2012. június 30., szombat

Most éppen főfékhenger

Odakinn magától meggyullad a gyufa, már az izzadságcsepp is elpárolog, mielőtt szagot engedne, és a Honda még nem ment át a vizsgán.
A címben már megírtam, most épp a főfékhenger. Vagyis nem lehet más. Szomorúan hoztam haza tegnap a járgányt. Egy fickó várt rám az ajtóban. Már jöttében is láttam baktani fel a Borkő utcán. Türelmesen várt a kapu előtt. Én meg beeresztettem. Egy újabb kereskedő. Ő is felhívott, hogy el tudja adni a lakásunkat.
A nagy mellény kitéve. Ő valaki. Körbejártunk. Megmutattam a birodalmam. Rátértünk a lényegre. Immár két helyen is - de több hirdetésben, kínáljuk a lakást. A legolcsóbb 12,5 millió. Úgy adta a tájékozatlant, hogy én mondjam ki. Persze én voltam olyan őszinte, hogyha árulni akarja, akkor tegye rá a maga hasznát.
Induljon 14M-ról, aztán hozza az embereket alkudni. Minél nagyobb az összeg, neki is annyival több jut.

Erre ő már besértődött, mert kioktatott, hogy ezen a lakáson legalább négy milliónyi a felújítási költség.
Tehát ennyit nem fogok kapni érte. Meg hogy az Anna utcában ennyiért adtak el családi házat felújítva. Ő ismeri a belső információkat.
Valószínűleg megváltozott a hangszínem. Megköszöntem a látogatását, és jeleztem, hogy már csak meghallgatom, alkalmazni nem óhajtom e feladatra.
A kérdéseiben semmi nem vonatkozott a lakás paramétereire. Mennyi a rezsi, vagy hol tart a felújítás.
Ami érdekelte, hogy mennyi a társasház közös vagyona. Nem akartam mondani, hogy turkálj a saját zsebedben, kisapám! Egyszerűbben lerendeztem, hogy ezt nem mondom meg. Négy tulajdonosa van, rájuk tartozik.

Közben hazatért Nufi, és jeleztem, hogy nem lesz megegyezés. Ide már csak olyan alkusz jöhet, aki vevőt hoz, szerződés pedig akkor, ha a vevő szándéka egyértelmű.
Nufi még azon izgult, mi van a Hondával. Erre még várnia kellett, mert a fickó blöffölt, hogy villamos felújítást kell a lakáson... - mondom pont azt csináltam meg festés után először. De még a ház betáp kábele is 3 éves.
A nyílászárók... Mondom hár cserélve, a negyedik nincs.
De az ajtók...Hát pont ezek az 1930-ban felrakott faajtók a legszebbek. Mármint elkezdtem lehőlégfúvózni a festéket, és ha ennyire ép a felülete, akkor valami színtelen kezelőanyaggal átitatva lesz igazán mutatós.
Azt nem mondtam, hogy elég rég vakartam le, de ha a kocsi kész, tényleg ez lesz a legkisebb költséggel folytatható felújítás a lakáson.
Azért hagyott nálam névjegyet, hogyha mégsem sikerülne, akkor szívesen segít.
Nem vagyok udvariatlan. Eltettem a  névjegyét.
Sajnos a kereskedőnél én azt a tulajdonságot tartom értéknek, ha rá tud beszélni valakire valamit, és nem engem megalázni.
Az ingatlan árát eleve egy ingatlankereskedőtől kaptuk, s magunk is ezt számoltuk ki.
Lehet valaki ennyire rafkós, csak én irigy vagyok. Azért is, mert amit az én lakásomból szerez jövedelmet, az 4-5 százezer Forint. Ez pedig több, mint egy év netto megtakarításomat jelenti aktív korszakomból. Ha nekem segít, hát megéri. Most úgy tűnik, nem éri meg.
Tehát végiggondoltam, hogy a fékhengerek légtelenítésekor nem jött buborék. A rendszer mindenhol száraz. Akkor csak a főfékhenger karmantyúival lehet gond.
Megrendeltem.
Szétkaptam. Kitakarítottam.

