2011. május 22., vasárnap

Behúzzák a csőbe?

Attila blogján ébredezem ma is. Hogy EU pályázat. Sok oldal a koldusképző tanfolymra.
Hát nem eszméletlen?
Ki fog neki lehetőséget adni arra, hogy azt csináljon, amihez ért? Ráadásul előre biztosítja arról, hogy a hasznát a kölcsönadó fogja felemészteni.
Ördögi   kör.
Láttam egy oktatófilmet, ami asztalosról, vagy inkább fanyűvőről szólt.
Ha megtalálom, majd belinkelem.
Egy öreg odament a másik öreghez, aki a kezében egy ácsszekercének tűnő alkalmatossággal, meg egy bottal dolgozott.
Miért is mondom ezt?
Az igények hová vittek minket?
A topánkánk nem fából készül, nem egy óra alatt, nem egy ember csinálja, és nem nekünk, hanem bárkinek, akinek jó a lábára.
Kellett oda valami különleges tőke?
Igen, a két szerszám - a szekerce és a kaparóvas - illetve a fatörzs, amiből kifaragta az egyik öreg a másiknak a lábbelit.
Ma egy ilyen munkához  a kuncsaft hozza a pálinkát, a lábáról készült 3D dokumentációt, és a dolgozó egyik kezében folyamatosan lógó cigarettát tart. A másikban hol a serszám, hol a 3 centes pohár látható. Arcán pedig az egészség jele, a pír ékeskedik.
Az első nap a megbeszéléssel, és a 3D dokumentáció készítőjének szapulásával megy el.
Ezután a doksi raktárba kerül, és a fa is - át kell vegye a műhelyszagot - a sarokba.
Az ügyfél pedig az  első próba napját megnézheti a naptáron.  Igaz, hármat kell fordítani, de ez még mindig jobb, mint két utcával odébb, ahol a megrendelésre is telefonon kell kell időpontot egyeztetni.

Na nem hergelem magam.
Lehet, hogy nem érezném magam jól facipőben.

2 megjegyzés:

  1. Ne is hergeld magad. Minek? Attól nem jobb, sőt!

    VálaszTörlés
  2. Nem pályázok eus pénzre, ne félj. Elég volt átolvasnom néhány feltételt, meg aztán érzem, hogy a sorsomban nincs ilyen. Igen, forduló ponton vagyok, magyarán szarban, ha kell, az ellenséggel is szövetkezem, mert úgy néz ki, mással nincs kivel. Lehet, hogy ideje a csatabárdokat elásni.

    VálaszTörlés