Új könyv

Még nem is dicsekedtem vele, hogy megjelent, és időben megrendeltem, s már olvasom is Szendi Gábor könyvét.

A szokásosan sértett hangvétel, s nekem pont ettől tetszik annyira.
Közben persze anyura konvertálok mindent, meg magamra.
A civilizációs betegségek tömege jelent meg, amiről nagyanyáink nem is hallottak. Pl a cukorbetegségről gyerekkoromban egyetlen emberről tudtam, de mivel távoli ismerős volt - valaki valakije - , és nekem gyerekfejjel az jutott az agyamba, hogy a cukor az betegség. Mert a fogat bántja.
Ennél ma már többet kapunk a médiából. Minden médium ontja az egészségesnek tartott életmód és táplálkozási tanácsait.
A paleolit táplálkozásra átállásom nekem sem 100%.
A halrudacskákon van prézli, a befőtteken - amit anyu csinál - cukros lé van.
Nufi a testkontrollt is bevezette nálunk. Az pedig a különböző ételféleségek napszakhoz kötött fogyasztását ütemezi.
Például reggelire csak gyümölcsturmix. Ebédre ő szénhidrátot, én húst eszem a zöldségkeverékhez. (salátához) Vacsorázni pedig... változó.
Ha nagyon beleásom magam valamibe, akkor nem veszem észre, hogy éhes vagyok. Ha elakadok, akkor jön a hűtő. Amit találok. Disznósajt, császárszalonna, alma, vagy karalábé.
Mindegy, csak nyomja valami a gyomrom.
A kávééhségem kiváltására remekül bejött a reggeli komposztdarálás.
A legjobban a kávédarálás-főzés hiányzott, ami automatikus, beidegzett gondolatmentes tevékenységet igényel.
A mozgás pedig a bringa. Már nem kell futópad, bár a Norbitorna jobb volt - hatékonyabban izzasztott meg - mindkettőnél.
A könyvet olvasva olyan mondatok ragadnak meg az elmémben - nem szó szerint - hogy egy emberi szervezet napi 20km gyaloglásra van tervezve, és ennek gyulladáscsökkentő hatása van. Ha pedig nem mozog, akkor ezek az energiabombák nem elégnek, hanem zsírszövetben raktározódnak.
Az inzulinrezisztencia pedig a szervezet védekezése a túl sok bevitt kaja ellen. A "gyomor"  - hasnyálmirigy - tudja, hogy mennyi inzulint termeljen a lebontáshoz, de a szervezetnek - izmoknak, stb. -  ennyi energiára nincs szüksége. Ellenáll. Hiába dolgozik kiválóan minden, a szervezet pedig jó raktárosként elteszi nehezebb időkre. Aztán jön az orrba-verés, hogy a nehezebb idők súlyfelesleggel jönnek.
Tehát ami rám vonatkozik ebből az a megszokott kajamennyiség lassú csökkentése is.  Nem csak minőségben kellett változtatnom, hanem a kitágult gyomromnak is összébb kellett húzni magát.
Nagyjából egy éve alig veszek magamhoz szénhidrátot, és a hét végén beiktattam egy túrós tésztát.
(Sok vajon pirítva a főtt tésztát, és nyakon öntve jó zsíros tejföllel.)
Szóval a korábban megszokott adagom felénél már azt jelezte a szervezetem, hogy a fülemből nem szőrszál, hanem tészta folyik ki.
Igazolódott, hogy nem csak fogytam, de jóval kevesebb energiaforrással megelégszik a szervezetem.
Az már dicsekvésnek hangzana, hogy a bringán is jobban gyorsulok, és kevesebbet kell visszaváltanom, ha kapaszkodom haza a borkő utca meredekén.
Anyu sorsa pedig egyre inkább aggaszt. Ő az orvosoktól kapott pirulahömpölyben fürdik már, és tömi magába a sok lisztes kaját. Gyümölcsöt nem eszik, a zöldségeket is párolva. Már telefonban panaszkodik, - és ez nem volt szokása korábban - hogy alig bír menni.
Innen, 200km távolságból ugyanúgy nem tudom meggyőzni, mint személyesen, hogy a túlsúlya mozgásának, pontosabban a mozgáshiányának és a tömérdek szénhidrátnak a hozadéka, ehelyett ő magyarázza nekem, hogy kenyeret márpedig muszáj enni, mert az izmaim elsorvadnak.
Eddig nem úgy néz ki.
Ha pedig leesik a lábáról, akkor Laci bácsi kevés lesz az ő méreteit mozgatni.
Azaz agyő Miskolc  vagy agyő Budapest.
A miskolci lakás már nem tér nekem - a holmimnak, s itt is nagyon össze kell húzni magam.
Tehát az élet rákényszerít, hogy tegyem eladható kinézetűvé az otthonomat, és irány Komjáti. Tök mindegy, mennyit veszítek itt, - nem mindegy, csak nincs más választás - ott kell a már meglevőt ésszel befektetni.
Ott pedig az étrendet talán - ismétlem - talán át tudjuk alakítani, és anyut is talpra állítani.
Ami a legrosszabb, hogy Gábor könyve forgatókönyvvé válik anyu életének filmjéhez.
Nem tudom kiiktatni a közbenső lépéseket. Nehezítésnek ott van még Nóri - Laci bácsi lánya - aki gyógyszerész lett, és a másik irányból segít. Sem a jószándék nem hiányzik belőle, és még szereti is anyut. A béka már a torkomban, és nyelni kell.
Nufi ma reggel megkérdezte, mitől vagyok ilyen feszült.
Fogalmam sincs.
Talán attól, hogy a sámli lábát eltörtem, és újra kell csinálnom más koncepcióval. Csak már kevés az idő hozzá.
Vagy valami más...