2017. május 20., szombat

Kezdek meghülyülni

Ma Miskolcon ébredtem anyunál. Eltelt pár perc, mire felfogtam, hol is fekszem. Pedig tegnap körbekarikáztam az Avast.
Pár apróságot kellett vennem, és Pingyomon a telken 230V-os dugaljat cserélni, de nem csak a beázott konnektorból korhadt ki a vezeték, hanem már a fogyasztásmérőóra után sem jelent meg a feszkó.
Ez volt az első kudarc.
Délután Mészit akartam meglátogatni. A bevásárlás és Pingyom után maradt még időm,  nosza! Érkeztemkor Mészi éppen állt ki a kocsijával, Móni mondta, mennek bevásárolni.
Jó.
Mészi arra sem méltatott, hogy lehúzza a kocsiablakot egy kézfogásnyira, hát tovább indultam a Vasgyár felé.  A temető mellett felkanyarodtam a Vargahegyre, és a Ruzsinszőlőn keresztül vissza az egyetemváros felé. Ott is van kisebb Tesco. Még nem láttam, de nem akartam venni semmit, bemenni sem, csak elgurultam előtte Hejőcsabára. Odagurultam a kerítéshez elolvasni egy református templom hirdető tábláját.
Jó közössége lehet. Az udvarán emberek ültek, s beszélgettek.
Tovább indultam a házak között, majd eszembe jutott, erre lakik Tóth Gyula. Ő hegesztette valamikor a Trabantomat.  Megnézem a házát. Már nem foglalkozik karosszériamunkával, meg be sem kopogtam volna, de másik utcára fordultam rá, ahonnét nem volt felé keresztutca. Egyszerűen kivitt a Hejő árterére.  Már a HCM épületét láttam, és a kerítését. Reméltem, majd a kerítés mentén visszajutok a főútra, de sás közé vezetett a földút, és jókora víz állított meg. A vasút is magasan fölöttem látszott. Csak hátra arc maradt.
Itt is a temetőhöz igazodhattam. Ha jól tudom, Kozák Attila, volt osztálytársam már ott pihen. Ez az út sem simult vissza a főúthoz. Kerített területnél ismét hátra arc és egy gyalogösvényen kaptattam fel a sínekig. Onnét már csak pár lépés volt a Soltész Nagy Kálmán utca felé. A Hejőcsabáról jövő út nevét nem tudom fejből.. ( megnéztem, Csaba vezér út)
Mindegy, a kis piros kemping bringa jól vizsgázott. Egy idős lehet a kékkel, csak azt már rég néztem àt. Ráfér a karbantartás a kékre, ezért megcseréltem a miskolcit a komjátival.

Ma meg piacozás után Jánossal beszéltem meg találkozót a Tesconál. SET TOP BOX-ot akart venni és antennát.
Megvettük. Itt fogja használni Mari néninél. Antennám van is, meg a Tescoban nem volt, madzag akad itthon is. El is hoztam haza, hogy beüzemeljem.
Itthon ért (Komjátiban) a hidegzuhany. Ez egy erősítős szobaantenna. Ugyanúgy Thomson gyártmányú, mint az én BOX-om, még pofára is hasonló, de addig olvasgattam a paramétereket rajta, hogy Mpeg2 Mpeg4 compatibile, hogy elsiklottam a lényeg felett. Még az ára is annyi, mint egy olcsó beltéri egységé.

Itthon csüccs a pc elé, megrendeltem egy másik eszközt, Jánosnak telefonáltam, hogy mellényúltam, de megoldom.
Mondtam Nufinak, holnap megjárom biciklivel oda-vissza Miskolcot. Visszavásároltatom. Legalább edzésben leszek, de ő tiltakozott, hogy vihar lesz.

Hoztam neki meglepiként egy kis lámpát az új asztalára. Nem tetszett neki.
Ez is mellé ment.

Ezek után esti teendőim között bezártam a madarakat, és észre vettem, hogy nem zárta le a búzatároló hordót. A tyúkok meg nem csak többet zabálnak, mint amit naponta adok nekik, hanem bele is szarnak.

Ezt pedig már akárhogy is csomagoltam, nem tudtam elég nyugodtan közölni. Felháborítottam vele, hogy egyszer ő is hibázhat.
Igen. Ő is. Mindenki.
A búzát a szomszédtól kapom, s még pénzbe sem kerül.
Azt is tudom, hogy mekkora túlterhelés neki Béla. De ha nem szólok, csak simán betakarom a hordót, akkor nincs sértődés.
Így meg van.

Legközelebb olyan megoldást agyalok ki, hogy ne is nyissa ki a hordót. Egy porciót kikészítek, és kész.

Ha pedig felbosszantom magam, akkor elmegyek futni.
Mire kilihegem magam, már el is felejtem az egészet.
Csak azért, mert pát dolog nem sikerül zsinórban, még nem kell kiakadnom.

2016. november 14., hétfő

Tört én elem

Még nem szabadultam meg az erdélyi témától. A következő kötet Földi Pál könyve a magára hagyott Székeny hadosztályról. Egy napos értelmezés, de katona írta.
Különösebb finomkodás nélkül jellemzi Károlyi Mihályt. Ki meri mondani, hogy a földosztást az elkártyázott földjeire felvett kölcsönök miatt csinálta, szükségből. Ha jól emlékszem, pár százezer korona miatt ugrott be ebbe a játékba.
A franciák pedig egyszerűen nem álltak szóba vele, és  a bolsevik kísérőivel.
Van a könyvben jogos indulat elegendő. Estére úgy feküdtem le, mint egyerekkoromban, amikor tudtam, hogy valami "rosszat" csináltam, és még a felfedezés és büntetés hátravan.
Tegnap már nem is mertem újabb könyvbe fogni. Áthoztam ugyan a Torda város és környéke kétkötetes művet, de nem kezdtem bele.
Inkább lestem a Vaterát, mert kinéztem a wobbleremhez való displayt. Jó nagy, 30x30-as képernyője van.
Analóg technikában ez lesz az utolsó nagyobb befektetésem. Innentől már inkább csak építeni akarok. Karácsonyig el kell készülnöm a tápokkal
Két 0-30V-os 3A-es  kínai szabályzópanel és az alföldről rendelt két toroiddal.
Mindezt fekvő számítógépházba fogom bepaszírozni.
Ma még Béla gyógyszerei és macskakaja bevásárlásra elkarikázom Szilasra, és a szél lefújta almákat akarom összeszedni. Talán még egy adag fahamut is beáztatok. Eddig az ötliteres műanyag flakon felét töltöttem meg lúggal az első szűrésből.
Csak most nem biztos, hogy lesz elegfendő esővíz hozzá.
Reggel hullott némi  dara. Nem maradt meg, igazán le sem hűtötte a levegőt.

Ezek vannak körülöttem, és vissza-visszatér a Földi Pál írásából, hogy annyi ember halála múlott Károlyi kártyás életmódján közvetve.

"Nagykorúságával birtokába jutott Magyarország egyik legnagyobb hitbizomáya, amit sikerült elkártyáznia."
..........
Biztosan lesz más írás, ami kimossa ebből a vádból is, és ott vannak a Tanácsköztársaságról tanult emlékeim... megfogyva bár és elszürkülve.
Valóban eltűntettek egy élvhajhász réteget az akkori magyar vezetésből, de az újratermelődik most is.
Csapások érkeztek a vörösöktől, aztán visszaütöttek Horthyék. Aztán 56 már csak verés volt az oroszoktól  a legkevésbé értékes területeire visszaszorított magyarokon. Miért? Csak mert a szuezi sakkjátszmához figyelemelterelésre volt szüksége Szovjetúniónak
Hát kell nekem politikát olvasni?
Értelmetlen.
Sokkal érdekesbb egy feszültségutánhúzó kapcsolás értelmezése, vagy az árnyékolások tervezése rezgéskeltő áramkörök zavarszóró tulajdonságainak megfékezésére.
Vagy hogy megnyírtam a kis diófát most, amikor lehullottak a levelei, Nagyon belógott az udvarra, és hozzon majd fej fölötti magasságban inkább ágakat. Vagy lekaszálhatnám a floxokat, mert már csúnyák a járda mellett
Mindjárt megkérdem Nufit, mit szól hozzá.


2016. november 11., péntek

Letaglózva

Még homályosan látok a folyamatos olvasástól. Biztos sok hiba lesz a gépelésemben is.
Pár perce tettem le Raffay Ernő 1918-19-ről szóló kötetét. Erdély megszállásának a történetét. Egy kivéreztetett ország töketlen politikusait úgy verték át francia védőszárnyak alatt, hogy folyamatos gyomorszorulás volt olvasni, de letenni sem lehetett.
Azt még csak megértem, hogy a megszállt területeken képződött vagyonra rátették a kezüket, mert az ott keletkezett értékek az erdélyi embereket illették, bár tartok tőle, hogy nem igazán a létrehozók élték fel.
Miért lehetett ezt végigcsinálni?
Költői kérdés. Tudom. Csak mégis felmerül. Már iskolás koromban is vacak érzés volt tanulni róla, de így töményen olvasni...
Hol, hogyan tudom beilleszteni a fejembe?
A magyar határköveket látom mostanában többször is. Itt fenn a hegygerincen például  értelmetlennek tűnik.
Mire alapozom?
A házunk körüli kerten érzem, hogy egy ember életének fenntartásához viszonylag kis tér elegendő. Ha ide születek, akkor nekem is jár belőle annyi, hogy élelemmel, fedélnek való hellyel ellásson.
Egy paraszti életforma nem csupán fizikai erőnlétet igényel, hanem ezermester képességeket. Házépítés, ólak- állatokat elkerítő szerkezetek építését. Tervezést, hogy milyen növényből mennyire lesz szükség egy év túlélésére, és mellette csillagászati ismeretekre, gyógynövények ismeretére.
Látom azt is, hogy bár van véleménye mindenkinek mindenkiről, egy borjú születése okán percek alatt összeáll 4-5 ember, hogy segítsen a gazdának.
A szükségletek tehát nem igényelnek nagy területet.
Egy jól szakosodó terület a helyi adottságokat ismerve el tudja érni, hogy a feleslegéért olyasmit kapjon, ami ott nem terem, nincs a föld alatt.
Ezek a területek összedolgoznak, és közös jelrendszert alakítanak ki. A beszédből nyelv fejlődik, s ha jól működik, akkor az előnyök halmozódnak.
Más tájon összeszerveződő saját gondolkodási rendszert kialakítók vagy meg tudják szervezni ugyanígy magukat, vagy arra szakosodnak, hogy erőszakkal elvegyék az adottságaikat jobban üzemeltetőktől.
A történelmi Magyarország hosszú ideig mindenből elegendő erőforrással bírt.  A felhalmozott feleslegből jutott mindenkinek, azaz gazdag ország voltunk.
Természetesen akinek nagyon sok volt, az még többre vágyott. Erdélyről úgy tanultam, hogy az olcsó oláh munkaerőt ezért hozták be. Még többet akartak. Nagyobb hasznot.
Nem ugyanerről szól most Németország kínja?
Olcsó munkaerőt hoztak be, török vendégmunkásokat, akik már százalékban mérhető csoportot alkotnak. Most pedig megindult egy vallási értelemben közös néptömeg a gazdag Németországba.
Nekik nem a franciák diktálnak, hanem északamerika.
Eltelt száz év, és elővették a régi módszereket. Mózes népét negyven évig keringették a sivatagban, hogy már csak új, tapasztalatlan nemzedék maradjon?
Persze kisebb népcsoportról van szó. Rövidebb élethossz jut a sivatagi kódorgóknak.
Az én nagyapám - anyám mostohája - Brassóban született. Ő már élt Északerdély visszafoglalásakor, és magyar katonaként volt kinn a Don kanyarnál, és évekig volt Szibériában. Anyu édesapját nem ismertem. A frontról hazakerülve tüdőbajban meghalt, amikor anyu két éves volt. Tehát akit én nagyapámnak  ismertem, mesélt nekem, de a frontról nem nagyon.
Dédnagyanyám pedig, akitől szinte beszélni tanultam, meg például cipőt bekötni :-) 1895-ben született. Neki nem történelem volt, hogy mit műveltek ezzel az országgal, hanem az élete.
A '90-es években született nemzedék már nem beszélhetett ilyen emberekkel.
Tehát nekik már csak a tananyagból, olvasmányélményekből, de leginkább filmekből lehet képük minderről.
Aki ide született, az ide, aki oda, az oda. Felépült egyfajta rend, amelyben újra kialakultak a felhalmozott értékekből a ma működő összetartozások, és a nyelv is idomul.
Pár éve még megkérdeztem Attilától, mi az a cirkula. Ő már nem a körfűrész szót használja rá,
A jutubin nézegettem székely humoristákat, és sokszor nem tudom követni, miről is beszélnek. Nagyokat derült a hallgatóság, tehát bennem van a hiba.
Ettől eltekintve még beszélni tudnék velük. Ők is velem. Örülök is, hogy nem sikerült kiűzni őket a területükről, meg féltem is a kivándorlástól.
Amit erőszakkal nem értek el a hódítók, most befejezhetik a gazdaság mai irányítói.
Pedig egy 'zsebkendőnyi' föld eltarthat egy embert. Csak vissza kellene  építeni a természet  tiszteletét.
... mondom ezt én, aki műszaki, környezetszennyezés árán előállított szerkezetek helyreállításából éltem eddig, és nagyon nehezen találok rá a helyes útra... vissza a természetbe.

2016. október 19., szerda

Bölcsességek

Eljutottam Salamonhoz a királyok könyvében. Soha nem volt és nem is lesz olyan bölcs... szóval itt ismerős szövegre bukkantam. Ma is alkalmazott túlzásokra.
A kettévágott gyermekkel valóban meg  lehet állapítani, hogy ki a gyermek anyja? Vagy inkább kiben erősebb az anyai ösztön?
A gyereknek mindenképpen jobb, ha óvó közegbe kerül, csak a levont tanulság talán árnyaltabb.
Aztán jött az a rész, ahol tízezer favágót küld a cédruserdőre, mert neki palota kell.
Egy ember ideje van vagy 80-100 év itt a földön, s ezért már akkor is fölösleges volt évezredes fákat pusztítani ezerszám. Arra a húsz-harminc évére, amí még hátra van neki?
Ez az írás meg ott volt Róma körül is. Akár szicíliai filmet látok, akár Palesztináról készült filmet, Még a görög szigeteket és az angol birodalom szikláit mutogatják, annyira hiányzik az erdő.

Rákerestem a neten, mit énekelt Kóbor, hogy pontosan idézhessem:

Omega Metamorfózis II.

 

 


Végtelen pusztaság
Könnyű por szitál
Bíborszínű ég alatt
A nagy tömeg csak áll

Íme, itt az ember, ránéz minden szem
Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen

Szótlanul megtöri
Mégsem jut kenyér
Nyomtalanul tűnik el
Amihez csak ér

A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét
Nála volt a kezdet, az embernél a vég.


Úgy tűnik, nem csak én vettem észre. Amint hatalom szerveződik egy ember kezei alá, azonnal pusztítani kezd. Hol embereket, hol a környezetét.
A hetvenes években, amikor még iskolába jártam, és egy trabant, skoda, polszki fiat vagy zsiguli komoly pénzkiadást jelentett egy családnak, már megjelentek nyugatról az autókat zúzó filmek. Például a Különben dühbe jövünk.
Nem tudtam igazán megemészteni gyerek fejjel, miért kell összezúzni egy ilyen szép autót, vagy a nagy amerikai aszfaltcirkálókat egy film kedvéért.
A verekedésen röhögtem, mint mindenki, de az a tiszteletlenség, amivel mások munkáját  bántották, megsemmisítették, nem fért be a hajam alá.
Ma is zavar. Bár már én is szedek szét megjavítani nem érdemes készülékeket. 

Még visszatérek a hegyre itt mellettünk. Kisebb nagyobb sziklák-kövek vannak szerteszóródva az oldalán. Fák között, bokrok között, ma is.
A falu házainak alapja, a kerítések, az istállók fala ebből épült. Gerendáit itt termelték ki, görgették-húzták le ökrökkel, tehenekkel ki tudja hány évszázadon keresztül.
Aztán jött a vasút, és azt olvastam, hogy a gőzmozdonyokat először fával fűtötték. Le is tartolták a hegyoldalt. Ma karsztbokorerdő fedi. Csak a hegy gerincén van tölgyes. Az sem évszázados fákból.
Íme, a kereskedelem felgyorsulása tönkretett egy vidéket.
A hetvenes években még Dezső bátyáék építették az új parókiát itt Komjátiban. 
A sóderért beálltak a gázlónál a Bódva mellé, és néhányan megrakták a szekeret. 
Ma ez már tilos. A gázlót is eltakarították. Gátat emeltek az árvíz ellen.
Hová is akarok kilyukadni?
Egy falu életében nem voltak hirtelen nagy népszaporulatok. Egy-két házat úgy felhúzhattak a hegyoldalból legörgetett kövekből lerakott alapra vályogból szárított téglából, és a fát is gond nélkül adta az erdő. Senki sem tette tönkre a tájat.
Nem volt itt mai értelemben vett gazdagság. Volt állandó tennivaló, és minden fontos, ami az  élethez kellett. Ennivalő, fedél stb.
Különben miből épült volna ez a sok kis település itt a környéken? Éhomra biztos nem.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a saját fejlődési ütemét ha megzavarják egy népcsoportnak, akkor kerül egyik vagy másik végletbe.

Az elmúlt két században városba csalogatott népesség nem a saját fejlődési ritmusát élte meg. 
Kiválasztódott kevesek szabták át a hatalmi rendszert. Ma már a rákos burjánzáshoz hasonlítjuk a tőkekoncentrációt. 
Salamon példája több ezer éves. Egy magát okosnak kikiáltó ember a saját gondolkodási rendszeréből központot épít a saját világának: mindegy, milyen áron.
Ma is látjuk az eredményét, mit hozott a természet ellen élni.
Ma már fel sem tudom fogni, miképpen lehetne másképp. 
Tágra nyílt szemekkel figyelem, milyen csoda masinákkal irtják a fákat az amerikaiak. Azért ők, mert ők teszik fel a jutubira a filmet róla.
Húsz-harmincszor annyi fát forgácsolnak el egy csíkos vagy kockás forgástestért, amit különböző fákból ragasztanak össze, hogy dísztárgyakat készítsenek belőle.
Tudom, hogy a forgácsot még el fogják égetni.  Hő lesz belőle. Az energia egyik fajtája.
Attila még a maradékokból szivarka fákat alkot. Ő még egy őskövület itt pazarló világunkban.
Nufi is virágos kertet akar itt az egyik szőlősor helyére.  Elegendő szőlőnk marad enélkül is. Nem ez a bajom vele. Csak megint beállt növényt kell eltávolítani, amelyiket még öntözni sem kell, mert mélyre megy a gyökere. Önálló életet él, és permetezés nélkül is egészséges bogyót hozott.
Helyette majd lesz rózsa, amit öntözni kell, és állandóan permetezni, védelmezni, mert jönnek a tetvek és gombák rá.
Anyu is ezzel kezdte, amikor az udvarba lépett. Ez a szőlő rossz helyen van.
Hát ez van. 
Gondolkodtam, és kihallatszott.

2013. június 11., kedd

Vidéken

Sziasztok! Mostantól megint Komjátiban vagyok egy darabig, bejegyzéseim tehát ITT olvashatjátok.
http://komjati.blogspot.hu/

2013. június 3., hétfő

Ötlet körbe



Csak egy törpe
orra volt betörve
Mert a kerti ösvényen körbe
görgette Örzse.
Hogy nyelve belelógott a sörbe?
s nem zavarta a sörte,
- tudod, a disznó szõre -
a habos szájú kis nõcske
ettõl kapott erõre.
Meg persze egy ötlet
amitõl e nõ lett
az ecsettel könnyebb.

Miért?

Mert a sörte
úgy került a sörbe,
hogy a törpegörgetõ hölgyre
förmedt Jenõke.

- Kettõre jöttem.
egy kõre köptem,
de zöldre.
Mögöttem, fölöttem
sõt, köröttem lett zöld
egy öleb.
Fölkelt,
elõre vetõdtem,
földre kenõdtem.

Fölnyögtem:
Döglött vörösbegy öklömben
de csõre töltve.
Hõsnek görbed egy jött-ment.
Erõs emlõsnek
nem örvend Körmend.

Hölgyem meg öten e körben!
E törpe elöttem belõlem tört elõ.

ERÕ, ERÕ, GYERE ELÕ!
:-)

2013. május 19., vasárnap

Megnézem a Desedát

Meghívtak. Egy barátom kapott egy nyaralót a Deseda partján, és kedden kimegyünk vagy három napra takarítani. Már készítem a csúszó-mászó farmert, meg a munkáskesztyűt. Igazi-valódi munka lesz.
 Marika néni úgyis akkor látja hogy dolgozom, ha éppen cipelek valamit A-ból B-be.
Rám is fér. Alig mozdulok ki itthonról. Igaz, tegnapelőtt elkarikáztam Érdre sortrafót venni a monitoromba.
Egészen jól működik az útvonaltervező. Szépen felírtam egy papírra az utcaneveket.
Gyalogtúrára volt állítva a tervező, de ahol kutyagolni lehet, ott többnyire bringázni is.
Még az árokparti gyalogút is hozott nyereséget. Nem kellett kerülni arra, amerre az autók járnak.
A 'cég' azt írja a honlapján, hogy előre egyeztetett időben, mert az csak egy raktár, és nem bolt.
Ehhez képest második csöngetésre előgördült egy fickó félálomban, és a kaput ki sem nyitva a kerítésen nyújtotta ki a sortrafót egy más feliratú dobozban.
Ettől függetlenül a motyó új volt, jól működik, és azt kaptam, amit akartam.
Az lepett meg csak, hogy a profi honlap mögött egy elhízott kolléga csetlik-botlik, aki valószínűleg javítással tölti az éjszakáit, és dél felé ébredezik... ha nem hagyom kialudni magát.
 Biztos én sem vagyok az a bizalomgerjesztő figura a szürke bicajomon borostásan, izzadtan 25 km emelkedő után.
Visszafelé már lejtett az út. Nem kellett a papír a jobb kezembe, és nem nyújtogattam a nyakam a melléutcák neveit keresgélve az itt-ott teljesen lekopott táblákat silabizálva.