Az első napok itthon

Budafok

Kényelem a durva világhoz képest. Pedig nem fényűző palotánk van.
A szomszédok úgy döntöttek, hogy csengő kerül a kertkapu mellé. Társasházunk beruházott. Vettünk kaputelefont.
Juhhéj!
Ugyan nem ez volt az első ötlet, de nekem a drótnélküli csengő nem tetszett, másnak a telefon.
A többség döntött.
Laci szomszédom már a múlt héten fúrt-faragott, hegesztett. Még a szemét is sikerült begyújtani. Doki szedte ki a szikrát belőle.
Engem már egy keresztben elvágott vasdoboznak látszó tárgy fogadott a bejárat mellett. Nufi szerint pont jó lesz a gyerekkocsit toló betörők ellen, mert ha valaki lehajtott fejjel jön, biztosan lefejeli.
Szó ami szó, nagyon csúf lett. De biztosan lehet még rontani rajta.
Ma este bringaháton lovagoltam hazafelé egy lapos monitorral a kosaramban, s rám köszönt a szemből érkező sötét autó vezetője.
Laci szomszéd volt.
Elkértem gyorsan a mi telefonunkat, de holnap már szerelhetem is, mert csak rám várt a vezetékeléssel.
Hm. De jó, hogy villanyos emberke vagyok!
Persze ezt a vasszörnyeteget biztosan át fogjuk alakítani. Röptében nem említettem, de kész vagyok harcolni is érte.
Mi maradt meg két napból?
A hétfő félálomban telt. Itt is voltam, meg úgy zsongtam egész nap.
Jaj, majdnem elfelejtettem. Nufi papája hozott egy videomagnót megnézni. Hohó, hát mégis történt valami!
A műtőasztalt kellett felszabadítanom.
Az úgy volt, hogy a hozzájutás érdekében a széken található két lemezjátszót még egyszerűen visszatettem az elvitt Telefunken tévé helyére.
Az asztalon nyugvó, valamiért még ki nem dobott kompakt fénycsövek dobozait is félretettem a katalóguspolcon ülő Elektronika C430 tetejére, de utána jött a neheze.
Bontásból gyűjtögetett alkatrészeket kellett bedobozolnom.
Kondik-tranyók-kvarcok, mi jó falat, szem szájnak...
Csináltam rajta kábé fél négyzetméternyi helyet.
Levetkőztettem.
Semmi füst nyom, kis indián.
Átjöttem a másik szobába doksit letölteni az e-service honlapjáról.
Aztán itt ragadtam a gép mellett.
Ma pedig kitettem a pontot az ezévi komjáti kalandok után