2010. augusztus 19., csütörtök

"Lassú munkához idő kell!"

Ma eszembe jutott Berti. Kollégám volt a KISZ iskolán. (Asztalos karbantartó, én meg műszerész voltam, és szintén karbantartó.) Mindig jókat mulatott a saját viccén, és sokszor elismételte.
Most különösen aktuális. Én is az asztalos szakmai fogásokat lesem az internetről. A sörkollektor keretét akarom pontosan és stabilan összeállítani. Borzasztó nehéz a nagy üveg. Nem örülnék, ha lehullana a tetőről az ölünkbe.
Nufi ma felolvasta a Nők lapjából a megfelelő novellát, amelyben egy hölgy elsírja a lusta férjének megfontolt tevékenységét, és ebben én is hasonlóképpen működöm. Csak talán még jobban.
Délelőtt az orosz fúrómban cseréltem fordulatszám-szabályzós kapcsolót. Közben a keret méreteit számolgattam, és csak ebéd körül cuccoltam le a szerszámokat az udvarra.
Lemetéltem a két oldalfalat az OSB lapból, majd az üveg sokadszori átpakolásától elfáradva újra kiderítettem, hogy nincs megfelelő oldaldeszkám.
Lesz. Akkor sem költök rá.
Az OSB lap mellett belül a keret másfél centi vastag rétegelt lemezből lesz. Ezen fekszik majd fel az üveglap. Eldöntöttem, hogy a fogazásos módszerrel illesztem a sarkokat, és a rétegelt lemezeket is egymáshoz. A 208 cm hosszú üveglap 3 pár rétegelt lemezből kijön. Majd az OSB-hez csavarozom. Az kapja az időjárást. Ez meg belül lesz.
De ezt a fogazást még nem csináltam, és mindenhol fából, vagy komolyabb, vastag rétegelt lemezzel dolgoznak. Nem ilyen hulladékból, mint én.
Először a fogazó csúszkáját választottam ki.
A legkevésbé vetemedett lemezből kinyertem fél méterszer fél méteres négyzetet.
Az asztali körfűrész hornyaiba illeszkedő csíkokat akác lécekből szabtam ki. A függőleges illesztő falat pedig pozdorjából csináltam.
Fénykép már csak holnap készül. Rám esteledett, mire a próbanégyzetet befogaztam, és összekalapáltam.
Na meg Marika néni is rámdörrent, hogy Laci szomszéd - a fia - aludni akar, mert reggel hajnalban megy el, és fáradt.
Fél nyolckor még nem szoktam csendes pihenőhöz, de jobb a békesség. Abbafejeztem a kopácsolást. Még lereszeltem a fölösleget a kalapácsomról. Ki tudja, mire gyárthatták, mert majdnem duplájára duzzadt a végén.  Még tanuló koromban is jobb minőségű anyagot koptattunk reszelési gyakorlaton. Vagy hogy is hívták: a fémipari alapképzésen.
Ezt a szerszámot ezért is raktam a fanyűvő dobozomba. Talán a favésőn és szögeken nem fog így deformálódni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése