Belassult köröttem minden. Visszaszedtem a téli súlyomat, lomhább a mozgásom, minden más mint nyáron.
Felszereltem a szomszédhoz a kaputelefont. Magamnak is a falra.
Az övét be is kötöttem, az enyém nem volt sürgős. Kevés a látogatóm, és többnyire telefonon egyeztetünk.
Takarítok a számítógépemen. A letöltött vindóz7 nem települ, mert 64 bites verziót szedtem le. Még nem tudom kipróbálni. Kéne egy AMD duplamagosra befektetni, csak nem mozog a készletem.
Elolvastam a Keresztapát. Ilditől kaptam névnapomra, s aztán szomorúan látta, hogy félrerakom.Pedig önvédelem volt. Amíg a sürgősebb dolgokat meg nem oldottam, addig nem mertem kihúzni magam a valóságból. Most két nap alatt faltam fel a 600 oldalas könyvet.
Jó kis világot tud Mario Puzo. Precizen viszi a történetet sok szereplővel, s minden lényeges résznél bemutatja a hátterét is.
Voltak bennem nekem ütős sorok is. (Hú de modern szavakat használok!)
Belefogtam még egy új blogba is.
Szeretnék a fényképeimből albumokat összeállítani némi szöveggel.
Ezek a fotók nem igazán szépek. Az első a dunaparti séta, a második a komjáti munkálatok közben készült felvétel lesz. Látható majd benne az a rendetlenség, amely ilyenkor körbevesz. Azok a tárgyak, melyek távolról szépek, de az idő már rágódott rajtuk, s én nem feltétlenül csak a cserében gondolkodom.
A 'még használható' megoldások tetszenek a legjobban. Amikor még van 2-3mm egy fékpofában a bicajon. Amikor az ajtó szorul, és egy alátétet elegendő betenni tengelyére, és újra a helyére kerül.
A többi legyen a jövő titka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése