaszt el a több órás előadás. Ráadásul olyan téma, mint a fizika geometrizálása. Brrr, igaz?
Pedig ez a gyors beszédű bácsi úgy tölti meg tartalommal az ijesztő matekot, hogy én ettől tartok valakit tanárnak.
Nem csak a száraz előadás, de a matematikai vicc is.
Ha (sin x) per 'n' értékét akarjuk megtudni, hogyan lesz 6?
'n'-nel egyszerűsítünk. =six, bár ez is csak kimondva hat, és az is külföldiül. Viszont a hallgatósága azonnal felröhögött.
Amikor valami beáll a környezetemben akár vakvágányra, akár unalomra, akkor valami nagyon nehezet szoktam előhúzni.
A legközelebbi mindenképpen valami efféle feladat lesz.
Egy nagyon száraz, unalmas akármit érdekessé tenni.
Németh László is hányszor megírja az iskolaorvos és tanárember monotoniáját. Azaz annak feloldását a kutatólabolatoriummá fejlesztéssel lehet elérni.
... és nem így működik a zene is? Nem valami unalmas, ismétlésekből álló tevékenységbe tesz bele a szerencsétlen tanuló végre olyat, ami a művészet? Hát nem azért lesz egy előadás emlékezetes bárkitől, mert ő nem úgy..?
Köldői kérdés.
DE.
Szeretném ezt a madárfészekfrizurás pasast bemutatni így virtuálisan az engem olvasóknak. Ő az, aki tyúklépésekben haladva megy kötéltáncos módjára végig olyan szövegfonálon, amitől elhiszem magamról, hogy értem a fizikát... meg a matekot.
Hát ez nem művészet?
Kémiából, Fizikából, Matekból mindig bukásra álltam. 13. osztályban jött egy matek néni és kihívott a táblához, hogy próbáljak megoldani egy szcifi valamit, tele szigmákkal, ismeretlenekkel, törtekkel, s ezekhez hasonlók. Mondtam neki, csókolom, de muszáj elhinnie, nem hiába vagyok estiben, egy kukkot sem értek az egészből. Azt mondta segít, menjek bátran ki a táblához. Hiába segít, mondtam neki, tölti velem az idejét. De hogy nem és nem. Menjek ki. Kimentem. Nem akart mást a néni, mint bebizonyítani, hogy a mi matek tudásunk egyenlő a nullával. Furcsa mód, nem szégyenített meg, nem jött a szöveggel, hogy trehányak vagyunk meg ilyenek. Azt mondta, nem baj gyerekek, menjünk vissza az alapokhoz. Összeadás, kivonás, törtek ésatöbbi. Jó kedvre derített minket a néni, belementünk a játékába. Maximálisan látogatott volt az órája, az év végére nem jutottunk a szigmás, summás dolgokig, de az ismeretlenes egyenleteket vágtuk még álmunkban is. Akkor eszméltem fel, ha minden tantárgyból ilyen tanárjaink lettek volna, öcsém, ki tudja hol lennénk most? És ez nem valamiféle duma.
VálaszTörlésÖrökké bukásra álltam fizikából is. Egy évig tanított egy sánta, fiatal tanár, akkora érdeklődést tudott kelteni a tantárgy iránt, hogy szabályosan üvöltöttünk, ha kicsengettek. Ma is az van bennem, amit ő tanított. És hogy ma egyáltalán olvasni és valamennyire írni tudok, azt Kiss Lajos tanárnak köszönhetem, valamikor írtam róla egy blogbejegyzést. Előkeresem.
Az ember a megszerzett tudást folyamatosan felejti. Ha nem használja még gyorsabban. Ezt én jól megjegyeztem, mert erre lehet hivatkozni. Mint most is. :)
VálaszTörlésÉn már zsinórban a harmadiknál tartottam, de Nufit is érdekelte, hát visszalépem az elsőre.
VálaszTörlésKb. a felétől kell ma folytatni, mert az álom erősebb volt, mint a figyelme.
De azt mondta, hogy neki is tetszik.