Boldog újévet kívánok!

Leültem a géphez. Írni már napok óta szeretnék, de vagy a körülmények hiányoztak, vagy csak éppen nem voltam jóban önmagammal.
Most pedig szenvedek. Valami kiakadt a derekamban, és a jobb lábam akadályozza a mozgásban. Egy rossz mozdulat, és mintha áramütés érne. Pedig mindent tudok mozgatni. Külön minden mozdul és fordul, csak így egyben rossz. Ettől nem tudok például nyújtott lábbal lehajolni sem.
(Mindegy, majd elmúlik, csak le akarom írni a naplómba, hogy lássam a fejlődést vagy visszafejlődést. Nufi ma már dokihoz akart irányítani, de ez még nem az a pillanat, amikor beadom a derekam.)
Egyébként pedig felmerült benne a köszvény - vagy inkább a túl sok húsfogyasztás - gyanúja.
Én először huzatra tippeltem, de Miskolcon is hiába tapogattam a bringán a felsőrészt, nem nyílt meg a derekam felé. Nem ott bújt be a hideg.
Most más gyanúsítottam van. Az ideg. Azaz a hosszabb kihagyások után bezuhintott kávé.
(A két egerem itt bólogat, pedig azt sem tudják, miről billentyűzgetek.)
No, akkor az év végének története.
Nufi jó kis ajándékot talál ki anyuéknak. Vegyünk a Tapolcai Barlangfürdőbe jegyet nekik. Kimozdulás, gyógyvíz, stb.
Interneten nem lehet jegyet előváltani, hát 31-én majd veszünk. Telefonon felhívtuk a fürdő számát. Megkérdeztük. Nem jegynek, hanem ajándékutalványnak hívják. Ha szilveszterkor 13-h ig odaérünk, nyitva lesz a pénztár.
Nem értünk oda.
Bélát Nufi öccse vállalta, és reggel az 'átadás-átvétel' hosszú volt. Rengeteg pontból álló használati útmutató mellé sok szóbeli tanács is tartozik, és Béla sem örült annak, hogy mi elmegyünk.
'Ez van. Ebből gazdálkodunk.'
A karácsonyi apróságok mellé szánt meglepetést elhalasztottuk.
Elsején kiautóztunk kettesben Tapolcára. Mindenütt fizető parkoló, de találtunk egy helyet, ahol talán nem az.
Bekutyagoltunk a fürdőbejárathoz, de a sor vége a csónakázótóig ért.
Vissza az egész.
Bekukkantottunk Erzsikéékhez - rokonok - hogy ne azonnal forduljunk. A jegyváltást későbbre tettük.
Másodika Komjáti.
Erről lesz képes beszámoló a saját blogján, most csak annyit írnék, hogy nagyon hideg volt.
Harmadikán kaptam bringára újra, és kikarikáztam jegyet venni.
Most nem voltak annyian előttem, csak pár lengyel turista.
Az ablaknál ingerült hölgy mondta, hogy nincs olyan jegy. Most fizethetek és bemehetek, vagy nincs más.
Mondom harmincadikán telefonon lebeszéltük.
Ezévtől megszűnt.
Még feltettem a kérdést, hogy bérlet, de már nálam fontosabb megbeszélni valója volt valakivel .
Meglátogattam Mészit hazafelé. Kis kerülő az Acél utcába, és onnét már akadozott a derekam.
Azóta keresem azokat a helyzeteket, amiben nem nyilall.
Miskolcon elolvastam anyu vitrinéből Berkesi Magány c. könyvét, és Nufi karácsonyi ajándékkönyevi közül "A MAGYAR FORRADALOM - TITKOS TÖRTÉNETE - 1956 - lehet, hogy másképpen történt?" könyvét.
A szerző a könyv tetején E.S. Fischer.
A könyv végén Dr. Szatmári Jenő István.
Még emésztem. Elsősorban azt, hogy én korábban Nagy Imrét egyszerű baleknak éreztem az egész '56-os eseménysorozatban. Ebben a tágabb - világpolitikai helymeghatározásban - egyszerűen senki.

A nemrég elhunyt szerző további művei után néztem a neten, és lesz még olvasnivaló.