Reggel korábban ébredek, a feladatok a szélrózsa minden irányába mutatnak, és a közepéből csak annyit érzek, el kell indulnom.
Ma Nufi talált ki egy jó kis feladatot. Számítógépes valami. Értem, hogy mit szeretne, és mutatott mintát. Abból kimetéltem a HTML részletet, és átmásoltam a Mukira. (Ő a próbaszerverem a másik szobában.) Ilyet még nem csináltam - és még mi mindent nem... - jött vele több lépés.
Ez így túl általános. Inkább konkrétabban.
Egy amerikai fickó nyelvtanító programja tetszik neki.
(Tényleg mókás figura. Amolyan, a jég hátán is megélő.)
A honlapja elég kusza. Ha Nufi egy kezdőt irányít hozzá, - mert interneten tanít, és most végtelen nagy szertára van az iskolájának - szerencsétlen tanuló az ingyenes dumás filmekig sok vargabetűvel jut el. A mintahonlapon pedig van bevásárlókosár, és azonnal ezzel az áruval (a programmal) feltöltve indul.
A kiollózott HTML kódrészlettel jött a látogatószámláló és más is. Le kellett faragni, és értelmezni, mi azonosítja a dílert, mi azt a bizonyos értékesítő honlapot.
Nufi közben elkarikázott a boltba.
Muki pedig kapott számlálót és saját számlálót, meg sok olyan azonosítót, amiről fogalmam sem volt, mit jelent. A sötétség mondjuk félhomályig tisztult, mire hazatért. A megoldás pedig a közvetítő honlapról fog érkezni.
Lassú munkához idő kell. Nekem is.
Közben mindig valami kellett a számba. Ettem. Mindent. Kenyeret, diót, szőlőt, körtét. Ez nem jó! A kávéfőzésig nem is állt le a pótcselekvés.
Délután Laci szomszéd nem jött fel. Tehát Mohamed ment a kaputelefonért.
Ő épp a lomtalanítás lázában égett. Gyorsan visszahúzódtam.
Később Dagadttal felküldte. (Ez a beceneve a haverjának. Valódi biztonsági őr, és nem haragszik érte.) A hozzáadott 8m-es vezetékkel - Nufi és én - ki is próbáltuk. Működik.
Letipegtem, hogy egyeztessek, hol és mikor húzzuk a madzagot.
Laci szomszéd a vasdobozát flexelte éppen.
Előadtam, hogyha felszerelnénk egy másik postaládát, az elég masszív vasdoboz, azt is lehetne hegesztve rögzíteni, és talán szebb lenne.
Megsértődött. Ez a vas már volt neki, és most azon dolgozik, hogy távolabb hegessze az ajtótól. Neki is feltűnt, hogy belóg.
(Ígértem fényképet, de az ceruzaakkumulátor nem vette a töltést Nufinak, ő sem tudott ma alkotni a géppel.
Elővettem az újat. Az is csak holnapra töltődhet fel. A türelem rózsáján ülök.)
Jobb a melegben duzzogni, mint odakinn vitatkozni. Feltrappoltam. Majd ha meglesz a dobozzal, hátha feljön, hogy vezessük a kábelt!
Sötétedéskor lesétáltam, de nem találtam otthon.
Akkor is előkészülök!
Lecsavaroztam a konyhában az automatákat tartalmazó guman táblát. Gondoltam, alatta kitolom a sok zsineg között a telefonét.
Csak nem sikerült.
(Jó vastag fala van a házunknak homokkőből. Ráadásul a kivezető lyuk sem egyenes a falban. Ráadásul gégecsővel, ami recés. Jól fogja a vezetékvégeket. Élmény valamit keresztüljuttantni rajta.)
A behúzószalag Komjátiban, Laci szomszédtól sem tudok kérni, a két és feles rézdrót elhajlik, nem megy át, valami más megoldás kell.
Megfúrom az ajtótokot.
A bal felső sarokban valami vasbigyó áll ki. Nem tudom mióta. Most kihúztam. Azt sem tudtam, hogy vas, csak most derült ki.
Kikerestem a leghosszabb fúrót. Nem érte át a keretet. Pedig van hosszabb, de hogy hol?...
Ez sem az én napom. Holnap OBI lesz. Befektetek még egy behúzó szalagra. Már bánom az egészet! Majd inkább megérzem, ha valaki áll az ajtó előtt, és engem akar látni.
Ma végre behordtam a virágaim az erkélyről. Az apró kaktusz szerű növénykém, ami tisztán kávézaccból és vízből táplálkozik, a nyáron sok hajtással bővült, s most apró piros virágokkal van tele.
Egy esti portré a ládáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése