Mindenki másnak igen. Pénzért, vagy anélkül. Örömében, gyakorlásképpen.
Valahányadik látogatásomkor a sarokban pihent a tangóharmonika, és apám a Smokie együttes koncertfilmje előtt ült a fotelben. Jobb kezében füstölgő cigaretta, baljában a barna bögre félig kávéval.
Lehangolt volt. Nem szomorú, vagy különösebben rosszkedvű, csak beszélgettünk a zenéről. Hogy őt már az sem érdekli, csak hogy mi pénzt felvettek ezek a búcsúkoncertjükért.
Ekkor kértem meg, hogy játsszon valamit. Amit szeret. Amit Ő szeret.
Nem.
De miért?
Már elküldte nekem kazettán, és én letöröltem.
A hat műsoros kazettából egyet hagytam meg. Valóban nem az ABBA meg a Boney M. volt a szívemet melengető slágergyár azidőtájt. (sem) A hatvanas évekből a fejemben maradt Marina, meg a Moszkva parti esték már inkább megfértek Emresonnal, Rick Wakemannal a fejemben. Csakúgy, mint Donászi Magda versei (az oviból ragadt a fejemben) nem ütötték ki Arany Jánost, vagy Romhányit, Nagy Lászlót.
Az otthoni porcelánnippek anyu könyvespolcán természetesek, az enyémen meg sem jelentek. Csak hozzátartoznak anyuhoz, és apámhoz a német ülvedülöngélős-éneklős zenék. Hobo is bevallotta már, hogy szerette gyerekkorában az operettet. Én is végigélveztem az Ez is operett, az is operett műsorokat. a valaki jól csinál valamit, és még élvezi is, akkor az nekem jó. Vagyis most így érzem.
Apám nekem nem játszott.
Fura bosszút álltam rajta.
Megjegyzést tettem a tévéjére, hogy igen csálén áll a képe.
Legalább 70 centis Universum tévéje volt. A lakás dísze, és biztos 15 évig szolgálta aput. Láttam, mennyire szereti nézni.
Hajnalig, másnap reggelig beszélgettünk sokszor, és még a monoszkóp is ment. Akkor látszott, hogy legalább 1cm-t elcsúszott a körábra középpontja.
A hosszú beszélgetések között aztán csak megkért, hogy állítsam be neki.
Hátlap le, horisontal shift potm hamar megvolt, de egy trimmert nem illik egy húzásra beállítani Jobb megmozgatni, hogy az oxidálódott felületekről kopjon egy kicsit a rozsda.
Ettől a tévé túloldalán apám feje lilult, hogy hol a jobb, hol a bal oldalra csúszott a kép. A közepén meg csak átszaladt.
Mondtam, tegyen egy papírlapot, vagy valami egyenest a közepére a képcsőnek. Oda fogom behúzni.
És lőn.
Nagyot lélegzett, mikor végre visszacsavaroztam a tévéhátlapot.
De utána sem játszott nekem.
kemény lehetett mindezt megélned. csodálom, ahogyan ki vagy képes ezt írni magadból.
VálaszTörlésÉn meg úgy érzem, hogy ez (volt) az életem. Hol jó, hol nem jó. De mindenről utólag derül ki. Ott és akkor egy olyan közeg, mint a víz. Ott 'úszni', mozogni kell, hogy fenn maradj, a biciklin hajtani a pedált, hogy ne dűlj fel. Csak a földön elterülve tudod, hogy jó pedálozni.
VálaszTörlésAz sem jó, mikor a gyereknek hat éves koráig nincs, aztán meg lesz -bár nem a vér szerinti- és őt édesapjaként szereti meg, végül idő előtt elmegy ebből a világból Ő is.
VálaszTörlés