Kinek is van igaza? Kinek van vallása? Ki mit vall?
Nem tudom, milyen vallásosnak lenni. Látom, mert egyre több ilyen embert ismerek. Olvasom, hallgatom a szereplőit, és van, akit csodálok, aztán a fennsőbbrendűségét hirdetőktől elhúzódom. Ez persze a másik oldalon is zavaró.
Mitől több az, aki csak hisz, mint aki ellenőriz mindent?... és fordítva.
Műszaki tanulmányaimban van egy fontos mondat. A mérés egy ismert mennyiséggel történő összehasonlítás.
Ha hibát, rendellenességet keresek, egy ismerthez kell hasonlítanom.
Attila jézus-élményei sem ma kezdődtek, és az ismert élmény szakad fel újra, ha jön bármiféle fellélegzés.
Nufi azt mondta, végre egy igazán pozitív bejegyzés. Ráérzett, amire én nem tudok ráérezni. Ez akár jó, akár rossz, működő program a fejemben.
Vajon valaki beleírta ezt az operációs rendszerembe, vagy úgy fejlődött? Aztán aki beleírta, az ki volt, és őt is írták, vagy ő fejlődött magából?
A gondolatvilágom alapja nem ezen a kérdésen rágódik. Más emberek miatt ez is belekerül a fejembe. Egy röpke gondolatsor. Szubrutin.
A két legfontosabb az önfenntartás és a család. Ez a kettő egyforma súlyú. A családot a saját egészségemmel tudom jól szolgálni. Ha billen az egyensúly, nekik kell engem.
Az egyensúlyokat pedig meg kell őrizni. Annak is, aki hisz, s annak is, aki nem hitre alapozva elemez, hasonlít.
Az már biztos, hogy a hit korábbi tapasztalatokat gyűjteményben ad át papjain keresztül, mint a népmesék szülőkön, nagyszülőkön, könyveken.
De anyanyelvünk bogozása is rávezet titkokra. Kiss Dénest olvasom most, és neki is igazat adok, mint a hívőknek és nemhívőknek egyaránt.
Nem fogok vitázni egyik táborral sem. A vitában mindkét tábor felkészülten torkoll le bárkit, hiszen fontos kérdés, létmeghatározó elemük.
Nekem elég, hogy kapok mindőjüktől valami útravalót a közeli vagy távoli jövőmhöz.
A vallás bennem nagyon közel áll a vallatáshoz. Kényszerhez, mely inkább belülről kell fakadjon, mint kívülről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése