2013. április 6., szombat

Tanulok

Kaptam házifeladatot.
Csinálom is, bár néha több mozdulat kell az orrfújásra, mint a billentyűtapogatásra.
A fotós tanfolyam python nyelvét akarom magamba égetni. Objektum orientált. Ez egyfajta - állítólag- emberközeli megközelítése a programozásnak az eljárásorientált után.
Tavaly a Rádiótechnika újság cikksorozatot indított a python nyelv megismertetésére, de nem nagyon keltette fel a figyelmemet. Ugortam, mint Pósalaky úr kérte vala Misitől. Most pedig összegyűjtve kihajtogattam szépen az újságok megfelelő oldalát, és hajrá.
Aztán újra. És megint.
Kiakadtam olyan szavakon, mint az explicit. Ezekhez az idegen szavak szótára kell. Elő kellett vennem az Obádovics könyvet, majd a Turbo Pascal 7.0, és a C++ könyvet is. Az utóbbi kettőt - de azt a fejezetet mindenképpen - ugyanaz a szerzőpáros írhatta, mert a definiálás szóról szóra azonos. De jó is a számítóégép. Nem kell annyit gépelni, csak a szöveget utánaigazítani.
Alakul a katyvasz az objektumokról, meg az osztályról. Alighanem a Java könyv is lejön a polcról, végre van értelme. Nem csak begyűjtöttem, majd félredobtam, hogy ha kell, kéznél legyen.
Az oktató filmek angolul vannak, és nemes küzdelem folyik a figyelem monitoron tartásáért. Legtöbbször vesztésre állok, majd újra kezdem. Mikor lesz ebből tudás?
Mindegy, ma megoldom a házit. Ma kigyötröm magamból, hogyan kell ezzel a kígyóval kiszedni a színeket a képből, amit a GIMP pillanatok alatt elvégez, és Nufi sokszor megkérdezni, hogy az miért nem jó?
Tudom én? Ha a végére érünk a tanfolyásnak, akkor valószínűleg lesz képünk arról, miért jobb. Addig pedig azért, mert ezt tanítják.
Ettől függetlenül nem mindent lehet karddal szeletelni. Van amihez elég a bicska is.
Kenyérnél még kétesélyes, de mondjuk a vajazáshoz nem nyúlnék a nagyobb eszköz után.  

Ezt a filmet  meg csak úgy ajánlom.
Olyan szép

2013. április 3., szerda

A játékok is attól izgalmasak, hogy egyre nehezebbek

Nálam is indul a nátha. Valami elcigarettázott hang jön ki a torkomból, és jár némi remegéssel, de egyéb hatása nincs.
Tegnap még megállított az eső, nem vittem vissza a szomszéd holmiját.
(Visszaolvastam a tegnapi monológom, kihagytam egy apróságot.)
A Béla cuccához kaptunk még egy szatyrot. Nufi ráismert a szobatárs nejlonszatyrára. Nosza, felhívtam a mentőket, hogy ez nem a miénk.
Ők nem. Hívjak egy másik számot.
Ők sem. A betegszállítók.
Ők nem mennek vissza, már hetedhét határon túl járnak.... hívjam a kórházat.
A kórház meg miért? Mit képzelek?
Jó, akkor én viszem vissza.
(Megjegyzem, mi itthon vártuk Bélát, a csomagolást vagy a nővérek valamelyike, vagy a betegszállítók 'csinálták'.
Csakhogy van elég kiadás, fölöslegesen benzinbe nem ölöm a mások figyelmetlenségét.
Felöltöztem. Tegnap délután elkezdett ömleni az eső.
Akkor később.
Helyette egy kis torokkaparás.
Hajnali háromkor tört rám a fulladás, kínomban kimentem egy hagymáért, mert azt olvastam, hogy az ágy mellett félbevágva begyűjti a bacikat. Hát nekem segített.
Ma délelőtt - reggeli után - pedig kifejezetten jól esett bringára pattanni, és kikarikázni a dokihoz Béla zárójelentésével, feladni egy fülbevalót a postán, és feltölteni a gyümölcskészletet a boltból.
Itthon pedig magamhoz vettem a levágott lábú bácsi szatyrát, és egy óra alatt megjártam a kórházat oda-vissza. A téli gúnyámban pedig jól átizzadtam, ami a gyógyulás egyik igazi feltétele.
Zsupsz a kádba, a forró vízbe, és kezdett visszatérni az életkedvem.
A háziorvos is meglátogatta Bélát, s ha már én nyitottam ajtót, kértem magamnak is Fagifort. Gyerekkoromban az volt a gyógyszerem. Ma ugyan mixtura pektorálisznak hívta a doki, de ugyanolyan undorító íze van, és remélem, holnap-holnapután kikúrál ebből a göthösségből.
Itthon pedig  - a gumi szobában, ahogy Nufi hívja - újabb NYÁK panel elkészítésén szogoskodtam.
A vaskloridos maratás megy, de a sósavas szőkítő (hidrogénperoxid) kutyulék nagyon nem dolgozik, pedig azt igérték, hogy 3-4 perc alatt végez.
Ezen kívül a rezsós technika is befuccsolt a rezsó átmérőjét meghaladó méretnél.
A vasalás pedig annyira nem egyenletes. Illetve még a hőmérsékletekkel fogok játszani.
Ez utóbbi két eljárás a lézernyomtatóval papírra nyomtatott fóliarajzról szól. Az áramkör festéke átragad ugyan a lemezre a hőtől, de a papír leáztatásakor itt-ott lejön. Minden nap másik megoldás lesz éppen elfogadható, és a levált csíkokat alkoholos filctollal pótolom.
Így most van már lassan négy új projektem, de még legalább öt fontos van hárta.
Én most ezzel kapcsolódom ki az orvosjárás gyomorszorító feszültségéből.
Illetve ma is megnéztem egy előadást a Nufi választotta fotós tanfolyamból.
Ma a számítógépes zajszűrésről beszélt az előadó. A képről készült fájl kiugró értékeit zajnak minősíti, és nyissz, hozzáigazítja a többi képtartalomhoz.
Ezzől  ugyan a kép homályos lesz - a másik mellett. de valamiért ez biztosan így jó.
Nekem pedig újabb agytornát jelent a Python nyelv elsajátítása, illetve az angol szövegből a képhez igazítani azt a pár angol szót, amit megértek.
Ehhez képest Attila tanfolyama - a Dr Tóth Ferenc előadásai - üdítő színfoltok.
Úgy tűnik, magyarnak lenni a legnagyobb feladat a Kárpát medencében, pedig belőlem még kisbaltával sem tudnának angolt faragni.
Na jó éjt mindenkinek, és köszönöm Neked is Józsi, hogy belátogatsz, holnap Nálad is töltök végre időt, és nem kötelességérzetből. Hiányzik ez a virtuális család is, de a megoldandó feladatok most azt követelik, hogy itthon legyek hasznos. 

2013. április 2., kedd

Visszakaptuk Bélát

Ugyan 38 fokos lázzal, de visszahozták a betegszállítók. Újra zsörtölődik Ildivel, de itthon van.
A kórházban persze megharcolt a nővérekkel is. Az egész osztály hallotta, ha ő nemet mondott, de megműtötték a lábát. Érszűkület volt a nagy fájdalmak oka, és kitakarították combtájékon.
Mi naponta jártunk be. Nufi etette, hozta-vitte a tiszta fehérneműt, és rezegtünk, hogy ne amputálás legyen, illetve egyáltalán foglalkozzanak  egy béna emberrel.
A beérkezéskor Nufi próbált tanácsot adni a nővéreknek, de azok a megfelelő szakmai gőggel utasították, hogy láttak ők már ilyen beteget.
Aztán később már jól jött Béla használati útmutatója. Gonoszkodhatnék, de nem akarok. Csak asszociálok a saját szakmámból, vagy akár az autós tapasztalatokból.
A Trabantomat is amikor vizsgáztatni vittem, próbáltam jelezni, hogy mit hogy. Aztán nem kellett az info. Utána nem vizsgáztatták, mert nem idult nekik. Igaz, hogy ezt is én szívtam meg, mert nekem lett később kész az autó, de úgy látszik, az emberek minden szakmában egyformák.
Nufi is lassan egy hete köhög egyre jobban, és talán holnap látja már őt is orvos. Ma ezért volt kisebb vitánk. Nem kéne egy torokgyuszit tüdőgyulladássá nevelni. Csak hát a háziorvosunk holnapig szabin van. Akkor ki kell hívni Bélához is. 5-6 napos műtött emberhez nincs még tapasztalatunk, és ez a láz is elég zavaró.
A hangulati hullámzás pedig csak rátesz egy lapáttal.
Mára ennyi.
Üdv Mindenkinek!