2017. szeptember 4., hétfő

Földi Pál könyvei

Kaptam megint kettőt Nufitól. A Császtai búcsún árulta könyves. Szeretem ezt a katona írót.
Nem szépirodalom, hanem történetmesélő.
Most éppen a Koreai háborúról mesélt. 1950. Még nem is éltem. Közöm sincs hozzá. Vajon melyik pártra állít?
Az elején elmeséli, kik és hogyan paterolták ki a japánokat Koreából.
Már itt elakadtam, hogy kettéválasztottak egy országot felszabadítás címén.
Nem a bűnei miatt.
Az egybesült államok megegyezett a szúval, hogy ketten rágódnak majd ezen a fél szigeten.
Erre jöttek a komonisták, és alkottak akkora zűrzavart, majd szövetségest találva kínjában embercsoportokból csordákat züllesztve csépeltették saját testvéreiket ideológiai alapon,
Huh. Ez a világ mindenhol egyforma. Tőlünk annyira távol eső szerencsétlenek ma is egy külső kísérletező senki miatt élnek állandó feszültségben jókora vagyoni és szellemi előnyben-hátrányban egymáshoz képest.
A könyv nem erről szól. A katonai műveletekről, a parancsnokokról, a hadifelszerelésről, a hibákról és presztizsekről. Katona írója felsorolja a szakirodalmat is a könyv végén. Közben megszámozva is jelzi, honnét, miből dolgozott.
Még mindig szeretem a könyveit. Pedig nem vagyok katonás alkat. 2014-es kiadás. Nem is régi.
 Jöhet a következő.

2017. szeptember 3., vasárnap

Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna


Közmondás. Sokat jár a fejemben. Nem beszélni. Nem megszólalni, nem közbevágni. Aki csak meghallgat, az a legjobb társalgó. Közhelyek. A természetembe tartozik a beszéd. Akkor is, amikor mást nem érdekel. Akkor is, amikor mást sért. Akkor is, amikor van rá befogadó közeg. Még a befogadó közegre sincs szükség. Létezik napló, számítógépes szövegszerkesztő vagy papír. Ki tudom bogozni, mit értek és mit nem. Zavaros mondatok között kibukik az ellentmondás vagy a zsákutcás logika. Az összeragadt szakácskönyvlap a rosszul válogatott alapanyagok katyvaszával. Nem régen az elektrotanyán kértem segítséget egy tévé programozásához. Nem engedett be beállító menübe, mert rossz kódot ütöttem be. Jeleztem, kitől vettem a kódokat, kértem, ha van még más is, írják meg nekem. Az idézett ember pedig sértődötten kioktatott, hogy ő nem azt írta. Nem arra hívta fel a figyelmem, hogy másik számú tévéhez való a kód. Jobban jártam volna, ha nem szólalok meg. Nézem még egy darabig a számokat, és magamtól bukkanok rá az elcserélt számokra. Nem szeretek segítséget kérni. Nem szeretek mással együtt dolgozni. Nem lettem csapatjátékos. Ha nincs ötletem, akkor félre teszem, és másnap vagy tíz év múlva veszem elő a megoldandót. Hátha okosabb vagy figyelmesebb lettem. Addig pedig sok víz lefolyik a Bódván. Persze be nem áll a billentyűm. Szószaporításban kikapcsolt hanggal suttogva és ÜVÖLTVE is elmondom, mennyire nem értek semmit. Tudom, hogy nem lehet ugyanabba a folyóba lépni mégis látom, merre folyik medrében a víz. A világról is azt tanultuk, hogy a melegebb éghajlatról tódultak a hidegebb felé az elődeink. A vízcseppek változtak, a köveket lehordta az ár, újakat rakott le, elkanyarodott... Ma én lakom itt. Holnap talán más, de 100 év múlva biztosan más. Vagy már ő sem. Aki olvassa, annak az itt is más. Akit nem érdekel, annak is más az itt. Ugye, hogy jobb csendben maradni, mert a billentyűkopogtatás senkit nem zavar, ha nincs a közelemben. A gondolat meg sem szólal, s mégis kihallatszik.


