2012. november 29., csütörtök

Reklám takarja a bejegyzést

Napok óta nem írok semmit. Dühöngök. A korábban elkezdett írásomon egy villogó reklámablak áll őrt, én pedig elvből nem veszek fegyvert a kezembe. Inkább kikerülöm az agresszort.
Szidhatnám az anyját, a kitalálóját, bárkit, de levetkőzöm az automatizmusomat, és nem kattintok oda. Csak azért se! Még azt sem olvasom el, mit akarnak rám sózni. NEKEM EZ NEM KELL!
Tudom, takarodjak vissza offline módba, és akkor azt írok, és úgy, ahogy nekem tetszik, illetve amit a gépem képes megjegyezni.
Nem elég nekem, hogy minden boot után win alatt a taskmanagerrel kezdem, és kitakarítom a tömérdek update meg helper daemont, és lelövöm a messengert, a videokártya vallató programot, és csak ekkor tehetem oda a kávét, mert valahogy muszáj elviselni.
Linux alatt pedig nem fogadja a kitöltésre jelölt képet.
Kell nekem egyáltalán ez a blogolás? Persze, hiszen függő vagyok, mint minden otthon dolgozó ember. A társas lény kikandikál a többek közé.


Itt a panelrészlet, amiben meg akartam mutatni, hogyan pukkad ki egy számítógép alaplapján a melegtől a kondenzátor teteje, és csinál egyre mókásabb tréfákat működés közben a házikedvenc.
Az a barna lötty kibújik a lukon, és utána már nem tárol annyi energiát, amennyire a processzornak szüksége van.
Ezért nem szoktam becsomagolni a gépeim oldalát. Lehetne még több ventilátorral húzni ki a levegőt, de az meg a zúgásával hipnotizál, és elalszom. Legalábbis csökken a figyelmem tőle.
Egy ismerősöm - már barátomnak érzem, de lehet, hogy kikérné magának - fejleszt kiforrasztó állomást a kondicseréhez. Eddig nekem sikerült pákával eltávolítani, és beforrasztani a kondenzátorokat javításkor, de most nem találtam itthon akkora pákát, amivel megmozdult volna. Szét kellett tépnem az első kondit, hogy kijöjjön. Akkora hőelvonása van a többrétegű panelnek, mintha tenyérrel akarnék felmelegíteni egy lakótelepi porolót november hetedikén reggel hétkor. Jövőre bárki kipróbálhatja. Lehetetlen.

***
Becsapós lehetek, de kiigazítom.
A korábbi bejegyzésem Iceweasel böngészőből indult el, ami Mozilla-rokon. Ezt én Linux alaltt használom, és nem bővítgetem plugienkkel. A jutubi is éppen csak lejátszik, a jávás befejezés nem jelenik meg a hat-nyolc következő videót ajánlgatva. A gmail hagyományos HTML módot ajánl, mert lassúnak ítéli a gépem. Sebaj, de a fényképet már nem fogadta el. A feltöltés visszautasítva szöveggel megáll.
Na ezért hagytam félbe az előző bejegyzést, és frissíteni sem volt hajlandó.
Átbootolva a wint, ez a reklámtakarás bosszantott fel, gondoltam majd csak abbahagyja.
A kikerülés pedig új bejegyzéssel sikerült.
***

Az utóbbi napokban találtam egy időugrásról szóló könyvet. Három évszázad elcsalásáról szól. Egy naptárkiigazítással olyan időablakot hoztak létre, hogy belefért egy Karoling uralkodóház alapítás, és akkora kuszaság....
Heribert Illig a könyv szerzője, és művészettörténeti és hamisítástörténeti kutatások eredményeiből összegzi a lényeget, hogy kihúzhatunk Európa történelméből háromszáz évet. 

Még nem értem a végére, de úgy tűnik, a z 'igazság' védelmezői olyasmikkel nézhetnek szembe most, mint Szedi Gábor szakterületén a gyógyszeripar. A fennálló rend alapja nem szilárd gránit, csak kigondolt pókháló.


2012. november 17., szombat

Nosztalgiázom?

Lehet, hogy az X-Faktor miatt, de lehet, hogy Attila bejegyzése vitt Nagy Feró művészetéhez. Kilátogattam a jutubira, és most őt hallgatom.
A tévéműsorban nem pontosan ezt az arcát mutatja. Persze Magyar Zoltán sem tudná ma megcsinálni a lólengés gyakorlatát, amivel olimpiát nyert, vagy Balczó Andrást is említhetném.
Feró itt van az orrunk előtt hétről hétre. Én legalábbis nézem. Időnként fújok, mint egy macska a reklámokra, de lesem a fiatal tehetségek szenvedését. 

