2009. április 6., hétfő

Amikor szentek lelépnek a földre

Pár éve egy irodalomkedvelőket összegyűjtő csatornán tettük közzé pillanatnyi agymenésünket. Volt ebben komoly gondolat és mókás hancúrozás is. Mondhatnám szedett-vedett társaságnak, de én nagyon szerettem, és jól éreztem magam benne.
Mindenféle jellem hozta a jellemábrázoláshoz a legjobb ötleteket. A kedvencem, s talán mindannyiunk 'kedvence' egy nyugdíjas pedagógus, önjelölt ítész és megmondó ember volt. A keresztneve Béla. Minden értelemben nehéz volt elviselni. :-) (Nyugodjék békében, de ha őszinte akarok lenni, hiányzik.
Az egyik vesszőparipája a jellem és a tehetség összefüggése volt. Emelkedett stílust, tartást várt volna tőlünk. Ugye egy költő, az mindenkinek minta. Nem is ember. Fölötte áll.
Mi pedig feszegettük József Attila idegbaját, Ady csapongó életét, még Petőfit is hírbe hozta valaki a vadkenderrel. A párom például nehezen hallgatja felolvasásomban Juhász Ferenc 'végtelen' verseit. Pl. a Halott feketerigó kötetét még nem tudtam végigolvasni neki. Süt belőle (Nufiból), mennyire naplopásnak érzi ezt a fajta irodalmat.
Püff neki, nekem meg tetszik.
Nem mindenben egyezik az ízlésünk. Nem is minden érdekli, amit engem. Pl. a Rádiótechnikát sem olvassa. Mentségére szolgáljon, hogy azért megveszi nekem.

Ma pedig kivételt tett a kedvemért, meghallgatott valamit belőle.
Sipos Gyula cikkét.
Ez a szakíró középiskolás korom óta a kedvenceim közé tartozik. Olvasmányosan, érdekesen ír. A Hifi erősítők építése c. kiadványát egy ismerősöm ugyan elfelejtette visszaadni, de az Antikváriumban Miskolcon újra megvettem. A Rádiótechnika c. folyóirat is sokáig állandó olvasmányom volt.
Hosszú a bevezetés, de igazából ezt az embert is taszítónak érzem ezután az írása után. Rá kell jönnöm, hogy az embert nem kell szeretnem, és kár megismerni. A művei a fontosak.
A mostani kirohanása az interneten ingyenesen közzétett régi könyvéről szól. Jogosan háborodik fel, hogy engedélye nélkül jelent meg a könyve, de az indokai nekem mellélőnek.
Nem kap pénzt az 1980-ban (tehát 29 éve) kiadott munkájáért.
Nem lóg ki a lóláb?
A megjelentetésből ő már megkapta a maga pénzét, és a könyvkiadó is. Most pedig valaki közkinccsé teszi az interneten.
Ő készült az újrafeldolgozással. Magánkiadásban akarta megjelentetni, mert akkor több jut neki. Csak a terjesztés és a nyomdamunkálatok kerülnek pénzbe.
Ez szimpatikus, és belül már lesem is a költségvetést, hogyan tudom kigazdálkodni majd az árát. Nem ez lenne az első könyv, ami több kiadásban is polcomra kerül. Azaz csak lesném, mert olvashattam, hogy megsemmisítette az elkészült fejezeteket, és nem lesz új, bővített kiadás.
Sajnálom. Őszintén sajnálom, hogy megint a 'pénz' veszi el valaki kedvét az alkotástól.
Vajon rászorul erre?
Igazából várom, hogy megjelenik József valamelyik kései leszármazotta, hogy fölöttem a tető ács munkája, és fizessek neki, mert az ő családja találta ki a nyeregtetőt. Évente meglátogat Kelemen, és csekket nyújt át az asszony bérletéért, akit még Déva várába beépített.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése