Sem Edelény, sem a kutya körüli teendők nem nyitottak nagyívű gondolatokat a fejemben, de még egérlyuk elé alkalmas ajtócska sem lebegett feltárásra a mai napon.
Végre eljött az este. Játék a tűzzel a kályha ajtaján keresztül kellett némi világosságot hozzon.
A tűz kell hozzá.
Tűz, mint energia. Energia, azaz fény. A fényre vallást is alapítottak, sőt a tűz maga is vallási kellék volt. Égettek fát, növényt és állatot is. Halott embereket. Ők is fénnyé váltak utolsó útjukon. A halálhoz hozzá tartozik a nagy világosság. Amikor a szem izmai elernyednek, és a pupilla teljesen kitágul, már nem a képalkotáshoz megfelelő mennyiségű fény jut a recehártyára, hanem sokkal több.
Ez mind-mind a fényről szól.
Van személyes élményem is. Sütő Laci katonatársam megkért minket, hogyha elaludt, és észrevesszük, hogy alvás közben nyitva van a szeme, ébresszük fel, mert kiszárad, és nagyon égni fog.
Nekem pedig gyerekkoromban is nagy kedvencem volt a tűz. Sosem a nagy tűz. Mindig a kupacnyi.
Titokban az erkélyen pár gyufaszálból állítottam máglyát, és porrá égettem. Csak akkorát raktam, amit egyetlen kézmozdulattal el tudtam oltani. Nem buktam meg vele. A játékhoz a gáztűzhelyen elhasznált gyufaszálakat gyűjtöttem, és csak egyet kellett meggyújtanom. A nyomát pedig vizes szivaccsal eltűntettem.
Később nagymamáékkal szalonnasütés okán tüzeskedhettem. Ott sem raktam nagy máglyákat. Hárman körbeültük, és forgattuk a nyársat, míg fekete lett a szalonnám. Cigányszalonnának hívta nagyapa. A végén szabad volt azt is tűzre vetni.
A tüzet a legutolsó parázsszemig őriztem, és a hazatérés előtt az összes vizünket rálocsoltam. Mini mocsarat hagytam magam mögött.
Budafokon is szerettem volna a cserépkályhát, de ott kényelmetlen volt. Munkából hazatérve a hideg lakásban fáztam. Ha megraktam a kályhát, csak órák múlva melegedett át. Ha nyitva maradt az ajtó, és elaludtam, akkor áthűlt, és reggel megint hidegben ébredtem. Ha kibírtam, akkor is reggel már nem volt idő tenni rá, és esti hazatértemkor újra hideg volt.
Itt Komjátiban sikerült 16°C fölött tartani a szobánkat a legzimankósabb télben is reggeli ébredésre.
A tűzimádatomat kiélhetem. A kertben kiszáradt kórótól a szőlővenyigéig minden van a begyújtáshoz, és tüzifa is került elegendő eddig.
Érdekes, hogy a nagy tüzekért nem rajongok. Volt itt olyan ünnep, ahol embernagyságú máglyát raktak, de talán nagyobb is volt.
Ez nem vonzott. Csak a pazarlást láttam benne. De így vagyok a gazégetéssel is. Minek egy udvart fűteni?
Még van egy olyan álmom, hogy építek egy kemencét az udvaron. Nem nagyot, de lehetőleg saját agyagból. Azaz itt akarom kiásni a kertből a hozzávalókat. Már találtam hozzá irodalmat is.
Kerestem ideillő zenét is. 2:11-nél indul. Sajnos nem oda lép, hiába x-eltem be.
