2023. szeptember 23., szombat

60

 

Léptem egy szintet. Ijesztő. Nagy szám. Vagy két éve érzem is, hogy a B oldal forog, csak most bele is tolja az arcomba.

Ettől függetlenül kint az udvaron főztük meg a mai ebédet. Kivittem a Bélától örökölt kávéfőzőt, és bedugtam a parázsba. Így is nagyon lassan főtt le, de ezt nem sajnálom összekormozni. No meg nem fogyasztott sem áramot, sem gázt. Csak a kertben keletkező fahulladék fűti a víztartályát is, mint a bográcsot. 

Az utóbbi időben egyre többet alszom, és a számítógépem jóformán a levelező programot futtatja és a jutubit valamelyik böngészőn.  

Szedem az almát, a körtét és a diót, és esténként bevonultam a kuckómba felkelteni haló porából egy EO213-at. Ez egy NDK gyártmányú oszcilloszkóp. Az első munkahelyemen vettek ilyet a számológép-javításhoz. Azóta volt már pár szkópom, és vágytam vissza egy ilyenre is. Vissza, mint az ifjúságomra. Az elsőt ronda ragasztós előlappal kaptam meg, és elrozsdált biztosítékaljzatokkal. Hamar munkára fogtam, de mindent nem javítottam meg rajta. Budafoki kétlakiságom idején ide hoztam Komjátiba nyarakra.  Tavaly vettem egy másik roncsot hozzá, aminek ép a műanyag előlapja. A kettőből összeválogattam a pofásabb dobozt. A múlt héten elhatároztam, megkeresem a kontakt hibát benne. Aztán jött a trigger áramköre, s a nyújtó fokozat is, de az nem jött össze. Tehát ismét előkerült a roncs, hátha abból rájövök, miért nem megy az ötszörös nyújtás.

Több napig ücsörögtem mellette, s elakadtam. Rendelnem kellett hozzá német országból valamit, és az csak a jövő héten érkezik. Addig is nézegetem a beállító elemeit, és rácsodálkozom minden korábban csak kutyafuttában megismert részletre. 

Miért?

Mert régen ha valamit javítani kellett, akkor éppen munkából vagy napi használatból megállt motyót kellett visszaédesgetni, és ott átugrottam a jól működőn. Most pedig lépésről lépésre tipegek, és nincs céges raktár, meg végső segítségnek jól működő másik az összehasonlító méréshez.

Ez a belassulás pedig az életre is jellemző. Nincs másik élet, amibe vissza lehet próbálni, amit nem sikerült megfejteni. 

Egy étrendet lehet próbálgatni, s a mozgás arányát is lehet változtatni, csak az erőnlétből nem lesz a korábbi sem. Javul-javul, csak tudom a fejemmel, milyen volt.

A múlt héten ismét kirándultunk egy jót. Nufival és Rozival elbuszoztunk Szögligetre, és felkutyagoltunk a Ménes patak mentén Derenken keresztül ismét Szádvár romjához. Ott ebédeltünk, majd a hegygerincen le, Bódvaszilason keresztül haza. Egyetlen gondom az új tornacipőm volt. Három napra volt szükségem, hogy ne sántítsak. Nufinak pedig elrontottam a hazatérés örömét, mert Rozi belefeküdt minden pocsolyába, és katicabogár mintát pöttyözött a ruhájára. Ma már az élmény maradt belőle, és hogy megtanultuk, a Derenk szó, a falu neve lengyelül somot jelent.

Talán megragad a hosszú távú memóriámban. Mert az egyre lustább. 

Van egy szovjet rádió, amit szintén kaptam, és szeretném meghallgatni. K betűvel kezdődik a neve, és a 22-ben tartom, amíg a szkóp le nem kerül a műtőasztalomról. Szóval először is nem tudtam kiolvasni az előlapról a cirill betűs szót. Szerencsére a hátlapon rajta van, de  először ezt még nem fedeztem fel. Itthon a NET-en keresgéltem, és nem sikerült. Sá és eR betűkre emlékeztem, és mintha valami drágakő lenne. Később Kasmir-nak akartam olvasni, de az kevesebb betű, és jó lett volna még a karandás szó, ám az nem eR-re végződik.  Ekkor tértem vissza, és bukkantam a hátlapon a Kantata 204-re. 

Ezt is sikerült hazáig (22-ből 33-ba) elfelejteni. El kellett hoznom a hátlapot, és mióta itt van, már nem kell ránéznem, mégis tudom.

Büntetésből, vagy ezen felbuzdulva - ezt döntse el az olvasóm - a jutubin orosz nyelvű filmeket kezdtem nézni. Nem A tavasz 17 pillanatát, bár azt szeretem, hanem Spektrum számítógép videókat. Náluk ez a Z80-as gép nem csak eredeti, hanem átdolgozott változatban is készült. Az ULA-t megépítették TTL vagy cmos icékből. (Én sem tudtam, hogy mi az, de azóta a Wikipédián megnéztem.) Sőt, az kis Sinclair gépecske kapott floppyt is, és kapcsoltak hozzá nyomtatót. A nyomtató is HP vagy Epson klón, de az összes icéje  cirill betűs, és a tápja is vaskos orosz tranzisztoros változat. 

Jó ez az internet. Sok olyasmit idehoz, amit nem láthatnék, és mégis, amikor kilépek az ajtón valódi környezetet látok. Tehénlepények között kígyózom a biciklivel, este hallom a szarvasbőgést, és ha elültetem a mogyorót, amit a Szőlőmájon szedtem, talán lesz nekem is itthon. Csak le ne kaszáljam, mert a korábban elültetett vadgesztenye vagy nem kelt ki, vagy nem vettem időben észre. Alighanem körbe kell raknom kővel. Ja, és még vissza megyek egy szatyorral, és hozok alá az 'anyjától' földet. Ha a jövő hét végén eljutok anyuhoz, talán megint szedek gesztenyét is.  Már ha hullik, mert ha csak októberben fog, akkor hiába. Vagy a Népkertben, vagy az Eperjesi utcán van a lelőhely.

Hát szóval hatvan. Meglátom, mit hoz.

2023. július 22., szombat

"Karika, karika, hajtotta Palika"

 Általános iskolai első osztályos emlékem ez a mondat. Lehet, hogy az O betűt tanították meg vele? Nem vennék rá mérget, inkább csak benn ragadt a fejemben. Ez is, és még néhány fölöslegesnek tűnő meghatározás.

Középiskolából való, hogy a mérés ismert egységgel való összehasonlítás.

Van összefüggés, és ahogy közelgek a 60-hoz, ott a karika a hatos mögött. A kör, ami az élet. Sok-sok kör a nap körül. Az a kör, az a karika mozgás. Nagyban is, és kicsiben is. 

Ha Granpierre Attila ki meri jelenteni, hogy az univerzum is élet, akkor egyetlen atom is lehet élet. Egy mag körüli mozgás. Nem látjuk, de kikövetkeztetjük, és mindenféle ismert mennyiséggel hasonlítjuk. Megmérjük.

Iskolában, a kisiskolásnak megmutatják a méterrudat, és rajta a decimétereket, a centiket. Később a vegytan alkotó részeiről is megtudjuk, hogy mekkora molekulák vannak a méterrúdban, és hány mérföldre kering köröttünk a hold. 

De már a nap körbejárása, a holdváltozások és szívverés ideje is lengő teherrel, rugóval megfogott oda-vissza forgó kerékkel hasonlíttatott össze, aztán egyre rövidebb körökkel találkoztunk, a kvarcórában pörgő elektronokkal, és ez sem az utolsó állomás. 

Tegnap egy csillagászt hallgattam, aki a pulzáló csillagfényről mesélt, neki az jelenti a pontos időmintát. Az univerzum ütőerét használja abszolútnak.

Azt a karikát nagyon távoli Palika hajtja.

No, de hát a mérés, az mindig fontos. Az összehasonlítás. A máshol mozgó valami pedig más időt számol, mint a mi helyünkön. Ezt már Dávid Gyulától is többször meghallgattam, és mindig motoszkált a fejemben, hogy amikor egy űrhajó elcsászkál a galaxisok között, majd visszatér a földre, itt gyorsabban múlik az idő, mint ott. Az űrállomásokon ezt is méricskélik, abból következtettek a hosszabb űrutazás alatt az élő szervezet működésére.

Erre találtam magamnak magyarázatot.Ha egy nyugvó mag körül kering valami, akkor a - példa kedvéért - szabályos gömbhéjat formál. Egy pontból figyelve mindig azonos idő lesz egy kör. Ha halad a mag, akkor a haladás irányában a mag előtt rövidebb utat tesz meg, mint mögötte. Két szakaszra bontva az ellipszisét, lesz gyorsabb és lassabb szakasz, de biztos, hogy a közegellenállást legyőzendő, a nyugvót körülpörgőnél hosszabb utat jár be, és az több időbe kerül. Bár a saját rendszerében azonosnak érzi a korábbi nyugvó állapotával.   

