Megnézem a Desedát

Meghívtak. Egy barátom kapott egy nyaralót a Deseda partján, és kedden kimegyünk vagy három napra takarítani. Már készítem a csúszó-mászó farmert, meg a munkáskesztyűt. Igazi-valódi munka lesz.
 Marika néni úgyis akkor látja hogy dolgozom, ha éppen cipelek valamit A-ból B-be.
Rám is fér. Alig mozdulok ki itthonról. Igaz, tegnapelőtt elkarikáztam Érdre sortrafót venni a monitoromba.
Egészen jól működik az útvonaltervező. Szépen felírtam egy papírra az utcaneveket.
Gyalogtúrára volt állítva a tervező, de ahol kutyagolni lehet, ott többnyire bringázni is.
Még az árokparti gyalogút is hozott nyereséget. Nem kellett kerülni arra, amerre az autók járnak.
A 'cég' azt írja a honlapján, hogy előre egyeztetett időben, mert az csak egy raktár, és nem bolt.
Ehhez képest második csöngetésre előgördült egy fickó félálomban, és a kaput ki sem nyitva a kerítésen nyújtotta ki a sortrafót egy más feliratú dobozban.
Ettől függetlenül a motyó új volt, jól működik, és azt kaptam, amit akartam.
Az lepett meg csak, hogy a profi honlap mögött egy elhízott kolléga csetlik-botlik, aki valószínűleg javítással tölti az éjszakáit, és dél felé ébredezik... ha nem hagyom kialudni magát.
 Biztos én sem vagyok az a bizalomgerjesztő figura a szürke bicajomon borostásan, izzadtan 25 km emelkedő után.
Visszafelé már lejtett az út. Nem kellett a papír a jobb kezembe, és nem nyújtogattam a nyakam a melléutcák neveit keresgélve az itt-ott teljesen lekopott táblákat silabizálva.