2012. december 28., péntek

Boldog új évet kívánok!

Készülök elhagyni az utolsó négyest. Jövőre az ötödik iksz jön.
Ki tart velem? Majd meglátjuk.
Nufinak szerettem volna valami igazi ajándékot faragni karácsonyra. Kitaláltam, megcsináltam. Nem kell valami nagyon bonyolult dologra gondolni.  Egy keresztet a feje fölé a falra. Rusztikus legyen. Most az a fő csapás irány.
Szöget sem akartam bele. Illetve faszeggel összerögzíteni a két szárat. Ehhez még keveset tudok. Majd talán, ha a saját fejfámat készítem, akkor meglesz a technológiám hozzá.
Lebillegtem hát a sufniba. Kerestem egy szép egyenes botot. Megfaragtam, ketté vágtam, és a vasszög nem bizonyult jónak. Inkább megragasztottam.
Eddig minden rendben, de a felfüggesztéshez mégis került vas a keresztbe. A falon tartó szög fejének fúrtam két 10-es zsákfuratot a hátlapjába, és az egyiket lefedtem vaslemezzel. Oda akad majd be a szög feje. Már csak a gitárt kell áthelyeznem máshová, és jó is lesz.
A következő agyszüleményem az volt, hogy ne pogány kereszt alatt hajtsa álomra nap mint nap a fejét. Majd beteszem egy dobozba, és kérek ráolvasást egy paptól. Utána már nem érintem meg.
Kutattam internetes pap után, de nem leltem, felhívtam egy vallásos ismerősöm, aki nem volt otthon, és végül papi középiskolát végzett (pannonhalmi diák volt) ismerősömnek írtam e-mailt. Hátha van itt volt osztálytársa, akihez el merne irányítani. Az sem baj, ha kiröhögnek, de vagyok annyira bonyolult lélek, mint amennyire nem annak látszom.
Akartam azt a keresztvizet erre a ragasztott botra.
Persze a vallásos emberek jótanácsa rögtön az volt, menjek be az első templomba mise után, és kérjem meg a papot.
Csakhogy már nem volt pénz a zsebemben, és én szolgáltatást szeretnék, de ingyen. Ugye, ez nem túl jól hangzik.
Itt elakadtam.
Azóta eljött karácsony estéje, és az ajándékot átadtam. Úgy, pogány módra, egy méretre faragott hullámpapír dobozban.
Nem mertem elmenni egy mise végére.
Ha csak a papot kellett volna megkeresni, legyőzöm magam, de ott sok ember között elfogy a bátorság.
Gyáva vagyok. "Maradsz aki voltál, s leszel aki vagy" (P. Mobil) Schuster Lóri vezette be így a Nem változunk semmit című számukat egy koncerten Miskolcon az ifiparkban úgy 1978 környékén.
Hát ez a 2012. év vége.

2 megjegyzés:

  1. Érdekes ez a szentelt kereszt dolog. Hirtelen az jutott eszembe, hogy a bútraimat adhatom úgy, hogy uram, ez meg van szentelve, nem pogány bútor ez. Vicc ide vicc oda, de úgy látszik nézetekben sincs sok választék, előbb utóbb az ember visszakanyarodik az dolgok elejére, aztán ha van még energiája, újra lendíti a keresés kerekét, ha nincs, beül egy templompadba és csak hallgat...
    Nektek is buékot.

    VálaszTörlés
  2. Már elhagytam, de nem baj. nem kell gondolni vele.
    Akaszd a nyakadba, menj templomba, áldozz. Mikor megkapod az ostyát veled együtt megáldja a keresztet is.

    VálaszTörlés