Turistaként itthon

Ma Vele. Nufival voltam.Nem érdekes?
Délelőtt ugyan még lelátogattam a pincébe az elraktározott kincseimhez, de ebéd utánra sétát terveztünk.
Erre még az eső is elállt.
Gyalog lépdeltünk be Miskolc belvárosába.
Látnivaló?
Rengeteg.
A lakótelepünkön 1969-ben kezdték a fásítást. Olajfák, platán, ha jól ismerem fel, és amiről foglamam sincs, mi a neve, szóval igazi nagy fákká nőttek. Lugason keresztül tipegtünk a Petőfi térig. A tetemvár lepukkant utcái fel sem tűntek.
A Hősök terén húztuk elő a fényképezőgépet először.

Pózok, oldódó hangulat. Lefényképeztük a Földes Ferenc gimnáziumot, ahol apám érettségizett.

A Minorita templomot, a nagy postát. Megmutattam, hogy hol volt az antennás bolt, majd a lakatok felé vettük utunkat.

Amszterdamból jött az őrület, de itt is megél. Fiatal párok kattintják névvel vagy név nélküli lakatjukat a Szinvahíd kerítésére. Vajon meddig tart majd a közös útjuk? Némelyik lakat igen rozsdás már.
A padon ülő három szoborlány közé is beültünk.

Ott is elcsattant pár kép. Utána lefényképeztem az első munkahelyem épületét.
Nufi közben idegenvezetőt játszott. Megkérdezte tőle egy járókelő, hogy hol lehet éttermet találni.
Én sem igazán tudtam.
A Kossuth mozi udvarán a Fehér terem jutott eszembe, meg a Gyöngy cukrászda. De a Mackót, mag a Muskátli utcai talponállót már nem magyaráztam el, mert szerintm nincs meg.
Végül Nufi Gézát emlegette, hogy mennyire jól szokott ebédelni. Persze a Vasgyár nem a belváros, és Géza is a MAckót ajánlotta. Ott van a Mancs szobránál. Majd lerázott, hogy dolgozik.
A következő cél az Avasi kilátó.
A Mindszent téren keresztül mentünk, hogy megmutassam anyu munkahelyét. A BÁÉV épületét, ahol vagy 20 évet dolgozott. Ott volt előfizetett ebédem is, és járt ano az LGT, meg Hofi Géza is fellépni a kultúrtermében. Még kabarén is látam pesti hírességeket.
Nézegettem az utcában, de a Csendom boltja nincs meg. Az első utcán elindultunk fölfelé az avasra.
Ott mág kattogott a gép sokat. Egészen különleges kontraszt az újjáépülő belváros után a borospincék sokfélesége.
Van, ahol látszik a vendéglátásra kicicomázott külső. VAn, ahol elszegényedett ember lakik, és olyan is, ami nem használnak. Az érzésem szerint pár pénzes ember fel fogja vásárolni bagóért az elhagyatott pincéket, de ha valakinek ez még nem létszükséglet, nem adja el. Még afféle hétvégi kuckó is akad köztük.
Az utca nem torkollt a kilátóhoz vezető útba sehol. Sikerült zsákutcát lelni a végén. Visszatérhettünk a völgbe, és Axmann Feri műhelye előtt jutottunk el az Avasi templomig.
Itt régen több koncerten is hallottam Lehotka Gábort orgonán játszani. Járt itt Peskó György is.
Bemenni nem tudtunk. Minden ajtaja zárva. Az istentiszteletek rendjéről tájékoztató szöveg azt írta, hogy a Papszer utcán tartják. A templomot körbejárva a fal tövében papírt és emberi ürüléket találtunk. Nem örültem neki.
Még elmondtam Nufinak, hogy a templommal szemben van az a harangjáték, ami a Miskolci Rádió szignálja. Persze lehet, hogy már csak volt. Jobb híján eldúdoltam neki.
A meredek lépcsőkön végül feljutottunk a kilátóhoz.
Az Avasi Kilátó Miskolc címerébe is bekerült. Mindezt fejből írom, de így emlékszem. A télen megvettem a Rádiótechnika 1963-as egybekötött számát. A 9. szám (szeptember) az újjáépült kilátót tette a címlapjára. Akkor születtem. Anyutól megkéddeztem, hogy emlékszik-e rá, de ő akkor velem volt elfoglalva, nem a kilátóval.
Ez van.
Miskolc tévéadótornya, és étterem is volt egyben. Az antennákról is csiáltam sok képet. Odfentről pedig a várost bámultutk sokadmagunkkal.
Megis pihentünk.
A visszaúton mókust láttunk, és sikerült lencsevégre kapni. Ez talán nem akkora kuriózum, de szarvasbogarat is. Pedig évtizedek óta nem került a szemem elé.
Hát nem gyönyörű?
Még a Széchenyi utcán vettünk fagylaltot is, és felmentünk a Centrumba is. No ez volt az egyetlen nagy csalódásom. Miskolc legnagyobb áruháza volt a szoc időkben, és most annyira nem. Csak egy kis kínai árudává süllyedt.
Bocsánat a lekicsinylésért, de nekem onnét volt annyi mindenem, és most úgy álltam meg, mint kutatómérnök a volt általános iskolás tisztelt tanítója előtt, aki most borostásan, felesre kéreget a szégyenérzet legkisebb jele nélkül.
Még vettünk a Mediamarktban egy USB memóriát, hogy Nufi hazavihesse az itt készült képeket.
Most én fogok fényképezni vele Komjátiban. A Laci bácsi mobilinternete nem oly gyors, hogy levélben küldjem haza.
Nagyjából öt órás séta után jöttük haza.
Épp jókor, mert Miskolcot átöblítette egy jókora zápor.

(A fényképekből holnap, vagy holnapután szerkesztek a szövegbe néhányat. A mókust mindenképpen, de ezen a gépen még nincs GIMP )