rezgés

 A rezgés a mozgás egyik formája. Ha rezgésről beszélünk, többnyire gyors mozgásra gondolunk, de rezgésbe jött híd a filmeken bemutatták, nem gyors. Összefüggésben van a rezgése a tömegével. A tömegében lévő anyaggal, és annak az anyagnak az együttmozgó képességével.

Nem fizika órát akarok tartani, csak ma belehallgattam egy önjelölt látnok előadásába, és ott a negatív rezgésről beszél - többek között. Mitől negatív egy rezgés? Nem mozog? Áll?

Ha két rezgés találkozik, ott valóban van a fázisokban egyezés, különbség, eltolódás, stb. A fázis ha együtt indul, és együtt érkezik a rezgő mozgás két testnél, villamos folyamatnál, akkor rezonanciában, együtt rezgésben vannak, és ha hatnak is egymásra, akkor erősítik egymást. Ha ellenkező irányban indulnak, s együtt érnek a körük végére, kiolthatják egymást. Ez távolságtól és tömegtől is függ, vagy villamos jelnél a beletolt energiától. Ami ugye munkavégző képesség.

Érteni vélem, hogy most a technika évszázadait éljük, és amit eleink fénynek, hangnak és remegésnek, hullámzásnak értelmeztek, annak ma közös jellemzőt találtak a frekvencia neve alatt. Időegységre vetített rezgésszám.

Amit ma tudománynak tekintünk, annak az egyik legfőbb sarokköve a matematika, és meg is akarjuk magyarázni vele a világot. Mi magyarok, magyarázni, a külföldiek valószínűleg csak értelmezni. Fordító legyen a talpán, aki pontos megfelelést alkot egy szakszöveghez. Inkább a szakember jut közel, mert ő más nyelven is gondolkodik, és a tanítói véna hozza ki belőle a jó hasonlatot a maga nyelvén.

Hallgatom ezt a Szedlacsikot, ahogy zagyválja a frekvenciákat az aranykorral, és felfedezem benne a logikát. Azt tökéletesen látja, hogy a politikusaink mindannyian felfűzve egy világpókháló megfelelő pontjára rezdülnek együtt a központtal, a berepülő legyekkel és az alkotó-toldó-foldó tulajjal, a pókkal is. Sőt, hát a természettel is, mert a szél is fújja, a nap is, a hold is beleszól mindenbe. Én is lerángathatom a pókhálót a seprővel. Egy pókhálót. Egy szoba összes pókhálóját, s az összes pókhálót, ahová eljutok. Lehetek istene egy szobának, háznak, istállónak, takaríthatok egy csoportnak, aki eltart engem. 

Ez a föld is eltartott más isteneket. Ma is van allahtól shenen és atuan át jhvh-ig mindenféle néven belőle. Borbola János megfejtése szerint a magyarok istene AN névre hallgathatott, és a nyelvünk megőrizte a 'van' szavunkban. Szerintem tökéletes megfejtése a létezésnek.

A teremtés vagy fejlődés két véglete nem a végtelenben találkozott, hanem az is-is törvényben. Az ember és állat kifejlődése az embriókon már régen megmutatott valamit a rendszer alapjaiból, s most a genetika számítógépekkel segített értelmezésben kapott új lehetőséget. 

Gyönyörű mozgó ábrák mutogatják a sejtek, aminosavak, egyéb vegyületek kapcsolatteremtését, és rendeződését vagy rendjének felborulását.  Fiatal és öreg elmék világosodnak meg rövid időre vagy borulnak ki a látottaktól, hallottaktól, mert ők vagy találnak hozzá szavakat, vagy nem.  Ki kell faragni a nyelv építőkockáit, melyekből építkezve új házat építhetünk. Nem feledve, hogy a kockák alatt ott legbelül ma kristályrácsként értelmezett térbeli rendben atomok csücsülnek, azaz egy elképzelhetetlenül pinduri semmise körül még kisebb alkatrészek szaladgálnak felfoghatatlan sebességgel. 

Ja, és már megint a rezgésnél tartunk. Olyan körmozgásnál, amit rezgésnek fogunk fel. Gyerekkoromban sokat néztem, ahogy a biciklin pedálozó ember körbe tekeri a lábával a pedált, és amikor távol került, már csak annyit láttam, hogy le-fel mozog a lába. Nagyon távol már a lába sem látszott mozogni. Annak a pici embernek állni látszott. Negatív lett a rezgés.

Nem. Ami áll, annak a rezgését nem észlelem.  Az nekem nem van, azaz nincs. Nekem nem él. 

Hiányzik belőle az isten. Hiányzik a mozgató, az energia, a féNy. Mert a nyelvünk megőrizte a fényben is a N-t. Mindennek alapját. 

AN NŐ  ÉN ÖN ... és ott van a NEM-ben is.

Köszönöm, ha elolvastad, és erre az időre együtt rezdült bennünk valami!

Kellemes ünnepeket, és boldog új évet kívánok!

Bódva Szinva Éva víz Wasser voda (gondalatcsírák a favágára készülődvén)

 Az élet keletkezése és a nő.

Ha jól megy a hasogatás, megírom a folytatást is.

Bódvapart

Már csurog ki a medréből. Feltöltöm a jutubira, aztán belinekelem a mozgóképet is..

 

Itt a video is.

 

Összehasonlításképpen régebbi sétákon így néz ki.

A tisztességről

 

Nézem azt az orvost, aki vigyázni akar ránk. Nem mondta, hogy magyarokra. Nem mondta, hogy kommunistákra.

Lehet, hogy pár embernek megélhetési  minimumot hoz a maszkvarrás. Egy ebédre-vacsorára valót. Nem az ő pénzüket sajnálom. 

Ma favágás közben rajtam volt a fejhallgatónak kinéző hangtompító. Volt rajtam egy rácsmaszk. Ez véd a felpattanó szálkáktól, faforgácstól. Mégis folyamatosan tüsszögök. Szabadulna a szervezetem minden porszemtől. Pormaszkról pedig egy élményem maradt meg, még Budapesti emlék. A szmogriadó miatt nem javasolták a kijárást, de át kellett mennek Budafokról Pesterzsébeten túl. Felvettem egy OBI-s pormaszkot, és bringával átkarikáztam Pestre. Már a Lágymányosi híd (akkor még úgy hívták) előtt le kellett vennem, mert a benne összegyűlt nyál vagy lecsapódó pára miatt nem kaptam levegőt.

A gyermekkoromból is emlékszem, hogy asztmaroham közben mit éltem át. Nem kívánom vissza.

E-csetek

 Csetelünk valós időben, és face-kelődünk és b(e)log-unk a világ hálójába. Aztán vergődünk, mint a halak.

Attila ecseteivel nyitottam a napot. A sok szőrös szerszámmal, amit én inkább porolásra használok. Kitakarítani az alkatrészek közötti réseket, vagy felismerhehővé-olvashatóvá  túrni a ráfestett szövegeket.

A legritkábban festek velük valamit. A műanyag alkatrészek nem igénylik. A fabigyókat Nufi kezeli.

Azon akadt meg a reggeli gondolatfolyamom, hogy az ecsetelést a kifejtésre, a körbemagyarázásra szokták használni. Vajon miért?

Megnéztem egy filmet

 Ha pontosan akarnék fogalmazni, akkor először az újabb feldolgozást, majd a régebbit, és megkerestem a forgatókönyv alapját, a regényt.

A három mű nagyon más. Más a kor, más a szereplők jelleme, és a kerettörténet egy CIA elemző csoport kiirtásáról szól az USA-ban. 

Annyira érdekes volt a részletek összehasonlítása, mint egy mai tévékészülék összevetése a csöves, a tranzisztoros, az icés, majd a mostani LCD technológia, a digitális átlényegítés a szemet becsapó világteremtése  között.

A keselyű hat napja c. könyv volt az alapmű. A hatvanas évek  munkamódszeréről, eszközeiről ad képet. Hozza a világháborús tapasztalatokkal kimunkált elemző munkát. A '70-es évek pedig a z elemzéshez már nagy számítógépet használ. A főszereplőnek gépidőt kell kérni a feldolgozáshoz, és a mai feldolgozásban az internet mindent szolgáltató hálózata is benne van.

A könyvben a hölgyek csak szerető, vagy portás jellegű munkások, amíg a mai feldolgozásban már a hidegvérű kommandós bérgyilkos egy arab lány.

Mi is fogott meg?

Az izgatja a fantáziámat, hogy  hogy is működik?

Egy hivatal működése nehéz olvasmány volt a szereplők pontos leírásának végigszenvedésével. A hivatali kapcsolódások, a mindennapos tevékenységek leírása unalmasnak tűnt. Az első komolyabb figyelemfelkeltő leírás nekem a postásnak öltözött bérgyilkos cipőlerúgó-zoknieltávolító mozdulatai voltak, hogy miképpen verekszik egy cselgáncsos. Mert kell neki a biztos talaj a rúgáshoz. A mit-miért tesz pontos leírása, hogy a szőnyeg csúszós talaj.

A régebbi filmben ez a verekedős jelenet a csúszós szőnyeget pont fordítva használta fel. Az üldözött a bérgyilkos alól kirántja verekedés közben. Az újabb filmben pedig a bérgyilkos lány lefekszik az áldozatjelölttel.

Azon gondolkodom, hogy vajon az eredeti művek is így készülnek? Megvan egy keret, és a téma duzzasztása emberi cselekedetek kibontása csupán?

Jó, egy szappanopera csoportokat foglalkoztat a történet színezésére.  Ott eleve epizódnak nevezik a részeket.  

Az utolsó feldolgozásban feltűnt az a fő gondolat - és ez nem része a könyvnek - hogy hány ember életének megmentéséért áldoznánk fel egy ártatlant.

Ez a korona vírus hisztéria is arról szól nekem, hogy hány embert kell feláldozni azért, hogy a föld népessége nagyon lecsökkenjen? 

Nem vagyok döntési helyzetben. De még csak fontos sem vagyok az emberek halmazában. A témát mégis odabiggyeszti a média az orrom alá. Ha nem ma, akkor tegnap, és holnapután. 

Azt látom, hogy a természet az önszabályozást már feladta. Vagy átadta az embernek. Vagy lesz meglepetés?

Esti mese

Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy özvegy király.  Volt neki egy lánya, s egy kicsiny fiacskája.,
A két gyermek szép volt, és okos volt.  Hamar átvették az irányítást a királyi udvar fölött. Az özvegy király pedig pipázott, eljárt az üveg hegyen túlra, vagy a gyémánt hegy lábához királyi pajtásaival tekézni.
A kis királyfi hamar rábukkant mátkájára, és kapott is kacsa lábat, hogy palotát építsen. A szomszéd királyfik is segítettek, s a fele királyság éppen eltartotta a kis birodalmat.
A királylány tovább várta a herceget, aki fehér paripáját komótosan nyergelte, de tele volt kudarccal mert sok királylány visszautasította, és a lovagi tornákon sem nyert soha.
Aztán az egyik szép napon egymásra leltek, és nem kellett hét próba, hogy egymást elnyerjék, de utána nem hét, hetvenhét próba következett.
Több palotát kipróbáltak. Volt ahol kicsi volt. Volt, ahol nem volt rózsakert. A királyfi nem értett a rózsákhoz, csak a kis egerekhez. A királylány pedig mindenhez konyított. Még császári udvarok rendjét is ismerte.
Új országot kerestek, s apró kezeivel csodálatos rózsakertet varázsolt a sűrű fenyves erdő tövében.
Egy szép napon megjelent a napkeleti boszorkány, és körbezsongta a királyfit, hogy nyisson utat az erdőben a kastélyukhoz.
Duruzsolt a  királylánynak, hogy gyönyörűek a rózsái, és ha sok napfényt kapnának, még szebbek lennének.
A királyfi pedig vágott egy ösvényt a fénynek napkelet irányában.
De a boszorkánynak ennyi nem volt elég. Az ő palotája épp az erdő túloldalán volt, és belepte a penész a falát. Felszólította a  királyfit, vágjon egy nagyobb ösvényt a napkeleti palota háta mögé.
A királyfinak nem tetszett az ötlet, mert az északkeleti szél be fog süvíteni az erdejébe is, és elviszi a kismadarak fészkét.
De a királylány jót akart a boszorkának is, hát rávette a királyfit, vágjon ösvényt oda, ahol az északkeleti szél szokott rohangálni.
Sajnos még ez sem volt elég, hiszen az északi fény nem éri a palota hátát, a napkeleti boszorkány immár az egész erdőt akarta letarolni, és még azon  is túl.
Megfenyegette a párt, hogy van neki egy varázslója, és az bájitalt kever, s katonáknak osztja szét, hogy porlasszák a királyi pár szemébe a folyadékot. Attól majd kivágja a királyfi az erdőt.

De hogy holnap is mesélhessek, nem mondom el, mit fundált ki a királyfi.
Aludjatok jól, álmodjatok szépeket!
Jó éjszakát gyerekek! 
  

Csak vidáman!

Fáj, vagy nem, a shownak folytatódni kell!


Ritkulnak az írások, mert újra tanulok ülni.Nem homokparti krándulás, hanem talán valami huzat intézett el. Több guggolás után tudok egy zoknit felhúzni, vagy a bal nadrágszárat is csak lendületből. (Mintha a keringést pótolnám az izommunkával.)

Ennyit a nyögésről. Egyébként a mozgásban nem fogott meg. Kutyafuttatás, metszés kályharakodás, tüzelőbehordás, rizsfőzés.
Csak a munkaasztal mellé nem tudok leülni. Bár ma már befűtöttem, a másik szobát. Legalább a telefontöltőmet meg tudjam forrasztani. Illetve Béla gépében megállt a hang. Nem megállt, de halk és torz. Cserélni fogom a gépet, mert játszani addig is tud rajta. Fel kell tolnom egy XP-t.

Tegnap meglepődtem. Szokás szerint átvittem a Kisasszonyt (kutya) a 22-be. Belefogtam a keresztben álló szőlő megritkításának.Szembevágott egy inda, lassítani kellett, inkább előre mentem a szilvafát megújítani. Így hívja Nufi, amikor a fél fát lefűrészelem. Ahol pedig ez a sárguló bolyhos betegség, ami vagy gomba, vagy moha, de az almafák lehámlottak mind tőle, szóval kapargatom mindennel, kefélem gyökérkefével.
Az új telepítésű almafám már tiszta. Egy szilva és a körtefa is. A vackorfákat viszont hagyom bozótnak. Úgy érzem, jobb, ha ragaszkodom ehhez a rögeszmémhez.
Újabb kráterek  maradnak Rozi (kutya) után. Folyton kapar, ha én metszegetek. Valamelyik nap sikerült Andrásék tyúkját elcsípni. A diófa alatt táboroztak egy kakassal hármasban, és én a kapun belül leakasztom a pórázról. Na volt nagy sikoltozás. Három felé futottak. A kapu felé futót csípte el, de erélyesen rászóltam, és elengedte. Megmenekült az is. Szegény ebünk még sokáig remegett izgalmában.
Gyűlöli a baromfit. Verebek szoktak az ólja előtt is enni a reggeli maradékából, s ő csak nézi. A tyúkok, kacsák, fácánok érdeklik.

(Bocsánat, de a kutyánknak rengeteg neve van, és  Nufinál hallgat a Vackorra is.)

Elkalandoztam, de visszakanyarodom a meglepetéshez. Mire Nufi is megérkezett, a faluból igazi gyermekzsivaly hallatszott  mindenhonnét. Mint egy ovi udvaráról. A  koronavírus miatt itthon maradt kölkök felderítették a falut.

...............
A napok telnek a bezártságban. Nekünk nem túl újdonság, de akivel beszélek telefonon, mind szenvedi nagyon.
A bolt előtt állókon nincs maszk. A környébeli cigányok mintha mi sem történt volna, úgy csoportosulnak. Biztos nagy családok. A falu egyébként is kihalt sötétedéstől, de most hogy a kocsma sincs nyitva délután, még kevesebb az ember.
Most az erőnlétem kézi fűrészeléssel akarom visszaszerezni. A sok elhalt gallyat begyűjtöttük a baromfi udvarba, ott tevékenykedem. A torna unalmas, hamar abbahagyom, de a favágás nem öt perc. Annak nem volna értelme. Ha vastagabb gallyat fogok, akkor belül úgy gyötröm magam, mint amikor valaki forró edényt visz az asztalig, és nagyon letenné már... aztán mégis kibírja.
Közben megérkeztek a gólyák is. Már itt kelepelnek vagy 3 napja. Készülnak a kis gólyák is. Szorgalmasan szerelmeskednek a fészken.
Béla hangulata változó. Már a macskákra is rámordul, amikor nyávognak. A mai sétát sem élvezte, mert fújt a szél, de a D vitamin kell, és az a napból a legtermészetesebb.
A séta négyesben volt ma is. A kutya biztosítja bárki felé a 2m-es távot. A másfél méteres póráz meg a karom pont jól jön. Amekkorára nőtt Rozi, tekintélyt parancsol. Különösen, ha megtetszik neki valaki, és két lábra áll, mert a póráz nem engedi. Ma Nufi kezében volt, de amikor velem sétál, sokszor előfordul.
Próbáljuk tanítani, hogy ne feszítse a pórázt, de nem mindig sikerül.
Ilyenkor megállok vele, a nyakánál fogva felemelem a fejét, és megkérem, hogy lassítson. Van, hogy 20 méteren háromszor.
Érdekes, hogy nem zavarja. Nem úgy, mint a kullancsszedés. Az nem is fájhat neki, mégis sokszor kitépi magát   mire kitapogatom a bundájában.
Ronda egy puttony lesz a rovarból. Szét szoktam kenni kővel, fával, ami kezembe akad az aszfalton, vagy a munkaasztalomon. A kutyát már utána nem érdekli. Minden mást megszagol, ami nálam volt. Ezt nem.

Ilyenek a napok a karanténszerű életben.
Mindenkinek idegösszeroppanásmentes időszakot kívánok!

Sokféle az egyből

Pár mondat között összefüggést leltem mostanában.
Tegnap, hogy ne a tujáimmal foglalkozzak állandóan, kicsomagoltam a csattogni kezdett Philips szkópomat, és elindítottam Villás Béla videóját a háttérben. Neki mindig van valami meghökkentő gondolata, és ha már bedob egy ilyet, akkor jobban telik a munka. Most éppen a sokszorozó kibányászása és kitakarítása, hogy ne induljon a nagyfeszültség lila villámocskája a rátapadt kosz miatt a sasszira.

Tehát az összefüggés alapja, amit idézett a bibliából.

"Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

Ez kezdetben az Istennél vala.

Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett."

Ő kutakodott a görög eredeti forrás után, ami ugye már fordítás arámiból, és az igét tudatos gondolatnak megfelelőből írta át igévé Károli Gáspár. Innentől már a gondolat teremtő erejéről beszél, de nekem mással akadt össze az info.
Kiss Dénes az Egy GY igg igen ige... összefüggéseit boncolta egy tanulmányában. Most nem veszem elő könyvet, de az egy szó az Istent jelentette valamikor, és a vallások szerint teremtője a világnak.

Van még a nyelvtani meghatározás (definíció). Az ige cselekvést, történést, létezést jelentő szó. Általános iskolában megtanultuk, fújtuk kívülről, és ez is összesimulni látszik a fizikával-biológiával.

Az élet mozgás. Az élettelen test önerejéből már nem mozdul. Atomjaiban az élet (lélek) által vezényelt önműködő állapot megszűnt.  Új élet kell - farkas-kukac-gombák, hogy ismét életté váljon a holt anyag. Hogy a pici energiagömböcskék, amiket molekuláknak, atomoknak ismerünk, értelemmel teljenek meg.

No most jönne a fizika.
A nagy Bumm elmélete. A minden kezdete, mely beindít egy mozgást. A gondolat, az egy, amihez képest évmilliárdok kellettek a mai életem ezen pillanatáig, hogy begépeljem, milyen összefüggések állnak össze a fejemben.

Biztos nem én vagyok az első. Lehet, hogy nem is az utolsó, de néhány ilyen pillanat annyira jól esik így tavasszal.

 

Pár másodperc Edelényből, amint Nufi feltűnik Bélával.

önarckép

Nufi és Béla a templomban, én a kályhát fogom fűteni, meg elmosogatni, de gondoltam, kiteszek egy képet magamról, hogy lássam, mennyit öregedtem az öt év alatt, mióta ide költöztünk.

Vallás, megvallás, vallomás, valló más, mást valló

Kinek is van igaza? Kinek van vallása? Ki mit vall?
Nem tudom, milyen vallásosnak lenni. Látom, mert egyre több ilyen embert ismerek. Olvasom, hallgatom a szereplőit, és van, akit csodálok, aztán a fennsőbbrendűségét hirdetőktől elhúzódom. Ez persze a másik oldalon is zavaró.
Mitől több az, aki csak hisz, mint aki ellenőriz mindent?... és fordítva.
Műszaki tanulmányaimban van egy fontos mondat. A mérés egy ismert mennyiséggel történő összehasonlítás.
Ha hibát, rendellenességet keresek, egy ismerthez kell hasonlítanom.
Attila jézus-élményei sem ma kezdődtek, és az ismert élmény szakad fel újra, ha jön bármiféle fellélegzés.
Nufi azt mondta, végre egy igazán pozitív bejegyzés. Ráérzett, amire én nem tudok ráérezni. Ez akár jó, akár rossz, működő program a fejemben.
Vajon valaki beleírta ezt az operációs rendszerembe, vagy úgy fejlődött? Aztán aki beleírta, az ki volt, és őt is írták, vagy ő fejlődött magából?
A gondolatvilágom alapja nem ezen a kérdésen rágódik. Más emberek miatt ez is belekerül a fejembe. Egy röpke gondolatsor. Szubrutin.
A két legfontosabb az önfenntartás és a család. Ez a kettő egyforma súlyú. A családot a saját egészségemmel tudom jól szolgálni. Ha billen az egyensúly, nekik kell engem.
Az egyensúlyokat pedig meg kell őrizni. Annak is, aki hisz, s annak is, aki nem hitre alapozva elemez, hasonlít.
Az már biztos, hogy a hit korábbi tapasztalatokat gyűjteményben ad át papjain keresztül, mint a népmesék szülőkön, nagyszülőkön, könyveken.
De anyanyelvünk bogozása is rávezet titkokra. Kiss Dénest olvasom most, és neki is igazat adok, mint a hívőknek és nemhívőknek egyaránt.
Nem fogok vitázni egyik táborral sem. A vitában mindkét tábor felkészülten torkoll le bárkit, hiszen fontos kérdés, létmeghatározó elemük.
Nekem elég, hogy kapok mindőjüktől valami útravalót a közeli vagy távoli jövőmhöz.
A vallás bennem nagyon közel áll a vallatáshoz. Kényszerhez, mely inkább belülről kell fakadjon, mint kívülről.

Akarom, vagy mégse?

Talán, ha kiírom magamból, megszabadulok tőle. Lehet, hogy még akkor sem. Csitulni látszik, de még bolyong bennem, mint háborús veteránban a kivehetetlen töltény.
Megkeresett egy ember. Házakkal kereskedik, és csak úgy tudná közvetíteni az egyik szomszédom telkét, ha az enyémből is vehetne.
Késő este volt, és végigjártuk a terepet. Nem mondtam én sem nemet, sem igent. Hozza ide a vevőjét, majd meglátjuk.
Idehozta. Épp annyit késett, ami miatt Nufi már nem ért rá. Leléptük, megjegyeztük, és annyit mondtam, hogy sem igent, sem nemet nem jelent, de utánanézek, mennyit és miért.
Pár nap alatt kiböktem egy összeget, amit a bekerülésből kalkuláltam ki. Ezt a házzal együtt és költözéssel, és az itt befektetett alapköltségekből gondoltam ki.
El is maileztem a kereskedőnek, és jeleztem, ez itt soknak számít, de ez alatt nekem nem éri meg.
Jött is a válasz, hogy egy nullával többet írtam. Itt belterületen 270Ft/m2. Ezt a polgármestertől tudja, és rövidesen felkeres.
Azóta persze megírtam, hogy értelmetlen, mert az elnéptelenedő faluból elmenekülők szorult helyzete nekem nem mérvadó. Én ide jöttem életem hátralevő részét leélni, és nem adom oda egy évi tüzelő áráért a kertem kb. 15-20%-át. Van itt még üresen álló ingatlan másnak is.
Azon tipródom, hogy magyarázkodjak-e tovább.
Az a kinézett rész most majdnem üres. Viszont az alma és körtefáim betegek. Egyre-másra száradnak ki. A kérge foszlik le, és bogárjáratok jelzik, sok esély nincs a megmentésükre. A helyükre sem érdemes azonnal csemetéket telepíteni. Tehát az üres rész a lehetséges terep a továbblépésre. De ha a faszállítónk legközelebb is akkora járgánnyal érkezik, nem engedjük be szétdúlni az udvart még egyszer, csak hátul pakolhatja be a tüzelőt markolójával. Onnét fogom felaprítva előre hurcolni. Nem lesz kényelmes, de Nufinak is igaza van. Az udvarunk látványnak is fontos, nem csak élettérnek.
Megkezdődött február is. Azt igértem Nufinak, hogy ehónaptól megkopasztom a beteg fákat, és lesz ami lesz, bár lehet, hogy kegyelemdöfés lesz belőle. Vagy megújulás.
Az üres területen pedig málnás van pár négyzetméter, és az elültetett vadgesztenye fák nem is keltek ki, vagy lekaszáltam tavaly. Esetleg, mint a vackor a 22 kertjében, csak évek múlva dugja ki a hajtását.   A barack megmaradt a kert elején, és a kitört szilvafa mellett meghagyott bozótban már vadszilvát hozott a több kis fa. Itt a kérdés, hogy ritkítsam meg már most, vagy várjak vele.
Amit eddig összegyűjtöttem a jutubis emberektől, aszerint a meghagyásfákat akkor takarították körbe, amikor már a legelő állatok nem tudtak kárt tenni benne.
A 22 kertjében is a szilva és a meggy életképes igazán. Almafa kettő van. Kínnal-keservvel hozott pár gyümölcsöt, de a körte semmit. Ledobta az oltott részt, kár volt az Obiban költeni rá. A két barackból egy, és az is satnya.
Hajlok arra, amit Gyulai Iván mondott, hogy két egyforma növény egymás mellett már monokultúra. Hogy a szilvafák szeretnek csoportosan élni. Az almát pedig nem eladásra szeretném, hanem igazi fává nevelni. Legyen mellette még cseresznye is, a körtéknél meghagytam egy tölgyet is. Fogalmam sincs, honnét került de nem ültetett. A falu legöregebb fája a TSZ udvarán egy kocsányos tölgy. Lárhatta még Árpád leszármazottait erre lovagolni. A Budafokról hozott eperfa nem maradt meg, de van kettő is előnytelen helyen. A kert sarkában, és ráadásul diófa alatt.
Addig is, amíg a kutya kilihegi a játék fáradalmát, a málnásból szedegettem ki a száraz ágakat, és törtem apróra gyújtósnak. A zömét itt a kályha tetején szárítottam tovább, és remekül lehet begyújtani vele, Meg a csicsóka szárral is.
Eltelt itt öt év, és nem érzem magam okosabbnak a földmívelésben, de akarom megtanulni. Akarom, és lehet, hogy ezért olyan lassú. No meg nem is mindent fogadok meg, és a természetes lustaságom is fékez.
Majd csak lesz valahogy. Ha már eddig sem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. :-)

