2012. március 30., péntek

Dedo

Most jól visszaadták a vívóbajnoknak, amit...
Tegnap kiültettek egy nyögős nyilatkozót a tévébe, aki felvetett fejjel, nagyképűen mondott nagy semmit.
De én vagyok a hülye, aki megnézte.
Hát nem Pali bácsi szégyene, ha ezzel a dolgozattal doktori címet kapott, hanem az elbíráló volt felületes.
(Ha a megnevezett irodalomjegyzékben ott volt a bolgár doktor műve, akkor azt a tudós ítész nem olvasta el.)
A nagyfőnök már akkor is politikus volt, és csak pitykének kellett a tudományos fokozat a dolmányára.
De most megmutatják, hogy Gyurcsány őszinteségi rohama sem olyan kirívó melléfogás. Az amerikai szoptatós apa mellé most nekünk van egy fordításért vett doktori cím. De vajon ki fordította magyarra? :-) Lehet ezen még csámcsogni. Volt a szomszédunkban is kárpáti géniusz, akinek nyögött az országa, de egy biztos volt.Ha nem rajtunk röhögnek, akkor máson. 
Egy nagy óvoda ez a nemzetközi politika. Az erősebb fog játszani mindig azzal, ami neki kell, és ha az óvónéninek meg is lehet mondani, attól még hátul a sarokban tökön rúgják az árulkodót.
Sokan vagyunk a földön. Minden kihulló fontosság helyére azonnal jut három sokkal alkalmasabb. Még ha nem az, akkor is bebizonyítja, hogy DE.
Az, hogy tegnap Orbán büszkén kijelentette a híradóban - lehet, hogy korábbi felvétel - a Mercédesz újabb szántóföldet számolt fel ipari hulladék termelése érdekében itt Magyarországon. Legyünk büszkék rá, hogy műanyagzabálással is megélünk, és el tudjuk szennyezni a környezetünket bagóért.
Gratulálunk.
Lassan lehet a Mátrában is arzénos mosodát nyitni a recski nemesfém kitermelésére.

2012. március 28., szerda

Megmondalak!



Megmondalak a világnak,
de nyelvem és torkom is kiszáradt
Beárullak a mamának,
s az út mentén legelő szamárnak

Felsuttogok a felhőkig.
ott angyal és isten is rejtőzik
Majd hallja, egy másik értelem
testtelen arctalan vértelen

És tojik a fejemre majd ő is.
galamb epében vergődik
Keserű szelíden könnyet ejt
Rajzoljak inkább még őzeket!

2012. március 27., kedd

Hibázom, mellé fogok

... most éppen a Vaterán.
A történet azért nem itt kezdődik.
Felolvastam Nufinak vége Németh László hipertóniáról szóló írását. Nekem tetszett, ő pedig állandó kritikai kísérettel lombozta le az áhítatomat. Nem több ez, mint hogy én férfi szemmel, ő pedig nőivel értelmezte.
Az lenne a baj,  ha egyformák lennénk.
Ha olvasok éppen valakit, akkor megnyílik bennem a kíváncsiság a többi írása felé. Így volt ez eddig is, szerintem nem különleges tulajdonság. A könyvben, a Kísérletező emberben, más témájú írások, a Medve utcai polgári, meg a tanítás megreformálásáról szóló elképzelései is sorra kerültek, s letöltöttem a MEK-ről az Égető Esztert is.
Kinéztem a Vaterára. Ott pedig a San Remo-i napló 1Ft-ért éppen jó árnak tűnt. Megnéztem, hogy Budapest, hát elkarikázom érte.
Volt még egy másik csomag is, azt 1000Ft-ért mérte valaki. Tizenvalahány kötet. Lesz mit olvasni. Még másnap szürkületkor el is tudtam hozni bringával.

Közben lejárt a napló is. Kaptam az 1Ft-os könyvhöz egy számlaszámot. Fizessek 510Ft-ot csomagolásért és postázásért.
Könyörgöm, Budapestre? De hát én a személyes átvételt választottam.
Kaptam egy kioktató választ, és elolvastam az eredeti kiírást a könyv alatt.

