2010. szeptember 27., hétfő

Apám 1104972,07 magyar Forint

Sok pénz. Mai árfolyamon ennyit kérnek apám temetéséért Németországban.
Kaptam egy értesítést, hogy apám temetése ennyibe került, és ezt ki kell fizetnem. Én vagyok az egyetlen hozzátartozója.
Miből? Adjam el a lakásom?
A német hivatalnok nekem Magyarországra elküldi, hogy kötelez a költségek megfizetésére. Arra sem méltat, hogy magyarra fordíttassa. Lehet, hogy én ezt nem értem?
Lehet, hogy szavakat ismerek németül., és ki tudom venni, mit is akarnak, de hány évi jövedelmem akarják?
Arról nem is beszélve, hogy nagyságrendben nem összemérhető azzal az összeggel, amit valaha is rám költött az apám. Majdnem négyezer Euro.
Egyenlőre nem védekezni akarok, hogy öt évesen hagyott itt anyámmal a szarban, és adósságait anyu törlesztette itthon, ahogy tudta 1968-ban. Ő autót akart venni nekünk, azért ment ki dolgozni. Aztán maradt ott hontalanként. 1999-ben meg úgy loptam haza Magyarországra a végrehajtó elől, hogy egy évig bújt meg Miskolcon. No nem mintha a nyugdíjának felvétele alapján a magyar bankokon keresztül nem lehetett volna megtalálni.
Ez az én történetem, és semmi nyoma sincs sehol. Talán csak egy vonatjegy.
Még nem tudom, mit érhet el a német hatóság. Nufi azt is kétségbe vonja, hogy ez egy hivatalos értesítés. Nem tértivevényes, nem is ajánlott. Egyszerű légiposta.
Mi lehet még? Ha nem reagálok, akkor vagy elalszik az ügy, vagy bíróságra viszik.
Olvassa ezt nemzetközi jogász? Vagy tud valaki olyan internetes jogi könyvet, ahol utána nézhetek?
Arról mindenki biztosít, hogy csak az örökségem erejéig vagyok köteles magyar törvények szerint jótállni apám adósságáért, de nincs örökségem, és ez nem az ő adóssága. Én nem rendeltem meg ezt a szolgáltatást, és az adót is Németországnak fizette 1968-tól. Több, mint 20 év munkaviszonyt tudott igazolni, és kapott nyugdíjat. Állítólag biztosítást is kötött a nevemre, de én itt vagyok, a biztosítók meg ott. Meg a szomszédai szerint nem is fizette.
Nem tudom.. nem tudom,.. semmit sem tudok. Csak nem tesznek tönkre egy élőt egy halottért!
Most kérek mindenkit, akinek van ötlete, ne kíméljen!
Nem sajnálkozó leveleket, hanem brainstormingot indítanék.
Előre is köszönöm!

2010. szeptember 24., péntek

Zenésztulajdonság?

Egy zenész tudja, hogy mikor jöjjön a hang, és érzi, meddig tarthat. Az író jó helyre teszi a poént. Mindennek ki nem jelölt ideje van, és mégis csak akkor jön.
Nufitól sokszor hallom, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyok.
Ez nem lenne baj, de egyre több dologgal kifutok az időből.
Öregszem.
A lassúságot néha még tovább is tudnám nyújtani. Hátralépni, megszemlélni, visszalépni, igazítani.
Jó ez így. Vagy ez nem az én korom?.. korszakom?
Ha 200 évvel korábban élek, biztosan a pörgés után vágynék, most pedig a lassításon töröm az agyam.
 Pedig nem kell itt sem a lassítás, sem a gyorsítás. A gázpedál az autón megtanítja a közlekedőt, hogy jusson be két mozgó autó közé... ha megengedik, ha nem, legfeljebb mögöttük.
Ezalatt az idő alatt is szűk határok között azonos sebességgel ver a szívem, fehéredik a Nufi körme a majrévas szorításában.
A ritmus mindaddig jó, amíg nem koccan, nem zúzódik a járgány, és nem sérül az ember.
Az erőszakos emberek a maguk ritmusára kényszerítenek másokat. Ők a karmesterek. Mi pedig megyünk utánuk, vagy beslisszanunk a követőik sorába.
Én szeretem azt érezni, hogy gyakran váltok. Be tudok sorolni ide is, oda is. El tudok gyorsulni egy sor elől, és ki tudok lassulni mások mögül. Írni is így akarok. Vagy poént építeni, vagy megnézni fentről-lentről, és körbe minden szögből.
A poénnak pedig ülni kell. Csak egyszer szabad elsütni, ott, és akkor.
Nekem most nincs poénom. Csak el szeretném mondani, hogy mennyire csodálom Moldova prédikátorainak befejezését.  A könyv végén a szereplő, mesélő naplója megszakad. A pap meghal. Le sem írja. Nem amerikai film. Nem mai híradó, ahol ötszörösen döngölik be a hírt a célszemélybe.
Megtanulható a ritmus? Érzék kell hozzá?
Egyszerű zenésztulajdonság?

2010. szeptember 8., szerda

Bocsánat!

Nufi megrótt, hogy én is: "talán eltűnök" /Hirt Elen/
Nem bújtam el, csak a Komjáti blogon tevékenykedem.

2010. szeptember 2., csütörtök

" Elégedetlenség változást idéz elő. Ha egy rendszerrel meg vagyunk elégedve, akkor elfogadjuk és aszerint cselekszünk. Viszont ha nem értünk egyet, akkor minden rendelkezésünkre álló módon igyekszünk változást elérni, hogy - nézetünk szerint - javítsunk a helyzeten."
Az idézet Schwarz Zsigmond könyvének előszavából való. A NAGY ÓRÁK ÉS JÁRATAIK első sorai 1925-ből.
Tetszik ez a hozzáállás. Az órások egyébként is gondos emberek. Apró, másoknak fel sem tűnő részletekben találják meg a szemrontó méretű bigyók hibáját, és vagy megjavítják, vagy - mert nincs gyári - újra létrehozzák vasból, rézből, aranyból.
Nem tudom, valaha is bele nyúlok-e az elromlott orosz zsebórámba. Illetve dehogynem. Azért olvasom az órás könyveket, mert szeretném én megtalálni, mitől áll meg. De még a saját szakmámban is útba igazít bizonyos összefüggések bogozásában. (Jó kis képzavar. Összebogozott utak. Mintha valaki csomót tudna kötni az utakra.Vagy mégis? Mert az autópályák találkozásánál jó kis hurokkavalkádot láthatunk légi felvételeken.)
Az elektronikában az oszcillátorok stabilitása egy fontos tényező. Pl. ne mászkáljon el a rádió hallgatás közben másik adóra!
Az RC, az LC oszcillátorok kiszorultak, és jöttek a kvarckristályok. Mint az órákban. Pont úgy.
De az felismerés nekem csak annyi, hogy minél kevesebb anyaggal határozom meg egy rezgő rendszer alapfrekvenciáját, annál pontosabb.
Az órás szöveg, amelyik ezt az összefüggést megtalálta az agyamban, az a chronométer gátszerkezetének leírása volt.