A két szélső lezáró elem is felkerült az asztallapra. Középen a deszkás megoldással kiékeltem, ahogy Attila tanított, a két szélén pedig húros feszítést alkalmaztam cukorspárgából. Körbetekertem sokszor, aztán, mint a régi keretes fűrésznél, beledugtam egy fadarabot, és azzal forgatva megfeszítettem. Holnapig meg kell száradni.
Újabb munkába is belefogtam. Csinálok egy sámlit. Ha jól sikerül, megkapja anyu születésnapjára, ha nem, akkor marad nekem.
A neten kinéztem magamnak mintát, de az arányok nem derülnek ki, vagyis még rajzolgatok.
Vajon 5 foknyi dőlés elég a lábának, vagy az is sok?
Azt lemértem a boltin, és olvastam is, hogy 20cm magasnak kell lenni. A lábait is masszívan akarom átcsapolni az ülőkén, és keresztrúddal, és ott ékelve. Evés közben jön meg az étvágy. Igaz?
A 25cm x 40cm -es ülőkéhez aránytalannak tűnik a széles lába, de 22cm-t szántam rá.
Ha valamilyen tervezőproggiban meg tudom rajzolni, akkor közzé teszem.
Most még az ülőke ragad, mert nem volt elég széles deszka. L alakú felületeket martam ki, és úgy ragasztottam össze.
Az asztalosság olyan, mint egy dal. Ha füledbe jut a dallam, egész nap fütyörésznéd.
VálaszTörlésNehogy Luca széke legyen a sámliból. :)
VálaszTörlés@Attila
VálaszTörlésTényleg. Rengeteg fűrészpor jut a fülembe a motormeghajtású szerszámok hangjával. :-) Fütyülni még nem tudok, mert a pormaszk hangtompító is.
@MJ
25-én lesz a születésnapja. Addig azért összeáll a sámli.
A lábmerevítés lesz a sörkollektor merevítőinek a próbája. Ha megbír a tervem szerinti megoldás, akkor összerakom a kollektort is.
Egy Lucát ismerek, aki az utcánk másik végén lakik az iskola előtt, és Hapci a beceneve. :-)