ifonnégyes

Avagy az öregedés nehézségei.
Nufi telefonja nem a legújabb modell, és egyszer csak nem akart feltöltődni. A hol volt, hol nem volt mesékben jön a királyfi, és megoldja.
Kivétel, ha ez karácsony előtti napokra esik.
A telefon fenekén olyan kis lyuk van, amibe nem fér be a mérőzsinórom hegye. Hát levettem a telefon hátlapját.
Az alma már Hófehérkének is a torkán akadt, én is boszorkányt fogtam vele.
A jutubin volt szétszedő videó, de nem ám a töltő csatlakozó cserét kerestem meg, hanem a kijelzőcserés került a képernyőmre.
Miszlikbe is szedtem. A legvégén ki tudtam venni belőle a csatlakozót is, és rá is mértem .... így utólag már könnyű, mert kielemeztem ---- a hangszóró csatlakozó felületére. Oda nem jött ki az 5 volt.

Rákerestem Alibabán, na jó az expresszóján, csak mesében a negyven rab lovacslával jobban hangzik. Szóval kb 1000Ft-ért megjöhet Kínából, de az 30-60 nap.
Inkább kerestem használtan egy másikat kis hazánkban.
Tegnap végre meg is érkezett. Átköltöztettük a beállításait, és Nufi munkára fogta.
Reggel pedig nem vette a töltést az új sem.
Viszont az új saját töltője kiválóan működött.
Itt kaptam a nyakamba a hideg zuhanyt. Hogy én is hülyének néztem Nufit, mint az orvosok a pácienst.
Először behúztam a nyakam, hogy valóban a töltőt gyanúsította, de aztán kattogott az agyam, hogy a töltőt megvizsgáltam tablettel.
A kábelen több csatlakozó fajta is lóg párhuzamosan, a bejárata szabványos USB. A kijáratát pedig csak széttörve a dugót lehet megmérni. A régebbit lehetett szétszedni, de ezt nem.
A régebbihez találtam végre rajzot is, és minden forrasztását megújítottam. Csak a szétszedett ifonját nem tudtam kibelezve vizslatni.
A kiemelt csatlakozót már korábban leírtam, nem ismertem, és a legvastagabbnak vélt fóliát hiába tapogattam, nem mutatta meg, hol jön át rajta az öt volt.
A napi teendők után nekiültem vissza-összerakni, és amint lehet, rápróbáltam az újabb töltőt. Bizony vette a töltést.
Első összerakáskor egy csatlakozót még nem dugtam fel. Ettől az előlapi gomb nem működött, de miután 100%-ra feltöltődött, ismét kicsomagoltam, és megkerestem a hibát.
Na most már két egyforma ifonunk van. Már csak egy vidám metélkedő kell, hogy kisebbé varázsoljuk a SIM kártyámat, aztán okos telefonra váltsak én is.
Pedig a butát jobban szeretem.
Sajnos a kínai csodám el szokta hagyni magát. Zsugorodik a burkolata. Ettől lepattan a hátlap, és elemelkedik az akkumulátora az érintkezőtől, és kikapcsol.
Ha így nézem, nem volt rossz vásár. De ilyen kényes jószágra sosem vágytam.
Különösen,hogy 1-2 hétig is elvan a régi töltögetés nélkül, ezt meg állítólag naponta kell majd.
Hát igy lesz. amíg meg nem halunk.... vagy másképp.