Tegnap ünnepeltük Bélát. Születésnapja volt Nufi apjának. Pár hete megvettük neki az ajándék DVD lejátszót, és félelemmel vegyülő lépteim remegős lábakkal vitt a kuckójához. Lesz üvöltés, vagy örülni fog neki?
Bár nekem is csak a fele van a fejemben annak, amit Nufitól hallok, s azonnak fülráncigálásban törtem ki, amint az előtérbe érkeztem, meg a kezébe nyomtam a csomagot - Nufi meglepetésnek szánta, amikor visszatérnek a sétából - de így is volt mosoly, és sírás is.
Amíg elmentek sétálni, újból lekaptam a tévé hátulját, hogy helyére mozgassam a sustorgással gonoszkodó kontakthibás hangmodult. Szerencsémre elért a euroscart madzag a szekrényig, és nem kellett a tévéállványból kivenni a videomagnóját.
(Ennyi lenne a felvezetés. Csak közben elfelejtettem, hová akartam kilyukadni a mondandómmal. )
Surda DVD intorja fogadta a hazatérőket. A video magnóra nem tudtam ráhangolni a tévét, mert korábban eltávolítottam a TXT modult. Ennek csak annyi a jelentősége, hogy ezért szorult a gyomrom, lesz-e balhé. Mert a video is fontos.
Aztán megkezdődött a némajáték. Ki kellett találnom, mit szeretne.
Nem sikerült.
Nufi ki tudja szedni belőle.
A régi tévéjét.
Öreg, rosszképcsöves, kicsi, elhangolódó, és brrr. Elvittük Laciékhoz - a fiához - ha ott nyaral-telel-üdül, akkor azt tudja nézni.
Persze igaza van. Én égek, mint a Reichstag, mert egy koppantás, vagy a hátlap levétele elegendő, hogy a KH megszűnjön, és gumikalapáccsal sem jön elő. Ő viszont bekapcsoláskor 1 hét, vagy két hónap után mindig hallja.
Hozzáteszem, hogy Komjátiból majdnem hazahoztam a Grundigot, de meggondoltam magam.
Pedig ezt a hibát akkor is meg kellene találnom.
Szóval egyenlőre öröm a kis Philips lejátszó, és amíg nem zörög bekapcsolás után a hang, talán az is marad.
Annyira nincs kedvem visszahozni azt a vackot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése