2012. július 18., szerda

Ma hasznosnak éreztem magam

Összeszedtem a bátorságom, és szétkaptam a bojlerünket.

Már tavaly óta készülök rá, de jött a rossz idő, és halogattam. Tudni akartam, mennyire van tele homokkal-üledékkel. A közelmúltban cseréltem egy ismerősömnél aktív anódot a villany-vízmelegítőjében, és ott gyermekfejnyi, vagy kisvödörnyí sárga kulimászt sepertem ki. Utána persze az anódot is kicseréltem. Bár benne maradt valamennyi, de igen karcsú volt az újhoz képest. A tulaj szerint 2-3 éve cserélték.
Akkor az én kb. 10 éves tartályom már félig lehet.
Hát nem.
Két kis maréknál többet nem kapartam össze, és az anód is több, mint 80%-os.

Gondolom ez annak is köszönhető, hogy nálam nincsenek vas vezetékek, és a belső térben is zománcos a tartály.
Az anódot azért lekörömkeféztem, hogy minél nagyobb felületen érintkezzen a vízzel. Továbbra is gyűjtögesse csak a vízben oldott oxigént.
A küzdelem csak ezután jött. Valamennyi víz ment a kőre, de nem volt vészes a leeresztéskor, és amikor mindent feltöltöttem, beindult a fűtés ott ültem egy darabig, csepeg-e.
Aztán, mint aki jól végezte a dolgát, ebédelni indultam. Kiklopfoltam a tarját, kisütöttem a szalonnát, jókora hagymával puhára pároltam, és egy jégcsapretekkel elfogyasztottam. Nufi olvasott nekem a Nők lapjából.
Még ellenőriztem, hogy is áll a rendszer.
Cseppleválás a beömlő nyíláson.
De hát pont ott nem is bántottam.
Elő a 30-as kulcs.
A hollandi nem mozdul. Lefordul a kulcs. Fe fel, s le. Minden mozdulatra jobban jön a víz.
ANYÁÁÁD!
A csapokat elzártam, majd tovább gyötörtem a szerencsétlen hollandit a satuszerűen állítható villáskulccsal is.
Kínomban levettem a flexi cső másik végét. Újabb vödrözés a forró vízben. A csövön áthúzva a csillagkulccsal végre megmozdult, és levehető lett a hollandi.
Szerencsére csak a tömítést kellett vastagabbra cserélni, bár gyanítom, ez a beépítéskor is határértéken lehetett. Azért tépte meg a szaki az anyát. Nem tudok felhőtlenül gondolni rá. Nem hiszem, hogy drágább lett volna a tömítés 20-30Ft-nál, amit akkor is kicserélhetett volna.
A lényeg, hogy a takarítás, és csere óta nem csepeg.
Este még rendezkedtem az udvaron. Elraktam a sörkollektorra szánt üveget a gyerekveszélyes járdáról. Még leültem pár hullámpapírt elégetni meg a hullámosra ázott pozdorja polcot. Sötétedés után jöttem fel megírni a mai történetet. Most még megnézem a zsebkohót, lehet-e beoltani, és pihenni térek.

2 megjegyzés:

  1. Én az egyik nap a konyhai elszívót alakítottam át. Most szív rendesen. Majd megírom, ha kedvem lesz hozzá.

    VálaszTörlés