Politika

Húzós téma. Nem lehet okos vélemény. Sem az enyém, sem a másé. Mégis megrágjuk mindannyian. Ki belül, kiből kihallatszik.
Elköszönt Gyurcsány Ferenc. Most zűrzavar van. Aki belelát a helyzetbe, az vagy menekül, vagy hatalomvágyának enged. A szolgálat túl kemény volna. Talán katona tudna rendet teremteni. Talán.
Németország fegyelme a második világháború után (Szándékosan kisbetűvel írom.) megérdemelt jólétet teremtett. Láttam párszor, és nem irigyeltem. Itthon nekem jó volt. Nem kellett a politikára figyelnem, elég volt dolgozni, és nem vágytam gazdagságra. Nem voltak szervező-, vezető ábrándjaim. Ma sincsenek.
A megütközés akkor jött, amikor az engem irányító emberek elkezdték a feladataikat rám hárítani, és közben a munkám értékét valami lebegtetett környezetbe helyezni. Azon vettem észre magam, hogy nem csupán a szakmai feladatokat kaptam, hanem a piacszerzés, a teljes adminisztráció is az enyém lett, s az adminisztrációm értékelése új és új szempontokkal bővült, a megítélés pedig egyre szigorúbb. Miért is? Rosszabbul dolgoztam? A végeredmény az lett. A folyton változó körülmények nem a munkavégzésnek, hanem a 'jól' adminisztrálásnak kedvezett.
Az adminisztráció önálló élőlénnyé vált, és besoroltunk, mert élni akartunk.
Pár éve - immár ötödik - beleszagolhattam anyám szakmájába is. A könyvelésbe. Adatrögzítettem, és beleláttam mások vitustáncába, miként jutnak pénzhez. No, nem az ügyfélkörük, hanem a számláik árulkodtak. Látom, mennyire kevés a valós tevékenységgel megszerezhető jövedelem, és mennyivel fontosabb a szervezés és az adminisztráció.
Egészen más szemmel nézem most ezt a fickót - Gyurcsány Ferencet - , mint pár éve.
Kibillentette elődjét a székéből, és megmutatta. Mit is? Azt nem tudom. A bizonygatások maradtak meg a szavaiból. Valamit mindig meg kellett magyarázni. Utoljára a kenyérről. Az M1-en egy műsorban felvetették neki az alapvető élelmiszerek áfáját. Legyen kevesebb. Ő pedig visszakérdezett, melyik az alapvető élelmiszer. A tej? Melyik tej? A kenyér, melyik kenyér?
Sír bennem a magyar nyelv, mert nekem a kenyér az kenyér. Sem a húskenyeret, sem a szentjánoskenyeret nem fogom összekeverni a búzából vagy rozsból készített élelmiszerrel. Én nem vagyok annyira hülye, mint aminek ő engem tart. Szerintem mások sem annyira hülyék. Ismét egy aranyalma Paris-nak, hogy válasszon legszebbet. Csak rosszul járhat.
Visszhangzik a média a cigánykérdéstől. Divide et impera. Mindenki tudja, hogy a munka nélkül kapott jövedelem nem hoz létre értéket. A csak gyermekek után kapott pénzből élő családok igazi politikai bombává nőtték ki magukat. Ezek az emberek már fel sem fogják, hogy inkább foglyai, mint élvezői ennek a szisztémának. Politikusnak biztos szavazat, de Magyarországnak burjánzó rákos szövet.
Majd most... ugye most jön a gyógyító kés. Megszüntetjük a családi pótlékot. Ugye a Kádár rendszerében kellett a három hónap munkaviszony, hogy járjon a pénz. Meg a munka kötelező volt.
Ma nem kötelező. A munka nem kötelező, és alanyi jogon jár... Hát most ezek a jogok inognak. Jön az éhséglázadás?
Borsodban autózva láttam, hogy melyik porta körül van kis kert, és azt is, hogy több félkész vagy romos ház körül nincs. Beszélgettem falusiakkal, miként próbáltak segíteni. Felszántották és bevetették krumplival a kopár porták tulajdonosainak kertjét. Elég lett volna kicsit gondozni azt a növényt. A segély ezidő alatt is járt. A vetőburgonya pedig visszakerült a földből, s azonmód a fazékban végezte.
Megtehették?
Meg.
A teteje is ilyen, az alja is ilyen az országnak. Aki még pénzt kap azért, amit ő tud létrehozni mások számára, az pedig letakarja, bekeríti, eldugja, hogy jusson belőle neki is.
Számítok rá, hogy cigányozásnak fogja olvasni pár ember a soraimat. Hogy felelősnek tartom a romákat ezért a helyzetért. Pedig pont a politikusokat tartom felelősnek azért, mert ilyen helyzetbe hozták legnagyobb számú nemzetiségünket.
Felelősnek tartom a médiát, a reklámországot, ami televízión, plakátokon keresztül hozott létre emberekben olyan ideális világot, melyben a szegénységbe született gyermek nem kap képet arról, mit és miért kell tenni, hogy neki is lehessen valamije.
Látom a szemétbe dobott használati tárgyakból, mennyit ér egy másik ember munkája.
Régen egy jól összeütött sámli kiszolgált egy családot egy életen át. Ma egy mobiltelefont két év után kukába teszünk.
Mennyi szellemi és fizikai munka van az egyikben és mennyi a másikban?
Gyűlöltem, undorodtam a hadseregtől, amikor bevonultam. Szenvedtem a másfél évtől, de ott összezártak a ma már professzorrá, gazdag emberré kinőtt és az alkoholistává züllött nagyon buta emberekkel is.
Ma azt mondom, hasznos volt. Bár rendszerető ember nem lett belőlem, és nehezem tűröm a hatalmi viszonyokat, adott némi útravalót. Például, hogy nem tudok felnézni azokra, akik engem irányítani akarnak.
A politikusok középpontja most változik. Gyurcsány Ferenc megy, és marad a káosz. Vajon miért nincs bennem még most sem öröm?