Ezesetben Palika tojást hajt, és nem karikát.


2022. március 12., szombat

Egyszer hopp, máskor kopp

 Nem pontosan ez, de volt egy erre a mondásra hajazó szövege Ollinak, akit mostanában fedeztem fel a jutubin. Hangzásra inkább, mert az volt a lényeg, hogy hopp vagy kopp, azaz vagy sikerül, vagy végleg tönkre megy. Öreg olajpapír kondenzátort főzött rotyogó viaszban, utána többféle nagyságú feszültséggel ellenőrizte, amíg tönkrement. Elment a falig.

Ezt érzem a mostani háborún is. 

Amikor azt hallom, hogy imperialista, akkor történelem órán tanult de nem értelmezett szocialista emlékek jönnek. De hát mi is ez? Az impériumról tudom, hogy birodalom. Vagyis ha élőlénynek képzelem, akkor alkalmazhatom rá a növény (Állandóan növekvő, szerteágazó életű) vagy állat ( Vagyis egy darabig nő, majd megállapodik hosszan, és a végén kimúlik.) Ez utóbbi Mindenféle korszakokban gyorsabban növekszik, vagy serdül, és elkényelmesedik, elhízik. Belebetegszik a jólétbe. De mint állatnak van élettere, amit tágít, vagy kerít, vagy megosztozik. Néha az utódokkal. Néha az utódokat is felfalja, Nekem újdonság volt, amikor a gácsérunk megölte és megette a saját kiskacsáját.

Aztán itt vannak a vírusok, gombák, bacilusok. Ezek milliói élnek bennünk. Amíg van valami egyensúly, amit meg tudunk szokni, egészségesnek érezzük magunkat. Ha telebeszélik a fejünket, és olyat eszünk-iszunk, netán tüskébe lépünk, vagy kullancs priccent belénk valamit, akkor felborulhat az egyensúly.

Csodálkozunk az orosz elnökön? Ő is egy organizmus a nagyobb gazdatestben, és függ a környezetétől, de irányítja is. A gazdatest most éppen lefogyott kicsit ügy 30 éve. megszokta az állapotát, és megtanulta kezelni az erőforrásait, ám hiányzik a korábbi nagysága. Mellette a másik állat, egy sokkal fiatalabb emeli a lábát, és jelölgeti ki az új területét.

Kinek van igaza? Nem igaza van, csak életösztöne, és ha az megcsappan, akkor elpusztul.

Ha egy medvének leszakadt rég egy mellső lába, és megtanult három lábon túlélni, akkor esetleg már nem tud fára mászni mézért, de a farkaskölyköt esetleg meg tudja fogni a kotorék előtt, és megenni. Sőt, még a hazatérő farkasmamát is le tudja pofozni magáról. De hogy a bocsai mire lesznek képesek, azt még nem tudjuk.

Marad-e életben farkaskölyök a kotorék mélyén? 

Keressünk igazságot? Igaza mindenkinek van. Csak van aki megéli, van akit megesznek,

 

2022. március 1., kedd

Pénzek és értékek

 Mostanában sokat foglalkoznak a válságkezelésekkel. A pénzek értékével és a szabályozó mechanizmust üzemeltetők étvágyával. Mintha bármi is változna évezredek alatt.

A bibliai történetben a gazda, aki rábízza a szolgáira a vagyonát, észrevétlenül arra tanít, hogy a más pénzével kell alkotni, és akkor kaphatunk belőle. Pedig a harmadik szolga, aki elásta, és visszaadta a rábízott pénzt, az a saját dolgával törődött. Nem szorult másra. Tehát nem elvették tőle, ami nem is volt az övé, hanem a saját lábára állították. A maga tudásával élt túl. 

A szocialista időszakban az embereknek megtakarításai voltak. Tegyük félre, hogy ez jó volt, vagy rossz. A semmiből épülő ország lakosai politikailag megvezetve lassan gyarapodtak. Szellemileg is, anyagilag is. Ezt az így-úgy működő rendszert dúlta szét a módszerváltás, és lett belőle adósságra építő, túlfogyasztó állampolgár. Nem a családok álltak össze a fiataloknak vályogot vetni és kalákában fedelet húzni a fejük fölé, hanem most vehetnek fel 180 év alatt kifizethető semmit, hogy legyen otthonuk... azaz nem is az övéké, mert az utolsó részlet kifizetéséig egy pénzügyi szervezet lenyúlhatja.

Kell nekünk ez? 

