Megvagy!

Lelövöm a poént a címmel, de Columbo felügyelő is tudott végignézett bűnesetet izgalmasan képernyőre nyomozni, és Marqez is megírta egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját érdekesen. Most én is mesélek valamit a mai napról. (beállok a nagyok mögé)
Reggel hat óra felé nagyon megélénkült az egereink lakhelye. Egyre korábban világos van, de nem azt jelenti, hogy hozzájuk igazodunk. Tartalék kajájuk mindig marad, a reggeli 8 és 9 között érkezik. Ez itt a rend.
Ma fél nyolckor ült le Ildi tanítani. Nem kellett kapkodnom, úgy késztettem el a reggelit. Lefőtt a tea, összedaráltam a három banánt a két naranccsal, két kivivel meg egy almával. A másik alma már nem fért be a turmixerbe, ezért azt jobbkézből ropogtatva ettem, és ballal rámoltam ki a darálni-valót, az állványt és a szerszámokat az erkélyre.
Eddig minden a szokásos rendben történt.
Nufi az utolsó tömésnél nyitotta ki az ajtót. Kurbliztam még vagy tizenhetet, és beugrottam az egerek kajájával a ketrecekhez.
Szüribabát fel kellett ébreszteni, Bözsi azonnal benyargalt a fedele alá. Aztán kikegyeskedett jönni megszagolni.
Bontom a másik bandát is. Kedvenc négerkém - Szere(n)cse(n) Mogyoró - jött is, bár kissé feszült. Azért hamar falatozni kezdett. Kolumbina nem bújt elő.
Felemeltem a zacskókat, a dobozokat.
A kisasszony sehol.
Oldalt a megragasztott dobozon a kitört rész helyén rés tátong.
Ez a lyány megszökött.
Azonnal minden ajtót bezártam, és Nufival szomorúan megtárgyaltuk, hogy egy egér bárhol lehet a lakásban, de a nyitott ajtón egyenesen a szomszéd macskáját is meglátogathatta.
Nekem találkozóm volt 10-kor az Örs vezér terén egy fickóval. Először jól felhúztam magam, hogy nem megyek, felhívom a figurát, de egyrészt kiröhögne, hogy egy egér miatt mondom le a találkát - Vaterán vettem telefont, mert az előző elromlott - és ilyen kifogással mehetnék a sóhivatalba. A Maglódi úton megrendelésben ott áll 4db pákahegyem, meg Béla fűtőtestéhez ott kapok hőbiztit.
Vettem egy nagy levegőt, és 9:10-re már a bicajjal az ajtóban álltam, és latolgattam, mennyit kések.
43 perces sebzett vaddisznó vágtában érkeztem, és fizettem; majd az ismert utat - ami jó hosszú lett volna - meg akartam rövidíteni. A Maglódi út felé elindultam. Térkép nem volt nálam, de megállítottam egy srácot a következő elágazásnál. Ő mutatta, hogy ott a sörgyárnál átmegyek, és ott is vagyok.
Talán ha 1 km-t kellett tekernem, és megvettem a biztosítékot. A pákahegy csak holnap délután 3 után érkezik. Mehetek vissza.
11h felé érkeztem haza. Ebédkészítés közben kivittem a két dobozban a házi-kedvenceket az erkélyre, és be-beültem hallgatózni, vajon a szobában van-e Kolumbina.
Egy zizzenést sem hallottam.
Odakint ebédeltünk. Csepergett az eső, pedig még volt Tétényben jelenésem.
Mosogatás halasztva. Beültünk Nufival, és rémlett valami... Mintha a sarokból...
Aztán újra semmi nesz.
Pár éve a Kis Vándor - innét kapta a nevét - is oda bújt az iratszekrény alá. Akkor Nufit kértem, csapjon zajt, és én a szekrény másik végén vártam az ajtó előtt. Őt az ajtónak szorítva csíptem el. Mármint a küszöb neki egy kanyar, és ott zsákutca.
Mindegy, a munka megy tovább, Nufi ment az apjához, én meg Érd alsóra átverekedtem magam, mert bár az útvonaltervezőn  megnéztem, nem maradt meg a teljes térkép a fejemben. A papírtérképeim már használhatatlanok. Átépítették a sok körforgalommal azt a részt, és ismét a kérdezősködés vitt a célomhoz.
Még jól meg is áztam.
A vásárlás megvolt. Processzort vettem Miklós gépéhez. Reklámozzak? www.mindenolcso.hu
Eddig elégedett vagyok velük.
Hazafelé megint az iránytűm kavart 'egyszerűbb' útra. (torony iránt földúton) Hamar ráismertem a Barackos utcára, ahol laktam korábban, és onnét már hegynek föl tekertem hazáig.
Itthon az ajtók bezárva, hang semmi. Az egerek kissé feszültek. A néger kisasszonyommal külön többet foglalkoztam, mert ő egyedül maradt, és igényli a társaságot. Még a simogatást is eltűri, pedig ezt mongol futók csak az evés elmélyült tevékenységében inkább nem veszik észre, mint tűrik.
Vigasztaltuk, de megint volt egy zizzenés onnét alulról.
Megnyugodtam. Éreztem, hogy ott van Kolumbina.
4 óra  körül érkezett Miklós a szlovák számlákért. Adott pár lapot, és le kellett töltenem nyomtatványt, majd kitöltve kinyomtatni. Tegnap este kitöltöttem, de a nyomtatással megvártam, mert az évszám nekem nem stimmelt. Jobban mondva Nufi figyelmeztetett.
Jól is tettük.
Közben megérkezett Géza barátom, és telefonált még valaki, mehetek a lemezért.
Miklós a nyomtatványokkal távozott, Gézával kutyagoltam egy órát, és megteáztunk. Amikor Gézát kikísértem, elrongyoltam a lemezért. Ma biztos, hogy több, mint 100km van a bringámban. (Csak úgy recseg a jobb oldali pedálom, hogy azt is meg kell nézni. Előbb-utóbb megszorul, vagy törik.)
Nufi még vacsorázott, én meg felfedeztem, hogy dobol a kisasszony a szekrény alól.
Ezek a rágcsálók a talpukkal adnak vészjelzést egymásnak. Válaszolnak, és azt is így közlik, ha kanosak.
Egy fiatal lány nem lehet kanos, tehát segítséget vár.
Ekkor indult a felmentő sereg.
Elhúztam a foteleket, kiszedtem a rétegelt lemezeket a szekrény mögül.
A könyvespolc alól eltávolítottam a wincseszteres dobozokat és a VMS doksikat.
Bevilágítva Nufi észrevette, hol is a kis gézengúz.
A korábbi trükk nem jött be.
Lapos farudakkal piszkáltuk körülötte a teret, de Nufitól kevésbé félt. Vele incselkedett inkább.
A szekrény alól csak a másfél méteres laminált szalagparkettával lehetett kiszorítani.
Akkor pedig az erősítők és a tévé mögött keresett búvóhelyet.
Mese nincs, a rábeszélés nem túl hasznos, egyszer már majdnem bebújt a pulóverem ujjába, csak megmozdultam, ezért visszaszaladt a sarokba.
Nufi csak visszakergette a tévé mögé, én pedig az asztal alatt négykézláb nyúlkáltam felé. Ő pedig a félelem legkisebb jele nélkül kerülte el a kezem, amíg az antenna és telefonvezetékek szövevényében megszorult és marokra tudtam fogni.
Megvan! - mondtam Nufinak, és kászálódtam is elő vigyázva, nehogy megugorjék a kisasszony.
Esze ágában sem volt. Megadta magát. Lapított.
Betettem a néger barátnőjéhez, akinek örömét látva azt mondhatom, hogy megérte.
Azóta 'szürkébb a hullámpapírnál', kussban van. A vacsorát is úgy vette magához, mint legtöbbször az  anyja. Csak fedezékből az orrát éppen kidugva. A kedvenc tökmagért sem bújt elő. Ha nem adom a szájába, biztosan csak a nyála csurgott volna.
Megnyugodtam.  Ma pár élőlénynek szereztem örömet.
Hát nem szép az élet?