Egy zenész tudja, hogy mikor jöjjön a hang, és érzi, meddig tarthat. Az író jó helyre teszi a poént. Mindennek ki nem jelölt ideje van, és mégis csak akkor jön.
Nufitól sokszor hallom, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyok.
Ez nem lenne baj, de egyre több dologgal kifutok az időből.
Öregszem.
A lassúságot néha még tovább is tudnám nyújtani. Hátralépni, megszemlélni, visszalépni, igazítani.
Jó ez így. Vagy ez nem az én korom?.. korszakom?
Ha 200 évvel korábban élek, biztosan a pörgés után vágynék, most pedig a lassításon töröm az agyam.
Pedig nem kell itt sem a lassítás, sem a gyorsítás. A gázpedál az autón megtanítja a közlekedőt, hogy jusson be két mozgó autó közé... ha megengedik, ha nem, legfeljebb mögöttük.
Ezalatt az idő alatt is szűk határok között azonos sebességgel ver a szívem, fehéredik a Nufi körme a majrévas szorításában.
A ritmus mindaddig jó, amíg nem koccan, nem zúzódik a járgány, és nem sérül az ember.
Az erőszakos emberek a maguk ritmusára kényszerítenek másokat. Ők a karmesterek. Mi pedig megyünk utánuk, vagy beslisszanunk a követőik sorába.
Én szeretem azt érezni, hogy gyakran váltok. Be tudok sorolni ide is, oda is. El tudok gyorsulni egy sor elől, és ki tudok lassulni mások mögül. Írni is így akarok. Vagy poént építeni, vagy megnézni fentről-lentről, és körbe minden szögből.
A poénnak pedig ülni kell. Csak egyszer szabad elsütni, ott, és akkor.
Nekem most nincs poénom. Csak el szeretném mondani, hogy mennyire csodálom Moldova prédikátorainak befejezését. A könyv végén a szereplő, mesélő naplója megszakad. A pap meghal. Le sem írja. Nem amerikai film. Nem mai híradó, ahol ötszörösen döngölik be a hírt a célszemélybe.
Megtanulható a ritmus? Érzék kell hozzá?
Egyszerű zenésztulajdonság?
Príma a csigafúró. Nekem az volt anno az ideám, amikor az M 7-es egyik fele volt csak meg sokáig (évtizedekig), és jól láthatóan az út egyik fele rémesen kopott, a másik nem, hogy fordítsuk meg a sávokat. A lefelé jövőből legyen a felfelé menő és viszont. (A lehajtókkal akkor nagyvonalúan nem foglalkoztam).
VálaszTörlésAmúgy azt tapasztaltam eleddig, a ritmusérzék (mint az intelligencia) született, hozott. Kevés tanulható belőle. (Lányomnak "feljavított" hallása van. ?? A zenetanárja mondotta volt.)
Bocsi a bőbeszédért és üdv.
Köszi, hogy szóba állsz velem! Időnként úgy érzem, hogy én vagyok írója és olvasója is magamnak, de ezek a beköszönések újabb lendületet adnak.
VálaszTörlésA feljavított hallás érdekelne. :-D Mivel lehet zenei hallást köszörülni?
Az M7-re pedig szerelhet síneket is. Akkor a kerekek azonos vályúban futnak mindig, és ha elkopott, egy keréknyommal odébb húzod.
Haha!! Sínek! Bosszant, hogy nem nekem jutott az eszembe.
VálaszTörlésMost jön a spanyolviasz, eldobod Magad! Zenei hallást zenével lehet javítani. Ez komoly.
Egyébként a legnagyszerűbb magunkat olvasni nem?
Micsoda tehetség, és hogy elveszett!! (Nincsen is meg, hiába keresem. Ezért aztán másokat is olvasok.)
Ennél egyszerűbb az eset.
VálaszTörlésA saját poén ott ül, ahová ültettem. Akkor hat, amikor én szeretem, és micsoda szellem, aki írta, hogy ráérzett a ritmusomra. Ja, ezt én írtam?..
Má'sokat olvasok, de okosabb mégse' lettem.
Szia Hanczur!
VálaszTörlésNapmátkától jutottam el idáig. Érdekes dolog ez a ritmus. Én valaha zenésznek készültem (zeneművészeti zongora szak) aztán az élet úgy hozta, hogy mérlegképes könyvelő lettem. Ma már csak a családomat vezényelem meg hangolom össze. (próbálom) És lassulok. Én is meg a férjem is. És ez így jó. Folyamatosan úgy érezzük, hogy rossz korban születtünk. Ahogyan írtad, nincs idő hátrébb lépni, megnézni, átgondolni. Gyerünk, gyerünk gyorsan és tovább. Mi meg védekezünk ez ellen. Vidékre költöztünk és zavar a város ritmusa, ha dolgozni megyek, ha az autómmal nem a saját ritmusomban zuttyoghatok, ha idegesen rám dudálnak, hogy siessek. Pedig még csak öregek sem vagyunk. (Egy korcsoport veled) Jó olvasni a blogodat érdekes gondolatok születnek a fejemben miközben olvaslak. Napmátkánál is jó elidőzni-a magam tempójában-
:-D na és Márai az örök kedvenc.
Szép napot!
CSilla