Búcsú Gábortól

Miskolci szomszédom... volt. 71-ben született. 47 éves volt, és most nincs.
Ott nőtt fel a nagyszobánk túloldalán.  Egy fal válaszott csak el tőle.
Kisfiúként annyira emlékszem, hogy elektromos játékot kellett forrasztani neki. Később pedig ő is bicajbolond volt. Már tizenévesen kicentrírozta a kemping bringám kerekét. Utoljára meg a rádiója felejtette el az adásokat, Abba vettem akkumulátort. Meg lecipeltük a nehéz szobabiciklit a hatodikról hozzájuk nevelőapja halála után.
A fészbukon is feltűnt. Kirándulások, iváaszatok fényképeit láttam. Tavaly előtt valami nagyon drága biciklit is vett, de később el is adta.  Szerintem nagy volt neki. Nem pénzzavar miatt.
Ősszel halt meg az édesanyja, és azóta nagyon elkeseredett.
Anyut is megviselte. '68-ban költöztünk be az új bérházba. Bátyja, Zoli akkor volt csecsemő.  Zoli hivatásos katona lett, hamar eltűnt, s én is egyre ritkább látogató a Szentpéteri kapuban. Legtöbbször mégis vele találkoztam. Gábor jött valahonnét, vagy ment valahová. Bekötött fejjel, vagy mesélt a gerincműtétéről. Zajló jég volt az élete. Sokszor volt nézeteltérése az aszfalttal. Mutatott törött BMX vázat is.

Rakom össze a figuráját. Ma rajta-körötte járt az agyam. Ha lett volna felesége, családja, ma még biztos élne.
Pedig volt barátnője, vagy élettársa vagy tíz  évig.
Innét én nem fogom megfejteni a titkát, csak azt a kevés emléket kaparom ellő a tompuló agyamból, ami vele kapcsolatos.

Anyu ma reggel hívott fel. Tegnap  rendőrnyomozók jöttek kérdezősködni. Felírták anyu és a másik szomszéd adatait. Név nélkül, de a másik szomszéd egészségügyis, és megtudta, hogy Gábort Szín és Aggtelek közötti úton találták meg az autójában. De lehet, hogy anyu ezt Zolitól, a bátyjától tudta meg?
A két testvér tűz és víz. A családi találkozók nem voltak békések.
Most pedig üres a lakás. Anyuéknak sem tudom, milyen új szomszéd jön. Zoli kinek adja majd el.

Gábort az anyja mellé temetik. Gondolom, hogy hamvasztva. Nem hiszem, hogy elmegyek a temetésére. Nem Gábor miatt. Tőle elbúcsúzom egy gyertyával ma, és ezzel a bejegyzéssel.
Csak minden távozó ember közelebb visz engem is a sírhoz, mert kiszámoltam, hogy én már most többet éltem, mint ő. 

Káin és Hevel

Tegnap újabb elemzést hallottam Balázs Gábortól a káin-ábel összeütközésről.
Nem is egy, több rabbinikus értelmezés közöt lubickolt tantványaival, és az én fantáziám is megindult.
Amikor a földműves és az állattenyésztő áldozata közül választ Jhvh, akkor a bárány áldozatot találja jónak.
Ezek az áldozatok elégetve voltak áldozatok. Egy bárány is nehezen ég el, de a friss gyümölcs tele van vízzel. Ha az a szerencsétlen el akarja égetni, akkor természetesen a száraz, öreg vagy aszalt gyümölcs képes meggyulladni.
Esélye sem volt szerencsétlen földművesnek.
Viszont amikor rájött, hogy az égett hús szaga tetszik az urának, hát feláldozta a testvérét. Jhvh pedig észrevette, hogy Káin a következtetése nem talált, ráripakodott szerencsétlenre. Káin, meg mint a munkában megzavart gyerek hazudott valamit.
Lehetett is büntetni.
Nufinak nem nagyon tetszett az én verzióm, de gondoltam, hátha másnak bejön!

****
Ja, és ha valaki nem hallotta a Gábor elemzését, akkor azért Hevel Ábel, mert arámiul vagy héberül lehelletet meg pelyhet jelent.