2012. november 16., péntek

kép

Ennek a két képnek egyáltalán nincs köze egymáshoz. Illtve annyi, hogy az enyém. Itt fényképeztem, mert kíváncsi vagyok a két LED lámpámra, mit tudok vele megvilágítani. Mi lesz az eredmény.
A fenti képen egyébként egy visszanyert falba való csaptelep aljzata. (kiállás?) látható. Már valahol kiszolgálta magát, de leforrasztottam róla az ólomcsövet, és kitakarítottam a meneteit. Most újra munkára fogható.
A másik képen a műszerelőtétem, amit most fabrikálok. Erről már tettem említést. Se a szépségére nem lehetek büszke, sem a... működik, barátom! Nekem ez most jó.
Ez a kütyü mutatni képes egy vasból készült kombinált fogó ellenállását ha a két vége között, illetve a forgásponttal megszakított - ezért plusz átmeneti ellenállással bővült - szára között. Ez a különbség jól érzékelhető.
De minek nekem ez?
Van nekem egy szalagfűrészem, amihez jó drágán adják a végtelenített szalagot. Ha nagyobb spulniban venném, olcsóbb lehetne. Ezért forrasztó berendezést fogok építeni hozzá.
Itt lesz szerepe ennek a bigyónak.
A lapok forrasztásához jó nagy áramra van szükség. Szép sárgára kell hevíteni. Az érintkező felületeit illene nekem meghatározni, mekkora legyen. Nagy felület, kis ellenállás, kis felület nagy ellenállás. Ez a két érintkező felület, plusz a közé bújtatott sárgaréz lap nem lehet nagyobb ellenállású, mint a maradék méter, ami lefityeg róla.
Furfangos megoldás kell.
Ezekről a vasakról nincs elképzelésem, milyenek, és most majd lesz.
Ez már igazi fejlesztő munka, amit eddig még nem csináltam.
Szurkoljatok nekem!

2012. november 14., szerda

Egy kicsit agyonnyomott az ősz

... de csak egy 'nagyonkicsit'.
Most például gépelés közben vettem észre, hogy a cím már kinn van, és hiába nyomogatom a billentyűket, valami reklám villog a képernyőn, és nyoma nincs a beírtaknak.
Inkább kiléptem, és újrakezdtem.
Új felfedezésem Kun Miklós sorozata a tévében. A rejtélyes XX. század. Miközben a reggelit csinálom, a futópadon ostromlom a 600 kalóriát, vagy Attila - unokatestvérem - könyveit válogattam, ezen jár az agyam. Hogy nem látom az összefüggéseket. Hogy a politikusok  embereket hajszolnak halálba, és akárki csak egy kicsit is az irányítók közé keveredik, már veszélybe került. A csendes beletörődés mellett könnyebb kicsikarni boldog pillanatokat, mint harcos-karcos üvöltözéssel. Csak, mint a szívdobbanások. Egy nagyobb dobbanás után jön kisebb, és az már pihenés.
Mióta hazajöttem, összeütöttem a kisellenállás mérésére azt a kütyüt, és a dobozolásban veszem el. Napi 10 perc-1 óra, vagy ahogy éppen sikerül, de még nincs kész.
Számítógép tápegység dobozából a C alakú részt vágtam ketté. Kapcsolónak fúrtam lyukakat, hűtőbordát alakítottam át, távtartókat metéltem, és tegnap végre kirámoltam belőle mindent, hogy összefúrjam a tetejét a talpával. Ugyan oldallap még nincs, de eddig minden belefért.
Ma is van teendőm. Összeállítani a bablevest a kuktába. Ismét remek lehetőség felfedezni a gondolkodásban, hogy a politika egy betegsége a társadalomnak. Aki valamilyen csoportot kezd képviselni, az mások ellenében teszi. Ráadásul nem saját erejével, hanem specialistákkal kényszeríti rá másokra.
Ha ebből kiderül valami, akkor bűn. Ha nem derül ki, akkor erény.
Szóval egy jó bableves megvéd a politizálástól.

2012. november 2., péntek

Patkányok olajban

Megtévesztő cím, és talán újságírós fogásnak tűnik. Egal! - mondta volt apám, mert ezt a szót magyarnak érezte. Így is van, mindegy.
Az utolsó napok a hazatérés előtt Miskolcon teltek. A reggelinél a konyhában felvihogtam. Anyu tornyozott fel pár olajos halkonzervet a másik asztalon. Csak a szöveg egyik része látszott:: RATS in oil.
Le is fényképeztem, csak a a másik gépemen maradt. Most vagy újat kell róla kattogtatnom, vagy szétkapni a masinát, mert az meg volt olyan kedves elfelejteni a billentyűzetet és az egeret. Komjátit szépen kiszolgálta, de a hazaúton elfelejtette, hogy munkára építettem össze.
Már csak ezért is hagyom a régi kezdőidőpontot. Mármint akkor kezdtem el írni, és most csak folytatom.
Közben ki fogok menni babot főzni, de ragasztgatva ezt a bejegyzést akarom kitenni.
Most pl. újrafényképezek, s ha az megvan, akkor kirakom.
Egyébként meg nem gondolkodom, és szenvedek. Mármint az ohm törvényén. Hogy R=U/I.
Ezt mindenki ismeri, de nekem még szakmába is vág.
A szenvedés tárgya egy tízperces kapcsolás. Kisellenenállások mérésére a multiméter elé kell használni. A Rádiótechnikában jelent meg, és ha 10 alkatrészből áll, hát sokat mondok.
A kapcsolásban 1A-t, 100mA-t vagy 10mA-t hajt át a referencia ellenálláson a készülék, és ezzel sorba kötöm a mérendőt.
Tovább nem ragoznám, mert akit érdekel, biztos meg is veszi az újságot. Tényleg hamar összeraktam a kapcsolást, és élesztgettem is, de nem akart 87mA fölé menni az áram a 10ohmos ellenálláson, pedig már két volt fölött járt rajta a feszültség. Fizikai képtelenség. 10 ohmon 1V-nál 100mA áram mehet át.
Mi a bibi? Hát az olcsó multiméter. Olyan pontos a söntje, hogy áramérésben mutat valamit, de köze nincs a mérendő áramhoz. Talán csak annyi, hogy ha nő az áram, nagyobbat mutat.
De én meg nekiálltam mérni, hogy miért nem nyílik tovább az áramgenerátor tranzisztor.