A víz

A legfontosabbak közé tartozik az életben.
Pár napja csöpögni kezdett a csap, de teljesen kinyitva-visszatekerve elállt. Gondoltam, megint felkavarták a tolózárral a lerakódásokat. Andrásnál és a szomszédjánál is új bekötés volt a héten. A kínai olcsó szelepem felakadhatott rajta.
Ma viszont anyu megmarkolta rendesen, és már nem csak csepp volt, hanem csorogni kezdett. Nufiék készültek a templomba, én meg addig gondoltam kicserélem a rossz szelepet. Van itthon tartalék. Csakhogy a lakásban felrakott golyós szakaszoló csap nem zárt el. Le kellett mászni az aknába a vízóra főelzárójához.
Csakhogy a csatorna fedelet lehúzva színültig volt az akna vízzel.
Rohanás a szivattyúkért, meg Jánoshoz a szomszédba, mert neki volt olyan eszköze, amivel fentről is el lehetett csavarni a golyós szelepet.
Na ez a szivattyúk felkavarta vízben már reménytelen volt. Még fogtam a nagy festékes vödröt is, és szedegettem ki, hogy hamar kiderüljön, az én saram lesz, vagy a vízművek oldala. Szerencsére az óra előtt lyukadt ki, de ez nekem hosszú időnek tűnt. Jó másfél-két köbméternyi víz kimeregetése után.
Az akna két oldalán a talajvíz pedig folyamatosan jött. Nem lehettem nyugodt.
János rendes volt, én emelgettem ki a vizet, és ő meg öntögette az utcára. Onnét már a legelő felé elfolyt.
Egyszer sikerült jól szájba verni is magam a teli vödörrel, de csak most érzem hogy megdagadt az ajkam. Nem baj, majd azt mondom mindenkinek, hogy kocsmai verekedés nyoma csak.
Délután aztán kijött három srác. Lefényképezték a hibát és a plombákat. Kicserélték a korhadt csövet, és most minden újra működik.
Illetve én is kicseréltem a rossz szelepet.
Így teljes.
Most még megfuttatom a kutyát, aztán irány a falunap.

Dögrovás

Használjuk a szót, és nem gondolunk bele, mit is jelenthet. Pedig kis logikával érthető.
Az állatokat őrző ember a gazda felé ellenőrzésre két botos jelölést használt. Az átvételkor a két boton azonos rovás jelezte, miből hány állatot vett át. Ha elhullott, a juhász, a csikós rárótta a mennyiséget.
Ma pedig nem erre használjuk. A gyengélkedő mondja magáról, dögrováson vagyok.
***
Délelőtt esett. Már tegnap délutántól jég és zápor és zivatar. Ettől én kikészülök. Jó volna valami mókás szöveggel leírni, de valójában kóválygok csak, és nyomás a mellemen és a gégémben.
Tegnap még megfejeltem egy liter tejjel és négy kakaós tekerccsel is. Pedig tudom, hogy árt. De mint egy alkoholista, aki éveket hagyott ki, úgy toltam le a torkomon a korábban napi rendszerességgel fogyasztott reggelimet.
Van nekem eszem? Van ennek értelme?
Az alvás idejére legalább nem érzem, de ma még a Nyafi-sétáltatás idején is megvolt. Bár akkor tompult sokat.
Este nyolckor pedig fogtam egy darab szalonnát, öt halrudacskát, egy hagymát három tojást meg némi kenyérfélét, és lenyomtattam.
Gyógyulok. Nufi azt mondja, ettől ő meg is halna. Engem ez állít talpra.
Újabb három részt néztem meg az oxfordi történetekből. Kezdenek a szereplők ismerős arcokká válni. Úgy, mint pár éve még Budafokon a Camponában megláttam egy ismerős arcot a mozgólépcsőn, és futtomban sziával üdvözöltem. Ő jött fel, én lefelé. Fogadta a köszönésem, és ennyi volt, aztán azon járt az agyam, vajon honnét ismerem.
Este a híradóban látva jöttem rá, hogy egy politikus. Semmi egyéb, csak láttam a tévében. Ha eszembe jut, ma is mosolygok magamon.
***
Nufi legújabb bicaján leeresztett a kerék. Az elsőben már cseréltem belsőt, most a hátsó került sorra. Viszont annyi törésnyom van a külső köpenyen, hogy azt is cserélni kell. Igaz, hogy amikor megvette, már akkor is ilyen volt, de most szembetűnővé vált.
Még 5000Ft lesz a pár.