2011. április 30., szombat

Törp-e?

Amikor leült a törpe az óriások közé, még azt hitte, hogy jó lesz játszani.
Kezében váltakozva érkeztek a jó lapok, és a rosszak. Hol nyert, hol veszített. Az idő pedig múlt. A múlt időnek mindig szerepe van. Egy t, két t.
A törpe nem növesztett szakállat. Nem vágyott bölcsességre. A vágyai itt-ott teljesültek, és vidám társaságát is el tudta viselni.
Persze az óriások azt várták, hogy ez a zsugorember egyetlen agyközpont, tudós számológép lesz, és hitetlenül fogadták a szürke középszerű lényt.
Megunták.
A játékasztal körül pedig sok kibic várja, hogy az asztal mellé jusson.
A törpe pedig belátta, hogy a pasziánsz a legmegfelelőbb kártyajáték.

2011. április 28., csütörtök

"Hosszú" vakáció

Vajon ide, vagy a Komjáti blogban írjam tovább a bejegyzést?
Inkább most ide. Már hazatértünk. Igazából ott folytatom, ahol abbahagytam.
Komjátiban lehoztam a pad(lás)ról a gépet, és elvittük Miskolcra. Laci bácsival elkutyagoltunk még a TESCO-ba, és venni akartam neki netkvik csomagot. Az adsl modemet egy csomagban árulták régen, és a szerződéskötés elektronikusan történt - ha jól emlékszem.
Ma ilyen nincs.
Ma olyan van, hogy vezeték nélküli.
Ahhoz pedig XP a minimum, és 500MHz-es processzor, és 256Mb ram.
Ezt tudom, mert Miklósnak is ezért kellett új gép a múlt héten.
Otthonról anyutól még telefonon egyeztettem a t-online ügyintézővel, hogy futárral kiküldik, és 1 hónapon belül él a rendszer.
Gurrá! Mondom, és holnap megyek haza, és a két nyugdíjas vajmi keveset fog ebből a játékból megérteni.
Tegnapra tehát két megoldandó feladat maradt.
1 Gumi
Ezt a reptérhez közeli gumis azonnal elutasította, hogy vegyek a közeli bontóban másikat, Ő a kajla felnivel semmit sem tud kezdeni.
Rendben.
A komplett kerék is annyiba került, mintha valahol cseréltettem volna + használt gumit veszek rá.
Nem került egy órába, megjártam, és jöhetett a másik feladat.
Felhívtam Sárit.
Volt osztálytársam egy 'ámítástechnikai cég vezetője, és megnyomtam rajta a HELP gombot. Kéne nekem vénséges DELL gépbe még 128 vagy 1db 256Mb memória.
 - Jaj, hát abba aztán bármi...
 - ...bringával odacsörtetek, mikor érsz rá?
 - Ne siessek, kettőre jó lesz.
Ott voltam.
A cégénél még két osztálytárs is gályázik, tehát kisebb osztálytalálkozó lett belőle. Elnyögtem, mit szeretnék, és tudott segíteni!
Mi több, még is installálhattam is náluk egy kicsit. Hogy pedig ne tartsam fel a dolgozót, kezembe fogtam egy motoros csavarhúzót, és beálltam a selejtwincsik megsemmisítésébe szétszerelőnek.
Úgy ültünk egymás mellett, mint a Palóczi úton az iskolapadban első osztályban, és be nem állt a csőrünk. Valószínűleg én dumáltam többet.
A TESCO is nyitva volt, és a dominós-feltöltős internet csomagot is felsimogattam a felújított gépre, és jöhetett Laci bácsi betanítása.
Nem egyszerű. Végülis lett neki e-mail címe, és küldtünk az unokájának levelet. Megismerkedtünk az internettel, és még a régi gépet is vissza kellett állítani ez mellé, mert a linuxos mahjongg -nál fontosabb játék nincs.
Ma reggel pedig korai kelés után robogtunk vissza Komjátiba az utánfutóért. Anyuék maradtak dolgozni, mi pedig usgyi.
Szendrő előtt már voltak rossz érzéseim, és a benzinkútnál megálltunk egy kicsit.
Tiszta vécé, és volt papír.
A következő megállás az M30-ason volt. Akkor görcs és lehulló szempillák akadályoztak.
Ettünk pár falatot. (anyu csomagolt rántott csirkét) majd az M3-ason egy MOL kút mögött szunyáltam vagy 20 percet.
Itt nem volt papír a vécében. (Volt nálam papírzsepi.)
Szélvész módjára, 70-80-as tempóval már nem álltunk meg Üllőig. Ott is kiterültem a fűre, amíg Nufi az öccsével összepakolta Béla holmiját. Kicsit szédülve, de komótosan hazajöttünk.
Itthon pedig Laci szomszéd fogadott azzal, hogy elvitték az óráját, bedughatja hozzám a telefonját tölteni?
Jó.
Már korábban is mesélte, hogy az apja halála után nem íratta át a villamos műveknél a fogyasztásmérőt. Tartozik fűnek-fának. Nem akartam, hogy többet beszéljen, mint amit muszáj. Egyébként is szédelgek még.
A műhelyben az irányfényt adó 5W-os fénycső kipurcant.
Vittem új 11W-ost. A fojtó tekercse bírja, de csak nem világított. Valami a dobozban lesz rossz.
Megint jőnek kopogtatnak.
Laci szomszéd most áramot akar tévét nézni.... szerdáig.
Innen, az emeletről?
A lenti pedig Béla.. akarom mondani Ildi lakása. Nem tőlem fog függeni.
Persze most napok óta fűtés nélkül volt a lakás, hősugárzóval indított Nufi is.
Megegyeztünk, hogy 4 nap, és felteszem a fogyasztásmérőt. Csak tévé, mert ha nekiáll mosni, azzal leverheti az automatát, és Béla megfázik. A rendszer nálunk úgy működik, hogy élére terveztünk. Nincs sok tartalék, és odafigyelünk rá.
....
Valami igazi örömhírt is szeretnék közzétenni.
Nif nif... nif...
Ilyen hangok jönnek a dobozból. Böske és Szüribaba frigyéből új gumicukrok vannak a dobozban. 25-én éjfél körül hallottan először. Azóta folyamatosan kagylózunk Nufival, és rövidesen látni is fogjuk. Már ha Bözsi is úgy akarja.
Fotó már csak a kis szőrösökről lesz.

2011. április 23., szombat

Szombat

A reggeli napfény csillog az új sámlin. Az alkotó boldog, a mű... hát ilyen lett. Egyszerű, és masszív. Vagyis így remélem, az idő meg eldönti.
Ma is Attila bejegyzésével kezdtem az olvasást. Jó lenne valami biztatót mondani Neki. Mondjuk, hogy Gyía! , de tudja ő ezt magától is. Érzi a bőrén, hogy a "munkát szervező" réteg vagy osztály - nevezze mindenki annak, aminek akarja - képes minden megtermelt érték elfogyasztására, és előnyét hetedíziglen akarja biztosítani utódainak.
Az apák kaparnak házat, műhelyt a fiuknak, a kölykök pedig elvideojátékozzák a tanulásra legalkalmasabb időt. Én is inkább indiános könyveket olvastam, meg a három testőrt, amikor a matekot is tömhettem volna a fejembe. Aztán egyszer ott állunk mindannyian a piacon, hogy mi vásárolunk, vagy minket vesznek meg. Ja, és amikor a fonnyadt testünk már a kutyának sem kell, irány a szemétdomb. Ott a bomló anyagok között még meleg, és feldolgozható hulladék is van.
Annyiban nem féltem Attilát, hogy nem a szerszámait dobta bolhapiacra, és a saját csarnokában is benne csücsül. Körötte ott a család, nem engedheti meg, hogy leüljön, és a sebei nyalogatásával köröztesse magában saját mérgét.
Én sem fogtam fel először 38 évesen, hogy öregnek találtak egy számítástechnikai munkakör betöltésére.... s ennek már 10 éve. Butább lettem? Csúnyább?
Nem ez érdekes.
A mai feladatok kiosztásakor szakértelmet nem igénylő, ezért felgyorsítható műveletekre idomítják a munkaerőt, és amint lehet, gépesítik. Az emberi tényező a kiszámíthatatlanság. A gép a hibáival is kalkulálható. Még mérőszámot is kapott. MTBR.
De hol az ember?

....
Bennem van egy. Egy kis kíváncsi.
Nekem műszert kell építenem, mert valamit meg akarok mérni. Asztalt kell fabrikálnom, mert enni akarok róla, és írnom kell, mert tudnom kell, milyen az alkotás öröme.
.. és így működik az autószereléssel, az öngyógyító tevékenységgel, a meditáció nyugtató hatásával, a komposztálás takarékosságával, a kerékpározás szabadságával....
Jó ez így?
Ma valami nagy szombat van. Nufi elvitte az apját a templomba, és előtte kérte, hogy nézzem meg a plébániája honlapján az idézeteket. Nem találtunk mára előírtat.
Én poénra vettem, és megjegyeztem, hogy a tegnapi nagy böjtölés miatt biztosan szédelegnek és hallucinálnak szegény hívők. Ilyenkor egy félreolvasás bajt is okozhat. Jobb, ha a szakember olvas nekik.
Szerencsére van humorérzéke.

2011. április 22., péntek

Az utolsó festés szárad a sámlin

Összeállt a második ('ámító)gép, és át is tudtam adni tegnap. A hálózati összefésülés és a mentések csak félig vannak meg. A tulaj viszont örül az új masinának. Most másfél hétig használja így, aztán befejezzük a mókát.
A sok alkatrész között nekem is leesett - a megtakarításból - egy 8 gigás USB memória, és még hazahoztam a Vatrerás szerzeményem is. Robotron (Optima) villamos írógép, amiből a famunkákhoz használt körfűrész kap pontosan vezető szánt. Az asztalos hobbi honlapon találtam az ötletet. Precíz, és jó nagy lesz.
A sámli is kész. Holnap még kipróbálom, milyen ülés esik rajta, aztán csomagolom anyunak.
Akkor lefényképezem.
Nem úsztam meg a vas csavart. A keményfa keresztmerevítő kapott két állványcsavart. A tetejét viszont csak ragasztottam. Egy napig szívhatta a lenolajkencét, csak ma húztam át háromszor a lazúrral.
Viszont morcos vagyok a lazúrra. Azt írta a gyártó a doboz oldalára, hogy elég vízzel jól átmosni az ecsetet, és akkor jó marad.
Hát forróvízzel mostam ki, és így is ki kellett ma dobnom. Nem csak megkeményedett, de a kifordult a lemezszorítóból is.
Ma este sötétedésig lehordtam a padlásról kéménytéglákat. Viszem Komjátiba a bejárati oszlopokat javítani. Itt a gázbevezetéskor vettem (2000 táján), de nem kellett. A béléscsövet emelték ki a korábbi magasságba. Falun meg jól jön most.
A ház tetején van két szellőző lyuk. Korábban vasrúdra szerelt csigán húzta fel nekem, aki segített, és én csak kiszedtem, és elpakoltam.
Most nem lett meg a csiga. Az egykerekű bringát kaptam szét. Levettem róla a gumit, és a kerekét kilógatva fűztem át a kenderkötelet.
Laci szomszéd épp nem ért rá, Nufi is tanított, de vele leeresztettem 4 téglát, aztán mondtam, hogy ez nem túl hatékony.
Inkább kerestem egy vas bevásárlókosarat, és azt pakoltam meg. 11-12 db fér bele. Lihegtem, mint a rossz ló, de sötétedésig levándoroltam vele, és Béla ablaka alatt raktam gúlába.
Pont kész lettem, Nufi is befejezte a tanítást. A kertben kószáló sünnek klappogtam, és megtárgyaltuk, mennyire nem félnek.
 Fél méterre is megközelítenek. Megnéznek, majd tovább robognak.
A ház mellett egy lobogó farkú nyest is elhúzott. A sünt ő sem bántotta. Igazi nyüzsi volt sötétedéskor az udvarunkon. Mintha nem is a fővárosban élnénk. Ha ez a morajló alapzaja nem volna az udvarnak, talán becsaphatnám magunkat.

2011. április 20., szerda

Új könyv

Még nem is dicsekedtem vele, hogy megjelent, és időben megrendeltem, s már olvasom is Szendi Gábor könyvét.
A szokásosan sértett hangvétel, s nekem pont ettől tetszik annyira.
Közben persze anyura konvertálok mindent, meg magamra.
A civilizációs betegségek tömege jelent meg, amiről nagyanyáink nem is hallottak. Pl a cukorbetegségről gyerekkoromban egyetlen emberről tudtam, de mivel távoli ismerős volt - valaki valakije - , és nekem gyerekfejjel az jutott az agyamba, hogy a cukor az betegség. Mert a fogat bántja.
Ennél ma már többet kapunk a médiából. Minden médium ontja az egészségesnek tartott életmód és táplálkozási tanácsait.
A paleolit táplálkozásra átállásom nekem sem 100%.
A halrudacskákon van prézli, a befőtteken - amit anyu csinál - cukros lé van.
Nufi a testkontrollt is bevezette nálunk. Az pedig a különböző ételféleségek napszakhoz kötött fogyasztását ütemezi.
Például reggelire csak gyümölcsturmix. Ebédre ő szénhidrátot, én húst eszem a zöldségkeverékhez. (salátához) Vacsorázni pedig... változó.
Ha nagyon beleásom magam valamibe, akkor nem veszem észre, hogy éhes vagyok. Ha elakadok, akkor jön a hűtő. Amit találok. Disznósajt, császárszalonna, alma, vagy karalábé.
Mindegy, csak nyomja valami a gyomrom.
A kávééhségem kiváltására remekül bejött a reggeli komposztdarálás.
A legjobban a kávédarálás-főzés hiányzott, ami automatikus, beidegzett gondolatmentes tevékenységet igényel.
A mozgás pedig a bringa. Már nem kell futópad, bár a Norbitorna jobb volt - hatékonyabban izzasztott meg - mindkettőnél.
A könyvet olvasva olyan mondatok ragadnak meg az elmémben - nem szó szerint - hogy egy emberi szervezet napi 20km gyaloglásra van tervezve, és ennek gyulladáscsökkentő hatása van. Ha pedig nem mozog, akkor ezek az energiabombák nem elégnek, hanem zsírszövetben raktározódnak.
Az inzulinrezisztencia pedig a szervezet védekezése a túl sok bevitt kaja ellen. A "gyomor"  - hasnyálmirigy - tudja, hogy mennyi inzulint termeljen a lebontáshoz, de a szervezetnek - izmoknak, stb. -  ennyi energiára nincs szüksége. Ellenáll. Hiába dolgozik kiválóan minden, a szervezet pedig jó raktárosként elteszi nehezebb időkre. Aztán jön az orrba-verés, hogy a nehezebb idők súlyfelesleggel jönnek.
Tehát ami rám vonatkozik ebből az a megszokott kajamennyiség lassú csökkentése is.  Nem csak minőségben kellett változtatnom, hanem a kitágult gyomromnak is összébb kellett húzni magát.
Nagyjából egy éve alig veszek magamhoz szénhidrátot, és a hét végén beiktattam egy túrós tésztát.
(Sok vajon pirítva a főtt tésztát, és nyakon öntve jó zsíros tejföllel.)
Szóval a korábban megszokott adagom felénél már azt jelezte a szervezetem, hogy a fülemből nem szőrszál, hanem tészta folyik ki.
Igazolódott, hogy nem csak fogytam, de jóval kevesebb energiaforrással megelégszik a szervezetem.
Az már dicsekvésnek hangzana, hogy a bringán is jobban gyorsulok, és kevesebbet kell visszaváltanom, ha kapaszkodom haza a borkő utca meredekén.
Anyu sorsa pedig egyre inkább aggaszt. Ő az orvosoktól kapott pirulahömpölyben fürdik már, és tömi magába a sok lisztes kaját. Gyümölcsöt nem eszik, a zöldségeket is párolva. Már telefonban panaszkodik, - és ez nem volt szokása korábban - hogy alig bír menni.
Innen, 200km távolságból ugyanúgy nem tudom meggyőzni, mint személyesen, hogy a túlsúlya mozgásának, pontosabban a mozgáshiányának és a tömérdek szénhidrátnak a hozadéka, ehelyett ő magyarázza nekem, hogy kenyeret márpedig muszáj enni, mert az izmaim elsorvadnak.
Eddig nem úgy néz ki.
Ha pedig leesik a lábáról, akkor Laci bácsi kevés lesz az ő méreteit mozgatni.
Azaz agyő Miskolc  vagy agyő Budapest.
A miskolci lakás már nem tér nekem - a holmimnak, s itt is nagyon össze kell húzni magam.
Tehát az élet rákényszerít, hogy tegyem eladható kinézetűvé az otthonomat, és irány Komjáti. Tök mindegy, mennyit veszítek itt, - nem mindegy, csak nincs más választás - ott kell a már meglevőt ésszel befektetni.
Ott pedig az étrendet talán - ismétlem - talán át tudjuk alakítani, és anyut is talpra állítani.
Ami a legrosszabb, hogy Gábor könyve forgatókönyvvé válik anyu életének filmjéhez.
Nem tudom kiiktatni a közbenső lépéseket. Nehezítésnek ott van még Nóri - Laci bácsi lánya - aki gyógyszerész lett, és a másik irányból segít. Sem a jószándék nem hiányzik belőle, és még szereti is anyut. A béka már a torkomban, és nyelni kell.
Nufi ma reggel megkérdezte, mitől vagyok ilyen feszült.
Fogalmam sincs.
Talán attól, hogy a sámli lábát eltörtem, és újra kell csinálnom más koncepcióval. Csak már kevés az idő hozzá.
Vagy valami más...

2011. április 19., kedd

"Jó neked Béla! Nem úgy, mint nekem."

Ha nem a saját fülemmel hallom, akkor nem hiszem el.
Kitaláljátok?
Igen, Marika néni szájából.
Ha el tudja valaki képzelni a férfisírást, nyögést, hörgést, gurgulázó fuldoklást az életért, akkor lehet képe Béláról.
Marika néni pedig ott sétifikál előtte, és megjegyzéseket tesz. Pl. a címbéli mondatot.
Kívánjuk neki, hogy cseréljen?
Senkinek nem kívánom, amit Béla kapott az élete végére.
Még Marika néninek sem.

2011. április 16., szombat

bagoly

Jó lenne valami új. Kihúzta a könyvelés belőlem a gondolatokat. Ma először sikerült két embert bevinni a gépbe. Eddig egynél többet egy nap nem. Csak hát ez nem teljesítmény. Öreges tipegés a városi kavalkádban.
Közben tömtem magamba mindent, amire rábukkantam. Kenőmájast, almát, ebédre a kacsacombokat sütöttem meg, és egy egész zacskó mazsolát is felfaltam. Nesze neked Paleolit diéta.
Mármint hogy nem kell zabálásba fojtani a bennünk szunnyadó energiát.
De majd holnap jön a sámliláb.
Illetve volt most két 'ámítógépfelújítás is.
Mikósé az egyik.
De volt tegnap a bevásárlás után extra programunk.
Kilátogattunk a Csepel szigetre. Szigetszentmiklóson kinézett Nufi egy céget, mert árulnak fügefát.
Hónapok óta kuporgat rá, mondhatnám, tavaly óta sóhajtozik. Mostanra született meg az elhatározás.
A telepen szakszerű fogadtatásban részesültünk. Éppen csak válaszolni nem tudott Nufi kérdéseire a bácsi. Aztán a fiatal sem.
Sebaj! Majd megoldódik.
Járkáltunk a fácskák, a bokrok között, és elhűltem, hogy egy másfél méteres botért elkérnek 10800Ft-ot.
Én biztosan vettem volna inkább 10db-ot a 680.-asból. Azok még törpék, de valamelyik csak megmarad. Itt meg egyben úszik el, ha valamit elnézünk. Illetve még kiválasztottunk egy kicsit is. (Biztos, hogy nekem is legyen igazam. :-) )
Ma már meg is locsoltam.
Igazából a szellőző-kémény elé ültetném, de Nufi még hagyná a cserépben. Út közben felvetődött újra a Komjátiba költözés. Akkor vinnénk magunkkal. Vagyis biztosan visszük, csak újra meg kell hirdetni a lakást.
Hátha most már lesz valakinek pénze is. Mi meg huss! - a tömegből eltűnünk egy nyugisabb környékre.
Most olyan álomszerű az egész. Innét az az álom, onnét pedig Bp. lesz majd.
Apám is hazajött 2000-ben, de nem tudott megmaradni. Németország volt már az ő otthona. Öreg fát nem lehet átültetni.
Ez a veszély leselkedik ránk is. Minél később váltunk, annál nehezebb lesz. Pedig egyszer meglesz a szusz, mint a kezdő ejtőernyősnek.
Sok kényelmi megszokást fel kell adni. A gáz ára kitermelhetetlen, ezért ott fában gondolkodom.
Ha hallgatok Attilára, akkor nekem is kéne a maradék pénzből valami akácosnak való területet venni, és megtermelni a tűzifát.
Ebéd közben Nufi feltette a kérdést: Mostanában miért nem tartanak annyi birkát? Hugh a Kapa kasza fakanál sztárszakácsa  is tart. Nufi szereti a gyapjút, én meg a gíroszt, és biztos a tejével is lehetne valamit kezdeni. Baromfi meg minden udvaron kapirgál arrafelé. Amíg élnek az öreg rokonok, kapok tanácsot is, mit-hogy kezdjek el.
Aprójószágnak még jöhet a nyúl.
Persze nem sok, mert fel kell pörögni a hajnali kelésre, tyúkokkal fekvésre. Én pedig inkább bagoly típus vagyok.

2011. április 14., csütörtök

Virágba borultak a fák itt is


Az orgona és a cseresznyefánk is gyönyörű. Remélem, dagadtra tömöm a pocakom rövidesen, mert tavaly sajnos mind hibás volt. Csak szenvedett a fácska a sok víztől, és naphiánytól.

2011. április 12., kedd

Megvagy!

Lelövöm a poént a címmel, de Columbo felügyelő is tudott végignézett bűnesetet izgalmasan képernyőre nyomozni, és Marqez is megírta egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját érdekesen. Most én is mesélek valamit a mai napról. (beállok a nagyok mögé)
Reggel hat óra felé nagyon megélénkült az egereink lakhelye. Egyre korábban világos van, de nem azt jelenti, hogy hozzájuk igazodunk. Tartalék kajájuk mindig marad, a reggeli 8 és 9 között érkezik. Ez itt a rend.
Ma fél nyolckor ült le Ildi tanítani. Nem kellett kapkodnom, úgy késztettem el a reggelit. Lefőtt a tea, összedaráltam a három banánt a két naranccsal, két kivivel meg egy almával. A másik alma már nem fért be a turmixerbe, ezért azt jobbkézből ropogtatva ettem, és ballal rámoltam ki a darálni-valót, az állványt és a szerszámokat az erkélyre.
Eddig minden a szokásos rendben történt.
Nufi az utolsó tömésnél nyitotta ki az ajtót. Kurbliztam még vagy tizenhetet, és beugrottam az egerek kajájával a ketrecekhez.
Szüribabát fel kellett ébreszteni, Bözsi azonnal benyargalt a fedele alá. Aztán kikegyeskedett jönni megszagolni.
Bontom a másik bandát is. Kedvenc négerkém - Szere(n)cse(n) Mogyoró - jött is, bár kissé feszült. Azért hamar falatozni kezdett. Kolumbina nem bújt elő.
Felemeltem a zacskókat, a dobozokat.
A kisasszony sehol.
Oldalt a megragasztott dobozon a kitört rész helyén rés tátong.
Ez a lyány megszökött.
Azonnal minden ajtót bezártam, és Nufival szomorúan megtárgyaltuk, hogy egy egér bárhol lehet a lakásban, de a nyitott ajtón egyenesen a szomszéd macskáját is meglátogathatta.
Nekem találkozóm volt 10-kor az Örs vezér terén egy fickóval. Először jól felhúztam magam, hogy nem megyek, felhívom a figurát, de egyrészt kiröhögne, hogy egy egér miatt mondom le a találkát - Vaterán vettem telefont, mert az előző elromlott - és ilyen kifogással mehetnék a sóhivatalba. A Maglódi úton megrendelésben ott áll 4db pákahegyem, meg Béla fűtőtestéhez ott kapok hőbiztit.
Vettem egy nagy levegőt, és 9:10-re már a bicajjal az ajtóban álltam, és latolgattam, mennyit kések.
43 perces sebzett vaddisznó vágtában érkeztem, és fizettem; majd az ismert utat - ami jó hosszú lett volna - meg akartam rövidíteni. A Maglódi út felé elindultam. Térkép nem volt nálam, de megállítottam egy srácot a következő elágazásnál. Ő mutatta, hogy ott a sörgyárnál átmegyek, és ott is vagyok.
Talán ha 1 km-t kellett tekernem, és megvettem a biztosítékot. A pákahegy csak holnap délután 3 után érkezik. Mehetek vissza.
11h felé érkeztem haza. Ebédkészítés közben kivittem a két dobozban a házi-kedvenceket az erkélyre, és be-beültem hallgatózni, vajon a szobában van-e Kolumbina.
Egy zizzenést sem hallottam.
Odakint ebédeltünk. Csepergett az eső, pedig még volt Tétényben jelenésem.
Mosogatás halasztva. Beültünk Nufival, és rémlett valami... Mintha a sarokból...
Aztán újra semmi nesz.
Pár éve a Kis Vándor - innét kapta a nevét - is oda bújt az iratszekrény alá. Akkor Nufit kértem, csapjon zajt, és én a szekrény másik végén vártam az ajtó előtt. Őt az ajtónak szorítva csíptem el. Mármint a küszöb neki egy kanyar, és ott zsákutca.
Mindegy, a munka megy tovább, Nufi ment az apjához, én meg Érd alsóra átverekedtem magam, mert bár az útvonaltervezőn  megnéztem, nem maradt meg a teljes térkép a fejemben. A papírtérképeim már használhatatlanok. Átépítették a sok körforgalommal azt a részt, és ismét a kérdezősködés vitt a célomhoz.
Még jól meg is áztam.
A vásárlás megvolt. Processzort vettem Miklós gépéhez. Reklámozzak? www.mindenolcso.hu
Eddig elégedett vagyok velük.
Hazafelé megint az iránytűm kavart 'egyszerűbb' útra. (torony iránt földúton) Hamar ráismertem a Barackos utcára, ahol laktam korábban, és onnét már hegynek föl tekertem hazáig.
Itthon az ajtók bezárva, hang semmi. Az egerek kissé feszültek. A néger kisasszonyommal külön többet foglalkoztam, mert ő egyedül maradt, és igényli a társaságot. Még a simogatást is eltűri, pedig ezt mongol futók csak az evés elmélyült tevékenységében inkább nem veszik észre, mint tűrik.
Vigasztaltuk, de megint volt egy zizzenés onnét alulról.
Megnyugodtam. Éreztem, hogy ott van Kolumbina.
4 óra  körül érkezett Miklós a szlovák számlákért. Adott pár lapot, és le kellett töltenem nyomtatványt, majd kitöltve kinyomtatni. Tegnap este kitöltöttem, de a nyomtatással megvártam, mert az évszám nekem nem stimmelt. Jobban mondva Nufi figyelmeztetett.
Jól is tettük.
Közben megérkezett Géza barátom, és telefonált még valaki, mehetek a lemezért.
Miklós a nyomtatványokkal távozott, Gézával kutyagoltam egy órát, és megteáztunk. Amikor Gézát kikísértem, elrongyoltam a lemezért. Ma biztos, hogy több, mint 100km van a bringámban. (Csak úgy recseg a jobb oldali pedálom, hogy azt is meg kell nézni. Előbb-utóbb megszorul, vagy törik.)
Nufi még vacsorázott, én meg felfedeztem, hogy dobol a kisasszony a szekrény alól.
Ezek a rágcsálók a talpukkal adnak vészjelzést egymásnak. Válaszolnak, és azt is így közlik, ha kanosak.
Egy fiatal lány nem lehet kanos, tehát segítséget vár.
Ekkor indult a felmentő sereg.
Elhúztam a foteleket, kiszedtem a rétegelt lemezeket a szekrény mögül.
A könyvespolc alól eltávolítottam a wincseszteres dobozokat és a VMS doksikat.
Bevilágítva Nufi észrevette, hol is a kis gézengúz.
A korábbi trükk nem jött be.
Lapos farudakkal piszkáltuk körülötte a teret, de Nufitól kevésbé félt. Vele incselkedett inkább.
A szekrény alól csak a másfél méteres laminált szalagparkettával lehetett kiszorítani.
Akkor pedig az erősítők és a tévé mögött keresett búvóhelyet.
Mese nincs, a rábeszélés nem túl hasznos, egyszer már majdnem bebújt a pulóverem ujjába, csak megmozdultam, ezért visszaszaladt a sarokba.
Nufi csak visszakergette a tévé mögé, én pedig az asztal alatt négykézláb nyúlkáltam felé. Ő pedig a félelem legkisebb jele nélkül kerülte el a kezem, amíg az antenna és telefonvezetékek szövevényében megszorult és marokra tudtam fogni.
Megvan! - mondtam Nufinak, és kászálódtam is elő vigyázva, nehogy megugorjék a kisasszony.
Esze ágában sem volt. Megadta magát. Lapított.
Betettem a néger barátnőjéhez, akinek örömét látva azt mondhatom, hogy megérte.
Azóta 'szürkébb a hullámpapírnál', kussban van. A vacsorát is úgy vette magához, mint legtöbbször az  anyja. Csak fedezékből az orrát éppen kidugva. A kedvenc tökmagért sem bújt elő. Ha nem adom a szájába, biztosan csak a nyála csurgott volna.
Megnyugodtam.  Ma pár élőlénynek szereztem örömet.
Hát nem szép az élet?

2011. április 11., hétfő

A mai menü


Ebédre kétféle készül.
A krumplit Nufinak sütöm, a halrudacskán nekem sülnek.
A saláta pedig kínai kel, retek, sárga- és fehérrépa, karalábé, meg egy paradicsomos halkonzerv a közepébe borítva.
Ja, és a legfontosabb, hogy az asztalon jól esik elfogyasztani.
A háttérben pedig az egerek.

2011. április 9., szombat

Kész

Egy dologgal kevesebb.
Fenn az asztal. Igaz, nem csináltam új mechanikát alá, de a sarokpánt (?) ahol elfordul a lehajtható asztal, kapott két vastag fa megerősítést. 12-es tiplivel rögzítettem az erkélykorláthoz, és magasabbra tettem kb 2cm-rel. A kitámasztó-merevítőt is át kellett helyezni. Ő is kapott 3db 8-as tiplit a 3-asok helyett.
Most már kibírja, amíg felszívom az energiám, hogy leverjem, és újrabetonozzam a korlátot.
Éppen sikerült még éles fényképet is lőnöm rá. Mire becuccolok a szerszámokkal, már sötét lesz.
Ja, és ennyit lejt befelé.

Szívd fel begyem...

... illetve ez nem a Kiskakas gyémánt félkrajcárja, most a sámli ülőkéje szívja a lenolaj kencét.

2011. április 8., péntek

Szárad a lazúr

A nekem már jó kategória.
A ragasztás után két nappal tegnapelőtt kitöltögettem késtapasszal a réseket, beeresztettem valami lenolajos kencével a fát, majd kapott egy réteg lazúrt. Ez ugye olyan festék, ami nem fed, de valamennyit sötétít a fán. Tölgyet írtak a doboz oldalára. Hát sötétebb is lett.
Az első örömök persze vegyültek némi ürömmel. Nagyok voltak a hézagok, az összegyalulásnál megszaladt a szerszám, meg egy helyen pikkelyesen kezdett felválni a fa.
Ekkor már szemeztem a baltával is, de visszafogtam magam.
Ma pedig lecsiszoltam a tegnapi, illetve már két napja száradó felső réteg nagy részét, és újra kentem .
Marad benne fehér sziget, de nekem így lesz jó.
Holnap kap még egy réteget, és megcsinálom a tartó szerkezetet. Vasárnap pedig felkerül a helyére. (remélem.)

2011. április 7., csütörtök

Igen, Marika néni!

Mi valóban arra születtünk, hogy kiszolgáljuk önt, és egész családját. Hogy kifizessük az összes számlát, majd megvárjuk a nyugdíját, és ha jut közös költségre, akkor megkapjuk. És kölcsönözzünk a fiának, ha éppen már egy felesre sem telik, és petrezselymet hozzunk azonnal, ha nincs, meg fűszereket, mosószert. És ha a petrezselyem csomója 80Ft, akkor mi megelégszünk 20Ft-tal is érte, mert az annyit sem ér.
Ígérem, már szerda reggel kihúzzuk a kukát és szólok Laci szomszédnak, hogy vigye az utánfutóját a kiskertje távolabbi bejárata mellől mert a közelebbi nem elegendő az állandó jövés-menéséhez, és nem tolhatja beljebb sem a kerítés mentén, mert akkor eltakarja a rálátást a konyhaablakból. Az is nagyon fontos, hogy Laci szomszéd előttük is vágja le a füvet, mert bár ők Laci szomszéd előtt sohasem nyírták, de ez Marika néninek jár. Miért kell a Lalinak nyírni állandóan?
Meg egyébként sem csinálunk semmit ebben az udvarban.
Egyáltalán minek költöztünk ide? Hogy útba legyünk?

 Egyébként ezeket a szépségeket kellene most lenyírni. Én megvárnám, amíg elvirágzanak.

2011. április 5., kedd

Ragadok 2

A két szélső lezáró elem is felkerült az asztallapra. Középen a deszkás megoldással kiékeltem, ahogy Attila tanított, a két szélén pedig húros feszítést alkalmaztam cukorspárgából. Körbetekertem sokszor, aztán, mint a régi keretes fűrésznél, beledugtam egy fadarabot, és azzal forgatva megfeszítettem. Holnapig meg kell száradni.
Újabb munkába is belefogtam. Csinálok egy sámlit. Ha jól sikerül, megkapja anyu születésnapjára, ha nem, akkor marad nekem.
A neten kinéztem magamnak mintát, de az arányok nem derülnek ki, vagyis még rajzolgatok.
Vajon 5 foknyi dőlés elég a lábának, vagy az is sok?
Azt lemértem a boltin, és olvastam is, hogy 20cm magasnak kell lenni. A lábait is masszívan akarom átcsapolni az ülőkén, és keresztrúddal, és ott ékelve. Evés közben jön meg az étvágy. Igaz?

A 25cm x 40cm -es ülőkéhez aránytalannak tűnik a széles lába, de 22cm-t szántam rá.
Ha valamilyen tervezőproggiban meg tudom rajzolni, akkor közzé teszem.
Most még az ülőke ragad, mert nem volt elég széles deszka. L alakú felületeket martam ki, és úgy ragasztottam össze.

