Léptem egy szintet. Ijesztő. Nagy szám. Vagy két éve érzem is, hogy a B oldal forog, csak most bele is tolja az arcomba.
Ettől függetlenül kint az udvaron főztük meg a mai ebédet. Kivittem a Bélától örökölt kávéfőzőt, és bedugtam a parázsba. Így is nagyon lassan főtt le, de ezt nem sajnálom összekormozni. No meg nem fogyasztott sem áramot, sem gázt. Csak a kertben keletkező fahulladék fűti a víztartályát is, mint a bográcsot.
Az utóbbi időben egyre többet alszom, és a számítógépem jóformán a levelező programot futtatja és a jutubit valamelyik böngészőn.
Szedem az almát, a körtét és a diót, és esténként bevonultam a kuckómba felkelteni haló porából egy EO213-at. Ez egy NDK gyártmányú oszcilloszkóp. Az első munkahelyemen vettek ilyet a számológép-javításhoz. Azóta volt már pár szkópom, és vágytam vissza egy ilyenre is. Vissza, mint az ifjúságomra. Az elsőt ronda ragasztós előlappal kaptam meg, és elrozsdált biztosítékaljzatokkal. Hamar munkára fogtam, de mindent nem javítottam meg rajta. Budafoki kétlakiságom idején ide hoztam Komjátiba nyarakra. Tavaly vettem egy másik roncsot hozzá, aminek ép a műanyag előlapja. A kettőből összeválogattam a pofásabb dobozt. A múlt héten elhatároztam, megkeresem a kontakt hibát benne. Aztán jött a trigger áramköre, s a nyújtó fokozat is, de az nem jött össze. Tehát ismét előkerült a roncs, hátha abból rájövök, miért nem megy az ötszörös nyújtás.
Több napig ücsörögtem mellette, s elakadtam. Rendelnem kellett hozzá német országból valamit, és az csak a jövő héten érkezik. Addig is nézegetem a beállító elemeit, és rácsodálkozom minden korábban csak kutyafuttában megismert részletre.
Miért?
Mert régen ha valamit javítani kellett, akkor éppen munkából vagy napi használatból megállt motyót kellett visszaédesgetni, és ott átugrottam a jól működőn. Most pedig lépésről lépésre tipegek, és nincs céges raktár, meg végső segítségnek jól működő másik az összehasonlító méréshez.
Ez a belassulás pedig az életre is jellemző. Nincs másik élet, amibe vissza lehet próbálni, amit nem sikerült megfejteni.
Egy étrendet lehet próbálgatni, s a mozgás arányát is lehet változtatni, csak az erőnlétből nem lesz a korábbi sem. Javul-javul, csak tudom a fejemmel, milyen volt.
A múlt héten ismét kirándultunk egy jót. Nufival és Rozival elbuszoztunk Szögligetre, és felkutyagoltunk a Ménes patak mentén Derenken keresztül ismét Szádvár romjához. Ott ebédeltünk, majd a hegygerincen le, Bódvaszilason keresztül haza. Egyetlen gondom az új tornacipőm volt. Három napra volt szükségem, hogy ne sántítsak. Nufinak pedig elrontottam a hazatérés örömét, mert Rozi belefeküdt minden pocsolyába, és katicabogár mintát pöttyözött a ruhájára. Ma már az élmény maradt belőle, és hogy megtanultuk, a Derenk szó, a falu neve lengyelül somot jelent.
Talán megragad a hosszú távú memóriámban. Mert az egyre lustább.
Van egy szovjet rádió, amit szintén kaptam, és szeretném meghallgatni. K betűvel kezdődik a neve, és a 22-ben tartom, amíg a szkóp le nem kerül a műtőasztalomról. Szóval először is nem tudtam kiolvasni az előlapról a cirill betűs szót. Szerencsére a hátlapon rajta van, de először ezt még nem fedeztem fel. Itthon a NET-en keresgéltem, és nem sikerült. Sá és eR betűkre emlékeztem, és mintha valami drágakő lenne. Később Kasmir-nak akartam olvasni, de az kevesebb betű, és jó lett volna még a karandás szó, ám az nem eR-re végződik. Ekkor tértem vissza, és bukkantam a hátlapon a Kantata 204-re.
Ezt is sikerült hazáig (22-ből 33-ba) elfelejteni. El kellett hoznom a hátlapot, és mióta itt van, már nem kell ránéznem, mégis tudom.
Büntetésből, vagy ezen felbuzdulva - ezt döntse el az olvasóm - a jutubin orosz nyelvű filmeket kezdtem nézni. Nem A tavasz 17 pillanatát, bár azt szeretem, hanem Spektrum számítógép videókat. Náluk ez a Z80-as gép nem csak eredeti, hanem átdolgozott változatban is készült. Az ULA-t megépítették TTL vagy cmos icékből. (Én sem tudtam, hogy mi az, de azóta a Wikipédián megnéztem.) Sőt, az kis Sinclair gépecske kapott floppyt is, és kapcsoltak hozzá nyomtatót. A nyomtató is HP vagy Epson klón, de az összes icéje cirill betűs, és a tápja is vaskos orosz tranzisztoros változat.
Jó ez az internet. Sok olyasmit idehoz, amit nem láthatnék, és mégis, amikor kilépek az ajtón valódi környezetet látok. Tehénlepények között kígyózom a biciklivel, este hallom a szarvasbőgést, és ha elültetem a mogyorót, amit a Szőlőmájon szedtem, talán lesz nekem is itthon. Csak le ne kaszáljam, mert a korábban elültetett vadgesztenye vagy nem kelt ki, vagy nem vettem időben észre. Alighanem körbe kell raknom kővel. Ja, és még vissza megyek egy szatyorral, és hozok alá az 'anyjától' földet. Ha a jövő hét végén eljutok anyuhoz, talán megint szedek gesztenyét is. Már ha hullik, mert ha csak októberben fog, akkor hiába. Vagy a Népkertben, vagy az Eperjesi utcán van a lelőhely.
Hát szóval hatvan. Meglátom, mit hoz.
