Pár éve összeültette Vámos Miklós a tévéműsorában Presszer Picit Kocsis Zolival.
A két zárkózottnak tűnő 'gyerek' beszélgetett az életről... is.
Megtanultam belőle egy kifejezést. Mit jelent az agogika. Már amit megjegyeztem belőle, az a ritmushullámzás, a hangok tologatása az ütemen belül. Ettől válik élővé a zene, és nem marad a metronóm fogságában.
Az írásom címe pedig még régebbi emlékből ragadt a fejemben.
A '70-es években nyugati hanglemezeken tűnt fel egy kazettát ábrázoló piros matrica ilyesfajta szöveggel.
Nekem akkor otromba sértés is volt - a magnómániámnak - , meg tétova felismerés - a hangminőségről -, hogy a drágább mennyire jobb.
Pedig az üzenet sokkal később érett be. Apám látogatásakor szembesültem vele, hogy kikopott a mulatókból a harmonikája. Egyre kevesebb munkája volt, és egyre bizonytalanabb az élete. Ő ugyan a diszkók gépzenéjét okolta, de én már a generációváltást éreztem ki. Apám az alkalmazkodóképessége határán volt. Az összeomlásig sem figyelhettem. Kevés együtt töltött időnkben sok-sok mást kellett megbeszélnünk.
Tegnap éjjel megnéztem az X-faktor karácsonyi koncertfilmjét. Vártam a koncerthangulatot, és élvezni akartam az örömzenét. A felszabadult éneklést.
Nem kaptam meg.
A tömérdek hamis hang zavart. Mégis vártam, és készültem Király L. Norbi produkciójára.
Már a verseny során a 'karómba' akartam dőlni, mert kiesett, és azért is, mert nem Veca vívta meg a párbaját Nikolásszal.
Tudom, hogy ez az én ízlésem, és nem mindig menetelek együtt másokkal.
Most mégsem tetszett Norbi produkciója. Nevettem, és örültem neki, sőt mivel tőle ismeretlen számot is énekelt, ezt is a javára írtam. Aztán bevillant, hogy valószínűleg a párbaj dala lett volna, de ez nem von le az értékéből.
Már fogalmazódott bennem, mi zavar, és Veronika csillogó hangja és pontos előadása árulta el igazán, hogy miért hal meg a zene.
Nem volt zenekar.
Ez a megfeszített figyelmet igénylő alkalmazkodás, amivel a műsorból kispórolhatták a zenészeket, agyonvágta az énekesek produkcióját.
Veca dalában a hegedűkíséret szétfűrészelte az agogikát.
Veca pedig fegyelmezetten, pontosan követte a (midi)metronómot, és a Csík zenekar áthangszerelte Quimbyszám a haldokló zene filmre vett géphangú segélykiáltása maradt az éjszakámnak.
Pedig valaki megpróbálta fogai közt tartva a szerelmet a túlsó partra vinni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése