2011. június 8., szerda

Reggelire sorakozó

Ma ez a látvány fogadott minket.
Böske a legtetején, Szüribaba (a vénséges vén fater) még a szemét sem nyitotta ki, s a bóbiskoló apróságok várták, hogy keljünk már fel.
Azóta jóllaktunk. Ők is és mi is.

*
Nem nyitok új bejegyzést. Olyan kurta még ez.
Elolvastam Attilát, meg a bikinijét. Sajnálom , hogy ilyen élményei vannak.
Persze a technika kezelői vagy értenek a szakmájukhoz, vagy nem. Vagy kiszolgálnak, vagy eltakarnak.
Pl. a két tehetségkutató műsor zeneanyagát hallgatva olyan dinamikakompressziót tapasztaltam, hogy na.
Úgy nyomták össze a hangos részt, hogy pont a suttogásnak is megfelelt, és a suttogó ének is elég hangos volt.
Ott a stúdióban lelkendeztek a zsűritagok, itthon meg kisírt, mennyire hamis az énekes. 
A szomorúság D. Nagy énekében nem a téma, hanem az el nem talált hang volt.
Lehet, hogy a technikusok csak meg akarták őrizni az énekes imázsát?
Hobo énektudása fénykorában is gyenge volt, de a műsor, s a zenészek körötte mindig nagyon jók. Most is.
Profi művész Földes Laci. Szeretem.
Az Omega hangtechnikusai és felszerelése sok zenekar és turné alapja. Ez már tőke kérdése is. Ki, mit tud megfizetni.
Az elbarmolt hangosítás csak nem megy ki a fejemből. Hogy az akusztika miatt volt vacak a műsor, vagy az erősítők illesztése nem volt jó.
A végerősítők szoktak a legkevésbé torzítani. Azt védik, mert drága végtranzisztorok, fetek vannak benne, és előtte tolják meg a hangszín táján. Illetve nem figyelnek a keverő kimeneti ellenállása és az erőlködő bemeneti impedanciája való-e egymáshoz. A keverő fejhallgató kimenete még jó, de az 1V-os line out már vágóáramkört játszik.

*

Megy szét az asztalom. :-(
A nap, az eső, és minden, ami időjárás. /Ezt a mondatszerkezetet utálom a legjobban a médiában./
A jobb széle már lifeg, és a lakkozás megrepedt minden csapos illesztés fölött. Lehet, hogy inkább enyvet kellett volna használnom? Vagy kültéri asztalt nem lehet szögek nélkül összerakni?
Most rossz ránézni. Nem esik szét, de szomorú vagyok.
Ha másikat csinálok, rengeteg facsavar lesz benne. Mindent mindennel összeragasztok, és csavarozok, és leborítom dekorit lemezzel, és brühühü. 

2 megjegyzés:

  1. Azt hiszem félre fognak érteni ezzel a bikini hangzással. Hogy minek jöttek, meg ilyenek.
    Nem úgy torzított a hang, hogy recsegett. A hangzás megütötte a mai koncert elvárásokat, de azt hittem, hogy ennyi cuccal végre elérte a technika azt, hogy a zene élvezhető is, nemcsak dübörög és visít. 15-2o százalékot kellene visszahúzni a hangerőből, hogy az elektronika lazán meglengesse a tekercseket. Garantálom, hogy a hangzás minősége kompenzálta volna azt a kis erő kiesést, amit csak áramban tudnánk lemérni, mert a hangszóró fizikai munkája nem lett volna kevesebb, a hangerő csökkenés is inkább csak a torzítás csökkentésében lett volna érzékelve. Fújjunk bele egy sípba. Egyszer teljes erővel, aztán csak háromnegyed erővel. A hangerő nem esik lényegesen, viszont a minőség javulása többszörösen kifizeti a hangerő kiesést, ami csak úgy tűnik, hogy kiesés. Nincs nekem bajom sem a bikinivel sem a hallgatókkal. Viszont azt ne mondja nekem senki, hogy egy életet letöltve hangládák között, erre a dologra nem jöttek rá a zenészek és a hangosítók. Dehogynem. Csak azt is el tudom képzelni, hogy a közönség már annyira megszokta ezt a túlhangos, torzított koncert száundot, mint egy rosszízű pálinkát, amit lenyel, akkor is ha rossz, mert pálinka. S akkor innen az adekválódás. Ráhangolódni a közönségre. Ha a piros cipő megy, akkor piros cipőt gyártunk. Az XXXL es meg vegyen trikót ahonnan tud. S akkor van egy ilyen imázsa az egésznek, hogy ez a koncert. Ez a minden. Jó, hogy egyáltalán volt. Jónak jó. De azt a potenciómétert csak egy picit húznák vissza. És nemcsak a Bikini, hanem mindenki.

    VálaszTörlés
  2. Kicsi a rakás. :)
    Szárad a fa?

    VálaszTörlés