Folyt köv. hétfőn, ha megjött a felújítókészlet.
 

2012. június 24., vasárnap

Gyilok a Villa utcában

Felnőtté válásom történetében új fejezet kezdődik. vagy inkább a falusi életre felkészülés természetes lépcsőfoka? Fóka?
Nem. Fóka biztosan nem.
Történt velem a héten, hogy Laci szomszéddal beszélgetve szóba kerültek a tyúkjai. Zavarja az ablaka alatt a szag, és már nem is tojnak a lányok. Érnek a késre. A másik Laci szomszéd rendelt is belőle, csak lealkudta.
No én alkudni nem akarok, de igazi próbatételt állítottam magam elé. Megvettem az egyiket, és halogatva a kivégzést mindmáig, nekiveselkedtem.
Pont, mint ahogy nagymamától láttam, úgy akartam.
A kiválasztás nem volt nehéz. Ezek a madarak azonnal a bejárathoz sereglenek, amint valaki megjelenik. Biztos hoz valamit.
Hát most visz. Azaz vittem.
Összefogva a két lábát, fejjel lefelé, hogy ne kiabáljon, mert nagymamától láttam, hogy a piacról mindig így vitte haza, úgy vittem az udvar túlsó felére. Legalább a többiek ne lássák a kivégzést.
Nufi is ráfordult a kapura, megérkezett Bélával a délelőtti sétájáról. Mondom, épp jókor.
Fogva a kis zománcos lavórt, meg a kést, kikerestem a legeldugottabb zugot.
Ráléptem a két lábára, és a vádlijaim közé fogtam a szárnyait. A fejét hátrahajtva nyisszantottam.
No ez nem is olyan egyszerű. Az élesnek tűnő kés nem csinált sebet. A hegyével kellett átböknöm a torkát.
Így már vígan zubogott elő a vére, s egy hang nélkül múlt ki a kisasszony.
Egy darabig még nyomogattam, hogy vérezzen ki rendesen. Akkor kiszabadította a szárnyát, de nem szaladt el, és két-három mozdulás után befejezte a földi létet.
Nufi persze megjegyezte, hogy vizet előtte kellett volna forralnom, de én nem bíztam magamban, hogy biztosan levágom, ezért inkább letakartam egy vödörrel az áldozatot, és csak utána raktam tüzet a bográcsban forróvíznek.
Meg a gázon is felfőztem egy 4L-es fazékkal. Az volt a forrázóvíz.
A fosztás kicsit hosszadalmasnak tűnt, a bontás sem egy igazi hentes munkája, de a beleit azonnal visszavittem a többinek. Ezt nagymama is így csinálta. Nufi persze hiába kereste a májat, mert az nem lett meg. Viszont találtam benne tojást, meg szívet, meg zúzát. Legkésőbb a begye lett meg.
Amiatt sokszor át kellett mosnom.
Nem volt elég forró a víz, ezért a "kesztyű"-jét sem sikerült egyben lehúzni.
Mindegy. Jól bezöldségelve feltettem a kuktával a gázra, és már csak azt várom, hogy a gőz elengedje a fedelet.
Az első magamvágta csirkehúsleves lesz.
Jó étvágyat!
Köszönöm.:-)

2012. június 20., szerda

Autó

Akinek autója van, az egy valódi fejőgépet akaszt magára önként. Így vala ez már a szocializmusban is, de most... most sokkal inkább.
Átalvittem a kisöreget (23 éves Honda Civic) vizsgára. Erről már megemlékeztem, de a vizsga nem sikerült.
Sok reményt nem is fűztem hozzá, de próba szerencsétlenség.
Másnap a telefonban egy sértődött hang sorolta, hogy az első fékeim 50% különbséget mutatnak, a hátsók nem fognak, a vonóhorog elektromos csatlakozója rossz, a gömbfejem szintén, és a kipufogó kifúj.
Hát-hát-hát.
Átsétáltam, és megmutattattam, mit kell megjavítanom, és a listával szépen visszagurultam az udvarra.
Kezdtem a gömbfejjel.


Van egy UNIX nevű alkatrészkereskedő cég, és a webáruházában kikerestem a kocsimhoz való gömbfejet. Volt is négy fajta. 4000-7000Ft között. Hát jó, még vettem mosófolyadékot (brigetiol), meg ablaktörlő lapátot és kipufogoó ragasztó pasztát.
A korábbi hegesztős fickó már akkor sem hegeszette meg, erre azért számítottam. A paszta meg nem tartott fél évig. Mindegy, ha nem találok hegesztőt, akkor a vizsgát kibírja. Nem lyukas, csak egy illesztés mellett fúj. Még csak em is hangos.
A gömbfej viszont nem ment be a helyére. 40mm volt 35 helyett az átmérője.
Felpattantam a bringára, biztos elnéztem valamit.
A srác segítőkészen végigbarangolta a teljes készletet. A trapézkarba való gömbfej nincs külön.
A 8000Ft-ból egyből lett 32000Ft. Mármint jobb és bal együtt.
Ezek ma bekerültek, és a féktárcsákat mérve jócskán alatta vagyok a megengedettnek. A betétek meg szorulnak.
Sika-mika, takarítás, a betétek csak kalapáccsal mozgathatók.
Ez nem járja, az egyik oldalon tuti nem mozdul.
Hát, a korábbi vizsgán is panaszkodott a lakatos, akire bíztam a küszöb foltozását. A küszöböt ugyan nem hegesztette, csak vakolta. Azóta kiderült, de legalább a fékhez nem mert nyúlni.
Nos, az eredeti fékpofákhoz mérve az utángyártott jó fél mm-rel szélesebb.
Most, hogy lereszeltem méretre, már egész normálisan jár. Örülnék neki, ha még bírná fél évet a tárcsám. Persze lehet, hogy nem merem megkockáztatni.
Holnap jönnek a hátsó fékek. A fékhengerekbe vettem javító gumikészletet, és fékfolyadékot is. A könyv azt írja, hogy évente, de legalább kétévente cserélni kellene, mert a levegő páratartalma beleoldódik, és az víz. Márpedig a fék felforrósodik, s benne a víz felforr, azaz gőzzé válik, s összenyomható lesz.
No ez már elmúlt két ésves, és a csere ráfér.
A vonóhorog csatlakozóját is le kellett hegedülnöm. Odagyógyult a vascsavar, a műanyag házat nem akartam összetörni.
A testmadzag csak lógott ki belóle. Miért?
Mondjuk a használatban nem zavar, mert a vonóhorog maga egy jó nagy testcsatlakozó. Tehát a célműszer nem fog működni, de egy utánfutó gond nélkül.
Mindegy, kötöttem egy test vezetéket a csomagtartón belül egy jól védett testpontra. Kivezettem a csatlakozóhoz, már csak össze kell forrasztanom.
Hát így a Honda.

2012. június 18., hétfő

Beadtam az autót vizsgára

A Honda most mások kezei között. Bizonyos féltékenység motoz itt az agyamban.
Erre mit olvasok?
Attila önkielégítő története pont az utazásról beszél. Hogy neki mennyire nem jön be a helyváltoztatás.
Kár. Illetve egy élmény nem az utazástól élmény, hanem attól, hogy mit hoz az életembe.
A 80-as évek végén sem volt sok pénzem. Igazából elég volt, de ha rég látott apámat akartam újból
megszemlélni, akkor nekem is utaznom kellett.
Például akkor még volt Csehszlovákia. Ez azt jelentette, hogy hosszabb vonatutazásokat lehetett nem
nemzetközi felárral megtenni.
Konkrétan a valutát csak a német vasútnak kellett fizetni, és több szakaszon lehetett spórolni.
Miskolcról pl. elautóztam a határra. Onnét az unokatestvérem hozta haza a trabit. Onnét busszal,
de felvett egy wartburgos fickó, és így autóstop lett belőle, Kassáig. Kassán koronáért - szoc. valuta -
Cheb állomásig (A cseh határfalu) csehszlovák vonat, majd onnét München-en átszállva Stuttgartig.
Egy éjszaka félálomban telt a vonaton, majd délelőtt kutyagoltam Cheb utcáján, időtöltésnek meg
 megmásztam a helyi múzeum két emeletét, és kezdetleges német tudásommal a bolgár múzeumi
alkalmazottal kommunikáltam, megtárgyaltuk, hogy a modern festmények neki sem a kedvencei, de
az első emelet gyönyörű.
Aztán már hulla fáradtan kitámolyogtam a térre, ahol a helyi fúvószenekar koncertezett. El is múlt
egyből a nyűgös hangulatom. másnap éjfélre értem Stuttgartba, és onnét hátizsákkal a hátamon
toronyiránt fel a hegyre a Mozart utcára, ahol apám lakott.
Hogy ez utazásnak számít-e, azt nem tudom. Nekem mindenképpen élmény volt. Már csak azért is,
mert éjjel Páraga környékén egy fickó nagyon belé makart kötni a naszlovenszkeposzlovenszki jegyében.
Nem vettem a lapot. Leragadozó szemmel figyeltem, hogy ha mégis védekeznem kel, tökön tudjam rúgni.
Aztán leszállt, más incidensem nem volt.
Én nem tartom az utazást sem rossznak, meg a helyhez kötött életet sem. Egyszerűen kinek ez jó,
kinek más. A megfelelnivágyás persze biztos ott motoszkál bennünk, különösen egy tanárnéni-bácsi
környékén. Aztán később máshol is.
Pedig néha annyira természetes tud lenni egy közeg. Egy barátság, egy rokonság.
Pl. a húgomat huszonévesen ismertem meg. Apám lányai Heilbronnban születtek, és az anyjuk Ausztriába
ment férjhez. Ott nőttek fel. Nagy tinik voltak, és apunál találkoztunk. Jeannine igazi cserfes dumagép,
akivel lehetett csavarogni Stuttgart öregvárosában, és bohóckodni úgy, hogy szinte a szótárat sem nyitottuk
ki.
Apámat ki nem lehetett csalni az odújából. Nyafogott, hogy nincs pénze, és mindig otthon maradt.
Dolgozni járt csak el.
De mostani élményem, hogy egy családnál bébiszitterkedtem '96 táján, és most a ház ura külföldön
 dolgozik, a csap meg elromlott. A csapot is megvették, fel kéne szerelnem.
Ott fetrengtem a fürdőszobában a mosdó alatt, akkor tértek haza a lányok. Közelebb a húszhoz, mint a
tízhez mindannyian. A jópár évnyi kihagyás sokat nem számított. Ugyanaz a hanczúrozás indult, mint
kiskorukban, és nekem is a húgaim jutottak eszembe, az utazások. Ez a délután egy időutazás volt a
fiatalkoromba. Meg még egy utazás következett. A nagylány másnap Angliába indult tanulni. Szeptemberig
dolgozik a tandíjért, utána pedig ott lesz belőle okos ember.
Ezek is mind utazások. Olyan jó lenne elmondani Attilának, hogy az utazás nem bűnös irigységkeltés.
Az élmények nem a távoli falu bimbamjának hang- és képfelvételei.
Nekem például elképzelésem sincs, mint jelent a tenger. Nem jártam ott, és nem  is vágyom oda. Ha
odavetne  az élet, akkor biztosan tudnám, hogy ott mi a jó.
Én mindig ott keresem meg az élhető élményeket, ahol éppen vagyok. Mert hazaviszem azoknak, akiknek
elmondhatom. Hazaviszem Nufinak, anyunak, Laci szomszédnak, és Nektek olvasóim. Neked is, Attila!


2012. június 10., vasárnap

Szerinted ki a frász kíváncsi a te irodalmi műveltségedre?

