A fészbukón már felvezettem a történetet, nem ismétlem, csak tovább mondom.
Alice 24 év után távozik a szomszédságból, és Chris ott marad csalódottan. Nem szólt.
'65-ben járt kint Svájcban apám, és hozott nekem kis labdát. Kék színű volt, és fehér kutyák voltak a díszítések rajta. Nagyon kicsi voltam, mégis megmaradt az emlék. Az udvaron játszottam, kigurult a kapu alatt. Egy néni jött a fiával, és elvitték a labdát. Én pedig álltam ott a léckapu rései között szótlanul, fájdalmasan csalódva. aztán bementem nagymamához a konyhába.
Aztán később is tudtam muja lenni. "Férfi sorsnak" fogtam fel, hogy minél jobban kívántam a lányt, akibe beleszerettem, annál kevésbé mertem közeledni. El kellett múlni a tizenéves kornak, hogy átbillenjen a vakmerőség fogalma a természetességbe.
Voltak végre sikerek. Aztán Eliz is lehetett újra szomszéd. Rövid ideig, Révész Sanyi is megénekelte,"Csak rövid idő, de esküszöm jó volt"
Néha rám tör, hogy Eliz ma kinek a szomszédja. Hogy Géza barátom vajon kinek volt szomszédja, de a tömeg hiába fogja kérdezni. Neki a füstös zenekar sem énekelte tovább.
