Ma Ildi régi mosógépével kezdtem a napot. Maga alá pisil.
Úgy tűnik, megvan a hiba. A takarásban lévő csapágya elereszti a vizet. Hosszabb üzemeltetés után végre a nyikorgás árulta el, illetve a program akkor ért oda, ahol a sok vizet ereszti be az automatika. Akkor jön ki egy-két deci víz.
Most nincs vele teendő a mosás végéig. Utána apróra szétszedem, és ...
Feljöttem Attilát olvasni.
Nekem a zsebrádiók jutnak eszembe róla.
Már a 80-as években sem volt nagy értékük, és egy melegedésből, vagy egyéb nem azonnal jelentkező hibából hosszú megfigyelés sem hozhatta ki azt, amiről a tulaj mesélt. A készülék legtöbbször inkább emlék lehetett, mert 'megjárta velük már a Kékes csúcsát is', vagy a 'lányától kapta, még a baleset előtt'... stb.
Az asztalon a bedugott, vagy felforrasztott tápegység-vezetékről kifogástalanul tette a dolgát. Mintha kifejezetten a türelempróba céljára fejlesztenék ezeket a vackokat.
Aztán hoztam Németországból egy Akai videomagnót. Az áthangolás után fogtam munkára, és mesés hangja lett. (Hol volt, hol nem volt.)
A legtöbb készülékem hibásan került hozzám, és sokáig doboz nélkül tette a dolgát, majd alkatrészként beépült valahová, s a maradék ment a raktárba. Ezt viszont visszadobozoltam.Mikor már jól működött, odaadtam anyuéknak.
Egyszer sem használták.
Vittem nekik filmet nézni.
Be sem kapcsolt.
Hazahoztam.Ismét jó. Használtam még öt-hat évet, és most a polcomon pihen. Szétkaptam a koszos szalagpálya miatt. Alatta kimostam, és az összerakás előtt hoztak valami javítanivalót, majd megint,.. a vége a polcon maradt porfogóként. Mostanában pedig a csöves és tranzisztoros készülékekről olvasva egyre többet, Gyöngyösi Jóska haverom rám bízott egy Riga rádiót.
Ennek sincs ma értéke. Vagyis OIRT normás URH-ján kevés adót fog majd, meg a világ sem a rádiózás felé halad. Pénzt sem fogok látni belőle, hát annál érdekesebbé válik a játék.
Nem szól.
Ez a legjobb hiba.
Sok csavar, rákoszlott cigarettakátrány. Óvatos zsíroldózás után megkerestem a megfelő Kádár Géza könyvet. A rózsaszínűben van a Riga 103 rajza. Remek.
A fadobozban - ugyan ki gyártott fadobozos táskarádiót, ha nem az oroszok? - a sorba kötött hangszórók egyike szakadt. - és kinek jut eszébe hordozható készülékben sorba kötni két hangszórót?
Lengyel autórádió hangszóróval pótoltam. Azóta van hang. Stabilabban fogja pl. a német nyelvű adót rövid hullámon, mint a VEF206. Illetve egymás mellett még nem próbáltam a két készüléket. A fadoboz miatt, vagy másért, de igazán jól érthető, kellemesen hallgatható hangja van.
Az új hangszóróból kicsit ki kellett vágni - a lemezperemből 3-4 mm-t, nem kell megijedni! - és jöhetett a szakmunka.
A rádiójavítás legfontosabb célszerszáma, a radírgumi következett.
Kiemeltem egyenként a hullámváltó érintkezőit, és a fészkét is kifényesítettem. Eddig olyan három délután netto ráment, s hol vagyok még a befejezéstől?
Józsitól kaptam még egy RM4620-at is. Mintha kitalálta volna, hogy ez a rádió is a megszerzendő készülékek közé tartozik a leendő múzeumomba. Ez egy Videoton rádiómagnó Star fantázianévvel készült. Az egyetlen olyan készülék, - tudtommal - amelyik egy skálán sorban végighangolja az OIRT s a CCIR ultrarövid sávot.
Két vezeték volt benne leszakadva, és a hangszórója ennek is kuka, De annyira, hogy még nem is tudom, mivel pótoljam. (Majd az idő megoldja)
Nufi már többször megkérdezte, hogy hová fogom tenni?
Hát ez a fogós kérdés.
Attila a játék befejeztével még befűthet a maradékkal. Mennyivel barátságosabb a fa!
Én meg úgy érzem magam, mintha orvosa lennék ezeknek a vackoknak, és kötelességem is lenne munkaképessé tenni őket. Az elhasználást pedig másra bízni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése