2011. május 31., kedd

Attila bezárta a kommentzacsit

Meglehetősen pesszimista hozzáállás, de megértem. Amikor egy ember elesik, nem szívesen hallgatja, hogy nem így kellett volna. Nagyanyám pl. ha kiskoromban leütöttem a térdemet, nem magához ölelt, és dédelgetett, hanem leszidott, mért nem vigyáztam. Ha morc hangulatban volt, akkor azt, hogy a másikat is le kellett volna.
Nem igaza volt?
Egy frászt kell mindig dédelgetni az elesettet. Akkor kívülről vár majd minden segítséget.
Ha elvágtam a kezem, beszoptam az ujjamon a sebet, és a másik végtagommal folytattam, amit épp csináltam. A vérzés meg elállt.
Persze ha valami nem megy egyből, mert mondjuk belecsúsztam a patakba, akkor is addig kellett ott vergődnöm, amíg megleltem a kijutás lehetőségét. (Egyke gyerek előnye-hátránya a kiismerhetetlenség.)
A mások tanácsai sokszor felületes hozzászólások, inkább csak idegesítik a vergődőt.
Nekem kell eldöntenem, miben kell egy másik erő vagy másik ész, és ha hibázom, annak is lehet oka a másoktól kapott, rám túlméretezett feladat.
Ez van. Innen szép a győzelem.
Csak megsúgom, hogy a 45 év középkornak számít. Sötét középkornak. A fiatal lendület megkopik, de már tisztában van a szerencsétlen ember a teherbírásával, és hozzáigazodik.
Az előbbi hasonlattal ott áll a kavicsos mederben. A hideg víz sürgeti, az egyensúlyát ingatja, és dühíti, hogy ő mászott a patak szélén veszélyes részre.
Most vagy tökig vizes lesz, vagy térdig, vagy elhasal, és mindenhol, de lefelé vagy felfelé valahol ki lehet kapaszkodni ebből a helyzetből. Keze, lába, feje van.

 (Más kérdés, hogy mi van a zsebében, és az érték-e. De ettől még a feladat ugyanaz, mint a fekete özvegy passziánszban az egy színű, a két színű, és végül a négy színű játék. Az utóbbi a legnehezebb, és csak rengeteg gyakorlás után sikerül.)

Hétfő - forró nap

Korán kelés, autóút.
Komáromba utaztunk, jobban mondva Komarnoba. A szlovák oldalon volt Miklósnak dolga. Egy könyvelő hölgy adott át neki papírt, azt kellett sürgősen Kecskemétre vinni.
Nufi szokta kérdezni, hogy mit miért csinálunk, és én meg mindig megelégszem annyival, hogy nekem mi a feladatom.
Erre a legjobb példa az igazoltatásunk.
Komárom előtt meszelt le egy fiatal pár. Rendőrök.
Elővettem a papírjaimat, és átadtam. Jogosítvány, forgalmi engedély, most a befizetett csekkeket sem kérték. Néztem kifelé, kell-e még valami.
Lakcímkártya.
Átadtam.
Ekkor merült fel bennem, hogy minek? Mit tud meg rólam, ha elolvassa a rendőr, aminek a közlekedésemhez köze lehet?
Persze, ha belegondolok, a fáradtság ennyi-annyi vezetés után befolyásolhat.
Ha esemény történik, én is képbe kerülhetek.
Van ennek is értelme.
Az új összefüggések mindjárt megjelennek, mihelyt belegondolok.
A túloldali apeh előtt vártuk a hölgyet, én előhúztam Sz.G. Isten az agyban c. könyvét, és pillanatoknak tűnt a várakozás.
Csak Miklós lett egyre idegesebb.
Valami listát nem kapott meg, és délutánra igérte a hölgy.
Eleve a kecskeméti út sem volt betervezve, de hogy értelmetlenül teszünk meg kb. 400km utat.... Az egész nyomtatványosdi interneten ingyen, a M.kir posta segedelmével is 1000Ft alatt megúszható lett volna.
Benzinben 7l-es fogyasztással ez alig több a tárgyhavi hasznánál.
A lista ezután interneten fog odakerülni, ahová való, Miklós a szélütésével pedig lassan a föld alá.
Lám-lám. A könyvelő ott is (Szlovákia) és itt is (M.o.) az állam egyik beavatkozó gumibotja. Most M. van vert helyzetben, eddig vele vertek. Az igazi czumi, hogy minden ütés vele is kapcsolatban volt. Csak amíg ő a szerszám, addig a felületére kiszámolható erő nem haladja meg a fájdalomküszöböt.
A nap ezerrel sütött, és a beszélgetés oldotta valamiképp a feszültséget. Bp mellett az M0-son hosszú sort láttunk a szembesávon.
Budafok után kisebb nyugalom, majd a Szigetszentmiklós részén két kamion fogott satuba egy puttonyos kisautót. Ha utasa volt, biztosn nem szállt ki élve a szendvicsből, ha nem, akkor a csak vezető, ám valószínűleg súlyosan sérülhetett.
Kecskemét előtt az autópályán volt még átterelés, meg trafi, volt miről beszélgetni. Ott pár oldal Szendi Gábor, utána kávé, és irány haza.
A téma, hogy hol jöjjünk le a pályáról, mert az M0-ra felmenni értelmetlen.
Üllőnél még meséltem Miklósnak, hogy Béla itt üdül Lacinál, ha mi mehetünk Nufival Miskolcra, és nem jöttem le. A következő lehajtó előtt már beállt a dugó.
Először odaléptem az első kamionoshoz, mit hallott a rádión, de a fickó épp evett, és rossz a rádiója.
Aztán megindult 10-15m-t a sor, de megint megállt.
Miklós kezdett újra dühös lenni.
A leálló sávon megindultak néhányan a lehajtó felé a kamionok között. Ez a Nyíregyháza feliratú M0-ás átvezető szakaszra vitt.
Lecsurogtam én is rajta. Pestimre felé pedig a városon keresztül jöttünk haza.
Itthon pedig Nufi halászlével várt, és jól belakmároztam.
Volt valami igazán jó is a napban.
Eztán pedig kitört a fáradtság, és majdnem ülve aludtam el.

2011. május 29., vasárnap

Krízis

Tegnap zuhogott az eső. Nufi megázott Bélával a séta során, én nem szedtem be a száradó pokrócot.
Felmásztam a tetőre, hol kezdjem a cserépcserét, de nem láttam meg, hol jön be az eső. A nagy záporban nem voltam fenn, a kicsiben meg nem jön be.
Az első pár cserép alá nem kell vastag tetőlecet venni. Nincs nagy tömeg. Elég, ha egyenes, és új a fa.... de nem kezdtem neki.
Felolvastam Nufinak Szendi Gábor honlapjáról a nyugtatókról szóló cikket, meg még mást is.
Délután kikönyörögtem Béla készletéből két kanál kávéport, hogy beindítsam a fejem, megragasztottam Nufi levált talpú cipőiből azokat, amiket sikerült, és kidobtam pár hasznavehetetlen cipőt.
A nap így is elment, eseménytelenül.
Ma reggel volt a nemjó. Hétfőn Miklóst viszem megint valahová, - a tankolás megvan belőle - és Nufi szeretett volna porcelánt festeni. (Belvárosi kikapcsolódás)
Ez még nem kizáró körülmény. Ha szerencsém van, talán ebédig megjárjuk.  Akkor minden program mehet eredeti időbeosztással.
Persze ez csak a csepp volt egy csurig teli pohárban.
Hogy sem a lakást ne tudjuk eladni - talán ingyen kéne, de ez az én 'gyermekem' - sem gyerekünk nincs, és Béla sem gyógyul, csak egyre több bogara lesz.
De sorolhatnám a most ki nem mondott rendetlenségem, és szelektív tisztaságmániám.
Az egyetlen pozitív pontja most életének a fügefa.  sok kis gubó, amiből ősszel lesz édesség. (Reméljük!)
Eltelt hét év együtt, és ennyi idő alatt kicserélődik minden sejtünk. Két másik ember áll egymás mellett. Nem mondom, hogy mindig egyszerű, de ahogy két pocsolyrészeg ember is összekapaszkodva kevesebbet esik el, mint külön-külön, most is bízom benne, hogy elkókadunk a következő falig.
Most egyensúlyozunk.

2011. május 28., szombat

Boldog születésnapot Attila!

Ma arról szóljon az első trilla,
hogy boldog születésnapot Attila!
Mert füled már nem nő bokáig
azért elhúzhatod még sokáig
a sok faszeg között betűket vetve
legyalult gondolatokat követve.
Mérgelődhetsz még pár istent híva
s utána is lesz kereszt a pókok hátára írva.
Oszd meg csak velünk a gondodat!
Könnyebbé teszi pár hódolat.

2011. május 27., péntek

Csak úgy kóvájgok

Hirtelen jött a meleg. Még nem készült fel rá a szervezetem.
Reggel egy rádión rágódva ébredtem. Egy AM demodulátoros jószágon. Hogy lehetne az amplitudomodulációt keverés nélkül leszedni, de elég szelektív maradjon.
A PAL színsegédvivő módjára gondoltam végig az egészet.
A vivőfrekvenciára hangolt első körből két tekercs indulna ki. Az egyik további ersősítő fokozatba, a másik pedig a vivőt csak egy helyi oszcillátor szinkronizálására használná.
A helyi oszci lehet sokkal nagyobb frekvenciájú, de egész számú többszöröse lesz a venni kívánt adás vivőjének.
A demodulátor pedig egy mintavevő-tartó (sampling-hold) ák. lenne, amelyik a szinkronozott oszciból kapna kapuzó jelet.
Ha megtartom a többszörös frekvenciát a  mintavétel kapujeléhez, akkor a vivő 90 fokához igazíthatom a mintavételt, esetleg 270 fokhoz a negatív csúcsot. Ez lehet a finomhangoló eszközre kivezetve.
Az ötlet a PAL kvadratura moduláciábój jött, de ott van egy burst jel a szinkronizáláshoz  minden sor elején. Az R-Y és a B-Y jel más fázison érkezik.
Sejtem, hogy AM sztereo adást is lehetne ezzel az eszközzel továbbítani.
Persze lehet, hogy feltaláltam a melegvizet, csak kutatnom kellene a témában.

2011. május 25., szerda

Újdonság - régiség

Tegnap elbicajoztam Rákosborzasztóra. Pontosabban a Menyhért utcában lakik egy volt kollégám, Jóska. Őt látogattam meg.
Nufi máskor ellenkezik, ha a város túloldalára gördülök, most szokatlanul engedékenynek tűnt.
Több, mint egy óra a tikkasztó melegben. Józsi kerített nekem egy VEF 216-os rádiót.

A múltkori DVD beépítés a notebookjába nem lett jó. Hiába autózott át, amit beépíttetett velem, még rosszabb, mint az eredeti.
Czumi.
Valahogy olyan rossz érzés látni, hogy egy szorgalmas, intelligens ember pukkan lefelé, mert nem talál munkát magának. Van még vagy hat éve a nyugdíjig, és most kitelepülni készül Angliába, mert ott még a minimálbér is több, és a nyugdíjig is élni kell valamiből.
Miközben visszaépítettem a régi írót a gépébe, mesélt, milyen élmény a brit bürokráciával kapcsolatba lépni. Kifejezetten piaci légy stílust kell felvenni, ha  bármit el akar intézni. Ja, és a fordítóként eltöltött múltja sem utolsó a szócsatákban. Megjegyzem, a kereskedőként szerzett tapasztalata is hasznos.
Pár szó  még a szürke szépségemről.
Tegnap már lefürdettem a dobozát. A Lidl-ös vagy Aldis zsíroldó meg sem közelíti a TESCO-ét, nem mar le mindent azonnal a bőrömmel együtt.
Este már bedugtam a konnektorba is. (A rádiót. A zsíroldón nincs villásdugó.) Életjel még csak a piros LED az elején. Nem morog, nem harap, és sokat nem javították. Egy csatoló kondi - amit hátulról épített rá a kolléga - azonnal lepergett róla.
A beütött előlapot kinyomkodtam belülről, és fordítva raktam vissza. Így nem a hangszóróra esik. Zörögni nem fog.
Megkérdeztem Békát, mivel takarjam el a háborús sérülést. Ő a vörös csillagot ajánlotta. Pl. kiváló dolgozó jelvényből.

Most még megyek tüzet rakni. Ma csirkecombot sütök a zsebkohón. Van megint elégetni való bot, hullámpapír. Legalább hasznosul.
video 
És működésre bírtam. :-)

2011. május 22., vasárnap

Behúzzák a csőbe?

Attila blogján ébredezem ma is. Hogy EU pályázat. Sok oldal a koldusképző tanfolymra.
Hát nem eszméletlen?
Ki fog neki lehetőséget adni arra, hogy azt csináljon, amihez ért? Ráadásul előre biztosítja arról, hogy a hasznát a kölcsönadó fogja felemészteni.
Ördögi   kör.
Láttam egy oktatófilmet, ami asztalosról, vagy inkább fanyűvőről szólt.
Ha megtalálom, majd belinkelem.
Egy öreg odament a másik öreghez, aki a kezében egy ácsszekercének tűnő alkalmatossággal, meg egy bottal dolgozott.
Miért is mondom ezt?
Az igények hová vittek minket?
A topánkánk nem fából készül, nem egy óra alatt, nem egy ember csinálja, és nem nekünk, hanem bárkinek, akinek jó a lábára.
Kellett oda valami különleges tőke?
Igen, a két szerszám - a szekerce és a kaparóvas - illetve a fatörzs, amiből kifaragta az egyik öreg a másiknak a lábbelit.
Ma egy ilyen munkához  a kuncsaft hozza a pálinkát, a lábáról készült 3D dokumentációt, és a dolgozó egyik kezében folyamatosan lógó cigarettát tart. A másikban hol a serszám, hol a 3 centes pohár látható. Arcán pedig az egészség jele, a pír ékeskedik.
Az első nap a megbeszéléssel, és a 3D dokumentáció készítőjének szapulásával megy el.
Ezután a doksi raktárba kerül, és a fa is - át kell vegye a műhelyszagot - a sarokba.
Az ügyfél pedig az  első próba napját megnézheti a naptáron.  Igaz, hármat kell fordítani, de ez még mindig jobb, mint két utcával odébb, ahol a megrendelésre is telefonon kell kell időpontot egyeztetni.

Na nem hergelem magam.
Lehet, hogy nem érezném magam jól facipőben.

2011. május 21., szombat

wifi gondok

Mostanában lerúgja a wifi a gépeket.
Amióta beállítottam a wpa titkosítást, délutánonként szabadságot kér a router.
Tegnap Nufi a lenti lakásból nem tudott kimenni az intenetre.
Először a firmware update volt a reakcióm. Vagyis letöltöttem a legújabb okosítást a dobozomba. Ettől persze mindent újra be kellett állítani, és valamiért a korábbi wpa kulcsot nem vette be egyben. Pár karakterrel kevesebb fér bele.
Idefenn azonnal átírtam a kódot, de odalenn nem jutott eszembe.
Tegnap újra beírtam itt a teljes kódot, de most is csak a kurtított változat működik.
Tehát le kell battyognom, hogy ott is helyesbítsek.
Közben beleszaladtam egy linuxos projektbe. Ha rátöltöm a routerre, akkor nem azon a puccos ablakos beállítómenün lehet konfigurálni, hanem egyszerű konzolparancsokkal.
Itt a dilemma. Vagy kigyúrok egy jó verziót egy pc-n, és a konfig fájlokat tolom fel a kisdobozra, vagy megijedek a feladattól, és marad minden a régiben.
Ja, és ha azzal is fagyi, akkor routercsere.

2011. május 19., csütörtök

Apró hibák


Kis füst.
Tegnap előtt este kis füst jelent meg a konyhai lámpából. Elszomorított.
Ronda piros jószág, s amikor felszereltem a szekrény oldalára, még passzolt a konyhaszekrény előlapjához.
Aztán jött a vég. A gomolygó füstöcske biztosan a fojtótekercsből jelzi a véget. Meg is érdemlem, mert 11W-os fénycsövet dugtam a 7W-os "trafóra". Ráadásul már hat-hét éve. (van az orosz motyókban tartalék erő)
Tegnap bicajos nap következett. Először a gyógyszertárból hoztam el a pelenkákat, majd kikerekeztem az Obi-ba fűnyíró árakat nézni. Ott kiderült, hogy nem az a kategória van, amit Laci szomszéd emlegetett. Majd a Praktikerben.
... viszont nagyon lapos a gumim.
Hazatértem hát ebédet alkotni, és felfújni a kerekem.
Eddig jó, de megint rázza oldalirányban is a fenekemet az út. De nem szakadt a küllőm.
Budaörs felé tartva - ott van a Praktiker, meg Auchan, meg Tesco, meg a bokám sem tudja, mi minden. Szóval Kamaraerdő lejtőjén a Tétényi fennsík felől begyorsul a bringa 50 fölé, ha behúzom a nyakam is, és ott nagyon zavart a rázás. Megálltam, és újra megszemléltem a kereket.
A hátsó gumin jókora repedés nő, növöget a ráf mentén.

De hát ezt tavaly télen raktam fel! A futófelületen még szinte kopás sincs.
1200-1600Ft. Tudom, hogy egy belvárosi túra buszjegyeiből mekk-térül, de akkor is!
Koncentráljak inkább társasház fűnyírólistájára!
Eztán inkább lépésben folytattam az utat, és írogattam a listámat.
Itthon pedig várt a lámpaleszerelés.
Ez a fénykeltő a tűzhely fölé nyúlik, ezért a zsírgőz is betehetett neki.
Rövid fogcsikorgatás közepette - utálok a fejem fölött csavarozni - lebontottam, és kicibáltam a pókhálós szerény háta mögül. Szétkaptam. Hátha...

... és jó! A trafó nem büdös, a fáziskondija (47nF630V) oldalt fekete. Rés is van rajta. 
Ebből fél kiló van egy dobozomban, és eredeti orosz. Még csak meg sem sértődhet, hogy nem ismeri a latin betűket.
Jelentem, a lámpa zsíroldós fürösztés után kiszárongatva, összerakva a helyén csúfoskodik, és nem pöfékel. Csak világít. Teszi a dolgát.


***

A ráfot vizsgálgatva olyan élesnek tűnik a széle. Lehet, hogy inkább újrafűzöm a talján kerekemet, ezt a távolkeletit meg kukázom?
Még az agya is rozsdás egy év alatt. Nem pöttyökben, de foltokban.
Édes jó Csepel bringám! Hol vannak a hetvenes évek? Már csak emlék. De a kempingbringáim még azóta is futnak. Ez a kedvenc teherbringám meg állandóan ad valami szerelnivalót, hogy ne unatkozzam.

2011. május 16., hétfő

Tető

Elfoglalom magam.
Most éppen a teraszunk fölötti tetőről pergő vakolatot vertem le.
Ennyire nem volt vészes, de homokszerűen hullott le az új asztalkára is evés közben. Jobb elébe menni a bajnak. Ha én verem le, akkor kézben tartom a folyamatot. 
A háztető 1930 óta viseli terhét a cserepeknek. Itt-ott a cserére szoruló tetőléc meghajlik, és a cserepek között keletkező réseken bejut a víz... szóval ide.
Tegnap kibontottam a ficakot, és kiszedtem az elkorhadt lécet. Odafentről pedig eltakarítottam a tömérdek mocskot, amit odahánytak a munkások.
Innét még nem látszik, talán majd másik képen jobban fog, de még ez van.  A terasz fölé kinyúló gerendák találkozását lefedték lécekkel. Arra ütötték fel dróttal a nádat, és arra került a vékony vakolat. Ez így együtt jól tartja magát, amíg nem mossa ki felülről a víz.
Úgy döntöttem, hogy alulról felcsavarozok egy OSB lapot, és nem lesz vakolat. Fentről pedig vagy deszkát, vagy másik OSB lapot teszek. Mint valami satu, úgy összehúzatom.

Akkor még nem tudtam, hogy odafenn ennyi törmelék nyomja ezt a részt.
A lap már leszabva. A létrán sorakozó tuskókat fogom felcsavarozni a falra. A három tuskó addig megtartja, amíg állványcsavarral hozzáhúzatom a gerendákhoz.
(Nem akarok segítséget kérni hozzá, mert rengeteg tanácsadó is jár a 'munkához'. Időpocséklás, és idegeskedés. Én már tudom, hogy oldom meg. Piszkosul nem vagyok csapatszellemű.)

A tuskók fölött, de az OSB lap alatt végig a falon még lesz egy-egy léc. Azzal szorítom a plafonhoz. a belső széleket.
Az OSB-t meg a tuskókat már este lekezeltem.

Ma még 12-es fúrót kell keresnem hozzá, de mintha mind Komjátiban maradt volna. Lehet, hogy Obi lesz belőle.
Ha már fenn van, akkor jön az agyalás. Illetve éjjel ezen járt a gondolkodóművem.
Hátha azért volt ott a sok törmelék, mert így nagyobb tömeget képvisel az eresz melletti rész, és nem rezonál be a szélre.
(A komjáti házon simán csak deszka van a gang fölött. Még festve is csak kívülről van.)
Legszívesebben kitölteném fahamuval, mert az nem éghető, és hőszigetelő is, de már nincs cserépkályhám, és nincs honnét szerezni. Szalonnasütésből meg nem lesz egyhamar mennyiség.
Marad még a hungarocelltörmelék. Az csak hőszigetel, de nem masszív. Esetleg még purhab.

Ennyit a merőlegességről. Kell az a takaróléc!
Végre fenn van.
Az összehúzatáshoz még vennem kell pár menetes rudat. Hogy ne legyen hullámos, minden húzató rúdhoz távtartót is fogok lécből faragni. Valószínűleg háromszög vagy négyszög lesz. (A méretet a gerenda vastagsága adja.)
Utána leszedem a cserepeket fölötte, és jöhet az ácsmunka. Vagyis a tetőlécek cseréje.
Mellette pedig a ház oldalán meglazult téglákat is egyenként leszedni, és újra visszarakni habarccsal.

Természetesen a koronát a sörkollektor beüzemelése teszi fel a művemre, mert az alóla felszabaduló cserepek kellenek több helyre is.
 Mondjuk sokkal sötétebb lett.
Ha fenn a sörkollektor, jön a betonkorlát leverése és újrabetonozása.
Lehet, hogy ez a nyár is hamar elmegy?

2011. május 10., kedd

Velünk, vagy nélkülünk...

... az élet megy tovább.
Búcsúzom a nagynénémtől. Ő is ment apám után. Öt évvel volt csak idősebb nálam. Mintha csak unokatestvérek lettünk volna.
Először ő vitt végig a Huba utcán bicajjal. Később Öcsi is. Az SR bicikli vázán jó kemény volt az ülés, de félelem nem volt bennem.
Később nagyon szép nő lett.
Emlékszem, hogy a buszra szállt fel, én meg le, és középiskolás osztálytársaim irigykedve csorgatták a nyálukat, mert engem megpuszilt.
Hány éve lehetett?
Az első szerelmem 'feldolgozásában' is ő volt a szaksegítség. Későn jött haza a fodrászatból, és hajnali egyig is beszélgettünk nála. Ha nem volt nyitva a kapu a lépcsőházban, a másik oldaláról léptem be a házba, és a tetőn kutyagoltam át hozzá. Hosszú szalag-tízemeletesben lakott.
Én hason feküdtem, és ő valami csípős bigyóval mosogatta a hátam, és nyomkodta a pattanásaim, miközben kitárgyaltuk az éppen aktuális nagy Ő-t.
Aztán eljöttem Miskolcról.
Ma pedig felhívott telefonon Gábor, hogy Éva nincs többé.
Meghalt.
Vajon attól hiányzik annyira, hogy megtudtam, vagy mert nem mertem meglátogatni mostanában?
Nem tudom.
Mellettem az egerek követelik a vacsora adagjukat.
Nufi új fényképeiből választottam egyet, hogy ne a szomorúságom legyen ma a végszó.
Inkább az új élet öröme.

2011. május 9., hétfő

Vírus után az élet egészen más...

Nufinál begolyózott a Skype. Először az üzenetablakban nem ment át a begépelt üzenet. Beszélni tudott.
Nufi reggeli teendői között letöltöttem a frissítést a gépére, erre elakadt a szava. Mármint a gép amint felhívta a partnert, és eldobta a programot.
A hangszóróban hallatszott a Skype-os csengőhang, majd a program eltűnt, és hibaüzenetet adott, meg jelezte a M$-nak, hogy rossz, és semmi.
Hiába vettem le, és telepítettem újra, a hiba maradt.
Akkor szokták az ablakokat újra húzni.
Tehát mentés üres wincsre.
A notebookba nem dugunk másik merevlemezt, tehát USB-n keresztül kellett átpasszírozni több gigát. Jó vékony gígája van az USB-nek.
Eztán következik a változások tisztázása -  hogy mi hová lett, - de most műxik.
Mellette pedig munka XP példány egy másik wincsre, ahol egy számlázó programba kellett logo-t varázsolni.
Ez is csak időben sokk, de már csak a próbanyomtatások várnak, mi lett az eredmény.

Más.... de nagyon más.
Laci szomszédunknál kikapcsolták a villanyt. Elvitték az órát, és a kölcsönkérésben mester jött is.
Nem akarom dramatizálni, de a szövegből mindig kiveszem a lényeget, és igazítom hozzá, azaz a szemben állóhoz a magam véleményét.
Tehát az volt a hozzáállás, hogy 3-4 nap alatt visszakapcsoltatja a villanyt, és addig kéne.
Csütörtök volt. Tehát ha nem péntek-szombat-vasárnap-hétfő négyesével, hanem munkanappal számolom, akkor is szerdáig kérte.
Mindkét értelmezés belefért, vettem a hosszabbat.
Szerda este Nufi tanított, Laci szomszéd pedig kezében két fagylaltkehellyel jött fel megköszönni a segítséget.
Elvágtam, a fonalat azzal, hogy de ez nem jelent hosszabbítást.
A könyörgés a hét végéig szólt, hogy az anyját vasárnap reggelig elviteti vidékre a nővéréhez.
Jó - mondom - vasárnap reggel húzom ki.
Nufi pedig megtoldotta vasárnap este 20h-ig.
Akkor már nem kértem engedélyt.
Kihúztam a dugót.

A csak tévénézésről volt szó megállapodás sem teljesült, mert a fogyasztásmérőt lefényképeztem. 111,75 kWh nem fogy el egyetlen tévé egy heti üzemeltetésénél.
Az általa megadott 53Ft /kWh helyett az én számlámból durván 49Ft jött ki. A tizedeseket megtartva 48,68625-tel számoltam ki. 5455Ft.

Ez azért fontos, vagyis azért részletezem, mert ez négy hét alatt már több, mint húszezer Ft, - nagyobb, mint a mi fogysztásunk -  és nem csak a jövő évi fizetendő átalányunk ugrana meg, hanem magasabb kategóriába kerülnénk (A2-be), ami nála 53Ft. Tehát megszorozná a mi fizetendőnket is jócskán.
Szóval Attila hiába vonja majd össze a szemöldökét, mi ezt a terhet nem bírnánk el.
Jégzajláskor sem ugranék fuldoklóért a Dunába, mert hiába jobb a megítélésem holtomban, ha a másik embert úgysem mentem meg.
Rohadtul érzem magam, de NEM-et mondok.

2011. május 3., kedd

Fáradtan, de jó érzéssel...

...jöttem ma haza. Megvan.
Ugyan a bringámon elszakadt az első fék bovdenje, de a hátsó megfogott. Nem tapostam el az elém kanyarodó autót.
Hazatérésem után azonnal - ezt kaja és némi tentike után értem - felhoztam a drótszamarat a konyhába. (Itt nem fújt a szél) és pikk-pakk kicseréltem a bovdent.
... szólna a híradás, de azért ez sem annyira egyszerű.
A bovden két végére ólombigyót öntenek. Az egyikre a húzókarnak van szüksége, a másikra senkinek. Nem fér keresztül a bovden rugós burkán, és a kormány megfelelő lyukán sem.
Ha ilyenkor az ember gyermeke levágja, azonnal szétsodródik a madzag. Lehet visszasöndörgetni, és leforrasztani, vagy lemondani a fűzés közben visszaforduló szálakról.
Az én megoldásom most a konyha aided work lett. A gáztűzhely lángján fölmelegítettem a duncsot, majd a megfelelő pillanatban leütöttem róla a fölösleget.
Ettől persze annyira büszke lettem magamra, hogy alig bírtam átfűzni a kormány lyukán.
Megtekintettem a pofákat is. (Nem a tükörben, a magamét már jól ismerem.) A fék gumirészét is vennem kell. Azért utánállítottam kicsit, majd elindultam Miklóshoz.
Egy próba húzásnál azonnal kicsúszott a bovden.
Eszembe jutott az anyukája, de biztosan nem húztam meg eléggé.
Vissza a szerszámokért, és újra beállítva megtéptem a csavart.
Ja, hogy ez az új bovden fele olyan vastag, mint a régi.
Mit volt mit tenni, mentem ismét csak hátsófékkel. Holnap kiötlök valamit, mielőtt a belvárosba indulok.
Akkor majd le is fényképezem, mi a kínom. Hátha a leírás homályos.

2011. május 1., vasárnap

Egy kis szakmai kínlódás

Van nálam egy notebook. Van rajta sok-sok-sok levél. Át kell vinni az új masinára.
:-)
'Eccerű, mint a faék' - indulék neki a feladatnak.
Exportálunk az ottlukból, és behúzzuk a kékmadárba.
No, ez így, ebben a formában hosszan tart, és nem is igaz.
Az exportálásnál a pst file tűnt a korábban már alkalmazott megoldásnak, erre indultam.
Nem jó. A levelek megérkeznek, csak az ablakban csücsülő kékmadár (Thunderbird) nem találja.
A sok küzdelemben sem találtam olyan kiegészítőt, amivel rá lehet beszélni ezt a dögöt, hogy legyen oly bagoly, és olvassa be a pst-t.
Nem.
A levlistákon a régi gépen hozták fel a madár szárnya alá a működő ottluk alól a lényeget.

Jelentem, ez végre nekem is hozott megoldást.

Tehát az importált könyvtárakról mentést készítettem USB memóriára, és átdugtam a saját gépembe. Itt még létrehoztam egy holnapig működő felhasználót, és az ő kék madarában átírtam a Dokumentumok könyvtár levelek alkönyvtárára a 'helyi mappák' helyét, majd a memóriáról áttöltöttem oda a mentéseket.
Juhhu! Minden olvasható.
Holnap már csak a helyszínen kell ezt a bűvészkedést megismételni, és itthon törölhetem a vésztartalékot.