 ***
A kép forrása: Az interneten találtam.  Itt.
https://twitter.com/everythinggoats/status/589190023376842752

2017. augusztus 27., vasárnap

Morc

Amikor fáj valamim, morc vagyok.
Odavágok akárkinek. Szóban persze. Az meg visszahat rám.
Az öreg oroszlánok is egyre magányosabbak lesznek. Vagy legalábbis ezt olvastam gyerekkoromban.
Itthon elszaporodtak a macskák. Már mindent összeszarnak. A teraszt, a fonott székeket, az asztalokat. Nufi egyre feszültebb. A nemrég még kis fekete újra lefialt.  Az első vemhessége nem sikerült. Most meg még eldugta valahol az utódait.
Jó lenne elajándékozni, de ennyit nem lehet egyszerre kézhez szoktatni. Összefogdosni pedig szinte lehetetlen.
Nekem az a megoldásom, hogy a reggeli etetésen kívül nincs kajaosztás. Ki-ki fogjon egeret, pockot, vagy keressen új vadászterületet.
Semmi kedvem 80km-t autózni és elereszteni őket.
Attiláról azt hittem, jó neki, ha beszélgetünk. Nekem régen egyik kedvencem volt a történelemóra. Már az ősközösség, meg a feudalizmus. Addig még tisztának tűnt a kép, s a közelmúlt is - nagyanyámék világa - valamennyire megismerhető a kényszerváltások miatt külön utas fejlődésre kényszerített emberek között.
Ez nem megy. Én tudom, hogy nekem mi Magyarország, és az Erdélyben született oláhnak lett Románia.
Ha nem olvasnám az Erdély.ma honlapot, meg a székely hozzáállást, biztos kevésbé akartam volna Attilából is kielemezni a gondjait. Maradtam volna a fakötések csíziójának kikérdezésénél, és ma mindenki nyugodtan húzogatná a saját fűrészét, püfölhetné a vésője végét.
De nekem mélyebb kép kellett.
MJ felháborodásaiból sem fogom fel, hogy mitől annyira dühös az államra. Nekem jóval kevesebb jutott anyagiakban valószínűleg, és se nyugdíjam, se gyermekem. Diófám lesz, ha minden kötél szakad... akarom mondani megtart.
Szóval ha a panaszkodásokból indulok ki, akkor a világon mindenki dühöng valamiért, és a mellette élőt ez egyáltalán nem izgatja.
Valaki a fészen berakott egy svájci villamoson pisáló négert. Lehet, hogy arab volt. Ebből a szempontból mindegy.
Nem abban a környezetben nőtt fel. Svájcról mindenki azt mondja, hogy egy tiszta ország. Nufi sterilnek is tartja. Elérte a fejlődése csúcsát, hát le kell bontani. Kinek jó ez?
A Monarchiának sem volt jó, hogy szétverték. Amit itt a ritkuló népességű felvidéken szép, az a táj. Sok az öreg, és rengeteg a szesztől már gondolkodásképtelen férfi. Mégsem jönnek ide okos, fiatal, természetszerető emberek.
A közös tudat, amiről tegnap hallgattam előadást, nem a kiscsoportok képződésének  a táptalaja. A fickó még a szabad akaratot is megkérdőjelezte, de folyamatosan a kihátrálásban lubickolt. Ne menjünk a tömeggel.
A tömeg pedig mindig is massza volt. Sodorhatta az embert, de ha kimaradt a tömegből, akkor védtelenné vált. A ellen is állt, akkor pillanatok alatt eltaposták,
Láttam hogy Attila a fészen egy Románia születése című rendezvényre ment.  Ő, aki a 'csak azért is' és 'csak azért se' embere, ma is a talpán áll, és megismeri a tömeg  aktuális hullámzását.  A lehető legokosabb megoldás. A tömeg szélén haladni, és a nagy tömegű sodor helyett a part menti fodrozódásban akár leülni, megvárni a viharok végét.
Kós Károly is ott volt Gyulafehérváron. Ő is élhetett volna itt, de hazatért Erdélybe.
Hová akarok kilyukadni?
Sehová. Én is eljöttem a tömeg közepéből, és itt van időm rágódni egy-egy gazdasági vagy politikai döntésen. Nem azonnal szembe állni vele, és lángot lövellni, mondván: csak a rosszakarat és önérdek vezérelheti az alkotóját.
Nekem most a táltos gebe fekszik  a szemétdombomon, és gyűjtöm a parazsat reggelente a vályújába. Ha elég tőle, nem volt táltos. Ha paripa lesz, akkor nekem van igazam.

****

2017. augusztus 17., csütörtök

Sokan vagyunk?

Bogár Laci szövegében most is ott van a lényeg. A hosszan működő uradalmak nem duzzadtak hirtelen.
Európa lakossága most is megállt, visszafordult egy csúcs után, és beállni látszik az optimumra. Az idevezényelt színesbőrűek burjánzása lenne a rákos folyamatnak megfelelő hasonlat. Ráadásul a fecskendőt egy másik kontinensről nyomják belénk.
A rák bacilusa pedig maga a gazdasági növekedés.
Már így is műanyagokat eszünk, mert nem tudja mindenki magának kivenni a természetből a kaját. Az arabok Svédországban, Finnországban az ennivalóra panaszkodnak leghamarabb. Hogy a kutyájuknak adnák azt, amit velük etetnek meg.
Nem gyanús a dolog?
Miért kell nekünk 100km/h fölött száguldozni és évente több rend ruhát, számítógépet, egyebet cserélgetni?
Egy holdnyi terület egy családot bőven ellát élelmiszerrel, és a téli fűtésre való is kijön a környék növényzetéből. Ez a népsűrűség még nem gond az öreg kontinensünknek.
A több ezer kilométer közötti állandó hírkapcsolat pedig elviszi a figyelmet a saját környezetről.
Attila a független Erdélyben is csak 20 év szenvedést és még nagyobb nyomort látna. Nekem meg úgy tűnik, hogy mások lennének az arányok a kisebb területen. A javak elosztásában több szelet juthatna, és az elején egy lelkesedés  egymás mellé rendezne szemben állókat.
Ha nem mobiltelefonokra gyűjtögetnénk, hanem újra vályogtéglákat szárongatnánk a napon, és követ gyűjtenénk, és istállót emelnénk belőle, hogy legyen megint tehenünk, lovunk. Ha az állataink nem csupán élelmiszert jelentenének, hanem állandó odafigyelésre kényszerítenének, mert érték is, tehát érezze jól magát és segítség is, ha cipelni kell valamit.
Csak látom, miképpen satnyul a vidék, mert a hírekre figyel és nem a környezetre. A gazdák pedig valóban pénzt termelnek olaj befektetéssel, és egyfajta rulettasztal lett a mezők-erdők-gyümölcsösök zöldje.
Ha meg erről beszélek valakivel, az bólint, igazat ad, és már a következő befizetni valón jár az agya.

2017. augusztus 3., csütörtök

Tulajdonképpen

Tulaj.
Túl állj!
De sokat hallom ezt a szót. Vajon rájöttem, miből származik?
Lehet.
Ha az enyémen túl állsz meg, akkor nincs közöttünk baj. Ha átlépsz rajta, nekem kell döntenem, eltűröm-e.
Vajon csak az aurámba lépéstől legyen távolabb? Vagy csak egy képtől távolabb?
A túlon lévő kép, a megállított betolakodó ezt a képet szennyezi?
A nekem van határa egy magyarázkodást vezet be. Amiképp meg tudom fogalmazni. A túl állón innen nekem ez a képem róla.
Vajon, kedves Olvasóm,  Neked más a tulajdonképed?

2017. május 20., szombat

Kezdek meghülyülni

Ma Miskolcon ébredtem anyunál. Eltelt pár perc, mire felfogtam, hol is fekszem. Pedig tegnap körbekarikáztam az Avast.
Pár apróságot kellett vennem, és Pingyomon a telken 230V-os dugaljat cserélni, de nem csak a beázott konnektorból korhadt ki a vezeték, hanem már a fogyasztásmérőóra után sem jelent meg a feszkó.
Ez volt az első kudarc.
Délután Mészit akartam meglátogatni. A bevásárlás és Pingyom után maradt még időm,  nosza! Érkeztemkor Mészi éppen állt ki a kocsijával, Móni mondta, mennek bevásárolni.
Jó.
Mészi arra sem méltatott, hogy lehúzza a kocsiablakot egy kézfogásnyira, hát tovább indultam a Vasgyár felé.  A temető mellett felkanyarodtam a Vargahegyre, és a Ruzsinszőlőn keresztül vissza az egyetemváros felé. Ott is van kisebb Tesco. Még nem láttam, de nem akartam venni semmit, bemenni sem, csak elgurultam előtte Hejőcsabára. Odagurultam a kerítéshez elolvasni egy református templom hirdető tábláját.
Jó közössége lehet. Az udvarán emberek ültek, s beszélgettek.
Tovább indultam a házak között, majd eszembe jutott, erre lakik Tóth Gyula. Ő hegesztette valamikor a Trabantomat.  Megnézem a házát. Már nem foglalkozik karosszériamunkával, meg be sem kopogtam volna, de másik utcára fordultam rá, ahonnét nem volt felé keresztutca. Egyszerűen kivitt a Hejő árterére.  Már a HCM épületét láttam, és a kerítését. Reméltem, majd a kerítés mentén visszajutok a főútra, de sás közé vezetett a földút, és jókora víz állított meg. A vasút is magasan fölöttem látszott. Csak hátra arc maradt.
Itt is a temetőhöz igazodhattam. Ha jól tudom, Kozák Attila, volt osztálytársam már ott pihen. Ez az út sem simult vissza a főúthoz. Kerített területnél ismét hátra arc és egy gyalogösvényen kaptattam fel a sínekig. Onnét már csak pár lépés volt a Soltész Nagy Kálmán utca felé. A Hejőcsabáról jövő út nevét nem tudom fejből.. ( megnéztem, Csaba vezér út)
Mindegy, a kis piros kemping bringa jól vizsgázott. Egy idős lehet a kékkel, csak azt már rég néztem àt. Ráfér a karbantartás a kékre, ezért megcseréltem a miskolcit a komjátival.

Ma meg piacozás után Jánossal beszéltem meg találkozót a Tesconál. SET TOP BOX-ot akart venni és antennát.
Megvettük. Itt fogja használni Mari néninél. Antennám van is, meg a Tescoban nem volt, madzag akad itthon is. El is hoztam haza, hogy beüzemeljem.
Itthon ért (Komjátiban) a hidegzuhany. Ez egy erősítős szobaantenna. Ugyanúgy Thomson gyártmányú, mint az én BOX-om, még pofára is hasonló, de addig olvasgattam a paramétereket rajta, hogy Mpeg2 Mpeg4 compatibile, hogy elsiklottam a lényeg felett. Még az ára is annyi, mint egy olcsó beltéri egységé.

Itthon csüccs a pc elé, megrendeltem egy másik eszközt, Jánosnak telefonáltam, hogy mellényúltam, de megoldom.
Mondtam Nufinak, holnap megjárom biciklivel oda-vissza Miskolcot. Visszavásároltatom. Legalább edzésben leszek, de ő tiltakozott, hogy vihar lesz.

Hoztam neki meglepiként egy kis lámpát az új asztalára. Nem tetszett neki.
Ez is mellé ment.

Ezek után esti teendőim között bezártam a madarakat, és észre vettem, hogy nem zárta le a búzatároló hordót. A tyúkok meg nem csak többet zabálnak, mint amit naponta adok nekik, hanem bele is szarnak.

Ezt pedig már akárhogy is csomagoltam, nem tudtam elég nyugodtan közölni. Felháborítottam vele, hogy egyszer ő is hibázhat.
Igen. Ő is. Mindenki.
A búzát a szomszédtól kapom, s még pénzbe sem kerül.
Azt is tudom, hogy mekkora túlterhelés neki Béla. De ha nem szólok, csak simán betakarom a hordót, akkor nincs sértődés.
Így meg van.

