2013. január 31., csütörtök

Két barát biciklizik

Ez a két fickó egymás mögött hajt az országúton, és a hátsó előre szól:
-Zörög a sárhányó.
Az első a füle botját sem mozgatja, mire a másik jó hangosan megismétli.
 - Zörög a sárhányó!
Mire az elöl haladó félig hátrafordulva visszaszól:
 - Nem hallom, mert zörög a sárhányóm.

***

Most valami ilyen problémám van. Kullogok hátul az úton. Akik előttem járnak, már mindent tudnak, de szeretnék beszélgetni. Motyogok, hogy zörög az a fránya vas ott a kerék fölött, majd kicsit bátrabban is megismétlem, de hát én is tudom, hogy tudja mindenki, meg inkább az utat figyelje a szerencsétlen ott előttem.
Most, hogy teljesen fölöslegesnek ítéltem az információmentes közlést, kibújik belőlem a kisördög.
Beszélgetni nem azért szoktunk, mert feltétlenül új dolgot akarunk megosztani valakivel. Talán fontosabb a figyelemfenntartás, hogy ott loholok a nyomában. Talán azzal áltatom magam, hogyha veszélyre akarom majd figyelmeztetni, akkor elég lesz visítani egyet.
De hát ezért fárasztom most a sárhányó problémával?
Keresek valami más magyarázatot.
Például a nyelvtanulásnál nagyon fontos, hogy valaki az eredeti sebességgel és kiejtéssel hallja a szöveget.
Már ha nem csak fordítóként akarja könyvtárakban tölteni az életét. Illetve már az sem kell, mert a számítógépen is van könyvtár. :-)
Ez itt az igazak összecsapása. Nagy harc dúl épp az elmémben. Beszéljek (írjak), vagy nem lenni....

12 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Nekünk. Hűséges olvasóidnak s ha meg nem sértelek vele, barátaidnak. :))
      Nem úszod ám meg, s még szavadon foglak a kézszorítás ügyében! Csak most legutóbb is, mentem s már jöttem is. :))

      Törlés
  2. Ezt még részletezem a következő bejegyzésben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ok. Elolvasta. De most akkor csak én nem értem a részletezést?

      Törlés
    2. Miért? Egyszerűen azon jár az agyam, hogy kinek a bringája mögött megyek. Ki az én őrsvezetőm?
      A blogom mindenkinek szól, akit érdekel. Az nem volt kétséges. A hová tartok. Mert bringázni azért kell. Az jó dolog.

      Törlés
    3. Na ezért nem értettem. A kérdésed az volt -és én arra válaszoltam- "Beszéljek (írjak), vagy nem lenni...."
      Erre mondtam: -beszélj. Te is, én is, más is. De ez nekem nem jelenti azt, hogy a beszélgetőtárs mögé be kellene sorakozni és ő lenne az "őrsvezető". Én azokkal is jól meg tudok lenni, akikkel igen sok dologban nem egyezik a véleményem. Sőt! Őket is tudom becsülni. Persze! Vannak ... Ők viszont más kategória. Például. Haverjaim -sőt rokonságban is- között van masszív balos, masszív jobbos, hezitáló, mindenféle. Mindegyiket kedvelem és jól megvagyunk. Mert beszélgetünk. Csak beszélgetünk. Megbeszéljük, érvelünk, néha még győzködünk is, de semmiképp nem akarjuk a másikra erőszakolni a nézetünk és nem nézzük le, nem ítéljük el, a másikat. Nem gyűlölködünk, nincs "vallásháború". :)

      Törlés
    4. Belőlem a gyűlölet hiányzik. Amíg olvasok gyűlöletkeltő szöveget, biztos bennem is megszületik, de hamar elszelel. Ha nem figyelnek rám, más játékot keresek, s ha csak sértegetni volna kedvem, akkor megírom, majd nem küldöm el.
      Vagy legalábbis így szeretném magamat látni.

      Törlés
    5. Ezzel én is hasonlóképp vagyok. Gyorsan meg tudok bocsájtani és szinte bármit. Csak vannak dolgok, amit soha nem tudok elfelejteni. Elfelejteni nem, csak megfeledkezni és éppen emiatt könnyen fel tudják bennem ébreszteni.

      Törlés
  3. Én meg visszajöttem, hallám mit válaszoltál a megjegyzésemre, erre nincs sehol az én megjegyzésem, pedig becsülettel átpréseltem magam az összes szóellenőrzésen...ezentúl megírom szövegszerkesztőbe, aztán másolom át...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huh! Még mindig van szóellenőrzés? Mintha már kikapcsoltam volna.
      Utánanézek.

      Törlés
    2. Kikapcsoltam. Bár a reklámok megint takarták a mentés feliratot. Azért sikerült mekk-lelni.

      Törlés