Jó mondat. Pontos. Betalált. Akitől kaptam, az ismer.
Tán másnak is hasznos lesz, közzéteszem.
Történt velem a közelmúltban, hogy egy fickó felettébb hosszan elhúzott egy vásárlást. Én kiénekeltem hamarost a számlaszámát, s a pénzt is átutaltam, - nekem sürgős volt -  ő hosszan nem válaszolt. Már érdeklődtem a piactér gondnokától, mi a teendőm, tán forduljak a rendőrséghez, vagy esetleg vannak sürgető eszközeik?
Aztán az áru megérkezett, de abban nem volt köszönet. A pénz ugrott, a holmi hibás.
Jeleztem a fickónak, hogy ez nem járja. Még hozzá biggyeszettem a vallatási jegyzőkönyvét a motyójának, de simán lepergett róla. A kereskedő is olyan madár, mint a galamb. Ha köztünk jár, a kezünkből eszik, ha magosba emelkedik, hát a fejünkre szarik.
Becsukatta még a piac ajtaját is előttem egy napra. Ám a piacnak is vannak szabályai. Nekem értékelni kell az eladót. Oda engem csak az ajtón keresztül lehet béereszteni.
Kurta kis ablakocskába összvefoglaltam tapasztalataim, Jött is rá az engem értékelő szöveg. Még azzal is megvádolt, hogy megkeresem, és megverem. Mindezt idézőjelek között, hogy hát tőlem kapta levélben.
Ekkor már rájöttem, honnét a mondás, hogy "Ki disznók közé keveredik, megeszik a korpákok."
Nem kívántam visszavágót. Van mindennek törvényes rendje. Én vásárolni járok oda, és elkerülöm a standját.
Még az is megeshetik, hogy nem tőlem, hanem mástól idézett, s az béváltja a nekem tulajdonított ígéretet. Bétekintve a lajstromába ez nem légből pottyant idea. 
Telik-múlik az idő, újabb levelet kapok, hogy ugyan vonjam vissza a szövegemet, mert ha mindketten visszavonjuk, a rovásunkot megszünteti a az piacztér.
Igen csak tolúla a vér arczomba, és elhessegettem kezeim az billentyűktől, ne az indúlat válaszoljon. Nem is nagyon forgolódám éjnek szakában, csak kiálltam a viharba az erkélyről lesni a villogást. Nyugtatott ez a tombolás.
Ma még befejeztem a Mire megvénülünk c. regényt, és behoztam a vihar öblítette, újra megszáradt nadrágomat a szárítókötélről. Még csak nem is bosszantott, hogy két irányba indult el a csipesz két szára a fű felé. Úgy kellett ismét összeraknom.
Ekkor jött a hangulat. Ez a fiatalember még nem tanulta meg viselni tetteinek következményit. De ne kényszerből, tegye önszántából.
Gondoltam, felhívom a figyelmet egy jó könyvre. Victor Hugó írta. Jean Valjean figurája kap egy lehetőséget a paptól. Még a Jean Gabin főszereplésével filmre is vitték, ott is szép a jelenet.
A püspök, akitől ellopja az étkészletét a szabadult fegyenc, neki ajándékozza a lopott holmit. Ezzel úgymond  megveszi a J.V. tisztességét az egyházfi.
Előadtam hát ötletemet az ítésznek, ki a címnek választott mondattal felelt.
Igaza van. Rövidesen újra el fogom olvasni azt a könyvet, mert lehet, hogy rosszul emlékszem.

2012. június 8., péntek

Ma későn nézett be hozzám a hajnal....


Gondoltam valami fellengzős címet adok a mai naplóbejegyzésnek. Olyat, mintha valami nagyon lírai hangulat fészkelte volna fejembe magát, s az első fiókák már törnék tojáshéjukat.
Nem történt semmi ilyesmi.
Talán kevésbé ugrál az izom a bal vállamban, mint más napokon, és elkezdtem a Mire megvénülünk c. könyvét Jókainak.
No nem mintha feldolgoztam volna mondjuk Kaulman Félix életét. A feldolgozás is rossz szó. Megemésztettem volna. Az emésztés közben a szervezetnek hasznos dolgok elégnek, s energiává, engem alkotó anyaggá nemesülnek, végül a salak távozik. Tehát a második kifejezés pontosabb.
A könyvben kapott egy esélyt Waldemar hercegtől, hogyha elveszi polgári szabályok szerint is a nejét, kap pénzt, és tőzsdézhet tovább. (hoppá, a törvénykövetés, a szabályok szerinti élet. Most fedezem fel, miután harmadszor olvasom a saját soraimat.)
Mintha itt meghúzta volna a tisztesség határát Jókai. Vagy inkább gúnynak szánta, mert kiismerhető volt Kaulman Félix következő lépése?
Félix húzásai nem mindennapi tehetséget mutatnak. Hát nem mesteri módra szabadította fel a nyugvó tőkét Csanta uram pincéjéből a működő tőke közé? Nem nyalogatta körbe Iván fenekét az ajánlatával, és  nem ő tette be a francia szakembert a terep kiismerésére? Nem ő csinált hírverést a kőszénminta áltudományos elemzésével? Jó szeme volt. Tehetséges dumagép.
A tőzsde, mint a szabad kereskedelem és iparfinanszírozás eszköze már akkor is inkább gyilkos játék volt, mely felmorzsolta a benne fuldoklót, s a kis megtakarított pénzeket?
Ennek ellent mond Berend Iván tőzsdei látogatása. Ő sem akarta saját zsebből fizetni a tűzoltást. Neki is szüksége volt a vasútra. (Igaz, ő ezzel alkalmazkodott, s nem is a saját bányájához mért tőkére volt szüksége.)

Nagy lesz a váltás, de a szocializmus kiebrudalása ebből a térségből nagyon szépen illik ebbe a logikába.
A tőke a saját szabályrendszerében már jól megismert technikákkal szépen lefogta ennek a pár európai országnak az ütőerét - a termelést - és a zsibbadt tagokkal földön fekvő alól vitt mindent, ami mozdítható.
Hogy meg ne fulladjon, a nyakán el-eleresztve a véráramot, de már feltolta a dialízis csöveit a vénánkba, és a vérünk nekünk is pénzzé vált.

Azt kell mondanom, hogy a tőke egy önálló intelligencia. Csak úgy függ az emberektől, mint mi emberek a megevett csirkétől, paszujtól, egyéb élőlénytől. Belőlünk táplálkozik, de csak beépülhetnek alkotórészeink, s ami nem, salakként ürül vissza a körforgásba.

Okosabb lettem? Én nem érzem.
Berend Iván a lassú, saját iramú fejlődést tekinti hasznosnak. Talán Attilán is ezek a problémák ütötték az első pattanásokat, s mára fekélyekkel küzd. A csarnok volt nagyobb az ő teherbírásánál, a kölcsön lett a mumus.
Pedig ma sincs belőle kilépés. Nincs a környéken akkora tőkeerő, aki átvállalná  Attila terhét.
Nincs befektető, aki megfinanszírozná Attila tudományát, hogy kettejük haszna kijöhessen belőle.
Újabb Ninive, csak nem az úr (a tőke), hanem Attila ragaszkodik(?) Ninivéjéhez (a rabtartó csarnokához).

No, hát rajta köszörülöm a nyelvem, pedig magamról is beszélhetnék.

Nem most. Most szégyenlős vagyok.

*

A tegnapi játék megfejtése: (Úgy sem volt rá érdeklődés)

Ady Endre: Héja-nász az avaron


Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

2012. június 7., csütörtök

játék


A következő versike ismerős lesz, csak mégse, Ki találja ki, mit írtam át?
(Nufi tudja)

Mért ma hánysz csak aranyom?

Zúg a fejünk, cipőnk kifűzve
Nyúzottan sárban hempergőzve
Két habzó szájú albánszamár

Húha, ott Gint gargalizálnak,
Kapkodnak, van rum Béla bá'-nak
Fröccsben a szóda föl-fölpezseg

Állunk, pofánkban gyűlik nyálunk
valahogy sört ma nem kívánunk
Fölborzolódna, mit megettem

Ez az utolsó ászok, még füst,
kocsmánk után ha már lelépünk
s megnyugszunk a kinti padokon

2012. június 6., szerda

Semmi sem tart örökké

Beadta a kulcsot a legújabb wincsim. Nem örülök neki.
Becsaptak a Vaterán.
Ennek sem örülök.
Újjáépítettem a régi win2000-es masinámat. Ez legalább működik. Illetve először ő sem akart képet adni, csak forrasztani még tudok. A video panel processzorának az időalapkristálya emelte fel a lábát.
Ilyenkor örülhetek még a műszerész szakmámnak.
Egyébként meg semmivel nem tűnik lassabbnak ez a masina az újabbnál.  Itt-ott még fürgébb is.
Hangosabb a venti benne. Az meg altat. Talán azért sokkal jobb az újabb.
Meg egy kicsit konzoloztam a helyreállításban. (Betű alapú számítógépezés, ahol nincs egér és nincsenek képek, csak sötét háttér és világító karakterek.) Kiestem belőle jócskán. A cdrecord -scanbus  parancs pl nem jutott eszembe. Ez arra szolgál Linux alatt, hogy megkérdezzem, hogy szólítsam meg a cdírót, amikor ki akarok írni egy képfájlt.
Persze most is hátulról jövök. A képfájl egy install CD vagy DVD, amivel helyre akarom állítani a rendszert a ledűlt wincsin.
Az utóbbi időben már nem tartottam meg, csak újraírható cédére égettem. Annyi korábbi verzió foglalja már a polcomat, és minek? Mert régiből csak a Slakware kell, meg e-két Debian. Ha öreg géppel játszom.
Most pl Laci szomszéd wifi kártyáját kell kivallatnom, mert nem jó. (Ő is Vaterán vette :-(  )
A NET-en RTK chipes-nek írják, de nem az. Ma már kicsomagoltam, és egész más IC-k vannak benne.
A Linux fel szokta ismerni, és megmondja, mi is van rajta. Egy dmesg parancs elegendő hozzá.
Csak hát most a Linuxom haldoklik. Illetve alatta a wincs.

Lazításképp ma befejeztem a Fekete gyémántokat. Nagy mester Jókai. Nem tudom, hogyan szedte össze a tudását, de a szókincse a német és deák bővítményekkel állandóan arra figyelmeztet, milyen keveset tudok.
Aztán meg a szélhámosnak megírt alakja, a Kaulman úr, aki megszervez, és bevezet a tőzsdére egy céget, majd elbuktatják a régi rend birtokosai. Pedig a Herceg szépen helyre tette egy fejmosással a fickót. Ma valószínűleg beletaposna mindenkit a földbe, de a regényben ő veszít. Ja, és Berend Iván a katona-lovag-tudós-szépfiú-minden-minden még a tőzsdén is valakivé válik.
Ez sem így működne ma. Mondjuk legalább felvásárolná 6-10%-on a részvények több, mint felét, és utána vágná ki, hogy a tüzet el tudja oltani.
Bár akkor meg hogyan szerez tőkét az oltáshoz?
Jókai ezt sokkal okosabban látta át. Igaz, ha már meg tudta írni, akkor cak együtt volt a fejében.
Hol van ehhez az angol krimiíró: Agatha, vagy Conan Doyle?
Pedig ők is írtak meg jó kis pókhálószerű összefüggésrendszert.

Próbáltam írni a Bohócnak reagot, de eldobta a Mozilla. Aztán eszembe jutott, hogy W2K alatt korábban sem működött velem együtt a válaszablak.
El is ment a kedvem az újraírástól. Meg talán túl sok szálon is fűztem magam a válaszba.
Talán holnap tiszta fejjel jobb lesz. Már húzza az álommanó a szemhéjamat lefelé.
Engedek a szelíd erőszaknak.