2012. december 28., péntek

Boldog új évet kívánok!

Készülök elhagyni az utolsó négyest. Jövőre az ötödik iksz jön.
Ki tart velem? Majd meglátjuk.
Nufinak szerettem volna valami igazi ajándékot faragni karácsonyra. Kitaláltam, megcsináltam. Nem kell valami nagyon bonyolult dologra gondolni.  Egy keresztet a feje fölé a falra. Rusztikus legyen. Most az a fő csapás irány.
Szöget sem akartam bele. Illetve faszeggel összerögzíteni a két szárat. Ehhez még keveset tudok. Majd talán, ha a saját fejfámat készítem, akkor meglesz a technológiám hozzá.
Lebillegtem hát a sufniba. Kerestem egy szép egyenes botot. Megfaragtam, ketté vágtam, és a vasszög nem bizonyult jónak. Inkább megragasztottam.
Eddig minden rendben, de a felfüggesztéshez mégis került vas a keresztbe. A falon tartó szög fejének fúrtam két 10-es zsákfuratot a hátlapjába, és az egyiket lefedtem vaslemezzel. Oda akad majd be a szög feje. Már csak a gitárt kell áthelyeznem máshová, és jó is lesz.
A következő agyszüleményem az volt, hogy ne pogány kereszt alatt hajtsa álomra nap mint nap a fejét. Majd beteszem egy dobozba, és kérek ráolvasást egy paptól. Utána már nem érintem meg.
Kutattam internetes pap után, de nem leltem, felhívtam egy vallásos ismerősöm, aki nem volt otthon, és végül papi középiskolát végzett (pannonhalmi diák volt) ismerősömnek írtam e-mailt. Hátha van itt volt osztálytársa, akihez el merne irányítani. Az sem baj, ha kiröhögnek, de vagyok annyira bonyolult lélek, mint amennyire nem annak látszom.
Akartam azt a keresztvizet erre a ragasztott botra.
Persze a vallásos emberek jótanácsa rögtön az volt, menjek be az első templomba mise után, és kérjem meg a papot.
Csakhogy már nem volt pénz a zsebemben, és én szolgáltatást szeretnék, de ingyen. Ugye, ez nem túl jól hangzik.
Itt elakadtam.
Azóta eljött karácsony estéje, és az ajándékot átadtam. Úgy, pogány módra, egy méretre faragott hullámpapír dobozban.
Nem mertem elmenni egy mise végére.
Ha csak a papot kellett volna megkeresni, legyőzöm magam, de ott sok ember között elfogy a bátorság.
Gyáva vagyok. "Maradsz aki voltál, s leszel aki vagy" (P. Mobil) Schuster Lóri vezette be így a Nem változunk semmit című számukat egy koncerten Miskolcon az ifiparkban úgy 1978 környékén.
Hát ez a 2012. év vége.

2012. december 24., hétfő

Kicsire zsugorodva

Volt egy pár nálunk a héten. Nálam idősebbek. Megnézték a lakást. Érdeklődtek.
A hölgy az első pillanattól ellenszenvesnek érzett. Sütött belőle. A telefonos bejelentkezésen kijelentette, hogy nincs ideje, csak este hat után tud jönni. Alkalmas-e?
Jó, hát jöjjön.
Nufi csendben elsomfordált, én meg egész nap el voltam foglalva. Ő már sejtette, hogy az én "rendem" inkább taszítja, mint vonzza az embereket.
Igaza is van.
A hölgy első csalódása:, hogy a csöngetésre nem nyitottam távnyitóval ajtót.
Nincs távnyitó. Ennyire nem vagyunk lusták. Le tudunk menni egy vendéget bekísérni. Meg egyébként is. Fff.  (Mármint ennyit macskául.)
A lépdelő betonlapok sem tetszettek. Ez az út?
Ó nem, a piros szőnyeget estére feltekerjük, csak sötétedés előtt gurítja ki az inas.
Most persze gúnyolódom rajta, de akkor csak a támadást éreztem, és még meg akartam nyerni.
Előre jeleztem, hogy rendetlen ember vagyok.
De kiigazítottam egy tévedését.
A ház nem ház, csak egy lakás a házban a négyből.
A férfi rácsodálkozott, mekkora nagy udvarunk van. Onnét nem jöttek 'jeges szelek'.
Mozog a parkett.
Igen, fafödémes ház. 1930-ban épült de nem fog leszakadni. Ha összeszámoljuk, mekkora terhet tart most is éppen, hát elég stabil építmény ez. Jó vastag homokkő a fala, és nem szokott összedőlni.
Nincs fürdőszoba.
Ó, nincs. Ez 'való igaz', nem tettem be a kádat a fürdőbe, mert amikor beköltöztem, a régit kidobtam, és zuhanytálcát szereltettem fel. Csak az évek alatt kilyukadt, és Nufi szeretett volna kádat, azt pedig a tálca helyére kötöttem be.
Így az a volt konyha sarkába esik a  cirko víztárolója alá.
A fürdőszoba ajtaján kilépve jobbra esik a kád. Ha valaki meghosszabbítja a falat, hozzárekesztheti azt a plusz másfél-két négyzetmétert.
 Sajnos a tálca nem jó a fürdőszobába, mert a zug plafonja alacsony. Zuhanyzáskor nem lehet felállni benne, de a kádban lehet fürödni. Egy padlásfeljáró alatt kifalazott rész a helyiség a volt istálló, ma szomszéd lakás konyhája fölött. Durván 2x2m-es apró ablakkal, vécével és mosdóval, mosógéppel, szárító x-lábbal. De az így nem fürdőszoba.
Ez az egész lakás meghaladta az anyagi képességeimet. Illetve, ha ma is dolgoznék, már majdnem mindent befejezhettem volna.
Az alapvető komfortok megvannak, és a munka beköltözött, és elfoglalta a kitölthető helyet nem csak az életemben, hanem a lakásban is.
Lesütött szemmel hagytam belépni a volt vendégszobámba, ahol már két-három lépésnyi hely maradt a munkaasztalig, és az ágyon is szétszedett magnók, tévék, egyéb alkatrészek tornyozódnak. Elválasztó elemként a műszaki könyvtáram könyvespolcai.
Amikor a rezsiről érdeklődött, nem tudtam megmondani, mennyi a gázszámla. Illetve mondtam, hogy havi 20 ezer körüli az átalány, de nem tudom. Ha kéri, megnézem a csekkeket.
Nufi persze a hirdetésben részletezte, hogy még 15 körüli az összeg, de én, a megszeppent vádlott, egyedül álltam a tigris előtt. LEhet, hogy felkészült, csak vizsgáztatott?)
Mennyit tudnék engedni az árból?
Ja, hogy ez a játék.Erre megy ki a dolog. 12,5 millióért hirdetjük. Nem titkolom,  hogy 12 millióval nullán szállok ki blőle költözéssel.
De mennyit vagyok hajlandó engedni?
 Ekkor lett vége a cérnámnak. Én 70 négyzetméternyi társasházi lakást adok itt Budafokon félig felújítva egy 50 négyzetméteres panel áráért. Nem érdekel, hogy miből van pénze, és az sem, hogy mit akar utána felújítani. Én itt jól éreztem magam sokáig, s ha nem sikerül ennyiért eladni, akkor maradunk.
Az élet nem az igazságokról szól, hanem az erőről, és még alkalmas vagyok egy-két harcra.
Neki ez nem kell. Tulajdonképpen így a jó. Szeretném olyan embernek átadni a helyem, aki itt jól fogja érezni magát. Akit nem zavar, ha hallatszanak a léptei a parketton, és tetszenek a fekete cirkás járólapok a konyhában. Aki tudja értékelni a hatalmas faajtókat. Már bánom, hogy kicseréltem a sok kis szemű ablaktokot egy nagy hőszigeteltre. Sokkal hangulatosabb volt vele a szoba. Ahogy a cserépkályhákért is fáj a szívem, bár a helyre meg szükségem volt.
Az én verejtékemből van új műanyag vízvezeték az udvaron belül, és együtt dolgoztam a lakatossal, aki hegesztette a kapunkat. Én fűrészeltem, tartottam a hegesztéshez a vasat. Bélával alapoztuk és festettük zöldre. Laci szomszéddal hoztuk , és raktuk le a macskaköveket a kocsibejárónak, és egy nyáron vertem le fokonként a lépcsőt, hogy újra betonozzam a feljárónkat.
Én ástam meg a gázvezeték útját, és izzadtam ki a központi fűtésemet. Én szedtem ki két köbméter szart a derítőből, hogy megtaláljam az utat a csatorna felé, és sorolhatnám.
Hiányozni fog a cseresznyefám is. Talán tudok oltóvesszőt vinni majd róla.
Tizenöt év alatt alkottam itt sokfélét.
Aztán most állhatok itt megszégyenülten, amiért csak egy ilyen odut akarok pénzért adni.

2012. december 10., hétfő

Köszönöm Attila!

Minden mindennel összefügg. Én is. Csak egy légy vagyok a pókhálón, aki vergődik, és vajmi kevés közöm van a háló valódi mozgásához. Akkor pedig így kell mozognom.
Jó lett Attila videója. A szivarjai nekem az asztalos filmekből ismerősek, amiket a Vuze hozott le asztalos témában. Például a munkapad készül ilyen technológiával, illetve lépcsőfok, meg masszívabb ajtó.
Nekem az nem világos, miért nem tudok ilyet alkotni. Illetve biztosan megfelelő ragasztóval fog az sikerülni. Egyenlőre műszaki pályámat lépdelem újra.
Lecseréltem egy gépet a wincseszteren, majd helyrepofoztam.  Az XP kiabált, hogy ez nem valódi. Pedig valódi, mert a tulaj, ha már fizetett érte, és a gép tönkrement rajta, nem fog másik oprendszert venni a hardverhiba miatt.
(Nem tudom, hogy kell karakteres fityiszt rajzolni) :-p
Aztán a Rádiótechnikában egy tápegységfelújítás cikke mozgatta meg a fantáziám. Beleszuszikolt valaki egy műveleti erősítőt az elaggott EMG labortápjába, és nekem is van egy kicsit újabb, de 40 éves elmúlt jószágom, ami hol műxik, hol nem. Az egyik felét már munkára tudtam fogni pár kondi cserével, de a másikban hiába volt teljes (vér)kondiátömlesztés, illetve az üzemmódkapcsolót is kicseréltem. Nem akart felkelni. Füstölt, kidobott ellenállásokat a tápegységből. Ez speciel annyira aranyos volt, mert a pufferkondik előtti ellenállások fejjel lefelé vannak a gépben. Mármint az egész panel, és ha túlfűt, az ellenállás felizzik, kiolvad a panelból, és beleesik a dobozba. Ettől megszakad az áramkör, és megszűnik a zárlat. Azt ellenállás pedig kihűl, és vissza lehet forrasztani.
Ma még megyünk bevásárolni, de majd ha visszajöttünk, csinálok róla képet is.
Szóval a játék sokféle meglepetést tartogatott, de az utolsó az lett, hogy meg kell fejtenem a működését.
Javítani ugyanis úgy is lehet, hogy csak rossz alkatrészt keresek, és úgy is, hogy a logikáját faggatom. Mindig a gyorsaság dönti el, mire van szükség. Ha meglátom, mi égett el, csak az a részt vallatom, ha nem látszik semmi, akkor jöhet a rajz.
No ez a rajz elég kusza. Két lapra szétválogatva az egységek, de nem a megszokott logika szerint, és volt egy rajzhiba is benne.

...
Megjött Nufi, majd délután folytatom.
...

A rajzhibánál tartottam.
Differenciálerősítők vannak a szabályozásban. Nem műveleti erősítőből, hanem germánium(!) tranzisztorból. Igen, elavult technológia, de hát ha működnek a tranyók, akkor nem kell azt kicserélni.  Viszont átlátni, melyik mit szabályoz, és hogyan borítja pillanatnyi egyensúlyát rendszernek, az benne az agymunka.
A rajzon az összeillő vezetékek azonos számmal szerepelnek a két lapon.
Így  lehet megtalálni.
Mindkét lapon a rajz aljára húzta ki a rajzoló, és nem lehet összefordítani.
Hogy áttekinthető legyen, elővettem a színesceruza készletem, és sok alkatrészt összekötő vezetékeket átrajzoltam vele. Volt benne piros, kék, zöld, fekete, barna, sárga.
Így már kicsit könnyebben siklott a a szemem a vakvilágba.
Derengeni kezdett, hogy a 0V-ig leszabályozható táp minusz részt is tartalmaz.
 Ezt nagyon nem akarom megmagyarázni, de a mínusz nem létezett.
Rá is maratták a panelre, hogy minusz 9V.
A rajzon a minusz 9V vezetéke a 0V-tal egy madzagba futott.
Ja, hát ezért nem ott kerestem a hibát.
Viszont a két pont között sehogy sem találtam rézfóliát, sem átkötést.
A két azonos egységből az átkondizottat kimostam még tavalyelőtt nyáron. Utálom a cigarettakátrány fogását, és a zsíroldós mosás a gyantát is eltávolítja.
Gyönyörű, újnak tűnő panelthez lehet jutni.
No de a feliratok eltűnnek, és az alkatrészeket ezután csak környezetükből lehet azonosítani.
Ha mindkét táprészt szétszedem, sok helyet foglal. Ha csak egyet, lassabb a munka.
Nem volt más választásom, bontottam a működőt, és végigellenőriztem, mi hová tartozik.
Ekkor derült ki, hol rajzolták félre a vonalat.
A sok szines vonal pedig kezdte kirajzolni az egységeket is.
Az a bizonyos minusz pedig egy tekercs szakadása a hálózati transzformátorban.
:-(
Azt mondja, hogy 8V-os Z diódát táplál, és egy ASZ18-as tranzisztort tart nyitva.
Kerestem hozzá kis dugasztápot. Alcatel mobiltelefon töltője. Nyissz!
Felforrasztottam, és semmi változás.
Raktam bele másik tranyót, mert a Z dióda a bázisán megfogta a 8,2V-ot.
3V a kollektoron. a kiveszem, sokkal nagyobb. 10V fölött már minden jó, alatta overload, azaz túlterhelés.
Keringtem körbe a lakásban, mint keselyű a haldokló elefánt fölött.
Főztem egy kávét.
Megittam.
Előkerestem egy félbehagyott építést, ami kísértetiesen hasonlított erre a tápra, csak újabb alkatrészekkel.
A panelen ráírva ott díszelgett, miből készült.
Placsovics György tervezte.
Hát persze.
Végigszaladtam a cikken, és szépen felfedeztem a párhuzamokat.
De ha minden jó, akkor miért nem dolgozik a táp?
Ráakasztottam a műszert, és kapcsolgatni kezdtem a 0V 10V 20V 30V kapcsolót.
Ennek volt eltörve az eleje. Azt cseréltem.
A kapcsoló olyan megoldás, hogy lehet 10 vagy öt állású, és határolóval lehet csökkenteni, hány fokot fordulhat el.
Félállásban megjött a 0-10V közötti 2V.
Hhhhhh.
Megfordítottam benne az a lemezt, amitől füstölni kezdett a tápban a potyogós ellenállás.
Vissza az egész. Már csak a racsniban ugráló hengerecskét kellett átraknom 180 fokkal másik oldalra.
A segédfeszültség miatt nem fogom újratekercselni a trafót. Belefaragtam a töltő tápját. Az új kondenzátorok kisebbek, és a nagy trafó tetején nyertem akkora helyet, ahová bőven befért a kis kütyü. Szabtam hozzá lemezt. A nagy trafóra remekül felrögzíthető.
Most jönnek majd a mérések. Illenék megvizsgálni, mikor szabályoz vissza.
Akkumulátort már töltöttem vele. Szépen dolgozik. A baby elem nagyságút bírja. A ráakasztott AM rádió sem morgott. 
Most szemezgetek az RT cikkel, hogy érdemes-e az ott közölt fejlesztést belepaszírozni ebbe a motyóba is, vagy örüljek, hogy működik, és rakjam végre össze.
A félkész táp úgyis tartalmazza majd a változtatható áramkorlátot, és ahhoz pedig akkutöltőt kell áttekercselnem.

2012. december 2., vasárnap

2.rész

  • Hozhattál volna neki valami nagyobb állatot is. Most ott bömböl anyádnak, hogy megdöglött.
  • Mi van? - tápászkodott fel a 160 cm-es emberekre méretezett sezlonról András a maga közel két méteres sutaságával.
  • Mondom, Kriszti hisztizik. Megdöglött a nyúl.
    András letekerte magáról a plédet, és mezítláb odatotyogott asszonyához.
  • Húzzál már papucsot. Felfázol.
  • Mi van azzal a nyúllal? Tudod, hogy az anyanyulat ütöttem el, amikor befaroltam az udvarba, és megettük. A kicsit meg te nem hagytad levágni.
    András tovább kacsázott lúdtalpain a veranda felé. Elengedte a füle mellett a méltatlankodó hangot, és ásítva  kezdett új témát. - Holnap kimehetnénk oda a hegyre. A bozótoson túl van egy fiatal tölgyes. Kriszti még nem járt arra.
  • A asszony letette a kést a kezéből, a krumplihéjas edénnyel elindult a baromfiudvar felé.
  • Mondom húzzál papucsot!

2012. december 1., szombat

Nagyon kurta tröténet

- De hát én csak játszani akartam vele! - pityeredett el a kislány kezében a mozdulatlanná vált nyuszival.
Kicsi, szőrös, élettelen test. Még meleg. A kislány odaszalad nagymamihoz, és mutatja mi történt.
 - Mama én is meg fogok halni?
 - Nem most, kicsikém, nem most. Még sokat kell addig... - szenvedni, nyomta el magában az asszony a mondat végét. - ..élni. Ez a nyuszi nem élt sokáig. Vidd oda nagyapához, és temessétek el.