2010. augusztus 25., szerda

Csiga

Egyedül igazán mások közt lehetsz.
Csiga volt! - talpamtól csuszkolom a levet.
Recsegő héjától bosszús gyilkos lettem,
valaki magányát mégis megszüntettem.

Nem játszom neked!

Apám nekem nem játszott.
Mindenki másnak igen. Pénzért, vagy anélkül. Örömében, gyakorlásképpen.
Valahányadik látogatásomkor a sarokban pihent a tangóharmonika, és apám a Smokie együttes koncertfilmje előtt ült a fotelben. Jobb kezében füstölgő cigaretta, baljában a barna bögre félig kávéval.
Lehangolt volt. Nem szomorú, vagy különösebben rosszkedvű, csak beszélgettünk a zenéről. Hogy őt már az sem érdekli, csak hogy mi pénzt felvettek ezek a búcsúkoncertjükért.
Ekkor kértem meg, hogy játsszon valamit. Amit szeret. Amit Ő szeret.
Nem.
De miért?
Már elküldte nekem kazettán, és én letöröltem.
A hat műsoros kazettából egyet hagytam meg. Valóban nem az ABBA meg a Boney M. volt a szívemet melengető slágergyár azidőtájt. (sem) A hatvanas évekből a fejemben maradt Marina, meg a Moszkva parti esték már inkább megfértek Emresonnal, Rick Wakemannal a fejemben. Csakúgy, mint Donászi Magda versei (az oviból ragadt a fejemben) nem ütötték ki Arany Jánost, vagy Romhányit, Nagy Lászlót.
Az otthoni porcelánnippek anyu könyvespolcán természetesek, az enyémen meg sem jelentek. Csak hozzátartoznak anyuhoz, és apámhoz a német ülvedülöngélős-éneklős zenék. Hobo is bevallotta már, hogy szerette gyerekkorában az operettet. Én is végigélveztem az Ez is operett, az is operett műsorokat. a valaki jól csinál valamit, és még élvezi is, akkor az nekem jó. Vagyis most így érzem.
Apám nekem nem játszott.
Fura bosszút álltam rajta.
Megjegyzést tettem a tévéjére, hogy igen csálén áll a képe.
Legalább 70 centis Universum tévéje volt. A lakás dísze, és biztos 15 évig szolgálta aput. Láttam, mennyire szereti nézni.
Hajnalig, másnap reggelig beszélgettünk sokszor, és még a monoszkóp is ment. Akkor látszott, hogy legalább 1cm-t elcsúszott a körábra középpontja.
A hosszú beszélgetések között aztán csak megkért, hogy állítsam be neki.
Hátlap le, horisontal shift potm hamar megvolt, de egy trimmert nem illik egy húzásra beállítani Jobb megmozgatni, hogy az oxidálódott felületekről kopjon egy kicsit a rozsda.
Ettől a tévé túloldalán apám feje lilult, hogy hol a jobb, hol a bal oldalra csúszott a kép. A közepén meg csak átszaladt.
Mondtam, tegyen egy papírlapot, vagy valami egyenest a közepére a képcsőnek. Oda fogom behúzni.
És lőn.
Nagyot lélegzett, mikor végre visszacsavaroztam a tévéhátlapot.
De utána sem játszott nekem.

2010. augusztus 19., csütörtök

"Lassú munkához idő kell!"

Ma eszembe jutott Berti. Kollégám volt a KISZ iskolán. (Asztalos karbantartó, én meg műszerész voltam, és szintén karbantartó.) Mindig jókat mulatott a saját viccén, és sokszor elismételte.
Most különösen aktuális. Én is az asztalos szakmai fogásokat lesem az internetről. A sörkollektor keretét akarom pontosan és stabilan összeállítani. Borzasztó nehéz a nagy üveg. Nem örülnék, ha lehullana a tetőről az ölünkbe.
Nufi ma felolvasta a Nők lapjából a megfelelő novellát, amelyben egy hölgy elsírja a lusta férjének megfontolt tevékenységét, és ebben én is hasonlóképpen működöm. Csak talán még jobban.
Délelőtt az orosz fúrómban cseréltem fordulatszám-szabályzós kapcsolót. Közben a keret méreteit számolgattam, és csak ebéd körül cuccoltam le a szerszámokat az udvarra.
Lemetéltem a két oldalfalat az OSB lapból, majd az üveg sokadszori átpakolásától elfáradva újra kiderítettem, hogy nincs megfelelő oldaldeszkám.
Lesz. Akkor sem költök rá.
Az OSB lap mellett belül a keret másfél centi vastag rétegelt lemezből lesz. Ezen fekszik majd fel az üveglap. Eldöntöttem, hogy a fogazásos módszerrel illesztem a sarkokat, és a rétegelt lemezeket is egymáshoz. A 208 cm hosszú üveglap 3 pár rétegelt lemezből kijön. Majd az OSB-hez csavarozom. Az kapja az időjárást. Ez meg belül lesz.
De ezt a fogazást még nem csináltam, és mindenhol fából, vagy komolyabb, vastag rétegelt lemezzel dolgoznak. Nem ilyen hulladékból, mint én.
Először a fogazó csúszkáját választottam ki.
A legkevésbé vetemedett lemezből kinyertem fél méterszer fél méteres négyzetet.
Az asztali körfűrész hornyaiba illeszkedő csíkokat akác lécekből szabtam ki. A függőleges illesztő falat pedig pozdorjából csináltam.
Fénykép már csak holnap készül. Rám esteledett, mire a próbanégyzetet befogaztam, és összekalapáltam.
Na meg Marika néni is rámdörrent, hogy Laci szomszéd - a fia - aludni akar, mert reggel hajnalban megy el, és fáradt.
Fél nyolckor még nem szoktam csendes pihenőhöz, de jobb a békesség. Abbafejeztem a kopácsolást. Még lereszeltem a fölösleget a kalapácsomról. Ki tudja, mire gyárthatták, mert majdnem duplájára duzzadt a végén.  Még tanuló koromban is jobb minőségű anyagot koptattunk reszelési gyakorlaton. Vagy hogy is hívták: a fémipari alapképzésen.
Ezt a szerszámot ezért is raktam a fanyűvő dobozomba. Talán a favésőn és szögeken nem fog így deformálódni.

2010. augusztus 16., hétfő

Óra a sörkollektorban?

Nem, de hangzatos címet akartam biggyeszteni a bejegyzés elé.
Vagy mégis.
Hol is függ össze ez a sok zagyvaság?
Bennem.
A sörkollektor eleje a dobozgyűjtés és tisztogatás-vagdosás a hűs évszakokban zajlott. A nyár elején lépcsőt javítottam, és most jön az asztaloskodás. Dobozt csinálni  a sörkollektornak.
Az OSB lap már kinn fekszik lassan egy hónapja az udvaron bakokon. E héten jön a keretezés.
Az első lyuksorozat a csöveknek teljes kudarcba fulladt.
A laminált parkettában is, de a fenyődeszkában még inkább megakadt a koronafúró. Akár az állványos fúróba fogtam, akár a kézi (pisztoly) fúrót égettem le vele. Túl sok vágóél, és biztos kéne hozzá vagy 1kW-os motor. Esetleg lassú fordulatú, de bivaly szerszám.
Mindegy, most a keret a következő lépés. Mára ez a feladat.
A keret összefogatásához a fogazott kötést találtam a legerősebbnek. Bár nem mértem, de biztos 50kg fölött van az üveg tömege, plusz a dobozok, szigetelő anyag. Illenék jó erős keretet fabrikálni hozzá.
Ellátogattam hát a hobbyasztalos honlapra. Ettől ugyan állandóan csúnyán beszélek és az asztal felületét legyezem az öklömmel, mert hiába állítom be, hogy időben növekvő sorrendben szeretném elolvasni a bejegyzéseket, mégis visszaáll, és hol az elölről 10. oldalon, hogy a hátulról 11-en találom magam.
De van egy Vuze nevű torrent program, aminek a belső keresője sok-sok asztalos filmecskét, pdf-ben mentett folyóiratot hozott nekem amerikaiul. Még a Youtube filmjei is adtak ötleteket. Pl. a fogazásra találtam a legszebb megoldást. itt
Nem becsapás. A fickónak több filmje van a jutubin, de a honlapja még érdekesebb.
Szóval ez a fogazó bigyó ragadta meg a képzeletemet, és meg akarom csinálni.
Először csak rojtosra néztem a képernyőn, miből-hogyan áll össze. Aztán a honlapján doksit is leltem.
De addig már az áttétel tervezésén és fogaskerék meghajtáson törtem az agyam. A fogaskerekek legnagyobb mesterei pedig az órások.
Vályi Ödön : Órás szakmai ismeretek, majd Magyar László Az órás c könyve mellett előkerült egy öreg Boley & Leinen katalógus, és Babos Sándor Az órák szerkezettana c könyve, meg a műszaki nyelvében is kihívást jelentő Schwarz Zsigmond A komplikált zsebórák c. könyvecskéje. Ennek a chronométer járat működése és javítása az alcíme.
Hogyan lesz ebből sörkollektor?
Lassan.
De lesz.
Ma délután már az oldalának szán léceket szabom, de egy kimosott óraszerkezet is beindult. Tehát most is több vasat dugtam a tűzbe.

video

2010. augusztus 2., hétfő

Már megint nem bírtam tovább

.... gen... igen, a kávé.
Ma egész nap a gerincem sajgásával foglalkoztam, és semmi sem érdekelt. A bolt meg a Béla gyógyszereinek kiváltása után itt fetrengtem a szőnyegen, aztán felpattantam, és levadásztam a szekrény plafoni magasságából a kézi tekerős kávédarálót, és tekertem egyet.
A hosszú kávénak való főzőben eresztettem rá vizet, és lőn! Működik az agyam.
Máris eszembe jutott, hogy tegnap és tegnapelőtt végre méretre faragtam - Laci szomszéddal - a közös sírboltunkat. Ugyan nem fejfát és lábszárcsontokat fogunk árusítani benne, hanem kocsiszereléshez ácsorogni, de a szomszédok már poénkodnak velem, hogy Marika nénit akarjuk-e elásni.
Nem. Neki túl nagy.
Nufitól kaptam egy TESCO-s távolságmérőt. 0,5m-től 16m-ig jó. Sajnos inkább lakásba jó. Ott is, ahol nincsenek bútorok, de Komjátiban a lakásfelújításkor lesz az igazi kihasználása.
Na, de a gödör megvan. A Trabit kitoltam a diófa alól. A gödörből kikerülő földet szét kell osztani mellette. Így is követ kellett törni. Ez a budafoki mészkőnek nevezett homokkő a csákányt nem szerette, de a fúrókalapács vitte.
Laci tegnap kivízszintezte, de már nem kezdtünk betonozni. Ma pedig a déli 50°C ágyékban után szerintem meglesz.
A tegnapi szórakozás még a favésőim rendbetétele volt.
Mivel nem új fával dolgozom, ezért a szögek hagytak benne mindenféle köríveket.
Ezt szedtem ki köszörűvel, meg kézzel csiszolókövön.
Végre tudom, miért nem szabad gyors kövön élezni a késeket.
A véső elvékonyodott vége  azonnal meglilult. Persze a nagy orosz vésőmet kézzel nehezen csiszoltam volna méretre. Ezt úgy kértem le Laci bácsitól, hogy le volt törve a sarka. (A vésőé, nem Laci bácsié)
Az első használattal tönkretették. Még a gyári festék sem kopott le róla. Én karistoltam meg, de már jó.
Ezen kívül a Vuze listájából kapartam le magamnak sok PDF és video oktató anyagot a woodwork szóra rákeresve.
Azóta nyelem az amerikai angol szavakat, és gyötröm Nufit a fordításokkal.
Szerencsére a képek beszédesek. Inkább csak próbálom megjegyezni őket.
Mára még öldöklés jön.
Laci szomszéd vett valami állatot megenni, és kert, hogy menjek segíteni mészárolni.
Ha visszajöttem, majd folytatom az élménybeszámolót.