2011. április 4., hétfő

Megijedtem

Nem is kicsit.
Reggel a fűrészelgetéshez készülődtem, és Béla mutogatott. Mit is akarhat. A tolószékben ült, mellette a kisasztalon a sör. Az asztal túloldalán a nyugágy.
Arra akar áttelepülni. OK. Nufi épp dolgozott valamin, lementem, hogy megoldom én.
Beléptem a megszokott módon, felemeltem, és leültettem az ágyra. Ekkor ordított olyat a fülembe, hogy azt hittem, letört a lába, vagy valami  rohadt nagy grimbuszt csináltam. A gerincem féltem, ezért picit hátra húzódva megnéztem, hol akadhatott el a lába.
Sehol. Nem láttam az égvilágon semmit, Ő kiabált, és én kínomban visszaemeltem a tolókocsiba, biztos elrontottam valamit.
Nufi már röpült le, és nyugtatott, hogy majd ő.
De hát én mutattam tavaly, hová lépjen, hogy egyenes derékkal tudjon emelni, és ne roppanjon meg, mint én a tévék alatt anno.
A hibát nem tudtuk kideríteni. Talán nem jobbról, hanem balról tettem az ágyra, nem ahonnét szokta.
Azóta is gondolkodom, hogy mi lehetett. Fájdalmat nem okozhattam. Nem tudom elképzelni.
Hogy az én párom mit áll ki emellett a vénember mellett, az felfoghatatlan számomra. Neki ez mindennapos program. Én már félek, ha meglátom. Hátha a látványom is felizgatja.

2011. április 2., szombat

Ragadok





Nem pont úgy, ahogy terveztem, de az első kontármunkám ragadófélben.
Az oldalfalak is kapnak még egy-egy fél  deszkát, de azt összeragasztva akarom árkolni.
A ragasztóm is jól beszáradt a tetején. Igaz, elmúlt már 10 éves, de amire rátaknyolom, az összeragad tőle.
Amikor felvittem a felületre, vizes ecsettel szoktam szétsimogatni.
A felsőmaró asztalommal kell még törődnöm. A nútokkal jól lehet vezetni az anyagot, de nincs hozzá még alucsíkom. Ma még fából sem metéltem hozzá. Viszont a magasságállítás nagyon nehézkes. A kéziszerszámot alulról tolva a megfelelő pillanatban kell egy karral rögzíteni. Mindezt egy jó erős rugó ellenében.
Olvastam, valaki gépkocsi emelőből csinált hozzá beállítót. Nekem is van Trabi, meg Zsiguli, is, de gőzöm nincs, hová tudom majd felszerelni.
A maró púpjára nem, mert ott szívja a levehőt a hűtéshez.
S kézifogantyú leszerelésekor kapok két 8-as körüli menetes furatot, de azok kb 45 fokban állnak.
Valószínűleg az lesz a jó, csak még agyalni kell rajta.

2011. április 1., péntek

Már megint elbújt a nap

Tegnap sikerült későn lefeküdni. Nem is aludtam ki magam.
Az értelmezés nálam úgy működik, hogy éjfél után más másnap, azaz korán van, és reggelig alszom.
Most viszont 10 felé ágyba bújtunk, és nekem már kettő után kinyílt a csipám. Hol a plafont lestem, hol a paplant, háromtól  már csipognak a madarak is. Négy felé dereng az ég, és öt után szunnyadok el újra, amihez meg a 7 órai kelés túl közeli. Ez van. Ebből indulok a napnak.
Tegnap úgy állítottam be a gyalukést, hogy inkább borotváljon, ne forgácsoljon, aztán csiszoltam-csiszoltam-szálkát szedtem a mancsomból-csiszoltam-csiszoltam.
Közben mindenféle teendők voltak, de ma már ragasztani is fogok. Marad rusztikus - nem lesz tükörsima - s ha csúnyára sikerül, akkor kap a tetejére dekorit lemezt. Ez utóbbit csak akkor, ha Nufinak nem tetszik, mert én már egyre jobban szeretem ezt a változatot.
Az érdekes, hogy a rengeteg görcs, meg a bordós árnyalatú részek nem halványodnak. Ha még a lakkot is megkapják, biztosan jobban előtűnnek majd. A csiszolással a keresztcsíkokat - amit szerintem vastagoló gyalu, hagyott maga után, de lehet, hogy más szerszám - akarom eltüntetni.
Kettesével összefogatom, majd amikor már megvan a három pár, együtt is összeékelem. Mondjuk két nap. Egyik a pároshoz, másik az egészhez, de ma bevásárló nap van, és délutánig van időm agyalni rajta.
Ez nem egy identhiba, aminél megkeresem a homokvárimpulzust, és kikapuzom a szkóp egyik sugarán a burst jelet vele. Szóval nem 1 perc. Ezt alaposan meg kell rágni.
Tegnap folytattam a Babérligetkönyv  felolvasását Nufinak. Hamvas Bélának van humora is. A mennyország  leírásában szépen ráismertem az 50-es évek szocializmusára. Még nem tudom, hogy jót nevettem, vagy kínosat.
A másik kép pedig az, hogy Hamvas Béla nekem egy öregember. Előttem élt, sokféle volt a fejében, de ki tudja, hány évesen vetette papírra ezeket az írásait. Lehet, hogy fiatalabb volt, mint én most.
Móricz Zsigmond is bajuszos 60-as, amikor olvasom. Pedig ő is volt fiatal.