2012. december 10., hétfő

Köszönöm Attila!

Minden mindennel összefügg. Én is. Csak egy légy vagyok a pókhálón, aki vergődik, és vajmi kevés közöm van a háló valódi mozgásához. Akkor pedig így kell mozognom.
Jó lett Attila videója. A szivarjai nekem az asztalos filmekből ismerősek, amiket a Vuze hozott le asztalos témában. Például a munkapad készül ilyen technológiával, illetve lépcsőfok, meg masszívabb ajtó.
Nekem az nem világos, miért nem tudok ilyet alkotni. Illetve biztosan megfelelő ragasztóval fog az sikerülni. Egyenlőre műszaki pályámat lépdelem újra.
Lecseréltem egy gépet a wincseszteren, majd helyrepofoztam.  Az XP kiabált, hogy ez nem valódi. Pedig valódi, mert a tulaj, ha már fizetett érte, és a gép tönkrement rajta, nem fog másik oprendszert venni a hardverhiba miatt.
(Nem tudom, hogy kell karakteres fityiszt rajzolni) :-p
Aztán a Rádiótechnikában egy tápegységfelújítás cikke mozgatta meg a fantáziám. Beleszuszikolt valaki egy műveleti erősítőt az elaggott EMG labortápjába, és nekem is van egy kicsit újabb, de 40 éves elmúlt jószágom, ami hol műxik, hol nem. Az egyik felét már munkára tudtam fogni pár kondi cserével, de a másikban hiába volt teljes (vér)kondiátömlesztés, illetve az üzemmódkapcsolót is kicseréltem. Nem akart felkelni. Füstölt, kidobott ellenállásokat a tápegységből. Ez speciel annyira aranyos volt, mert a pufferkondik előtti ellenállások fejjel lefelé vannak a gépben. Mármint az egész panel, és ha túlfűt, az ellenállás felizzik, kiolvad a panelból, és beleesik a dobozba. Ettől megszakad az áramkör, és megszűnik a zárlat. Azt ellenállás pedig kihűl, és vissza lehet forrasztani.
Ma még megyünk bevásárolni, de majd ha visszajöttünk, csinálok róla képet is.
Szóval a játék sokféle meglepetést tartogatott, de az utolsó az lett, hogy meg kell fejtenem a működését.
Javítani ugyanis úgy is lehet, hogy csak rossz alkatrészt keresek, és úgy is, hogy a logikáját faggatom. Mindig a gyorsaság dönti el, mire van szükség. Ha meglátom, mi égett el, csak az a részt vallatom, ha nem látszik semmi, akkor jöhet a rajz.
No ez a rajz elég kusza. Két lapra szétválogatva az egységek, de nem a megszokott logika szerint, és volt egy rajzhiba is benne.

...
Megjött Nufi, majd délután folytatom.
...

A rajzhibánál tartottam.
Differenciálerősítők vannak a szabályozásban. Nem műveleti erősítőből, hanem germánium(!) tranzisztorból. Igen, elavult technológia, de hát ha működnek a tranyók, akkor nem kell azt kicserélni.  Viszont átlátni, melyik mit szabályoz, és hogyan borítja pillanatnyi egyensúlyát rendszernek, az benne az agymunka.
A rajzon az összeillő vezetékek azonos számmal szerepelnek a két lapon.
Így  lehet megtalálni.
Mindkét lapon a rajz aljára húzta ki a rajzoló, és nem lehet összefordítani.
Hogy áttekinthető legyen, elővettem a színesceruza készletem, és sok alkatrészt összekötő vezetékeket átrajzoltam vele. Volt benne piros, kék, zöld, fekete, barna, sárga.
Így már kicsit könnyebben siklott a a szemem a vakvilágba.
Derengeni kezdett, hogy a 0V-ig leszabályozható táp minusz részt is tartalmaz.
 Ezt nagyon nem akarom megmagyarázni, de a mínusz nem létezett.
Rá is maratták a panelre, hogy minusz 9V.
A rajzon a minusz 9V vezetéke a 0V-tal egy madzagba futott.
Ja, hát ezért nem ott kerestem a hibát.
Viszont a két pont között sehogy sem találtam rézfóliát, sem átkötést.
A két azonos egységből az átkondizottat kimostam még tavalyelőtt nyáron. Utálom a cigarettakátrány fogását, és a zsíroldós mosás a gyantát is eltávolítja.
Gyönyörű, újnak tűnő panelthez lehet jutni.
No de a feliratok eltűnnek, és az alkatrészeket ezután csak környezetükből lehet azonosítani.
Ha mindkét táprészt szétszedem, sok helyet foglal. Ha csak egyet, lassabb a munka.
Nem volt más választásom, bontottam a működőt, és végigellenőriztem, mi hová tartozik.
Ekkor derült ki, hol rajzolták félre a vonalat.
A sok szines vonal pedig kezdte kirajzolni az egységeket is.
Az a bizonyos minusz pedig egy tekercs szakadása a hálózati transzformátorban.
:-(
Azt mondja, hogy 8V-os Z diódát táplál, és egy ASZ18-as tranzisztort tart nyitva.
Kerestem hozzá kis dugasztápot. Alcatel mobiltelefon töltője. Nyissz!
Felforrasztottam, és semmi változás.
Raktam bele másik tranyót, mert a Z dióda a bázisán megfogta a 8,2V-ot.
3V a kollektoron. a kiveszem, sokkal nagyobb. 10V fölött már minden jó, alatta overload, azaz túlterhelés.
Keringtem körbe a lakásban, mint keselyű a haldokló elefánt fölött.
Főztem egy kávét.
Megittam.
Előkerestem egy félbehagyott építést, ami kísértetiesen hasonlított erre a tápra, csak újabb alkatrészekkel.
A panelen ráírva ott díszelgett, miből készült.
Placsovics György tervezte.
Hát persze.
Végigszaladtam a cikken, és szépen felfedeztem a párhuzamokat.
De ha minden jó, akkor miért nem dolgozik a táp?
Ráakasztottam a műszert, és kapcsolgatni kezdtem a 0V 10V 20V 30V kapcsolót.
Ennek volt eltörve az eleje. Azt cseréltem.
A kapcsoló olyan megoldás, hogy lehet 10 vagy öt állású, és határolóval lehet csökkenteni, hány fokot fordulhat el.
Félállásban megjött a 0-10V közötti 2V.
Hhhhhh.
Megfordítottam benne az a lemezt, amitől füstölni kezdett a tápban a potyogós ellenállás.
Vissza az egész. Már csak a racsniban ugráló hengerecskét kellett átraknom 180 fokkal másik oldalra.
A segédfeszültség miatt nem fogom újratekercselni a trafót. Belefaragtam a töltő tápját. Az új kondenzátorok kisebbek, és a nagy trafó tetején nyertem akkora helyet, ahová bőven befért a kis kütyü. Szabtam hozzá lemezt. A nagy trafóra remekül felrögzíthető.
Most jönnek majd a mérések. Illenék megvizsgálni, mikor szabályoz vissza.
Akkumulátort már töltöttem vele. Szépen dolgozik. A baby elem nagyságút bírja. A ráakasztott AM rádió sem morgott. 
Most szemezgetek az RT cikkel, hogy érdemes-e az ott közölt fejlesztést belepaszírozni ebbe a motyóba is, vagy örüljek, hogy működik, és rakjam végre össze.
A félkész táp úgyis tartalmazza majd a változtatható áramkorlátot, és ahhoz pedig akkutöltőt kell áttekercselnem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése