2012. július 28., szombat

Ismét Komjáti

A következő bejegyzések a Komjáti blogomon olvashatók.

2012. július 24., kedd

Budapost-Miskolc-Komjáti

Dióhéjban ennyi. Vagyis ennél azért jóval több.
Csütörtökön megjött Laci, és könyveltünk, aztán elvittük Bélát katétercserére. A pénteki bepakolás, szombati elsimítás, és utazás különösebb izgalmak nélkül eltelt. A járólapokkal jól lesúlyozott csomagtartó miatt óvatosan faroltam ki a kapunkon. Vasárnap itt állt a házuk mellet, és csak hétfőn gurultunk tovább Komjátiba.
Ott először jót pihentünk a hűs szobában. Anyuék később jöttek vonattal. A csomagok befértek, őket már nemmertem beültetni, csak hazafelé. Ott is lekapja a kipufogót a bejárati kapu közepén a fa illesztő, ha nem figyelek.
Amikor megjöttek, körbe jártuk a falut gólyalesre. Nufi megszámlálta a gólyafészkeket, és le is fényképzetem a kis gólyákat.
Hozzávetőleg kicsik, mert már röpképesek mind.
Ebéd után még felkutattam órás csavarhúzóért a házat, de nem leltem. Kéésel kapartam ki a wattmérő belsejéből a gombelemt, hogy kicseréljem a bringakomjuterben. Abban ugyanislemerült. Sajnos vastagabb. Nem jó bele. A szádvári túránk így nem hiteles, csak a térkép mutatta kilóméter szerint lészen megírva.
Nufi képes riportját szerintem a jövő héten olvashatjátok leghamarabb.
A tornai vártúra megismétlődött. Mármint abban, hogy Nufi nem bírta feltolni az emelkedőn a bicajt. Lelakatoltuk hát az erdőben, és onnét az apostolok lován ügettünk tovább.
A forróságot enyhítette a pára, de izzadtunk rendesen. Odafenn szinte csavarni lehetett a pópómból a vizet.
Nufi cipője is morzsáira hullott. Még jó, hogy számolt ezzel a körülménnyel is, és hozott tartalékot.
A gyalogtúra végén a hazabiciklizés a tartalék cipőben, kényelmes tempóban fényképezgetve végződött.
Komjáti határában elhagytam. Már azt hittem, a meleg kezdte ki a bringáskedvét, de csak anyu nem bírta cérnával, és ránktelefonált, hol vagyunk.
Laci bácsival körbejártuk a kertet. A sok kis fa úgy tűnik, megfogant, és szilva is is lesz jócskán. Belakmároztam belőle, meg szedre, és málnát is ettem. A szőlőn ott fehérlett a délutáni permetezés. Rézgálic, meg mész keveréke.
Haza pedig sűrűn ásítozva vazettem, és nem volt még 10 óra, amikor nyugovóra tértünk.

2012. július 18., szerda

Ma hasznosnak éreztem magam

Összeszedtem a bátorságom, és szétkaptam a bojlerünket.

Már tavaly óta készülök rá, de jött a rossz idő, és halogattam. Tudni akartam, mennyire van tele homokkal-üledékkel. A közelmúltban cseréltem egy ismerősömnél aktív anódot a villany-vízmelegítőjében, és ott gyermekfejnyi, vagy kisvödörnyí sárga kulimászt sepertem ki. Utána persze az anódot is kicseréltem. Bár benne maradt valamennyi, de igen karcsú volt az újhoz képest. A tulaj szerint 2-3 éve cserélték.
Akkor az én kb. 10 éves tartályom már félig lehet.
Hát nem.
Két kis maréknál többet nem kapartam össze, és az anód is több, mint 80%-os.

Gondolom ez annak is köszönhető, hogy nálam nincsenek vas vezetékek, és a belső térben is zománcos a tartály.
Az anódot azért lekörömkeféztem, hogy minél nagyobb felületen érintkezzen a vízzel. Továbbra is gyűjtögesse csak a vízben oldott oxigént.
A küzdelem csak ezután jött. Valamennyi víz ment a kőre, de nem volt vészes a leeresztéskor, és amikor mindent feltöltöttem, beindult a fűtés ott ültem egy darabig, csepeg-e.
Aztán, mint aki jól végezte a dolgát, ebédelni indultam. Kiklopfoltam a tarját, kisütöttem a szalonnát, jókora hagymával puhára pároltam, és egy jégcsapretekkel elfogyasztottam. Nufi olvasott nekem a Nők lapjából.
Még ellenőriztem, hogy is áll a rendszer.
Cseppleválás a beömlő nyíláson.
De hát pont ott nem is bántottam.
Elő a 30-as kulcs.
A hollandi nem mozdul. Lefordul a kulcs. Fe fel, s le. Minden mozdulatra jobban jön a víz.
ANYÁÁÁD!
A csapokat elzártam, majd tovább gyötörtem a szerencsétlen hollandit a satuszerűen állítható villáskulccsal is.
Kínomban levettem a flexi cső másik végét. Újabb vödrözés a forró vízben. A csövön áthúzva a csillagkulccsal végre megmozdult, és levehető lett a hollandi.
Szerencsére csak a tömítést kellett vastagabbra cserélni, bár gyanítom, ez a beépítéskor is határértéken lehetett. Azért tépte meg a szaki az anyát. Nem tudok felhőtlenül gondolni rá. Nem hiszem, hogy drágább lett volna a tömítés 20-30Ft-nál, amit akkor is kicserélhetett volna.
A lényeg, hogy a takarítás, és csere óta nem csepeg.
Este még rendezkedtem az udvaron. Elraktam a sörkollektorra szánt üveget a gyerekveszélyes járdáról. Még leültem pár hullámpapírt elégetni meg a hullámosra ázott pozdorja polcot. Sötétedés után jöttem fel megírni a mai történetet. Most még megnézem a zsebkohót, lehet-e beoltani, és pihenni térek.

2012. július 17., kedd

lép-lép, nem halad

Vannak ilyen napjaim.
Csináltam ma mindenfélét. Megragasztottam a sufniba száműzött szekrény fiókját, és kitakarítottam az egereket.  Ezek az önigazoláshoz elegendők. Csak a marólift halad lassan.
Kikerestem a keményfa tartalékok közül egy olyat, amiből a csúszó részt kivághattam. (Természetesen a Mathias Wandel videoja alapján)
Szemre. Mert ugye semmi sem olyan, mint nála.
A keményfa valaha egy ágy alkatrésze volt. Még tüzelőnek kaptam, és ennyi maradt belőle. Ma már tudom, hogy kár volt elégetni. :-(
Levonszoltam az asztali körfűrészt, és levágtam. Persze nem jött ki belőle az egész, de kis furfanggal jó is lehetne.
Viszont nekem nem lesz annyira párhuzamos a nút. Kitört egy darab a műanyag betétből. (Ez utóbbi a fűrészasztal önténye és a fűrészkorong közötti teret takarja. )Már tudom, hogy rétegelt lemezből fogom én is pótolni. De még nem tettem. Illetve talán van vastag plexi is.
Sebaj, ott a maróasztal. No, először kilőtte a kezemből. Nem a megfelelő oldalán forgácsoltam. Odébbtaszigáltam a terelő műanyagot. Így már rendben, de ferdének tűnt.
Újabb fogás. Kicseréltem szélesebbre. Így is hullámos lett belül. Sem a T idom, sem az U nem tökéletes.
Az oldalfalon is a kezdetnél jókora körfűrésznyom.
A zömét eltakarítottam csiszoló vászonnal, de csak kézzel lehet, mert a fúróba fogható körlap nem sík.
Tehát lassú.
A ferde vezető rövidebb.
Itt léptethetem be a turpisságot, mert ha középre teszem, akkor elég hosszan alátámaszt. Viszont nem tizedmilliméteres a kotty.
A következő gondom, hogy az én maróm nem hengerpalást. Nem lehet egyszerűen hozzá hiltiszalagozni a liftfalhoz. Alighanem faragni-reszelni kell majd sokat, amíg párhuzamos is lesz, meg merőleges. Tartok tőle, hogy ez is Komjátiban fog befejeződni. Meg még pár sínnek való keményfát elrontok. Illetve kigyakorlom fenyővel, és ha már megy, akkor váltok.
Ami a szerencsém, hogy maradt még némi tüzelőfám. Az pedig akác. Már abból is vágtam hasábot.
Ez sem túl egyszerű. Vagyis nekem nem.
Délután lógott az eső lába, visszacipeltem az emeletre a körfűrészasztalt. Van vagy 30kg, és bonyolult mozgatni a pici műhelyemben.
Majd a szalagfűrész. Most új szalag van rajta.
A szalagfűrésznek is aluöntvény az asztala. Az pedig bordás.
Az akác pedig előre levágott, és meghasított. Köze nincs a merőlegeshez és síkhoz.
Vágtam egy csíkot a vezető bordához, és rácsavaroztam egy laminált parketta darabot. Ez lett a csúszólapom.) Csak hát kézzel szorítottam a csúszólaphoz. Be is mozdult. Nem nagyon, de ráspoly, meg gyalu, meg mindenféle segédeszköz kellett hozzá. Megdolgoztat ez az asztalos szakma iránti kíváncsiság.
Délután meg, mint akit megcsípett egy cecelégy. Kóvályogtam a házban, és ragadt le a szemem. Több hónap nyugalma után ismét kávét töltöttem magamba.
Hát így már ment.
De este a falat vakartam kínomban, olyan éhessé tett.
Nem fogok visszaszokni.  
 


2012. július 16., hétfő

Teljes kudarc

A játék rossz. Nem emeli fel a marót az autóemelő. A két vezető tengelyen nem egyforma a nyomás, és ettől megszorul.
Újratervezés.



Igyekszem láttatni is, más ne lépjen ebbe a kátyúba.
Mármint ha a blogger beleegyezne, de nem megy. Mármint amit feltöltöttem, az nem az, aztán letöröltem, s azóta nem megy fel semmi.
Egyszer akarok nagyon precíz lenni!
Szóval normális sínes megoldás kell, meg a tuskókat is eltávolítani, mert a rögzítő kar is beleakad. Legszívesebben levenném róla az egészet, csak a motort hagynám de attól tartok, a műanyag burkolat is maga az önhordó váz, mint a fúrógépeknél.
Most marad a Matthias megoldása. Vagyis annak a liftjét fogom megvalósítani, csak a motor felfogatását itt a fogantyú helyére kell illesztenem. Illetve amíg ez elkészül, egy másik fajta autóemelővel nyúlok alá, és rögzítés után kiveszem a forgácsolás idejére.
Na teszek még egy próbát filmfeltöltésre.

Itt például az látszik, hogy nem lehet a szorítóval rögzíteni a magasságot.
Szóval kell egy jó szán.

A bejegyzés címe

... ezt írja ki szürkével a böngésző, aztán amikor odateszem a kurzort, letörli. Én meg beírtam, hogy ott maradjon.
Tegnap végig nagy feszültség volt itthon. Nufi kinn szorult az esőben az apjával. Én pont akkor vágtam a következő tyúkot. Még jó, hogy most nem az udvaron raktam a tüzet, mert akkor nem tudtam volna megpucolni. A forrázóvíz a gázon melegedett.
Ma megint húslevest főzök. Lesz vagy két alkalomra való egy madárból.
Listát is kéne írnom a remete szolgálathoz, mit ne felejtsek itthon. Legfontosabb az install szoftverek, meg a favésők. A maróasztalka csak akkor, ha befér.
Ma még postajárás a csekkekkel, feltölteni a banános vedret, meg az almásat.
Lecserélem az orosz fúrón a gumikábelt. Nem mintha rossz lenne, csak spec dugó van a végén, és nem megy bele a földelt konnektorba. A most szétszedett porszívónak meg pont jó a madzagja.
Esténként meg apámmal beszélgetek újra. Valahogy két éve is ilyen rekkenő hőségek voltak, amikor itthagyott minket.
Milyen egyszerű megszabadulni. Csak elalszunk, és nincs több adósság, nincs több teljesítendő ígéret. Nem varrnak a nyakunkba új adókat, és nem fogunk fázni, meg nem kell a mérleget figyelni, hogy megint többet mutat, mint tegnap.
Persze ezt ki kell érdemelni. A kíváncsiság jóval nagyobb kihívás, ezért inkább vállaljuk az adósságot, a bizonytalan létet.
Este papíron gondolkodtam. Mármint nem volt számítógép. Csak a csíkos füzet, meg a világoskék toll, és a 2W-os LED lámpa világította meg az ágy sarkát.
Jóval kisebb fogyasztás. Persze a blog egy társas magány, a füzet egyszemélyű.
Melyik a jobb?
Amíg ott szuszog mellettem Nufi, addig mindegy.
Persze felmerül, hogy apám odafentről... de miért pont most, amikor életében sem sokat.
Meg mindenki, aki korábban...
Egy frászt!
Nincs múlt, nincs jövő, csak a jelen létezik. A számítógép, a papír csak annyiban jobb, hogy később letörje a nosztalgikus sóhajokat. A múlt pecsét a ruhánkon, amit vagy kimosni, vagy eltakarni jó. Dicsekedni fölösleges vele. 

2012. július 13., péntek

Nincsenek megjegyzések

Mostanában mindig ezt nézem, és huss, tovább lépek.
Ma szószátyár napot tartok. (Mi a szátyár? Meg kéne nézni valahol.)
Mostanában a jutubin lógok sokat. Kicseréltem nagyobb hűtőfelületű alutömbre és ventilátorra a processzorom leszorítóját, és így nem állítja le a gépet a hő.
De vissza a videomegosztóhoz. A jig nevezetű jószágokat nézegettem. Ha jól fordítom le magamnak, akkor vezetősablon. A famunkánál a felsőmarót, a körfűrészt lehet vele valamivel párhuzamosan, vagy ívben vezetgetni.
Ezek izgítják a fantáziámat. Meg a routerlift. Ez utóbbi a felsőmaró forgácsolószerszám le-fel mozgatásához jó.
Nekem van egy alumínium asztalkám, amire fejjel lefelé lehet rácsavarozni a szerszámot, és akkor pontosabb munkára alkalmas. (gondolom én)
A bibi ott van, hogy a forgó kés beállításához nincs tekerős lehetőség.
Eredetileg a kézben tartott szerszámot egy ujjal felszabadítva egy rugó ellenében lehet süllyeszteni, és amikor megfelelő mélyen van, akkor visszarögzíteni. Ez alulról tolva nem egyszerű feladat. Amikor megindul vagy túlszalad, vagy korábban áll meg.  A fogak között elhangzó szavak meg nem szalon(na)képesek.
A liftet valamilyen tekerentyűvel oldották meg a filmesek. Nekem is van három kedvencem közöttük.

Ez azért, mert bringából veszi a bovdent. :-)
Ez azért, mert szép.
Ez olyan profi, aki sokallja a 300$-os gyári megoldást.

És most az a "kis" zseni Matthias Wandel, akinek a honlapján a legtöbbször időzöm. 


Ma elhatároztam, hogy keresek magamnak megoldást.
... és lőn.
A fémasztalka lábait hozzácsavarozom az asztallaphoz. A felsőmaró kézifogantyúit eltávolítottam. Oda csavarozok két tuskót. (Van vagy 40 fokos szöge, erre még töröm az agyam, hogy pontos legyen.)
A tuskókat egy lyukas rétegelt lemezre csavarozom, és a rétegelt lemezre rögzítem a Trabantom emelőjét.
A legkisebb befektetéssel, azaz némi munkával holnap megleszek vele.

Enyhülés

Egy kicsit jobb idő van. Nem az a rekkenő.
Tegnap itt járt anyu. Hozott gyümölcsöt a portánkról. A hűtőnk megint varrás mentén reped. A kolbászos emberünkről lekéstünk. Korábban járt itt. Mire újra jön, én már Komjátiban leszek.
Tegnap történt még az is, hogy Laci szomszéd hűtőt fabrikált a szeszfőzőjéhez. A tartálya kicsi, de a hűtőnek vett egy legalább 100L-es vashordót, meg egy rézcsövet. Eddig minden rendben volna. A ki- és bejövő nyílásokat megfúrta, kireszelte, és csavaros csőtoldót vett hozzá. A paláston belül hollandi, kívül hollandi. Jó elgondolás. Profi, vagy amatőr, ebből még nem derülne ki.
Sajnos a türelme kevés az ilyen munkához. A rézcsövet a hajlítgatás előtt még nem töltötte fel homokkal. Erről meg-megroppant a cső. Utána szenvedett, hogy hogy töltse fel. Sanci, a három éves fiacskája pedig hasonló izgalomban segített mindenhol. Kalapálta a szerszámos láda tetejét, szórta a homokot a vödörből, húzta a fúrógépet a farkánál fogva.
Szóval volt mindenféle tényező.
Dagadttal - a barátja - elkezdték egy festékes vödörre - amiben épp paradicsom nő - rátekerni a rézcsövet, majd mikor megjött András - a másik barát - már hármasban folytatták a tekerést. András precíz ember, és somolyogva nézte az esztétikum szertefoszlását, de ráforrasztotta a két hollandit a csövek végére, és segített Laci szomszéd cipőjébe szórni a homokot a csőből.
A következő hiány: anya nem nagyon volt. Kreativitásból akad Laci szomszédnak is elegendő. Egy szélesebb anyát felébe metélt. Még nem volt tömítés.
Ez sem probléma. Felvettem a múltkor bringázás közben egy VW sárfogót.
A gumija jó vastag, kiadta a méretet, a bőrlyukasztóval hamar csináltam párat.
Nekem ez nem szokott központosra sikerülni, de azért nem vészes.
(Néha én is hibázom, csak nem vallom be. :-)
A következő probléma ott jött, hogy a toldó kurta. A lyukon átdugva a rögzítő anya, plusz alátét épp elfoglalja a menetet, de már a hollandinak nincs mire rákapni.
Czumi.
Kerestünk véknyabb gumiszőnyeget. A hollandiba belülre is, kívülre is metéltem gyűrűt.
Alul nem jelent gondot, mert a kilépő folyadékot nem kell tovább vezetni, belecsoroghat a kifolyó nyílás alá tett tálba.
A felsőnél mindkét oldalról kell hollandi.
Egy alátét plusz gumitömítés, és jól meghúzva.. szóval azért megoldottam. Éppen jó.
Ekkor jött a cső csatlakoztatása a toldóra... erőből.
Naná, hogy a csőkígyó ellenállt. Egy szál cső három-négy menetnyi rugót alkotott, és nem volt visszaforduló rész. (Értsd, a csővel merőlegesen kéne a palástra érkezni.) Tehát oda kellett húzni.
A jól meghúzott csőtoldó persze a külső oldalon egy hatlap-fejű anyának kiképezve nem nagy kapaszkodó felület, és mint a gomb bújt keresztül a lyukon.
Ekkor fogyott el Laci szomszéd türelme.
Összerámolta az egészet, és úgy döntött, vesz egy új hordót, és kezdi elölről.
Pedig nem kéne.
Reggel arra ébredtem, hogy tanácsot akarok adni Laci szomszédnak.
Vesz egy fél méter horganyzott csövet. Azt megmenetelem, és utána levágunk 10-10 cm-es darabokat. Az lesz a be és kiömlő. Azon elfér két anya, két gumialátét is, és ha nem, akkor 15 cm. Fél méterből bőven kijön.
A ki és bemeneti hollandik előtt levágjuk a csövet, és veszünk két könyököt.
Amivel a vízcsöveket a fal mentén is toldják a sarokban. Nem kell gyötörni a felfogatáskor. Jóval olcsóbb megoldás, mint az új hordó, és munkának is sokkal kevesebb.
De jeleztem, hogy nemrég láttam nála egy gázbojler kazánt. Ha azt köti be a hordó belsejébe, sokkal jobb hőcserélőhöz jut, és rajta szabványos csatlakozók vannak.

2012. július 9., hétfő

Levizsgáztam

Két évet kapott a Honda. A gatyánk ráment, de megérte. Illetve ez majd kiderül. Most még az örömtáncikálásnál tartok.
Egyébként húzós nap volt. Mentem 70km-t a bringával a tűző napon. Meg is fogott itt-ott. Remélem, most helyreáll a D vitamin háztartásom. Szendi Gábor könyvei továbbra is útmutatók. Most éppen a D vitaminról olvasom Nufinak a fontos statiszikákat.
Van még egy porszívó, ami munka közben túlmelegszik, aztán megáll. Szétszedtem, találtam egy majdnem hideg forrasztást, amit átmelengettem, kipótoltam, de ettől nem változott semmi.
Ma szétkaptam egy hasonló korú vackot, de abban nincs védelem, illetve nem lelem. A másiknál is arra tippelek, hogy menetzárlat is lehet. Már késő van zúgatni, de alighanem a teljesítménymérővel kell üzemeltetni, és rá-rápillogni a kijelzőre. Kúszik-e fel a fogyasztás, vagy tényleg védelem lesz benne.
Megszemléltem a munkapadomat is újra. A régi pozdorja szerű fedele eltört, és először csavaroztam rá alulról rétegelt lemezt, de nem tetszett. Kerítettem megint törött raklapot. Nem fenyőt, ettől volt nehéz, vagy hosszadalmas, hanem valami fehérebb fajtát. Megfúrkáltam szemre ész nélkül ott, ahol a másik volt. Fölösleges pontoskodni, amikor az anyagmegfogatáshoz berakott műanyag ütközők vagy befgoják, vagy nem, amit közéjük rakok. Lecsiszoltam a felületét. A fúróba fogott cs. vászon elég durva munkát végzett. Ezt nem tudnám fülbevalónak ajánlani. :-) Aztán már munkára fogtam, de nem tetszett, hogy az oldala is csálé. Kerestem egy L alakú profilvasat, és mellette elhúzkodtam a felsőmarót. Azóta elégedett vagyok.
Este még gyönyörködtem benne is.
Kaptam Nufitól is olvasnivalót. Szenti Tibor A tanya c. könyvét. Nemrég volt a Kossuthon a szerzővel riport. Nufi hallotta, hogy hallgatom. :-)
A könyv tényleg jó. Illetve az elején, amikor a vályogház építéséről ír, az nagyon betalált az érdeklődésembe. Ez a lyány mióta őrizgeti ezt a kincset?...
Még szétkaptam a hátsó villogómat is. Az öt LED-ből 4 jó, az ötödik nem világít. Tettem mellé másikat. Az sem. Átforrasztgattam, és akkor sem gyógyult meg. Erre kapott a mellette levő led lábáról vezérlést. Így már mind világít. Persze nem sokat számít, de így még jobb lett, mint volt. A bringán úgyis van dinamós fényforrás is elöl-hátul, nem csak akkus.
Most még a számítógépem ventilátorait kell kibővítenem, hogy ne álljon meg a gép. 'Pillanatok' alatt eléri a
70°C-t, aztán csucsuka.

2012. július 8., vasárnap

Üvegen keresztül

Torz világ?
Odafenn a tetőn most izzik a levegő. Nem is merem megmérni, mennyire. Talán kilőne a hőmérő, ha felvinném. Honnan tudom? Jártam ott. Felvittem a tetőcserepeket. Ezt a szép öreg üveget is ott leltem.
Azóta többféle maró és egyéb tisztítószerrel is átöblögettem, és most vízzel töltve torzítja a látványt.
Hanem a történetem ezzel még nem fejeztem be.
Pihegésképpen lezuhanyoztam, és ejtőzni készültem, amikor csöngettek.
 - Igen, tessék! - szoktam beleszólni a kaputelefonba. Ismerős hang kérdezte, hogy ráérek-e. - Megyek, csak húzok magamra valami ancúgot.
Ráérnék-e éjszaka? Vagy szombaton? Portásnak.
Jó, de nekem nincs portás képzettségem.
Most nem baj. Le kell váltani az alkalmazottját.
Jó. Pár perc, mondjuk 10, mert Nufit fel kell hívnom, hogy megyek. És át is öltözni.
OK.
A telefonomon épp nem volt pénz, de mire kikerestem Nufi számát, hogy a vonalasról rácsörögjek, már meg is érkezett.
A bringa nem fért be a kocsiba, mondtam az ismerősnek, majd odakarikázom, menjen, intézze addig a papírmunkát.
Tempósan haladtam, nem volt egy óra a megérkezésemig. Az ismerősöm már sehol. Egy másik portást hívtak vissza, amíg átveszem a kapu felügyeletét. Ő mutatta meg, milyen füzeteket vezessek, aztán huss.
Az üzem dolgozói érdeklődtek, hogy mi történt. Jött egy takarító néni, nagyon aggódott. Hívta is telefonon, az öreget, de nem vette fel. Az ismerősöm bement a rendőrségre a tulajjal, mert betörés is volt. A gyártelep szomszédságában egy teljesen lerabolt, kifosztott másik üzem. Onnét ugrálnak át a kerítésen. Be is van kamerázva.
Befutott a tulaj, elvitte az öreg portás holmiját, közben úgy nézett a képembe, mintha megszámolná, hány szőrszál van a szemöldököm és a pólóm nyakkivágása között.Vallató nézés.
 Ez infarktus lesz. Betörés közben, vagy megütötték az öreget, és...
A tulaj elporzott, maradtam a takarító nénivel, meg írogattam a távozókat a füzetbe. Órát, percet, rendszámot. Rá-rápillogtam a monitorra, de mozgás nem volt. Csak a ventilátor zúgott, forgott, kavarta a levegőt.
Már besötétedett, mire előkerült a főnök az ismerősömmel. Hozták a beugrós portást is. Hárman tárgyalták a tolvajokat. Aztán a tulaj hazafuvarozta a portást, az ismerősöm ismét el.
Megérkeztek a rendőrök.
 - Tessék. A betörés miatt jöttek?
 - Ja.
 - Mondom, a kapitányságon van a főnököm.
 - Minek?
 - Feljelentés tenni. Kinyissam? Bejönnek?
 A két fiatal srác ült a rendőrkocsiban, és nézte a kínlódásom. Aztán felhívtam az ismerősöm, mondván a főnököm majd tájékoztat.
- Igen a kapitányságon van, de nekem mi a teendőm, engedjem be a nyomozókat?
Ezek nem nyomozók, csak járőrök.
Elküldjem őket?
Határozottan semmi szöveg, "S ha valami problémátok adódik az életben, azt oldjátok meg magatok" /Illik ide az idézet Sándor György Megvédem az iskolát humoreszkjéből/
Megköszöntem, hogy kijöttek, már intézkednek.
A rendőrök el.
Visszatért az ismerősöm. A történet szálai bonyolódnak. A tulaj telefont kapott, hogy a szomszéd telephelyre xxx rendszámú autó hajtott be. A tulaj pedig lerohant a portásfülkébe, ahol az öreg éppen SMS-t kapott.
A kép összeállt, a telefonon olvasható szöveg arra utalt, hogy van összefüggés a vasgyűjtő autó és a portás között.
Innen már logikusnak tűnt hol is lehet az öreg. Az ismerősöm pedig tovább folytatta a fejtágításomat az éjszakai és reggeli teendőkről, illetve a kutyák ellátásáról.
Még elautózott az öregért a kapitányságra. Segített kipakolni a vasszekrényét, és csitítani a feszültséget az ismét előkerült tulaj, meg az öreg között.
Végre távozott az öreg, 


A tulaj hergelte magát folyamatosan. Centiméterekről nézett az arcomba, kikerestük a számítógépen a kamerák képét az esemény időpontjában.
Éjfél elmúlt, mire hazamentek. Én meg kikapcsoltam a tévét, a ventilátort, és kiültem a porta elé végre olvasni.
Óránként körbejártam a kutyákkal. Rá-ránéztem a monitorra, és most először sikerült 'bólintás' nélkül végigülni az éjjelt. (Még katonakoromból emlékszem, hogy fél 2 és fél 3 körül van a mélypontom. Ez maradt el.)
Jaj, majdnem elfelejtem. Ez is egy aranyos részlet, de mint a krimikben, csak akkor van jelentősége, ha valaki tudja, miről is van szó.
Délután becsöngettek, és keresték ... bácsit.
 - Most nem ő van. - mondtam, és a srác elment.
Ezt elmondtam az ismerősömnek is, és faggattak, hogy nézett ki, meg stb. Mindez még sötétedés előtt történt. Ha tudom, miről van szó, talán odafigyelek.
Ha meg nem tudom... de hát bizalom ebben a helyzetben egyszerűen nem létezik.

Agyalnék még egy kicsit a körülményekről. Hol torzul a kép. Mikor nézem az üvegen keresztül a világot, s mikor csak a szemlencsém fókuszán át.

Az öreg lánya munkanélküli, a fiát is támogatja, és az unokáját is neveli. Vadonatúj autója is biztosan inkább a banké, mint az övé. Ez az ember nemrég még egészen más nívón élhetett. Csúszik... csúszik.... ki tudja hol áll meg? Egyenlőre nem tudok semmit.  Csak annyit rakok össze, amit én látok e mozaikból.
A tulaj hol fizet, hol meg nem.  Neki is lehetnek nehézségei.

Az gyár bontás alatt. Még üzemel, de költözik rövidesen. El kell hagyni Bp. területét. Majd tönkre tesznek valami zöld mezőt a kedvéért, mi meg fizetjük az egyre dráguló élelmiszert. Már akkor is dühös voltam, amikor nagy mellénnyel kijelentették, hogy Kecskemét mellett építik fel a Mercédesz gyár új üzemét. Ja, majd megtanulunk megküzdeni a rozsdával, és karosszéria elemeket, meg ottomotorokat fogunk enni.

De folytatnám még a logikát.

Ez a gyár a szocializmusban épült. Az értékek, amiket ellopnak, azok vas, meg alumínium-szerelvények, borítások, épülettartók, stb.  Az öreg akkor volt fiatal, amikor ezek oda beépültek. Ez az ország vagyona, és most van itt egy mitugrász élősködő, aki semmit sem tett, csak élvezi a hasznát ennek a romjaiban is méltóságteljes gyárnak.

Vannak még a dolgozók. Egyikük értesítette a tulajt telefonon, hogy most érkezett be egy autó az elhagyott telepre. Ezért futott le a tulaj a portára, hogy hívják ki a rendőröket. A dolgozóknak különösen fáj, hogy nekik még van munkájuk, és azon élősködnek? Abból nem elég az államot kielégíteni, mint a szúnyogok, böglyök még egyéb kiszámíthatatlan vérszívók is rájuk telepednek?

No és a vasgyűjtők?
Ezek az éhenkórászok, akik már rég nem kapnak munkát, és ott, ahol elhagyott gyártelepet lelnek, 'ingyen' bontják, válogatják az értékké tehető fémet?  A dózernek már csak a betont kell majd elteregetni?
Amit egy bontás alatt álló üzem területéről gyorsan el lehet vinni, az már  nincs használatban.   Ahol pedig dolgoznak, ott egykettőre kapnának a kerítésléccel az arcukba.

Torz ez a világ, mert aki használja, azon csüngenek a vérszívók, aki bontaná, az nem lehet legális. (A tulaj annyiért adná neki, mint amennyit a méhben kapna érte.) A tulaj, úgy érzi, hogy ő fizetett a tulajdonáért.

Az ismerősöm pedig most hány embert fog elbocsátani egy alapos gyanúba kevert - még nincs ítélet, én is csak így fogalmazok - alkalmazott miatt? Mert ugye ezután a cége megbízhatatlan a tulajnak.

Meleg van. Nagyon befűtöttek odafenn.
Nézegetem az üvegemet, és még nem tudom, hogy mire fogom használni. Az alján az 1000 felirat valószínűleg azt jelenti, hogy 1 literes. Kupakja nincs. A világot még így is tudja torzítani.

2012. július 2., hétfő

Új blog

Elindítok egy új oldalt. Szeretném eladni a lakásom, és megtalálni, aki majd jól érzi itt magát, ahol nekem is volt sok jó évem.
A pénzkeresetre hajtó reklámok  közé beszerénykedek egy listával. Aki nekem ír e-mail-t annak naponta frissített listámban szorítok egy helyet. Hozzáírom az e-mailcímét. Mindaddig akarom folytatni, amíg az enyém elmegy, utána átadom annak, akinek ez jól jön.
Az én ötletem nem valami falrengető. Ha másnak is megtetszik ez a cím, és bejelentkezik, akkor egyre nagyobb lesz a lista, és több a látogató. Csak rám talál, akinek itt van dolga! Közel 18 évet töltöttem Budapesten. Eddig megérte. Most jobb lenne máshol.
Ha valaki segíteni akar, ossza meg nekem ismeretségi körében. Ha szintén változtatni akar lakhelyén, jelentkezzen! Ha nem érdekli, bocs, hogy zavartam!

üdv.
IMI