2012. július 13., péntek

Enyhülés

Egy kicsit jobb idő van. Nem az a rekkenő.
Tegnap itt járt anyu. Hozott gyümölcsöt a portánkról. A hűtőnk megint varrás mentén reped. A kolbászos emberünkről lekéstünk. Korábban járt itt. Mire újra jön, én már Komjátiban leszek.
Tegnap történt még az is, hogy Laci szomszéd hűtőt fabrikált a szeszfőzőjéhez. A tartálya kicsi, de a hűtőnek vett egy legalább 100L-es vashordót, meg egy rézcsövet. Eddig minden rendben volna. A ki- és bejövő nyílásokat megfúrta, kireszelte, és csavaros csőtoldót vett hozzá. A paláston belül hollandi, kívül hollandi. Jó elgondolás. Profi, vagy amatőr, ebből még nem derülne ki.
Sajnos a türelme kevés az ilyen munkához. A rézcsövet a hajlítgatás előtt még nem töltötte fel homokkal. Erről meg-megroppant a cső. Utána szenvedett, hogy hogy töltse fel. Sanci, a három éves fiacskája pedig hasonló izgalomban segített mindenhol. Kalapálta a szerszámos láda tetejét, szórta a homokot a vödörből, húzta a fúrógépet a farkánál fogva.
Szóval volt mindenféle tényező.
Dagadttal - a barátja - elkezdték egy festékes vödörre - amiben épp paradicsom nő - rátekerni a rézcsövet, majd mikor megjött András - a másik barát - már hármasban folytatták a tekerést. András precíz ember, és somolyogva nézte az esztétikum szertefoszlását, de ráforrasztotta a két hollandit a csövek végére, és segített Laci szomszéd cipőjébe szórni a homokot a csőből.
A következő hiány: anya nem nagyon volt. Kreativitásból akad Laci szomszédnak is elegendő. Egy szélesebb anyát felébe metélt. Még nem volt tömítés.
Ez sem probléma. Felvettem a múltkor bringázás közben egy VW sárfogót.
A gumija jó vastag, kiadta a méretet, a bőrlyukasztóval hamar csináltam párat.
Nekem ez nem szokott központosra sikerülni, de azért nem vészes.
(Néha én is hibázom, csak nem vallom be. :-)
A következő probléma ott jött, hogy a toldó kurta. A lyukon átdugva a rögzítő anya, plusz alátét épp elfoglalja a menetet, de már a hollandinak nincs mire rákapni.
Czumi.
Kerestünk véknyabb gumiszőnyeget. A hollandiba belülre is, kívülre is metéltem gyűrűt.
Alul nem jelent gondot, mert a kilépő folyadékot nem kell tovább vezetni, belecsoroghat a kifolyó nyílás alá tett tálba.
A felsőnél mindkét oldalról kell hollandi.
Egy alátét plusz gumitömítés, és jól meghúzva.. szóval azért megoldottam. Éppen jó.
Ekkor jött a cső csatlakoztatása a toldóra... erőből.
Naná, hogy a csőkígyó ellenállt. Egy szál cső három-négy menetnyi rugót alkotott, és nem volt visszaforduló rész. (Értsd, a csővel merőlegesen kéne a palástra érkezni.) Tehát oda kellett húzni.
A jól meghúzott csőtoldó persze a külső oldalon egy hatlap-fejű anyának kiképezve nem nagy kapaszkodó felület, és mint a gomb bújt keresztül a lyukon.
Ekkor fogyott el Laci szomszéd türelme.
Összerámolta az egészet, és úgy döntött, vesz egy új hordót, és kezdi elölről.
Pedig nem kéne.
Reggel arra ébredtem, hogy tanácsot akarok adni Laci szomszédnak.
Vesz egy fél méter horganyzott csövet. Azt megmenetelem, és utána levágunk 10-10 cm-es darabokat. Az lesz a be és kiömlő. Azon elfér két anya, két gumialátét is, és ha nem, akkor 15 cm. Fél méterből bőven kijön.
A ki és bemeneti hollandik előtt levágjuk a csövet, és veszünk két könyököt.
Amivel a vízcsöveket a fal mentén is toldják a sarokban. Nem kell gyötörni a felfogatáskor. Jóval olcsóbb megoldás, mint az új hordó, és munkának is sokkal kevesebb.
De jeleztem, hogy nemrég láttam nála egy gázbojler kazánt. Ha azt köti be a hordó belsejébe, sokkal jobb hőcserélőhöz jut, és rajta szabványos csatlakozók vannak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése