2020. január 3., péntek

ifonnégyes

Avagy az öregedés nehézségei.
Nufi telefonja nem a legújabb modell, és egyszer csak nem akart feltöltődni. A hol volt, hol nem volt mesékben jön a királyfi, és megoldja.
Kivétel, ha ez karácsony előtti napokra esik.
A telefon fenekén olyan kis lyuk van, amibe nem fér be a mérőzsinórom hegye. Hát levettem a telefon hátlapját.
Az alma már Hófehérkének is a torkán akadt, én is boszorkányt fogtam vele.
A jutubin volt szétszedő videó, de nem ám a töltő csatlakozó cserét kerestem meg, hanem a kijelzőcserés került a képernyőmre.
Miszlikbe is szedtem. A legvégén ki tudtam venni belőle a csatlakozót is, és rá is mértem .... így utólag már könnyű, mert kielemeztem ---- a hangszóró csatlakozó felületére. Oda nem jött ki az 5 volt.

Rákerestem Alibabán, na jó az expresszóján, csak mesében a negyven rab lovacslával jobban hangzik. Szóval kb 1000Ft-ért megjöhet Kínából, de az 30-60 nap.
Inkább kerestem használtan egy másikat kis hazánkban.
Tegnap végre meg is érkezett. Átköltöztettük a beállításait, és Nufi munkára fogta.
Reggel pedig nem vette a töltést az új sem.
Viszont az új saját töltője kiválóan működött.
Itt kaptam a nyakamba a hideg zuhanyt. Hogy én is hülyének néztem Nufit, mint az orvosok a pácienst.
Először behúztam a nyakam, hogy valóban a töltőt gyanúsította, de aztán kattogott az agyam, hogy a töltőt megvizsgáltam tablettel.
A kábelen több csatlakozó fajta is lóg párhuzamosan, a bejárata szabványos USB. A kijáratát pedig csak széttörve a dugót lehet megmérni. A régebbit lehetett szétszedni, de ezt nem.
A régebbihez találtam végre rajzot is, és minden forrasztását megújítottam. Csak a szétszedett ifonját nem tudtam kibelezve vizslatni.
A kiemelt csatlakozót már korábban leírtam, nem ismertem, és a legvastagabbnak vélt fóliát hiába tapogattam, nem mutatta meg, hol jön át rajta az öt volt.
A napi teendők után nekiültem vissza-összerakni, és amint lehet, rápróbáltam az újabb töltőt. Bizony vette a töltést.
Első összerakáskor egy csatlakozót még nem dugtam fel. Ettől az előlapi gomb nem működött, de miután 100%-ra feltöltődött, ismét kicsomagoltam, és megkerestem a hibát.
Na most már két egyforma ifonunk van. Már csak egy vidám metélkedő kell, hogy kisebbé varázsoljuk a SIM kártyámat, aztán okos telefonra váltsak én is.
Pedig a butát jobban szeretem.
Sajnos a kínai csodám el szokta hagyni magát. Zsugorodik a burkolata. Ettől lepattan a hátlap, és elemelkedik az akkumulátora az érintkezőtől, és kikapcsol.
Ha így nézem, nem volt rossz vásár. De ilyen kényes jószágra sosem vágytam.
Különösen,hogy 1-2 hétig is elvan a régi töltögetés nélkül, ezt meg állítólag naponta kell majd.
Hát igy lesz. amíg meg nem halunk.... vagy másképp. 

2019. december 31., kedd

2019. december 19., csütörtök

Végre

Napokig ültem az EMG szkópom mellett, és kerestem a hibáját. Amikor az egyik megvolt, jött egy másik, még rosszabb. A rajz pedig nem a németesen túldokumentált fajta. Feltételezi, hogy ért hozzá, aki javítani akarja a készüléket.
Éjjel fél egykor jutottam zöldágra.

Érdekes, hogy huszonévesen is ez az időpont volt a nehezen megszült megoldások ideje. Aztán már nincs erő összeszerelni, csak egy megnyugvás. Egy nagy sóhaj, és bezárni az ajtót, kikapcsolni a számítógépet, amin a rajzát néztem, s közben hallgattam a szent korona tanát. A szakrális társadalom védő szerepét. Leoltogatni a villanyokat, fejre állni a denevérpadon és lefeküdni hallgatva Nufi szuszogását mellettem, s a Béláét a másik szobából.
A gyomromban ilyenkor még dolgozott a turbófeltöltésnek számító baracklekvár. Átjárta a fejem a kiszedett csicsóka és a kályhába tuszkolt szőlővessző és papírszemét. Mintha nem is fejeztem volna be, még raktam, tekergettem, tördeltem, húztam, kosárba dobáltam. Egybefolyt a sár képe és a nyitott cserépkályha etetőnyílása. A sok hamu, és Nyafi, aki odajön szeretgetésre mindig, amikor csak egy kicsit leguggolok. Aztán befúrja a fejét a hónom alá, és képen nyal.

Ebbe a katyvaszba aludtam bele.

2019. augusztus 18., vasárnap

A víz

A legfontosabbak közé tartozik az életben.
Pár napja csöpögni kezdett a csap, de teljesen kinyitva-visszatekerve elállt. Gondoltam, megint felkavarták a tolózárral a lerakódásokat. Andrásnál és a szomszédjánál is új bekötés volt a héten. A kínai olcsó szelepem felakadhatott rajta.
Ma viszont anyu megmarkolta rendesen, és már nem csak csepp volt, hanem csorogni kezdett. Nufiék készültek a templomba, én meg addig gondoltam kicserélem a rossz szelepet. Van itthon tartalék. Csakhogy a lakásban felrakott golyós szakaszoló csap nem zárt el. Le kellett mászni az aknába a vízóra főelzárójához.
Csakhogy a csatorna fedelet lehúzva színültig volt az akna vízzel.
Rohanás a szivattyúkért, meg Jánoshoz a szomszédba, mert neki volt olyan eszköze, amivel fentről is el lehetett csavarni a golyós szelepet.
Na ez a szivattyúk felkavarta vízben már reménytelen volt. Még fogtam a nagy festékes vödröt is, és szedegettem ki, hogy hamar kiderüljön, az én saram lesz, vagy a vízművek oldala. Szerencsére az óra előtt lyukadt ki, de ez nekem hosszú időnek tűnt. Jó másfél-két köbméternyi víz kimeregetése után.
Az akna két oldalán a talajvíz pedig folyamatosan jött. Nem lehettem nyugodt.
János rendes volt, én emelgettem ki a vizet, és ő meg öntögette az utcára. Onnét már a legelő felé elfolyt.
Egyszer sikerült jól szájba verni is magam a teli vödörrel, de csak most érzem hogy megdagadt az ajkam. Nem baj, majd azt mondom mindenkinek, hogy kocsmai verekedés nyoma csak.
Délután aztán kijött három srác. Lefényképezték a hibát és a plombákat. Kicserélték a korhadt csövet, és most minden újra működik.
Illetve én is kicseréltem a rossz szelepet.
Így teljes.
Most még megfuttatom a kutyát, aztán irány a falunap.

2019. augusztus 14., szerda

Dögrovás

Használjuk a szót, és nem gondolunk bele, mit is jelenthet. Pedig kis logikával érthető.
Az állatokat őrző ember a gazda felé ellenőrzésre két botos jelölést használt. Az átvételkor a két boton azonos rovás jelezte, miből hány állatot vett át. Ha elhullott, a juhász, a csikós rárótta a mennyiséget.
Ma pedig nem erre használjuk. A gyengélkedő mondja magáról, dögrováson vagyok.
***
Délelőtt esett. Már tegnap délutántól jég és zápor és zivatar. Ettől én kikészülök. Jó volna valami mókás szöveggel leírni, de valójában kóválygok csak, és nyomás a mellemen és a gégémben.
Tegnap még megfejeltem egy liter tejjel és négy kakaós tekerccsel is. Pedig tudom, hogy árt. De mint egy alkoholista, aki éveket hagyott ki, úgy toltam le a torkomon a korábban napi rendszerességgel fogyasztott reggelimet.
Van nekem eszem? Van ennek értelme?
Az alvás idejére legalább nem érzem, de ma még a Nyafi-sétáltatás idején is megvolt. Bár akkor tompult sokat.
Este nyolckor pedig fogtam egy darab szalonnát, öt halrudacskát, egy hagymát három tojást meg némi kenyérfélét, és lenyomtattam.
Gyógyulok. Nufi azt mondja, ettől ő meg is halna. Engem ez állít talpra.
Újabb három részt néztem meg az oxfordi történetekből. Kezdenek a szereplők ismerős arcokká válni. Úgy, mint pár éve még Budafokon a Camponában megláttam egy ismerős arcot a mozgólépcsőn, és futtomban sziával üdvözöltem. Ő jött fel, én lefelé. Fogadta a köszönésem, és ennyi volt, aztán azon járt az agyam, vajon honnét ismerem.
Este a híradóban látva jöttem rá, hogy egy politikus. Semmi egyéb, csak láttam a tévében. Ha eszembe jut, ma is mosolygok magamon.
***
Nufi legújabb bicaján leeresztett a kerék. Az elsőben már cseréltem belsőt, most a hátsó került sorra. Viszont annyi törésnyom van a külső köpenyen, hogy azt is cserélni kell. Igaz, hogy amikor megvette, már akkor is ilyen volt, de most szembetűnővé vált.
Még 5000Ft lesz a pár.

2019. július 25., csütörtök

Minek?



Vannak olyan munkák, amit csak azért is meg akarok csinálni. Idő nem számít. Ilyen volt a Commodore Plus4 -esem is . Mégis annyira élveztem a javítást, majd a monoszkóp program begépelését is, mint előtte nem sok mindent.
 Most pedig egy szétrozsdált elemtartóért küzdök. A távirányító kimosása még nem túl nehéz, de ebből az érintkező vaslapocskáit csak pákával melegítve lehetett kiszabadítani. Öreg tévé KF árnyékoló lemezéből vágtam ki és reszeltem az új lapocskákat. Eddig jó, de most jönne a rugó.
Szétkaptam egy üres nyomtatópatront. Hát volt benne két rugó, de az egyik elugrott. Nem is kúp alakúra hajtott, mint ami kellene. Sebaj. Lesz megoldás.

Megnéztem ma egy filmet. A Jupiter holdjai. Nem tetszett. A szereplők jól játszottak, Cserhalmit mindig szerettem nézni. Rendőrt játszik benne. A lebegő angyal nem hihető benne. Nekem nem.

Egyre többször teszem fel magamnak a kérdést. MINEK?

Még nincs válasz.Ami jólesik, az sem magyarázat. Ami bosszant, az még inkább fölösleges.

A kávétiltásom állom még. Ma ugyan egy szem pörkölt magot elrágtam, s az édességstop is működik. Bár tegnap lazítottam egy jégkrémmel.
Minek?
Erre sincs válasz.
Már körvonalazódik az állandó újrafogalmazandó létkérdésem. A jó és rossz fogalma. Mi jó, és miért.Hasznos? Nekem hasznos? Nufinak jó? Mindenkinek?

Az amerikai sorozatban a milliárdos és az államügyész harcában... dehogy harc, csak pofozkodás. Az is szóban. Hol is van a jó? Igen, csak film, és az összes mintaadó letagadható.

Nekem az jó volt. Jó volt a kávé ellen, jó volt a fejemnek, mert nem kívántam bele magam a történetbe sehová. 

Tehát minek?

A képernyő jobb alsó sarkában megjelent egy reklám "Keress 1,2 milliót legálisan".
Én itt hiába keresném. Nem futott össze a nyál a számban ekkora fizetésre. Nekem most sokkal fontosabb a köröttem gyülekező tennivalók szervezése.

Ha sikerül, akkor jó. Akkor a minek kérdésre elég a "csak" válasznak.  

2019. április 29., hétfő

Amikor a dal születik

Iskolába még nem jártam. Dúdolgattam, összefüggéstelen szövegekkel próbálgattam az énekhangokat.  Apám zongoráján ütögettem a G-t  Miért pont azt? Fogalmam sincs.
Oviban énekeltünk is, táncoltunk is. Ma már kideríthetetlen, volt-e köze a tanultakhoz. Beszélni is megtanulunk s köd mögül sem bukkan fel, miképpen lett a fejünkben a szénásszekér képe az, ami.
Volt még egy xilofonom is. Színes lapjain betűkkel a hang neve. Gumis ütője hamar eltört. A rezonátorának gumigombjain átbucskázott folyton, és igazgatni, javítgatni kellett. Játék volt.
Volt külön zeneovi is. Az óvónéni megkondított valamit, és meg kellett mondani, melyik hangot hallottuk. Ketten-hárman tudtuk is, a többiek találomra mondtak valamit, s mi kinevettük őket.
Volt a házban még doromb és furulya is, és amikor az első magnóról visszahallgattam, mit műveltem, kétségbe estem tőle.
Minél többször vettem fel, annál több hiba volt benne. Görccsé vált a gyakorlás, röpült a falnak a furulya, aztán összeraktam, és kezdtem elölről.
A gitár újabb kínzás. Vöröslő ujjvégeimen csak lassan keményedett meg egy halpikkelynyi bőrfelület. Fájt is.
Dalok jöttek-mentek. Népdal is, meg könnyűzene is.
A kazettás magnóból szalagos lett. Két sávjára csak úgy tudtam felvenni, hogy kattogott a metronóm, és vagy az egyik szólamot, vagy a másikat vettem fel. Együtt csak mindkét  felvétel után lehetett megismerni, mi hogyan hangzana. Mutogatni nem mertem senkinek. Ha srácokkal buliztunk, legfeljebb a taktust vertem, a hangomat sem mertem kiereszteni mutálás után.
A suli után pedig jött az élet. A kazetták-szalagok először a pincébe, majd a ki tudja hová kerültek.
Költözésekkor fel-fel bukkant a xilofon, a furulya. Csak a dalok nem.