Úgy tűnik, hogy kell. Bár léteztek takarékszövetkezetek is, ahol csak a betétekkel lehetett gazdálkodni, immár ezek et felszámolták, és takarék bank lett belőlük. Azaz betagozták egy nemlétező pénzeket előállító szervezetbe. Vagyis a gazda bízza a szolgára a talen(kitalál)tumát.

Gergő a jutubin megszólaltatott egy olasz közgazdát, aki a huszas-hisztit összekötötte a gazdaságra öntött milliárdokkal. Hogy a hiperinfláció elkerülésére indították. Újfeudalizmusnak nevezve a ránk váró közeljövőt. Csak a besúgóhálózat már nem kell hozzá. A technika pontosabb és 0-24 működik. Mi magunk üzemeltetjük. Közben ott a piszkavas a kezükben, hogy vegyünk még okosabbat, még jobbat. 

De ha nincs, majd ők adnak. Amikor a betakarítás egy földterületen befejeződik, a madarak a kipergett gabonaszemekből jót tudnak lakmározni. Aztán az is elfogy. Vagy kiteszünk nekik valami ehetőt, vagy elpusztulnak. Mert ami nagyban fölöttünk van, azt mi már régóta műveljük a természettel. Sokat akarunk, és hogy nekünk több legyen, azt másoktól vesszük el.  

Mondjuk a madarak sem különbek. A saját begyük a legfontosabb, utána az utódoké. Ha nem verekszik ki a magukét, akkor elpusztulnak. 

Az állatvilágban mindenre van példa. A hörcsög is gyűjtöget. A macska is elzavarja, aki a vadászterületére tör, még ha saját testvére vagy kölyke volt, akkor is.       

.....

Most pedig jött egy háború. Korábbi piszkozatomat vettem elő, afféle fiókszökevény ez az írás. Újra beindult egy pusztító-romboló erő, hogy az emberek az életükért kaparjanak. Hogy nem napi nyolc órát, negyvenórás munkahetet akarjon, vagy négynapos mukahetet és nem arányos bért, hanem éppen legalább túléljen. Éppen eszébe sem jusson jogokat követelni.  

Nem itt zúgnak a repülők. De itt veszekednek a hatalomra vágyók. A székből is és székre kapaszkodók is. Pedig ha csak nejlonzsákot ragadva körbejárnának szemetet szedni, többet megtudnának a vezetendő népükről. Ja, hogy a magyar nyelvben nincs birtok? A vezető csupán mellérendeltje a népének? 

Játszom egy kicsit a szóval. 

BÍR - TOK Ameddig bírom. De tokba is zár. Beletokozódom, hogy ennyit bírok. Vagy bírt ok? A múlt hozta, és oka van? 

A múltunk már mi lettünk. A mai mi. Én is már csak a mai én vagyok. Amikor kutaszkodom az emlékeimben, találok használhgató mintákat is a mára, és elkerülendőket is. 

Ha visszaugrom a bibliai példára, nekem az önálló 'szolga' tetszik. Megőrzi a rábízottat, de a sajátjával törődik. Adnak is hozzá, vesznek is el belőle, de a függelem nem határozza meg. Pontosítok. A távoli függelem. Mert a család, az a közösség, amelyikben él, annak szolgája és ura is egyben.

A szomszédban zajló háborúban is van valami hasonló. Ki kinek adott mit, és mire használta. Az erősebb elvette amit odaadott korábban. A gyengébb nem tudja visszavenni, amit elvettek tőle. 

Ami az övé, az vajon meddig az övé?  Amíg bírja. Amíg meg tudja védeni. Lehetőleg ésszel. A nyers túlerő ellen az ész az egyetlen menekülési út. 

Hogy Rejtő Jenőt idézzem: 

1. Kerüld a civódást és a nyers erőszakot.

2. Kerüld a kötekedő embert.

3. Igyekezz szelíd rábeszéléssel hatni felebarátaidra.

4. Ne hivatkozz mentő tanúkra, mert mit érsz vele, ha ismerőseidet bezárják?

5. Ne tégy hamis esküt, csak ha muszáj.

6. Kerüld a részeg embert, hogy téged se molesztáljanak hasonló állapotban.

7. Ne légy hiú és beképzelt, hogy különb és okosabb légy, mint embertársaid.

8. Vasárnap ne lopj, ne csalj, ne verj meg senkit, mert hat nap mindenre elegendő...

 Nem ma adta Csülök szájába. Mélységes emberismeret.

2021. július 16., péntek

Amikor a mag jó talajra hullott

 Napok óta hallgatom, és nem tudok betelni vele. Pedig az  hittem, nem fog tetszeni. 

Az ifjabb gitáros, Dveezil Zappa. 

Találtam kétrészes koncertet, ahol apja zenéjét játssza. Nincs hiányérzetem. Pedig hallható a különbség. Megkockáztatom, hogy jobb gitáros, mint az apja. Kimunkáltabb, érettebb, és nem érzem sterilnek. Frank vibrálása nincs benne. Nem saját szerzeménye, bár lehet, hogy csak nem tudom, melyik az. Mint ahogy a Bach család is több tehetséges zeneszerzővel ajándékozott meg minket.

 

Kell most ez a zene. Kell most a belül is sokszor működő zene. 

Olyan jó lenne sok okos megfigyelést leírni, mit hallok ebből az emberből, hiszen nem csak a fia, a köré gyűlt zenészek is jelentik a hozzák azt, amit Frank teremtett. Amiben élt. Ami annyira meggyökerezett bennem.

Nem tudom megfogalmazni, de belül sem tudom tartani. Ülök a billentyű előtt, mint a kutyánk, amikor ránk néz, és látszik benne, hogy ő szeret. A szeme beszédesebb  szavknál, de nekem csak fekete billentyűim vannak.

2021. április 17., szombat

Béla nélkül a világ

 Pár napja itt hagyott végleg az apósom. Elaludt egy ebéd után, s mire ránéztünk Nufival, hogy kell-e hangoskönyv, vagy filmet tegyünk a DVD-be, folytassa-e az Abigélt, már nem volt válasz. Arca nyugodt volt.

Azóta papírok után kutatunk. Születési anyakönyvi kivonat, házassági... A hivatalokat értesíteni kell. Még a család telefonál, s minden róla szól. 

Tegnap végre kisétáltunk a Szőlőmáj keréknyomán a keresztig, és a hegy másik oldalán vissza. Hármasban a kutyával, aki most nem vett észre szarvast-őzet. Ilyenkor végig pórázon marad, de nem tiltakozik.

Lebontottuk a rámpát, a tolószéket szétszedtem, lemosogattam és felvittem a padlásra. A motoros ágyát lemondtuk, a bérbeadó majd jön érte. 

Elalváskor jönnek még a gondolatok. Például apámmal beszélgettem még Németországban, hogy nem a haláltól fél, csak az odavezető úttól. A halál már megnyugvás. A műtőasztalon érezte, amikor újraélesztették. 

Béla sem kiabált, nem volt görcs az arcán, az öklében. Nem is tudjuk, milyen volt a kilépés az árnyékvilágból. Majd saját tapasztalat lesz.

Nufi végre kialudhatja magát. Nem kell éjjelente 2-3-4 alkalommal felkelni tornáztatni, gyógyszert beadni. 

Most indul az álláskeresés, az élet újabb, más kihívásokat tartogat nekünk.

Meglátjuk.

 

Még egy márciusi kép rólunk.



2021. február 26., péntek

Hosszú hallgatás után új írás a Feriforma blogon

 Ha Attila száradó fáján nem jelenne meg, mint lehulló levél, talán észre sem veszem. Pedig jó olvasni. Kurta kis szöveg, és egy napig is elkalandozik a fejemben. Máskor is.


Ébredéskor felolvastam Nufinak. Nem találta ki a szerzőt. Talán többször kellett volna e blogból neki felolvasnom korábban is. 

Most, hogy belassult az engem érdeklők billentyűzete, nekem sincs sok kedvem ideönteni a mindennapok összefüggéseiből az egyre kuszább krixkraxot. (Amit nem is én alkottam)  Mintha ismét gyerek lennék, aki a régi rajzos Lúdas Matyi vicclapján minden színes ceruzát kipróbálnék. 

Azok a poénok kétszínűek, felnőtteknek szólnak, ám nekem többféle cerkám van. Nagyobb orrot is tudok rajzolni, és lilát is, nem csak pirosat. Meg a pocakos bácsi trikójára oroszlánfejet.  

Csak már nem vagyok kisgyerek. A pocakos bácsikon télen nem látszik a trikó. Most még az arcukat is rejtegetik. Szemük villanása pillanatnyi. Jobb nekem a kutyám szemébe nézni. Ha megszidom, mert átment a szomszédba, engem jól elkerülve fut egy kört és utána azonnal visszatér a kedvem keresni. Nem érti, hogyha Erzsi néni kertjén nincs már végig kerítés, ő ott miért nem mehet át.  

Hát pedig nem járunk át. A kerítés nem nekünk hullott le.