"NÉMETH LÁSZLÓ SAN REMÓ-I NAPLÓ

AMENNYIBEN A LEÜTÉSI ÁR 1FT CSAK POSTAI ÚTON TUDOM KÜLDENI A KÖNYVET ÉS EBBEN AZ ESETBEN MINDEN EGYES 1-FTÓN LEÜTÖTT KÖNYV UTÁN 70FT CSOMAGOLÁSI KÖLTSÉGET SZÁMOLOK FEL. AMENNYIBEN A LEÜTÉSI ÁR 70FT-VAGY TÖBB BUDAPESTEN A VI. KERÜLETBEN SZEMÉLYESEN IS ÁTVEHETŐ A TERMÉK.
"

Igaza van. Ő ezt előre megírta. Én meg átsiklottam fölötte.
Persze azonnal mentegetni kezdtem magam előtt magam, hogy ez egy kiskapura játszó kereskedő. 1Ft-nál megússza a listázási díjat, de mégis pénzt kap a könyvért.
Aztán elhessegettem, hogy csak a rosszindulat dúl bennem. Megírtam neki, hogy 100Ft-ot vinnék magammal, de nekem a bicikli ingyen szállít.
Nem méltatott válaszra. Jól hangzik, hogy 100-szorosát ajánlottam fel a leütési összegnek, de mégsem könyörült meg rajtam. Én vagyok az Antigone, aki temetné a halottat, és ő a hajthatatlan Kreon, aki uralkodik az igazán.
Ma reggel pedig  elmondtam Nufinak, aki igazat adott a kereskedőnek. "Ő előre közölte a feltételeit."
Én pedig enyhíteni szerettem volna a szigorán.
Jó, meghátrálok.
Átutalok a számlájára 5Ft-ot, mert a Vaterán megnyert terméket kifizetem, így a hölgyet kár nem éri, és megírtam, hogy a postázásra és csomagolásra nem tartok igényt.

---
Nufi megmosta a fejem, hogy  neki tetszik Németh László írása.
Ismét egy hibám.
 Szeretném magamat igazolni, hogy én így látom, és nem veszem figyelembe az érzékenységét.
Pedig elemezni szeretném magam. Nem őt lejáratni.
Nem célom a vaterás kereskedőt sem lejáratni, csak azt akartam közölni, hogy ha ő szemfüles, akkor én sem vagyok sokkal butább. Őt megtanította az előítélete, hogyan kell a magamfajta potyalesőkkel elbánni. Én meg tiszta szándékot látok abban, ha valakinek nem kell egy könyv, és eladni sem tudja, hát odaadja annak, akinek jó lesz.
Így teszek a nekem emléket nem jelentő dolgaimmal... néha. (Nem túl gyakran.) Ha tudom, hogy jó helyre kerül, odaadom. Még csak nem is aziránti jószívvel,a ki kapja. Annak becsületére, aki megalkotta. Az ő munkáját becsülöm meg, mert nem kerül kukába a létrehozott érték.
"Jaj, de bonyolult lélek vagy Imikém!"  - mondta volt nekem anno valaki. (Talán nagyanyám.)
A világ nagyon nem gondolkozni akar. Én sem. Azaz sokszor a könnyebb utat választom. Pedig ki kell járni a rossz utat ahhoz, hogy a megfelelő ösvényre is rábukkanjak.

2012. március 23., péntek

Dagadok

Megint átléptem a bűvös 85 kilót. Már 87.
Ugye, a paleolit étrendnek meg kellene védeni ettől a bajomtól, s most át kell vizslatnom, hol puhítottam fel a rendszert.
Vagy a börtöntorna viszi fel izomként?
Nem úgy tűnik.
Itt állok a felébe-harmadába elkészült dolgaimmal, s mindenben tyúklépésnyire haladok. Egy nap, egy csirkeláb.
Összedobtam két tápegységet. Az egyik 723-as IC-re épül. Az már bedobozolva, és tényleg csak végső simítások előtt, de felettébb munkaigényes lesz.
Mert ugye én alkalmazkodom a fiókban tárolt dlgaimhoz.
Pl. a hálózati kapcsoló miatt át kellett rendeznem a trafóit. Kettő is van benne, és csak 2mm miatt kellett  volna másik előlapot kreácsolnom.
Nem fogok.
A műszere vár még átalakításra. Most 100uA van ráírva, és 0-30V-ig kell mutatni. Ez azért nem lesz hatalmas feladat, de a hátlapra feltenni a hűtőbordát, és kimadzagolni az áteresztő tranzisztorokat,.. azoktól berzenkedem.
Itt van még... de nem is sorolom.- Megyek inkább, és visszarakom a nyári gumis kerekeket a kocsira.
Legalább levegőn is leszek.

2012. március 15., csütörtök

Van, akinek most kezdődik

Őrá gondoltam.
Ma reggel a komposztnak valót az erkélyen daráltam, és előbújt.
Csináltam kisfilmet is.
video
Aztán ebből a kis esetlenből egy igazi tornászbajnok szokott kibújni.

2012. március 14., szerda

Pénz pénz pénz

Nem újat akarok mondani, csak azt, hogy megint összeállt valami a fejemben. Egy újabb összefüggés.
Fuldoklunk az adósságokban. Mindenkinek van. Ugye? Kinek több, kinek kevesebb. Mert így lesz minden holnap is az asztalon.
Valahol ott ment el az egész gazdaság, hogy mindenki fizetést akart. X munkaidő hozott y forintot, és ez hónapról hónapra megvolt.
A gazdaság meg ugye úgy működik, hogy olyat kell előállítani, amire másnak szüksége van, és meg is veszi.
Ameddig ez a piac növekszik, és felveszi a termelt értéket, addig haszoná válik a ráfordított és az elfogyasztott érték különbsége. Ezt, illetve ennek megfelelő részét kell visszaforgatni, hogy fejlesztéssel ismét kelendővé tegyük 'magunkat'.
Ennek a rendszernek közvetítő eleme a pénz.
A bankok, vagy pénzzel foglalkozó emberek ezt a mozgást hivatottak felügyelni.
Mi az én problémám?
Minden rendszerben van hiba. Amikor ezek a hibák csoportosulnak, azokat ki kell iktatni, megjavítani a folyamatot, stb.
Ez helyett azt látom, hogy a bank nem érdekelt benne.
Miért?
Mert a haszonból részesedik, és az elég. A hiba javítása nem érdeke, hiszen finanszírozás nélkül a hibás folyamat elhal.
Ez egy logika, azaz ez is egy logika.
Amit én látok, hogy a hibás folyamat nem hal el.
Miért?
Mert az ellenőrző szervezet ilyen hibákon keresztül feji a rendszert.
Lenne itt még egy szabályozó szervezet, amit államnak hívnak.
Ja, hogy azt is ez a szektor üzemelteti?
Érdekes, de az ő jövedelmük sem függ az általuk megtermelt javaktól, s azok értékesíthetőségétől.
De sokat szidjuk a beáramló tőkét azért, hogy leállította a gazdaságot. Kivásárolta a magyar ipart, és termékeivel helyettesítette, majd megszűntette belső mozgást.
Mi történik, ha egy szervezetbe gyógyszereket kezdünk el adagolni. Az egészséges szervezet - lásd a testépítőket - aránytalanul kezd fejlődni.  Nem nagyon látok izomkolosszus kutatómérnököket. Biztosan bennem a baj.
Az összefüggést pedig ott találom, hogy ameddig az emberke úgy étkezett, ahogy talált, majd termelt ennivalót, nem kínlódott ilyen civilizációs betegségekkel.
Amikor sok lett a fölösleg, és rászabadult a 'minden', megfojtotta. Hógolyó, hóember, lavina.
Elég volt nekem az a pénz, ami '82-ben 2600Ft volt?
Ja.
Az ösztöndíj néhény 100 Forintja után dőzs volt. Aztán kezdtem gazdálkodni vele, és egyszer vettem részletre egy lemezjátszót. No ott kiderült, hogy ez így sokkal drágább.
Ha előre fogyasztom el a jövedelmem, akkor minden drágább.
Nem is vettem fel később kölcsönt, pedig akkor még megvolt a rendszeres utánpótlás.
Jobban élt az, aki autóval járt, és fizetésének többszörösét termelte ki több munkával?
Látszólag biztosan. Talán még irigykedtem is rájuk.
Ma, amikor ezek az emberek kardiológiai problémákkal, vagy az alkohol segítségével tudnak létezni, eszembe sem jut irigyelni.
Több jut, többet költök, kevesebb jut, kevesebbet.
Bennem akkor dörömböl a félelem, amikor kijön egy olyan számla, amihez muszáj a kölcsön... és nem autórészletről van szó. Nem nyaralásról. Csak legalább 18Celsiusban tudjuk tölteni a telet.
Mi lesz ennek a vége?
Nem lesz vége.
Ha majd meghalok, akkor nem fog zavarni. Csak addig, amíg élek.
Addig pedig a fogysztást hozzá kell igazítani a megtermelt javakhoz.
Most éppen a nincshez.
Nufi haragudott rám, hogy nem viszek magammal pénzt, amikor Miklóst furikázom.
Nem kell. Ennivaló van nálam, de ha nincs, akkor is eltelik a nap. A benzint Miklós tankolja.
A pénz nem lehet a középpontja az életemnek!

2012. március 13., kedd

...

Ha valahol három pontot látok, az az olvasóra bízott befejezést jelenti. Illetve egy  abbahagyott történet folytatását.
Én is úgy ültem le ma a géphez, hogy nem tudnám felsorolni, mit nem vezettem be a naplómba ennyi idő alatt.
Biztosan nem is fontos. Ami fontos az éppen most van. Itt az ujjnyomásra süllyedő billentyűk, a megjelenő betűk, és hogy koponyámon belül ide-odaverődő gondolataim kikerüljenek egy olyan térbe, ahol már minden elfér.
Most éppen nem a politika foglakoztatott.
Leeresztett a hátsó kerekem, és ugrott a racsni a bringámon.
A belsőmön ronda lyuk volt, és csak nagy foltot találtam. Persze fordítva raktam a ráfra a külsőt, s ezért le kell szedni, de pár napig nem akartam, hogy a friss ragasztás rendesen megkössön. (Amikor a levegő hozzápréseli a foltot külsőhöz és a ráfhoz, akkor fejeződik be a ragasztás.)
A racsninak sincs semmi baja. A láncot mosta át a hólé, és nem csak rozsdás lett, de szorulnak a szemek, és ettől 'ugrott' a pedál. (A megoldás a gépolaj. és kimozgatni szemenként.)
Ma készülök vele hosszabb útra, ezért visszaállítom az eredeti forgásirányt a gumin. A váltó bovdenje is vagy megnyúlt, vagy szorul, mert nem lehet minden sebességet használni. Van teendőm.
A múlt héten sikerült Nufinak meggyőzni Bélát, hogy Nufi nem fog tévét javítani, és én is csak a műtőasztalomon. Ezért neki adhattam a tévémet, s felhozhattam az övét. Egy kicsit olyan érzés, mint a tiltakozó vak bácsit átkísérni a zebrán. Hogy ő nem arra akar menni, csak én meg látom, hogy a vak ember eredeti útvonalán kerítést emeltek egy építkezés munkásai, és még fűszerezném azzal, hogy nem magyar anyanyelvű a fehér botos, csak sejti, mit is mondok.
Közben előkerült a szobám sarkában őrzött két Orion tévém is. Jól szétszedtem már. Javítottam belőlük, szervdonorságuk pedig azzal ért véget, hogy kikoptak a használatból társaik.
Érdekes, hogy mennyire szépnek tudom látni ezeket a paneleket.

Persze kimostam az impulzus alaplemezt, és a fáskamrából hoztam fel a Kis Géza haveromtól kapott orosz tévé sasszit, mert abban volt hozzá sokszorozó. Ezek száradása kb. 1-1 nap. Nagyfeszültségű alkatrészből minden víznek ki kell párologni az első bekapcsolás előtt, mert könnyen füstölni kezd, és és lőttek a szigetelő lakkoknak, fóliáknak.
Ebben még Siemens volt, a lengyelnek máshová kell csavarni a lábát. Fúr-farag-menetet vág. Ilyet régen nem csináltam. Beraktam 1 csavarral ferdén. 
Füst így is volt. Pl. az Orionban, ha egy csatlakozóba fordított sorrendben került be a vezeték, akkor a pozícionáló tüskét kitörték, és 180°-kal elfordítva is be lehet dugni. Én meg ugye már régen javítottam, hát betettem szabályosan.
Aztán az eredeti hibája is kiderült, ami miatt megkaptam. Egy csillámlemez sérülése miatt szikrázott. (csere)
Következő lépés.
Nem volt csak vízszintes csík.
A függ IC (TDA1170) már 10 éve is hiánycikk volt. Illetve amit vettem, háromból három volt rossz. Kínomban hordozható fekete-fehér kistévéből vettem ki, és azzal javítottam meg a monitort, amibe kellett.
Na, mos is sikerült találni még egy működőképest.
Aztán nagy kék képernyő visszafutási csíkokkal.
Tillárom, PE7058. Ez két tranzisztor.
Csere, és máris lehetett is beállítani a fehéret fehérré, a feketét feketévé.
A KF panel is kapott a generátortól kockás abroszt, meg pöttyöket és színsávábrákat.
Ekkor még szaladt-tört a kép, mert a szinkronpanel nem tette a dolgát. Gyanús volt, hogy ez nem IC hiba lesz. Aztán került egy jó panel is, és átraktam 16 lábú hernyót (TDA9507) a jó panelba, és igazam lett.
Végre nyugodtan duruzsolt a 15625Hz. Ezt a sorfrekvenciát minden tévészerelő ismeri. Ha már nem is hallja, mert esetleg öreg a füle, akkor is érzi.
 Jöhet a tuner, azaz az állomáskereső.
Vagyis letenni az asztalról a tévét, mert a dobozba zárt gyűjteményemet kellett átválogatni, s ahhoz hely kell.
Este már nem foglalkoztam tovább ezzel a tévével. Kicseréltem a tunert Béla tévéjében is, mert az tűnt gyanúsnak. A kimosott bele is kiszáradt, tehát nem bűzlött a nikotinos kátránytól. Panasonic tuner volt itthon, de a hiba maradt.
Vissza az eredeti. Kapott kis rácsfeszültséget, mert nem nagyon volt fényerő. Illetve a felére száradt pufferkondit cseréltem jóra.
 A 'mászkáló' tekercsbe nyúlva csavarhúzóval megjavult a hang, és a kép is.

 Persze így sem maradt a helyén. Ez az AFC tekercs, és egy rezgőkör része. A kondija már csak holnap kerül ki.