" Elégedetlenség változást idéz elő. Ha egy rendszerrel meg vagyunk elégedve, akkor elfogadjuk és aszerint cselekszünk. Viszont ha nem értünk egyet, akkor minden rendelkezésünkre álló módon igyekszünk változást elérni, hogy - nézetünk szerint - javítsunk a helyzeten."
Az idézet Schwarz Zsigmond könyvének előszavából való. A NAGY ÓRÁK ÉS JÁRATAIK első sorai 1925-ből.
Tetszik ez a hozzáállás. Az órások egyébként is gondos emberek. Apró, másoknak fel sem tűnő részletekben találják meg a szemrontó méretű bigyók hibáját, és vagy megjavítják, vagy - mert nincs gyári - újra létrehozzák vasból, rézből, aranyból.
Nem tudom, valaha is bele nyúlok-e az elromlott orosz zsebórámba. Illetve dehogynem. Azért olvasom az órás könyveket, mert szeretném én megtalálni, mitől áll meg. De még a saját szakmámban is útba igazít bizonyos összefüggések bogozásában. (Jó kis képzavar. Összebogozott utak. Mintha valaki csomót tudna kötni az utakra.Vagy mégis? Mert az autópályák találkozásánál jó kis hurokkavalkádot láthatunk légi felvételeken.)
Az elektronikában az oszcillátorok stabilitása egy fontos tényező. Pl. ne mászkáljon el a rádió hallgatás közben másik adóra!
Az RC, az LC oszcillátorok kiszorultak, és jöttek a kvarckristályok. Mint az órákban. Pont úgy.
De az felismerés nekem csak annyi, hogy minél kevesebb anyaggal határozom meg egy rezgő rendszer alapfrekvenciáját, annál pontosabb.
Az órás szöveg, amelyik ezt az összefüggést megtalálta az agyamban, az a chronométer gátszerkezetének leírása volt.