Legközelebb olyan megoldást agyalok ki, hogy ne is nyissa ki a hordót. Egy porciót kikészítek, és kész.

Ha pedig felbosszantom magam, akkor elmegyek futni.
Mire kilihegem magam, már el is felejtem az egészet.
Csak azért, mert pát dolog nem sikerül zsinórban, még nem kell kiakadnom.

2016. november 14., hétfő

Tört én elem

Még nem szabadultam meg az erdélyi témától. A következő kötet Földi Pál könyve a magára hagyott Székeny hadosztályról. Egy napos értelmezés, de katona írta.
Különösebb finomkodás nélkül jellemzi Károlyi Mihályt. Ki meri mondani, hogy a földosztást az elkártyázott földjeire felvett kölcsönök miatt csinálta, szükségből. Ha jól emlékszem, pár százezer korona miatt ugrott be ebbe a játékba.
A franciák pedig egyszerűen nem álltak szóba vele, és  a bolsevik kísérőivel.
Van a könyvben jogos indulat elegendő. Estére úgy feküdtem le, mint egyerekkoromban, amikor tudtam, hogy valami "rosszat" csináltam, és még a felfedezés és büntetés hátravan.
Tegnap már nem is mertem újabb könyvbe fogni. Áthoztam ugyan a Torda város és környéke kétkötetes művet, de nem kezdtem bele.
Inkább lestem a Vaterát, mert kinéztem a wobbleremhez való displayt. Jó nagy, 30x30-as képernyője van.
Analóg technikában ez lesz az utolsó nagyobb befektetésem. Innentől már inkább csak építeni akarok. Karácsonyig el kell készülnöm a tápokkal
Két 0-30V-os 3A-es  kínai szabályzópanel és az alföldről rendelt két toroiddal.
Mindezt fekvő számítógépházba fogom bepaszírozni.
Ma még Béla gyógyszerei és macskakaja bevásárlásra elkarikázom Szilasra, és a szél lefújta almákat akarom összeszedni. Talán még egy adag fahamut is beáztatok. Eddig az ötliteres műanyag flakon felét töltöttem meg lúggal az első szűrésből.
Csak most nem biztos, hogy lesz elegfendő esővíz hozzá.
Reggel hullott némi  dara. Nem maradt meg, igazán le sem hűtötte a levegőt.

Ezek vannak körülöttem, és vissza-visszatér a Földi Pál írásából, hogy annyi ember halála múlott Károlyi kártyás életmódján közvetve.

"Nagykorúságával birtokába jutott Magyarország egyik legnagyobb hitbizomáya, amit sikerült elkártyáznia."
..........
Biztosan lesz más írás, ami kimossa ebből a vádból is, és ott vannak a Tanácsköztársaságról tanult emlékeim... megfogyva bár és elszürkülve.
Valóban eltűntettek egy élvhajhász réteget az akkori magyar vezetésből, de az újratermelődik most is.
Csapások érkeztek a vörösöktől, aztán visszaütöttek Horthyék. Aztán 56 már csak verés volt az oroszoktól  a legkevésbé értékes területeire visszaszorított magyarokon. Miért? Csak mert a szuezi sakkjátszmához figyelemelterelésre volt szüksége Szovjetúniónak
Hát kell nekem politikát olvasni?
Értelmetlen.
Sokkal érdekesbb egy feszültségutánhúzó kapcsolás értelmezése, vagy az árnyékolások tervezése rezgéskeltő áramkörök zavarszóró tulajdonságainak megfékezésére.
Vagy hogy megnyírtam a kis diófát most, amikor lehullottak a levelei, Nagyon belógott az udvarra, és hozzon majd fej fölötti magasságban inkább ágakat. Vagy lekaszálhatnám a floxokat, mert már csúnyák a járda mellett
Mindjárt megkérdem Nufit, mit szól hozzá.